Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-31 / 22. szám
2 2000. május 31. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Válsággerjesztők Kedves gyerekek! Mai esti mesénk arról szól, hogyan ígért nektek két évvel ezelőtt kétszer annyi nyalókát a kormányfő. Aludjatok jól, álmodjatok szépeket... Rajz: MS-Rencín Felülnézet A belügy, az belügy Szűcs Béla ________Az utóbbi hetekben Szlovákiában egyre gátlástalanabb a válsággerjesztők igyekezete. Az ellenzék újabb és újabb akciókkal hecceli a gazdasági gondokkal bajlódó, kiábrándult közvéleményt, hogy szembefordítsa a kormánynyal. Utcára szólítja híveit, hogy felpiszkálja lankadó harci kedvüket, és újabb támogatókat szerezzen a kormány megbuktatásához. Úgy látszik azonban, hogy a népgyűléseken egyre kevesebben kíváncsiak a lejáratott Meciar-leme- zekre, és még a 30 százalékot kitevő bigott hívek nagy része is távol marad a szájtépő szónokok produkcióitól. A járási székhelyeken rendezett „nagygyűléseken” eddig alig lézengett néhány tucatnyi nyugdíjas. Sajnos, a válsággerjesztők megtalálhatók a kormánykoalíció soraiban is. Az ő kormányátalakítási hadjáratuk kiegészíti a meciaristák bom- lasztását. A baloldali Migas bárgyú mosollyal bizonygatja: azért szavazott a kormányfő lemondatására, hogy erősítse a kormányt. Közben kiderült az is, hogy titokban tovább Körülményes ügyintézés D. Varga László Bár az 1998/195-ös számú, szociális segélyről szóló törvényt és annak 1999/155-ös függelékét lassan már két éve jóváhagyták, és 1999. június 1-jétől hatályban is van, a jogosult rászorulókon ez vajmi keveset segített. Tudniillik az ügyintézés (legalábbis az általam ismert Nagymihályi Járási Hivatalban) annyira körülményes és lassú, hogy nem ritka az olyan eset, amikor a múlt év augusztusában benyújtott kérvényt az eltelt tíz hónap alatt sem rendezték. Ennek mindenekelőtt a burjánzó bürokrácia az oka, melynek labirintusában elvész a kivezetőfonal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a segélyt igénylő, teszem azt, cukorbetegségben vagy más, diétás étrendet igénylő betegségben szenvedő polgár pozipaktál az orosz érdekeltségű Devín bank vezetőjével, és egyes megfigyelők szerint azért szeretné Magvasit becsempészni a gazdasági miniszter helyére, hogy a leváltott Kosovant saját hívével pótolhassa és újabb fejőstehénhez juthasson. Ezt azonban egyre nehezebben emésztik meg a pártvezetőségben levő, bolsevista módszereket kerülő, felvilágosultabb társai. Érthető, hogy a legutóbbi népszerűségi felmérésben Migast alig 2,5 százalék támogatta. A kormánypártok vezetőinek legutóbbi találkozóján leszögezték, hogy a koalícióban nincs válság, de erősen folyik a válsággerjesztés. Nemcsak az ellenzék igyekszik megbuktatni a kormányt, hanem a koalíciós partnerek is besegítenek. Elvakult tevékenységük komolyan hátráltathatják Szlovákia integrációs törekvéseinek, hiszen nem elsősorban a gazdasági mutatók, hanem a Migas által elindított politikai destabilizáció nyugtalanítja az EU-t. Meciarnak ez már egyszer sikerült, hamarosan kiderül, hogy nyomdokaiba lép-e Migas is. Zavarkeltése nyomán fokozódnak a Nyugat kételyei. tív elbírálás esetén akár egy év elteltével kapja meg a kosztot kiegészítő juttatását, amelyre pedig naponta szüksége lenne. Mégpedig azért, mert az illetékes szociális ügyosztály által bejegyzett kérelem és a mellékelt egészségügyi bizonylat jogosságát „külsős” szakorvosok bírálják el, akiket - az érintettekkel ellentétben - bizonyára nem sürget az idő. A (szó szoros értelmében is) szegény