Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-31 / 22. szám

2 2000. május 31. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Válsággerjesztők Kedves gyerekek! Mai esti mesénk arról szól, hogyan ígért nektek két évvel ezelőtt kétszer annyi nyalókát a kormányfő. Aludjatok jól, álmod­jatok szépeket... Rajz: MS-Rencín Felülnézet A belügy, az belügy Szűcs Béla ________­Az utóbbi hetekben Szlovákiá­ban egyre gátlástalanabb a válsággerjesztők igyekezete. Az ellenzék újabb és újabb ak­ciókkal hecceli a gazdasági gondokkal bajlódó, kiábrán­dult közvéleményt, hogy szembefordítsa a kormány­nyal. Utcára szólítja híveit, hogy felpiszkálja lankadó har­ci kedvüket, és újabb támoga­tókat szerezzen a kormány megbuktatásához. Úgy látszik azonban, hogy a népgyűlése­ken egyre kevesebben kíván­csiak a lejáratott Meciar-leme- zekre, és még a 30 százalékot kitevő bigott hívek nagy része is távol marad a szájtépő szó­nokok produkcióitól. A járási székhelyeken rendezett „nagygyűléseken” eddig alig lézengett néhány tucatnyi nyugdíjas. Sajnos, a válsággerjesztők megtalálhatók a kormánykoa­líció soraiban is. Az ő kor­mányátalakítási hadjáratuk kiegészíti a meciaristák bom- lasztását. A baloldali Migas bárgyú mosollyal bizonygatja: azért szavazott a kormányfő lemondatására, hogy erősítse a kormányt. Közben kiderült az is, hogy titokban tovább Körülményes ügyintézés D. Varga László Bár az 1998/195-ös számú, szociális segélyről szóló tör­vényt és annak 1999/155-ös függelékét lassan már két éve jóváhagyták, és 1999. június 1-jétől hatályban is van, a jo­gosult rászorulókon ez vajmi keveset segített. Tudniillik az ügyintézés (legalábbis az ál­talam ismert Nagymihályi Já­rási Hivatalban) annyira kö­rülményes és lassú, hogy nem ritka az olyan eset, amikor a múlt év augusztusában be­nyújtott kérvényt az eltelt tíz hónap alatt sem rendezték. Ennek mindenekelőtt a bur­jánzó bürokrácia az oka, melynek labirintusában el­vész a kivezetőfonal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a segélyt igénylő, teszem azt, cukorbetegségben vagy más, diétás étrendet igénylő beteg­ségben szenvedő polgár pozi­paktál az orosz érdekeltségű Devín bank vezetőjével, és egyes megfigyelők szerint azért szeretné Magvasit be­csempészni a gazdasági mi­niszter helyére, hogy a levál­tott Kosovant saját hívével pó­tolhassa és újabb fejőstehén­hez juthasson. Ezt azonban egyre nehezebben emésztik meg a pártvezetőségben levő, bolsevista módszereket kerü­lő, felvilágosultabb társai. Ért­hető, hogy a legutóbbi nép­szerűségi felmérésben Migast alig 2,5 százalék támogatta. A kormánypártok vezetőinek legutóbbi találkozóján leszö­gezték, hogy a koalícióban nincs válság, de erősen folyik a válsággerjesztés. Nemcsak az ellenzék igyekszik meg­buktatni a kormányt, hanem a koalíciós partnerek is bese­gítenek. Elvakult tevékenysé­gük komolyan hátráltathatják Szlovákia integrációs törekvé­seinek, hiszen nem elsősor­ban a gazdasági mutatók, ha­nem a Migas által elindított politikai destabilizáció nyug­talanítja az EU-t. Meciarnak ez már egyszer sikerült, ha­marosan kiderül, hogy nyom­dokaiba lép-e Migas is. Zavar­keltése nyomán fokozódnak a Nyugat kételyei. tív elbírálás esetén akár egy év elteltével kapja meg a kosztot kiegészítő juttatását, amelyre pedig naponta szük­sége lenne. Mégpedig azért, mert az illetékes szociális ügyosztály által bejegyzett kérelem és a mellékelt egész­ségügyi bizonylat jogosságát „külsős” szakorvosok bírálják el, akiket - az érintettekkel ellentétben - bizonyára nem sürget az idő. A (szó szoros értelmében is) szegény beteg pedig étkezzen úgy, ahogy