Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-31 / 22. szám
Sport 2000. május 31. 15 Jan Ullrich német kerékpáros világbajnok fogadkozik, hogy megszabadul a súlyfölöslegétől Hiába, nem szeret éhezni Élsportoló a legjobb fajtából. Archív felvétel J. Mészáros Károly _________ Ne héz az embereket becsapni. Különösen akkor, ha saját szemükkel is meggyőződhetnek a valóságról. Jan Ullrich német élversenyzőt, aki kilencvenhétben tört fel a kerékpársport legfelső magaslataira, rajongói is túlsúlyosnak találták az utóbbi hónapokban. A Tour de Francé győztese és az országúti időfutam- verseny világbajnoka néhány éve üstökösként tűnt fel a sportág egén. További tündöklését várta mindenki. A szakértők odáig merészkedtek jóslataikban, hogy egyedül neki van esélye Miguel Indurain ötszörös Tour-elsősége - amely az útsza- kaszos körversenyek sikerlistájának tetőfokát jelenti - túlszárnyalására. Túl derűlátónak bizonyult minden feltételezés. Kilencvennyolc és kilencvenkilenc a visszaesés keserű időszakát hozta a Telekom csapat erősségének. Ullrichnak ma jóval mélyebbről kell felkapaszkodnia, mint bárki is gondolná. Távol van a csúcsoktól, csak pislákol, alig fénylik. Legalábbis tavaly nyáron így volt, s az idény eleji hírek sem árulkodnak kirobbanó formáról, a kilencvenhetes mezőnyverő újjáéledéséről. Az is időbe telt, míg önmagában tisztázta: rajta keresztül vezet a felemelkedés útja. Csakis akkor nőhet újra a profivilág legnagyobb alakjává, ha szigorú lesz saját magával szemben. Először is beismerte: igazuk van azoknak, akik súlya miatt támadták, és megígérte rajongóinak, hogy az idei Tour de Francé rajtjáig le fog fogyni. „Legalább négy-öt kilót le kell adnom július elsejéig. Máskor is volt gond a súlyommal, pedig minden decemberben elhatározom, hogy új életet kezdek, és nem engedem el magam. De idén is beteg voltam, nem edzettem, és nagyon hamar meghíztam. Éhezni meg nem szeretek. Ha úgy tudok lefogyni, hogy közben az erőmet nem vesztem el, akkor senkitől sem félek” - öntött lelket a régi Ullrichra vágyókba. Három évvel ezelőtti kerékpározói képességeiből felvillantott már valamit az őszi spanyol körversenyen, a Vueltán. Megnyerte, bár nem tudott teljesen megszabadulni a doppingolással kapcsolatos vádaktól. Egyesek formazuhanását éppen azzal magyarázták, hogy ő is belekeveredett azoknak a versenyzőknek a körébe, akik a sportág tisztaságát óhajtók céltáblájává váltak. Erről nem szívesen beszél. Vajon miért? A feltett kérdésre inkább ki- oktatóan válaszol, a szenzáció- hajhászó újságírókra kenve minden felelősséget. „Az atlétikában és a kerékpározásban nem lehet doppingolni. Olyanok vagyunk, mintha üvegből volnánk, bármikor átlátnak rajtunk. Ellenőriznek is jócskán. Az elmúlt idényben is legalább hatvanszor vagy hetvenszer vettek tőlem vizeletmintát, és húsz vérteszten estem át. Már lyukasak voltak az ereim, a hétköznapi ember az ilyet el sem tudja képzelni.” Lehetséges. Ám azt észreveszi, hogy mindkét említett sportágban gyakran lebukik valaki. Nem azért, mert nem doppingolt, se nem azért, mert átlátnak rajta, mint az üvegen. Csupán egy apróságért: mert rajtakapták a doppingoláson. Tavaly olyan hírek keltek szárnyra, hogy Jan Ullrich visz- szavonul. „Csak töprengtem rajta. Ha az emberre annyi minden rázúdul, kedveszegetté válik. Fűt-fát összeírtak rólam, rajongóim már igazán nem tudták, hogy mire gondoljanak. Szerencsére ez gyorsan elmúlt. Számomra nélkülözhetetlen a kerékpározás, képtelen vagyok ilyen fiatalon (huszonhét éves - a szerző megj.) befejezni. Imádom ezt a sportágat. Nekem azért kell sportolnom, hogy jól érezzem magamat. Két hét múltán már tudtam, hogy folytatni fogom.” Idei tervei is elkészültek a Telekom élversenyzőjének. Négy főbb állomása lesz: elindul a Tour de France-on, majd a Vueltán, s ősszel a nyári olimpia és a világbajnokság szerepel a versenynaptárában. „A vb és Sydney előtt feltétlenül rajthoz áílok a spanyol körversenyen. Ott szeretnék megfelelő formába lendülni. Csak akkor indulok el az ötkarikás játékokon, ha győzelmi eséllyel utazhatok Ausztráliába. De ez mindegyik versenyemre érvényes. Egyikre sem nézelődni járok.” Ullrich számított a kilencvenes évek második felében a jövő kerékpárosának. Egyeduralkodónak várták. „Hűvös fej, nagy szív, erős akarat, karcsú alkat, hosszú lábak” - írták róla akkoriban. Karcsúságán már csorba esett, de a korábbi súly még visszaszerezhető. Legalábbis híveinek megígérte, hogy tesz is érte. Utóvégre az Alpok emelkedői, a leglátványosabb, egyben legnehezebb és leggyötrelme- sebb viadal, a Tour de Francé három emberpróbáló hete alaposan leméri felkészültségét. Utána kiderül, visszaülhet-e a további doppingbotrányokra