beteg pedig étkezzen úgy, ahogy tud, szociális segélyből, ha ugyan van neki. Az ügyintéző hivatalnoknő legfeljebb azzal nyugtatgat(hat)ja az érintetteket, hogy a járulékot visszamenőleg, az igénylés időpontjától számítva kifizetik. Viszont a tíz hónapos „türelmi időt” még a legedzettebb éhségsztrájkolók sem bírnák ki, nemhogy egy cukorbeteg. Vagy talán az illetékesek stratégiája éppen ez...? A szerző szabadúszó publicista. Soóky László ________________ A totálmártás kifejezés Juli lányom jegyzett aranyköpéseinek egyike. Ebből egyenes ágon sejthető, hogy mondásának politikai színezete nincs, a hazai politikához pedig végképp semmi köze, mivel Juli még nem tudja, hogy mi is az a politika. Valójában mi sem tudjuk, mivel a honi történésekhez sok közünk nincs, csendesen húzzuk a belünket. Ma hajnalban viszont, amikor a virágzó akácfán elsőt füttyen- tett a sárgarigó, rádöbbentem, hogy Julinak mégiscsak van köze a politikához. Juli ugyanis a minap felvételt nyert kicsiny falunk magyar iskolájának az első osztályába, épp abban az időben, amikor a mi iskolánk környékén éppúgy, mint az összes többiben, elkezdődött a Nagy Helyezkedés. A Nagy Helyezkedés tétje mindenütt az volt, hogy ki kerüljön az iskolatanácsokba. Helyi szinten figyelemre méltó volt a közösség egyetértése, az Újságból viszont azt Ország, amely önmagával határos Makovecz Imre, a világhírű magyar építész egy vele készített interjúban a következő érdekes gondolatokat mondta: „Magyarország olyan, mint egy kifordított harisnya: önmagával határos. Kezelhetetlen történelemmel, gyűlölettel átszőtt világ jött létre azon a területen, melynek történelme szép és nemes.” Valóban, bármerre lépjük át a határt, mindenütt magyarokat találunk. Ennek oka nyolcvan évvel ezelőttre vezethető vissza, amikor, 1920. június 4-én aláíratták a magyar delegációval Párizsban a békediktátumot, mely a trianoni békeszerződés néven vonult be a 20. század fekete magyar történelmébe. S hogy mennyire volt ez diktátum, bizonyítják a tények: pl. a magyar küldöttség tagjainak nem volt szabad elhagyniuk a palotát, csak a olvastam ki, hogy szlovákiai magyar országos szinten ez nem volt minden esetben így. Sőt! Az Újságon keresztül még bántották is egymást, egyesek! Ezek a gálád egyesek azért bántották a derék, becsületes, kizárólag a közösség érdekében munkálkodó ketteseket, mert még máig sem értették meg, hogy mi az a demokrácia. Azt pedig, hogy mi a szlovákiai magyar demokrácia, még- csak nem is sejtik. Most, hogy hála Istennek, alkalmam nyílik kifejteni, végre megmondhatom nekik, mármint az egyeseknek. Es meg is mondom bátran, egyenesen a szemükbe, minden köntörfalazás nélkül. Ha azt hitték az egyesek, hogy az iskolatanácsok azért alakultak meg, hogy beleszólhassanak az iskola mindennapos dolgaiba, hát nagyon tévednek. Ilyet csak az egyes, delegáció vezetője, gróf Appo- nyi Albert sétálhatott néhány órát a városban, persze ő is csak kísérettel. Nem kisebb dolog történt akkor, mint hogy egy ezer év óta egységes, milliónyi szállal összekötődő területet tépett darabokra az ostoba bosszú. A cseh, román és szerb politika támogatásra talált a győztes nagyhatalmaknál, és segítségükkel megteremtett egy fenekestül felfordított európai erőviszonyt, melynek egyenes következményeként robbant ki a több mint 50 millió emberéletet követelő második világháború. Nem volt már meg az a gazdasági- 4 lag és katonailag egyaránt jelentős erőt képviselő Magyar- ország, amely Kelet és Nyugat ütközőzónájában semlegesíteni tudta egyik vagy másik túlzott