tud, szociális segélyből, ha ugyan van neki. Az ügyintéző hivatalnoknő legfeljebb azzal nyugtatgat(hat)ja az érintet­teket, hogy a járulékot vissza­menőleg, az igénylés idő­pontjától számítva kifizetik. Viszont a tíz hónapos „türel­mi időt” még a legedzettebb éhségsztrájkolók sem bírnák ki, nemhogy egy cukorbeteg. Vagy talán az illetékesek stra­tégiája éppen ez...? A szerző szabadúszó publicista. Soóky László ________________ A totálmártás kifejezés Juli lá­nyom jegyzett aranyköpéseinek egyike. Ebből egyenes ágon sejt­hető, hogy mondásának politi­kai színezete nincs, a hazai poli­tikához pedig végképp semmi köze, mivel Juli még nem tudja, hogy mi is az a politika. Valójá­ban mi sem tudjuk, mivel a honi történésekhez sok közünk nincs, csendesen húzzuk a be­lünket. Ma hajnalban viszont, amikor a virágzó akácfán elsőt füttyen- tett a sárgarigó, rádöbbentem, hogy Julinak mégiscsak van kö­ze a politikához. Juli ugyanis a minap felvételt nyert kicsiny fa­lunk magyar iskolájának az első osztályába, épp abban az idő­ben, amikor a mi iskolánk kör­nyékén éppúgy, mint az összes többiben, elkezdődött a Nagy Helyezkedés. A Nagy Helyezke­dés tétje mindenütt az volt, hogy ki kerüljön az iskolataná­csokba. Helyi szinten figyelem­re méltó volt a közösség egyet­értése, az Újságból viszont azt Ország, amely önmagával határos Makovecz Imre, a világhírű magyar építész egy vele készí­tett interjúban a következő ér­dekes gondolatokat mondta: „Magyarország olyan, mint egy kifordított harisnya: önmagá­val határos. Kezelhetetlen tör­ténelemmel, gyűlölettel átszőtt világ jött létre azon a terüle­ten, melynek történelme szép és nemes.” Valóban, bármerre lépjük át a határt, mindenütt magyarokat találunk. Ennek oka nyolcvan évvel ezelőttre vezethető vissza, amikor, 1920. június 4-én aláíratták a ma­gyar delegációval Párizsban a békediktátumot, mely a triano­ni békeszerződés néven vonult be a 20. század fekete magyar történelmébe. S hogy mennyi­re volt ez diktátum, bizonyítják a tények: pl. a magyar küldött­ség tagjainak nem volt szabad elhagyniuk a palotát, csak a olvastam ki, hogy szlovákiai magyar országos szinten ez nem volt minden esetben így. Sőt! Az Újságon keresztül még bántották is egymást, egyesek! Ezek a gálád egyesek azért bán­tották a derék, becsületes, kizá­rólag a közösség érdekében munkálkodó kette­seket, mert még máig sem értették meg, hogy mi az a demokrácia. Azt pedig, hogy mi a szlovákiai magyar demokrácia, még- csak nem is sejtik. Most, hogy hála Is­tennek, alkalmam nyílik kifejteni, végre megmondha­tom nekik, már­mint az egyeseknek. Es meg is mondom bátran, egyenesen a szemükbe, minden köntör­falazás nélkül. Ha azt hitték az egyesek, hogy az iskolataná­csok azért alakultak meg, hogy beleszólhassanak az iskola min­dennapos dolgaiba, hát nagyon tévednek. Ilyet csak az egyes, delegáció vezetője, gróf Appo- nyi Albert sétálhatott néhány órát a városban, persze ő is csak kísérettel. Nem kisebb do­log történt akkor, mint hogy egy ezer év óta egységes, milli­ónyi szállal összekötődő terü­letet tépett darabokra az osto­ba bosszú. A cseh, román és szerb politika támogatásra ta­lált a győztes nagyhatalmak­nál, és segítségükkel megte­remtett egy fenekestül felfordí­tott európai erőviszonyt, mely­nek egyenes következménye­ként robbant ki a több mint 50 millió emberéletet követelő második világháború. Nem volt már meg az a gazdasági- 4 lag és katonailag egyaránt je­lentős erőt képviselő Magyar- ország, amely Kelet és Nyugat ütközőzónájában semlegesíte­ni tudta egyik vagy másik túl­zott erőfölényét. A francia poli­tika a nemzetiségek