Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-24 / 21. szám

2000. május 24. 15 ______________________________Sport Pe lé, az évszázad futballistája is készül a júniusi labdarúgó Európa-bajnokságra Portré Népszerűbb Redfordnál Sátán vb-gólkirály lett A Bayern München és a Manchester United csapatának szurkoló hölgyek társaságában CTK-felvétel Már annyi mindent összeírtak Peléről, minden idők legjobb lab­darúgójáról, hogy lehetetlen róla újat mondani. A Placar című bra­zil lap a közelmúltban interjút készített vele. Érdekes dolgokról beszél a futballkirály. Az édesapjával ellentétben a mamája eredetileg ellenezte fut­ballozd sát. Lamentált, hogy a papám focizás közben a lábát törte, s ezáltal nem tudott pénzt keresni, a klub természetesen semmit sem fize­tett neki. Ez megrémisztetté. Annikor azonban naponta tapasz­talta, mennyire ragaszkodom a focihoz, meglágyult a szíve. Nem akarta megélni, hogy sírok. Azt mondják, pályafutása leg­nagyszerűbb bemutatóját 1961- ben tartotta Portugáliában, a vi­lág menő klubcsapatainak seregszemléjén.. Lehet, hogy így van; szívesen emlékszem vissza a 65-ös chilei Octogonal-tornára is, ahol há­rom gólt lőttem a csehszlovákok­nak, és 6:4-re nyertünk. Nagyon szép meccs volt. Ki volt az a védő, aki ellen nem szívesen játszott? Bobby Moore. A legkellemetle- nebb és a legjobb testőrnek tar­tottam, mindig sportszerűen küzdött. Szerintem azonban a legkiválóbb hátvéd Beckenbauer volt. Szerettem őt. Már megbe­széltük, találkozunk az idei Eu- rópa-bajnokságon. Csodálója va­gyok az európai futball némely elemeinek. Amikor a csúcson volt Archív Melyik kapus okozta önnek a legtöbb gondot? Úgy gondolom, nem akadt háló­őr, aki különösebben komplikál­ta volna futballéletemet. De azért meg kell említenem az ar­gentin Carizzát, az angol Bankset és az orosz Jasint. Brazí­liában néha-néha problémát je­lentett számomra Barbosa, a Vasco kapusa. Melyik gólhelyzet kihagyását sajnálja a legjobban? Az 1970-es vb-n a csehszlovák Viktor messze kijött a kapujából, s én a félpályáról át akartam emel­ni. Már a hálóban láttam a labdát, de mellé szállt. Lehet, hogy nem voltam eléggé megfontolt. Ké­sőbb Argentínának sikerült ilyen távolról gólt lőnöm. Azokban az időkben csak kevesen vállalkoz­tak hasonló produkcióra. Bosszúálló játékos volt? Egye­sek ezt állítják. Két labdarúgó az ön akciója során törte a lábát. Soha nem törlesztettem, de nem is féltem, a helyzettől függően tudtam keményen is futballozni. Éreztem, ellenem nem válogat­nak az eszközökben, ezért nem hagytam magam megfélemlíte­ni. A párharcaim során megsé­rült labdarúgók egyike sém állí­totta, hogy vétettem volna a sza­bályok ellen. Aki sportszerűen játszott, azzal nem volt gondom. A faultok ellen azonban valaho­gyan védekeznem kellett. Pelé Idejében durvább volt a lab­darúgás? Biztosan. Ha akkor létezett volna piros lap, a Santos ellenfelei egy- egy meccsen ötöt-hatot is kap­nak. Igaz, hogy az Egyesült Államok­ban népszerűbb a színész Róbert Redfordnál? Nem állítható egyértelműen, de azért elmondok egy történetet. Egy New York-i házban volt Redford és az én irodám is. Egy­szer találkoztunk a bejárat előtt, s rögtön körbefogott bennünket egy csomó gyerek. Redford azt hitte, tőle akarnak autogramot, de nem hozzá mentek. Ezt látván nyelt egyet, és csak annyit mon­dott: »Nem hittem volna, hogy ilyen népszerű ember.« Gondot okoz önnek, hogy szinte mindenki Ismeri? Nem mondanám. Talán nehe­zemre esnek azok az akciók, amelyek során a mecénások és az üzletemberek elvárják, hogy jelen legyek. Kelly Chíistina lá­nyom színésznő, s egyszer elvitt magával egy filmbemutató utáni koktélpartira. Elárulta, bolondul William Húrt után, és hogy sze­retne vele találkozni. Már torkig voltam a hasonló fogadásokkal, de elmentem. Amikor Húrt meg­pillantott, hozzám futott, és el­kezdett kiabálni: »Hisz ön Pelé!