erőfölényét. A francia politika a nemzetiségek elnyomására hivatkozva adta áldását országunk feldarabolásához, nagyon ostoba emberek gondolhatnak! Vegyék végre tudomásul, hogy az iskola belügye, az belügy. A belügyhöz a szülőnek semmi köze, az iskolatanács tagjainak pedig még annyi se. Ez főleg azokra az iskolatanácsokra vonatkozik, ahol a mi embereink közé eléggé el nem ítélhető módon befurakodtak a gaz ellenzékiek, és aljas módon hergelik az országos egyöntetű egységet. Én bátran azt mondom, hogy ezeket az embereket nyilvánosan, vagy hátulról, sötétben meg kellene kövezni. Ebből majd megértenék, hogy a szlovákiai magyarság berkeiben az egyöntetű gondolkodás és az egypártrendszeri demokrácia az elfogadott politikai irányzat. Ez az intézményesített, ez a legitim, mi ezt akarjuk. Nem engedjük, hogy bomlasztok fura- kodjanak be a mi általános és melynek következményeképpen valójában megsokszorozódott az elnyomott kisebbségek száma. A népünket érő trauma rettenetes volt. Nehéz volt felfogni, hogy Kassa, a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc nyughelye, a tordai hasadék, a legendás Szent Anna tava, Jókai Egy az Isten című gyönyörű regényének színhelye, Toroc- kó, Krúdy szepességi álomvilága nem Magyarország többé. A régi történelmi országrészekbe már csak útlevéllel lehetett eljutni. Meg kell említeni azt a több ezer hivatalnokot és állami tisztviselőt, akiket magyarságuk miatt bocsátottak el állásukból, s kénytelenek voltak az anyaországba menekülni. Mivel a megcsonkított, gazdaságilag is tönkretett ország nem tudott kellő segítséget nyújtani, orvosok, tanárok, mérnökök voltak kénytelenek évekig meghúzni magukat félretolt vasúti kocsikban. A 20. század teljes egységünkbe. Tudjuk mi jól, hogy honnan fúj a szél, s azt is tudjuk, hogy mit akarnak az egyesek. Változást! A mi iskolaügyünkben, ami már ötven éve bevált! Persze Pityu! Különben pedig, ha mi egyöntetűen azt mondjuk, amit a Járás mond, akkor az egyesek mondhatnak akármit! Mert a Járás az jó és bölcs, és a Járáson a mi embereink vannak, nem pedig az egyesekéi. A végén még elragadtatom magam, mintha valami közöm volna az egészhez. De nem állhattam meg, hogy szót ne emeljek az egyesek ellenében. Ha másért nem, hát azért, hogy a lojalitás látszatát keltsem. Történt ugyanis, hogy Juli a felvételi vizsgán négyujjú kalapos embert rajzolt, mint annak idején Marian Vanek, Julit ennek ellenére felvették az első osztályba. Ezért én tartozom valakinek, ezért érzem erkölcsi kötelességemnek, hogy kiálljak. Hogy ki mellett, még nem tudom. A döntés majd eldönti, hogy hogyan döntsék. magyar történelmét a 80 évvel ezelőtti események alakították. A második világégés gyilkos örvényéből vesztesen kerültünk tó, s mert ragaszkodtunk jogos tulajdonunkhoz, kollektív bűnösséggel sújtottak bennünket. S hogy a „népek atyja”, Sztálin elvtárs kiadta a vezényszót, miszerint a magyar kérdés csak vagonkérdés, kitelepítés és deportálás lesz az osztályrészünk. Mindezt s a kommunizmus négy évtizedét átélve egyfolytában várjuk sorsunk jobbra fordulását. Tapasztalatból tudjuk már, hogy csak az a miénk, amit kiharcolunk magunknak, ezért mindent meg kell tennünk egy demokratikus társadalom megteremtéséért! Reméljük, hogy a sokszor emlegetett közös Európában újra elfoglalhatjuk egy évezrede betöltött helyünket, és soha többé nem dönthetnek rólunk nélkülünk. Sárközi János, Szentpéter Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztóség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Jegyzet Olvasói levél