elnyomá­sára hivatkozva adta áldását országunk feldarabolásához, nagyon ostoba emberek gon­dolhatnak! Vegyék végre tudo­másul, hogy az iskola belügye, az belügy. A belügyhöz a szülő­nek semmi köze, az iskolata­nács tagjainak pedig még annyi se. Ez főleg azokra az iskolata­nácsokra vonatkozik, ahol a mi embereink közé eléggé el nem ítél­hető módon befu­rakodtak a gaz el­lenzékiek, és aljas módon hergelik az országos egyöntetű egységet. Én bátran azt mondom, hogy ezeket az embere­ket nyilvánosan, vagy hátulról, sö­tétben meg kellene kövezni. Ebből majd megértenék, hogy a szlo­vákiai magyarság berkeiben az egyöntetű gondolkodás és az egypártrendszeri demokrácia az elfogadott politikai irányzat. Ez az intézményesített, ez a le­gitim, mi ezt akarjuk. Nem en­gedjük, hogy bomlasztok fura- kodjanak be a mi általános és melynek következményekép­pen valójában megsokszorozó­dott az elnyomott kisebbségek száma. A népünket érő trauma rettenetes volt. Nehéz volt fel­fogni, hogy Kassa, a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc nyughelye, a tordai hasadék, a legendás Szent Anna tava, Jó­kai Egy az Isten című gyönyörű regényének színhelye, Toroc- kó, Krúdy szepességi álomvilá­ga nem Magyarország többé. A régi történelmi országrészekbe már csak útlevéllel lehetett el­jutni. Meg kell említeni azt a több ezer hivatalnokot és álla­mi tisztviselőt, akiket magyar­ságuk miatt bocsátottak el állá­sukból, s kénytelenek voltak az anyaországba menekülni. Mi­vel a megcsonkított, gazdasá­gilag is tönkretett ország nem tudott kellő segítséget nyújta­ni, orvosok, tanárok, mérnö­kök voltak kénytelenek évekig meghúzni magukat félretolt vasúti kocsikban. A 20. század teljes egységünkbe. Tudjuk mi jól, hogy honnan fúj a szél, s azt is tudjuk, hogy mit akarnak az egyesek. Változást! A mi iskola­ügyünkben, ami már ötven éve bevált! Persze Pityu! Különben pedig, ha mi egyöntetűen azt mondjuk, amit a Járás mond, akkor az egyesek mondhatnak akármit! Mert a Járás az jó és bölcs, és a Járáson a mi embere­ink vannak, nem pedig az egye­sekéi. A végén még elragadtatom ma­gam, mintha valami közöm volna az egészhez. De nem áll­hattam meg, hogy szót ne emel­jek az egyesek ellenében. Ha másért nem, hát azért, hogy a lojalitás látszatát keltsem. Tör­tént ugyanis, hogy Juli a felvéte­li vizsgán négyujjú kalapos em­bert rajzolt, mint annak idején Marian Vanek, Julit ennek elle­nére felvették az első osztályba. Ezért én tartozom valakinek, ezért érzem erkölcsi kötelessé­gemnek, hogy kiálljak. Hogy ki mellett, még nem tudom. A döntés majd eldönti, hogy ho­gyan döntsék. magyar történelmét a 80 évvel ezelőtti események alakították. A második világégés gyilkos örvényéből vesztesen kerül­tünk tó, s mert ragaszkodtunk jogos tulajdonunkhoz, kollek­tív bűnösséggel sújtottak ben­nünket. S hogy a „népek aty­ja”, Sztálin elvtárs kiadta a ve­zényszót, miszerint a magyar kérdés csak vagonkérdés, kite­lepítés és deportálás lesz az osztályrészünk. Mindezt s a kommunizmus négy évtizedét átélve egyfolytában várjuk sor­sunk jobbra fordulását. Ta­pasztalatból tudjuk már, hogy csak az a miénk, amit kiharco­lunk magunknak, ezért min­dent meg kell tennünk egy de­mokratikus társadalom megte­remtéséért! Reméljük, hogy a sokszor emlegetett közös Euró­pában újra elfoglalhatjuk egy évezrede betöltött helyünket, és soha többé nem dönthetnek rólunk nélkülünk. Sárközi János, Szentpéter Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztóség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Enged­élyszám: 591/95. Index: 480 201. Jegyzet Olvasói levél

Next

/
Oldalképek
Tartalom