« Mint egy gyerek, letérdelt elém, és csókolgatta a lábamat. El volt ragadtatva. A lányom rémülten nézte a jelenetet, nekem pedig fölöttébb kellemetlen volt a köz­játék. Mikor érezte először, hogy némi­leg más a többieknél, különle­ges ember? Tizenkét éves lehettem, a Buru Atletico csapatában játszottam. Rögtön az első esztendőben bajnokok lettünk. Valaki a nya­kába vett, és körbehordott a pá­lyán, a szurkolók aprópénzt do­báltak felém. Hazamentem, a zsebeim tele voltak pénz­érmével. Tetszett a dolog. A nyakukban cipeltek, és még fi­zettek is érte. (T. V.) Zsigárdi László Ján Filc, a szlovák jégkorong­válogatott vezetőedzője a szentpétervári vüágbajnokság előtt kijelentette: a kanadai­amerikai NHL-ben szereplő já­tékosok közül csak azokat hív­ja meg keretébe, akik teljesen egészségesek, jó formában vannak, és mindent megtesz­nek majd a sikerért. Mivel a ta­valyi Stanley Kupa-döntős Buffalo nem sok vizet zavart a tengerentúli bajnokság ráját­szásában, mindjárt a playoff el­ső felvonásában vereséget szenvedett a Philadelphiától, Miroslav Sátán is a kiszemeltek között volt. A 26 éves, gólerős csatár, aki ott volt az 1994-es téli olimpián, valamint az 1996-os világbajnokságon, azonnal igent mondott. Játé­kostársai - közvetlenül a vb előtt - őt választották meg csa­patkapitánynak. Ezzel kapcso­latban a következőket nyilat­kozta: „Jó játékkal és gólokkal szeretném meghálálni a bizal­mat. Számomra nagy megtisz­teltetés, hogy címeres mezben hokizhatok.” Handzussal és Barteckóval (mindketten a St. Louisban profiskodnak) igen­csak ütőképes támadósort al­kottak, annak ellenére, hogy most játszottak először együtt. Főleg emberelőnykor jelesked­tek. Sátán szinte minden vb- mérkőzésén remek teljesít­ményt nyújtott, állandó gólve­szélyt jelentett az ellenfél kapu­jára. Szentpéterváron kilenc­szer lépett jégre, tíz gólt ütött, és két gólpasszt adott társai­nak. Főleg neki köszönheti a szlovák együttes, hogy minden idők legjobb eredményét érte el, ezüstéremmel térhetett ha­za. Sátán teljesen megérdemel­ten lett az oroszországi viadal gólkirálya, valamint legered­ményesebb hokisa. A külföldi lapok a vb legnagyobb sztárja­ként emlegették. „A rajt előtt azt mondogattam magamban, hogy sokkal jobb eredményt kell elérnünk, mint egy évvel ezelőtt. Az éremszerzést sem tartottam elképzelhetetlennek, annál is inkább, mert a negyed­döntőben nem az oroszokkal, hanem az amerikaiakkal kerül­tünk szembe. Igaz, korábban a tengerentúliak egyszer sem szenvedtek vereséget, minket azonban ez nem nyugtalaní­tott. Amikor túljutottunk a playoff-sorozat első akadályán, már elérhető közelségbe került a dobogós hely. A finnek ellen is ugyanazt a taktikát alkalmaz­tunk, mint a nyolc között, s megint nyertünk. Következett a döntő. Azokkal a csehekkel mérkőztünk, akiket komoly tét­mérkőzésen még egyszer sem győztünk le. Nagyon elszántak voltunk, bíztunk a sikerben, de sajnos, az első harmadban há­rom gólt kaptunk, és elúszott a hajó. Hiába igyekeztünk a haj­rában, egy gólra meg is közelí­tettük a címvédőt, ám többre már nem futotta erőnkből. Ele­inte szomorú voltam, hogy el­úszott az elsőség, ám aztán tu­datosítottam csak, müyen pár­ját ritkító siker is a második hely. A pozsonyi fogadtatás pe­dig egyszerűen szenzációs volt” - emlékezett vissza a ha­talmas szlovák hokisikerre Miroslav Sátán, aki eddig 71 mérkőzést játszott címeres mezben, és 49-szer talált a há­lóba. Szentpétervári góljait so­káig emlegetni fogják a hokira­jongók... A labdarúgó Európa-bajnokság résztvevői, B csoport BELGIUM, allo sor: Lorenzo Staelens, Rony Gaspercic, Bárt Goor, Giles de Bilde, Jacky Peeters, Marc Wilmots; guggolnak: Branko Strupar, Nico van Kerkhoven, Yves Vanderhaeghe, Regis Genaux, Mbo Mpenza. SVÉDORSZÁG, álló sor: Nicolas Alexandersson, Johan Mjállby, Joachim Björklund, Kennet Andersson, Stefan Schwarz, Magnus Hedman; guggolnak: Henrik Larsson, Roland Nilsson, Fredrik Ljunberg, Pontus Kámark, Patrik Andersson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom