Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-19 / 3. szám
2000. január 19. ^ .iport Tájoló Menedékkő(750-800 m)a Szepes-gömöri érchegység északi határán fekvő, turisztikai szempontból igen attraktív Káposztafalvi-hegységben (1926-től Slovensky raj - Szlovák Paradicsom) található. Három oldalról meredek sziklafalak határolják, és a hegységet számos szurdok szeli át. A magaslat azonban jóval a menekültek és szerzetesek előtt is lakott volt, erről tanúskodnak a kolostor közelében végzett ásatások. A fennsík legmagasabb pontján egy bronzkori erőd volt Krisztus előtt a XI-XII. században. A kolostor romjainak régészeti feltárását Michal Slivka archeológus 1983-tól végzi. Célja, a feltáráson kívül részben felújítani a kolostort. Ez a célkitűzése az anyagi nehézségek ellenére sikerrel jár. Aki meglátogatja a Szlovák Paradicsom szurdokait, ne kerülje el ezt a történelmi nevezetességet. A menedékkői kolostor rekonstrukciója Tompa Mihály A Menedékszirt Szepesben, Lőcséhez közel, Erdő-borított hegytetőn, Ó zárda pusztult omladéka áll; A régi templom- és cellákban, Sugár, magas fenyvek növények immár; Mohos, halottas omladékra Ifjan tenyésző zöld élet borul. Midőn honunkra rontva a tatár, Határiban gyilkolt és égett; Vidéke megrémült lakóinak E rejtett zárda nyujta menhelyet, S innen vévé nevét... A SZERZŐ FELVÉTELEI A feltárt kerengő részlete Az ásatáskor talált kályhacsempe képe evél ja, s amelyet, sajnos, a kilenc év alatt valóban csonka várossá tettek! A Vasárnapban megjelent válaszadás felülmúlta Karinthy Frigyes Magyarázom a bizonyítványom című humoreszkjét. Kilenc év elteltével ne próbáljuk lerázni magunkról a súlyos tényeket, semmiért felelősséget nem vállalva, ami megszűnt, ami leépült, ugyanakkor mások érdemeivel dicsekedni (gázművek, szakmunkásképző intézet, a főutca házainak rendbetétele). Ajánlanám utánanézni dolgoknak, hogy hogyan kótyavetyélte ul a város vagyonát és a városi strandot, a mozi mikor lett az egyház jogos tulajdona, miért adták el 500 koronáért a mozigépeket, amelyek már nem felelnek meg a városnak, de az új tulajdonos a mai napig ezeken vetít. Köztudott, hogy a Polgármesterünk nem kultúraszerető és -támogató ember, ezért nem csoda, ha azt állítja, hogy néha egy akciónk sem volt, mert ő mindössze három rendezvényen vett részt: március 15., majális, szüreti ünnepség - a többi rendezvény számára tabu. Ő mások érdemeit nem ismerheti el, mert szembe kellene néznie a saját maga által véghezvitt munkával, ami ahhoz képest, hogy nála a pénz és a hatalom, nemigen kecsegtető. Elgondolkodtató az is, hogy a Polgármester egyszerre nem tud 830 ezer koronáról, amelynek hiánya miatt a kultúrház előző igazgatónőjét annak idején visszahívták funkciójából, felelősségre vonás nélkül. S most az erkölcsrajzomról: Aki ütni akar, az talál botot! Azt nagyon jól tudja, hogy mikor mit kell elhinteni a köztudatban, hogy az embereket megtévesz- szék. „Mind a mai napig nem adta le a leltárt...” - állítja a Polgármester. A leltározást 10 tagú bizottság 1999. május 4-én végezte el. Szóbeli közlésük alapján mindent a legnagyobb rendben találtak. A városháza részéről jegyzőkönyv a mai napig nem készült, aminek alapján hivatalos átadásra kerülhetett volna sor. Azóta (július 31.) a zárakat kicserélték, a kulcsos szekrényem ajtaja augusztus 2-án már tárva-nyitva, a nyomda felszámolva, elárverezve. Hogyan, mikor és kinek kellett volna átadnom a leltárt? „...a pénzügyek kezelésében súlyos hiányosságok mutathatók ki”- állítja továbbá Pásztor úr. Az 1999. június 18-i ellenőrzés a pénzügyeket a törvénynek megfelelőnek, a legnagyobb rendben találta. (A jegyzőkönyv nálam, bármikor rendelkezésre bocsátom.) „...tetemes büntetési adósság- tétel... az elmúlt évek béreinek szabálytalan kiszámításával”. A 96-os évben valóban voltak tetemes hiányosságok a bérek kiszámolásával, a dolog szépséghibája, hogy akkor Tóth Mária volt az igazgató, akit munkaviszonyban hagytak, s megbízott igazgatóként mutatkozik be. Elgondolkodtató, hogy az elmúlt évek során hol volt a város főellenőre, hogy ez a tetemes adósság felhalmozódhatott. A Polgármester szerint magamnál tartom az Apró Bodrogközi ruháit. Az Apró Bodrogközi a mai napig nem szűnt meg, sőt 1999 októberében nagy sikerű fellépésen vett részt Kisgéresben, a Budapest Néptáncegyüttes előtánco- saként. A Polgármesternek illene tudnia, ha már ilyen mélyrehatóan foglalkozik a gyermekek öltözetével, hogy a kultúrház leltárában nem szerepel a csoport ruhatára. A gyermekek ruháit 20 évvel ezelőtt a Pionírszervezet vásárolta az iskolával közösen. Az „ügyviteli anyagok eltűnéséről” pedig annyit: Az 1999. és 98. év ügyviteli anyagát ellenőrzés céljából 1999. június 18-án a kultúrházból a városháza főkönyvelőnője és az auditor a városi rendőrök segédletével tiltakozásom ellenére beszállították a városi hivatalba. Talán ők többet tudnak, hiszen a mai napig nem adták vissza. Itt megint feltenném a kérdést: mi okom lett volna eltüntetni bármit is, hiszen az én vezetésem alatt lett nyereséges a kultúrház és a nyomda is?! Egyben azonban biztos vagyok, ha nem emelek szót Királyhelmec város rossz pénzügyi gazdálkodása, a városi költségvetés rossz és aránytalan elosztása ellen, ha hallgatok és bólogatok, akkor ma én volnék a legjobb, a legtehetségesebb szakember Polgármesterünk szemében. De szót mertem kérni, mertem magam jelöltetni, csakhogy engem nem a hatalomvágy és a pénz vonzott, hanem a tenni akarás, mert nekem nem jó így... A szerkesztőség ezzel a vitát lezárta.