érett sportág legrangosabb versenyének győztese számára készült képzeletbeli trónra. Egyszer már letaszították onnan. Sokkal nehezebb lesz -visszakapaszkodni, mint először feljutni. Akkor az Andorra előtti emelkedőn úgy faképnél hagyta a többieket, hogy a későbbiekben már senki sem tudta utolérni. Legendák kaptak szárnyra kivételes képességeiről. Megingathatatlan önbizalmáról, végtelen akaraterejéről. Bernard Hinault, a Tour egykori francia bajnoka mondta róla: „Nem ismerek senkit, aki fizikai erőnlétben felülmúlná. Kész áldozatot vállalni és szenvedni - jobban, mint bárki más.” Mire lesz képes a hullámvölgy után? Valóban nem veszíti el az erejét a fogyasztás közben? Elhiszi, hogy verseny közben senkitől sem szabad félnie? Mindegyik kérdésre lélegzet-visz- száfojtva várja a választ egész Németország és a sportvilág. Jan Ullrich nagy feltámadásának lehetünk (szem)tanúi. Akár már július elsejétől, a francia országutakon. Túl derűlátónak bizonyult minden feltételezés. Kész áldozatot vállalni és szenvedeni, jobban, mint bárki más. Portré Okos gólok szerzője Szabó Zoltán _____________ Kí vülről egyszerűnek tűnik a Juventus futballcsapatának támadójátéka: Del Piero vagy Zidane elfut a szélen, középre ível, s ott Filippo Inzaghi várja a labdát. A huszonhat esztendős technikás támadó a legtöbbször nem erős lövéssel fejezi be az akciót, hanem szinte csak bepöccinti a játékszert a hálóba. Klasszisát az olasz nemzeti tizenegyben is kamatoztatja - 18 mérkőzésen 7 gólt szerzett -, legjobban csatártársával, Christian Vierivel értik meg egymást. „Úgy is mondhatnám, hogy szinte két testvérem van, hiszen Simonén kívül (a Lazióban rúgja a gólokat) Christian áll hozzám a legközelebb: a zöld gyepen és a pályán kívül is egy hullámhosszon vagyunk. Pedig játékstílusuk más, Vieri a tankszerű támadók közé tartozik. Sokáig abban is hasonlóaknak bizonyultak, hogy a vándormadarakra jellemzően gyakran cserélték a klubokat: Vieri kilenc év alatt kilenc egyesületet próbált ki. Filippo azonban hétesztendei keresgélés után úgy tűnik, megállapodott a Juven- tusnál. Inzaghi szülővárosában, Piacenzában kezdte pályafutását; eleinte nem nagyon tűnt ki társai közül, így egy ideig eltartott, míg helyet kapott a felnőttek között. Kilencvenkettőben debütált az akkor második vonalban szereplő csapatban. Megille- tődötten futballozott, gyakran a cserepadot koptatta, majd egy szezont vendégjátékosként a III. ligás Lefténél töltött. Innen Veronába vezetett az útja. Akkoriban kevesen számítottak arra, hogy idővel mesterlövész válik belőle. Ezután visszatért anyaegyesületébe, s hamarosan kulcsemberré nőtte ki magát. Zsinórban termelte a találatokat a Serie B-ben. Teljesítményére felfigyeltek a Parma vezetői. Nem sajnálták a pénzt, leigazolták. „Akkor azt hittem, hogy a pármai együttesben hosszú időt töltök majd el. Nagyon örültem, amikor aláírtam a megállapodást, gólokkal szerettem volna meghálálni a bizalmat. Sajnos, minden másként alakult. A klub vezérkara a Crespo, Chiesa kettőst részesítette előnyben, ezért ismét vettem a kalapomat.” Az Atalanta Bergamo fantáziát látott benne, s 1996-ban szerződtette. Bebizonyosodott, remek üzletet csinált. Inzaghi kék-fekete mezben futószalagon termelte a találatokat, nem csoda, hogy a szurkolók egyszerűen csak „Szuperpippónak” nevezték (Pippo a Filippo becézése). Óriási meglepetésre az ismeretlen csatár a neves sztárokat megelőzve gólkirály lett a világ legerősebb bajnokságában, 24 alkalommal volt eredményes. Ezután sorra jelentkeztek a tehetős együttesek, az Internazionale, a Milán, a Juventus és a Parma szívesen látta volna soraiban a mester- lövészt. Végül a Juventus nyerte a klubok csatáját, s a torinói csapatban kezdettől fogva igazolja klasszisát. Sok fontos gólt szerzett, remekül érzi a kaput, egy szempillantás alatt helyzetbe tud kerülni. Ritkán puskázza el a kínálkozó lehetőséget. Természetesen a válogatottban is állandó helye van, Dino Zoff szövetségi kapitánynál legtöbbször Vierivel ketten alkotják a támadósort. „Bizakodva utazunk a belga-holland közös rendezésű Európa- bajnokságra. Nagyon együtt van a csapat, nem titkoljuk: el akarunk jutni a fináléig.” Filippo Inzaghi Archív felvétel A labdarúgó Európa-bajnokság résztvevői, C csoport SPANYOLORSZÁG, álló sor: Francisco Molina, Abelardo Fernandez, Luis Enrique, Paco, Josep Guardiola, Juan Carlos Valeron; guggolnak: Miguel Salgado, Sergi Burjuan, Raúl Gonzáles, Jóséba Etxeberia, Fernando Morientes. NORVÉGIA, álló sor: Bent Skammelsrud, Erik Hoftun, Steffen Iversen, Andre Bergdolmo, Hennig Berg, Toré Andre Flo; guggolnak: Öle Gunnar Solskjaer, Vegard Heggem, Oyvind Leonhardsen, Erik Mykland, Frode Olsen.
