Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-24 / 21. szám
3 2000. május 24. A Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium története 1950-től napjainkig Iskola a Duna utcában Klein Melinda ________________ Öt venéves a pozsonyi, Duna utcai magyar iskola. Tanárai kerek ötven esztendeje nevelik, oktatják az itteni magyarság csemetéit, és általuk a pozsonyi magyarságot. Április utolsó hétvégéje a Duna utcai iskoláról szólt. Tanárok és tanítványok, öregdiákok és mostani padkopta- tók, egykori pedagógusok és igazgatók ünnepelték együtt az alma matert. Az iskola történetét áttekintő kiállítással, komolyzenei hangversennyel, nagyszabású ünnepséggel és bállal várták az iskola jelenlegi dolgozói azokat, akik valaha az intézmény falai között tanultak vagy tanítottak. Erre az alkalomra készült el az a kötet is, amelyet Kulcsár Zsuzsanna tanárnő állított össze hosszú évek fáradságos munkájával, és amely a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium történetét tekinti át 1950-től napjainkig. Visszarepíti olvasóját a múltba, annak jelentéktelennek tűnő, legapróbb részleteibe is. Még azt is megtudhatjuk, ki milyen műsorszámmal szerepelt az iskolai kulturális műsorban 1960. június 14-én... Sok érdekességet olvashatunk nemcsak a mai, hanem a régi Pozsony iskoláiról is. Például azt, hogy a városban működő felsőoktatási intézmények sora egészen az 1465-ben alapított Academia Istropolitanáig vezethező vissza. Mátyás király halála után (1490) az egyetem megszűnt ugyan, de a városban továbbra is híres, jó nevű iskolák működtek. Magyar iskolamesterek már a XVII. században is voltak Pozsonyban. Ök a régi káptalani iskolákban prédikátorokat képeztek a magyar vidékek számára. Pozsony tanintézményeinek, a diákéletnek a későbbi századok folyamán is sajátságos hangulatuk volt: „meleg nevelési műhely, mint egy madárfészek” - jellemezte Szalat- nay Rezső író, az egykori pozsonyi gimnazista, majd tanár a mindig diákseregtől nyüzsgő várost. Az ötvenes évek elején a szülői közösség következetességének köszönhetően Pozsony területén már működött „külvárosi” és „belvárosi” nemzeti iskola, mellettük megnyílt a Főrévi, a Ligetfalui, a Pozsonypüspöki Nemzeti Iskola is. Az 1945-től szlovák iskolába kényszerült magyar gyerekeknek Pozsonyban csak 1950- ben, 1951-ben nyílott lehetőségük arra, hogy magyar nyelvű osztályba lépjenek át. A Pozsonyi Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola az 1959/ 60-as tanév kezdetén a város szívében fekvő Duna utca 33. számú épületébe költözött. Az épületben 1875-től ipartanítónő-képző intézet, 1883-tól internátussal rendelkező állami felsőbb leányiskola, 1950-től szlovák és magyar tannyelvű pedagógiai gimnázium, kétéves pedagógiai főiskola és négyéves pedagógiai főiskola, azután pedig pedagógiai intézet működött. Az épület adott otthont egy szlovák nemzeti iskolának is. Ez utóbbi és a pedagógus- képző mellett itt kezdte az új tanévet 1959. szeptember 1-jén a Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola. Az intézmény egész Pozsony területéről fogadta a gyerekeket. Az 1959-es átköltözés nagy esemény volt a pozsonyi magyar szülők életében. Az iskola új igazgatója Janda Iván lett. Az augusztusi előkészületek után került sor az 1960/61-es tanév ünnepélyes megnyitására. A Duna utcai épületet még tatarozták, ezért a Pohranicník moziban, immár egy új államformában, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Az ünnepségen fanfárok jelezték a megnyitó kezdetét. Az igazgatónak és helyettesének bevonulása után lemezről elhangzott A munka dala, amelyet a diákság felállva énekelt. Ez a mozgalmi induló végigkísérte a hatvanas, hetvenes évek minden rendezvényét. Voltak olyan iskolák, ahol reggelente kötelezően, felállva kellett elénekelni a tanítás kezdete előtt. A fúvószenekarra hangszerelt dal ott volt a tankönyvek hátsó lapjain az In- ternacionálé és a Himnusz mellett: „Zengj, szárnyalj, te legszebb dalunk, ma a munkáról dalolunk, szabadon háladalt! Mert mindenünk, ami ma van, kitartó munkából fogan: szabad jövő, boldog jövő!” - hangzott a szöveg. Sajátos korszak volt... Kulcsár Zsuzsanna könyvében említést tesz arról is, hogy az alapiskola és a gimnázium tanulóinak növekvő létszáma miatt az épület egyre zsúfoltabbá vált. 1967-ben már 854 diák látogatta az intézményt. 1964-ben az iskolához csatolták a ligetfalui iskolát, megnyílt az esti tagozat, és működött a szülők számára indított szlováknyelv-tanfolyam is. Közben meg kellett oldani a Forrás Irodalmi Színpad és a kórusok próbalehetőségeit. A sokrétű tevékenység helyet igényelt. A műemlékvédelmi Bizottság beleegyezésének megszerzése után 1967 áprilisában átépítési munkálatok kezdődtek az épületben. Ezek után, a Városi Nemzeti Bizottság oktatási osztályának plénumán máris felvetődött, hogy az átépítés után kilakoltatják az épületből a magyar iskolát. Különböző indokokra hivatkoztak, többek között arra, hogy már így is eléggé túlzsúfolt a város- központ. Az iskola vezetősége közbenjárásának köszönhetően mégsem került sor a kilakoltatásra. 1991-től a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium új igazgatója dr. Popély Gyula lett. Popély új történelmi helyzetben, új lehetőségek küszöbén vette át az iskola vezetését. Az intézmény számára megnyílt a világ, s az iskola élt a lehetőségekkel, nyitott volt minden új kezdeményezésre. 1997 december 1-jén Dávid Béla vette át az irányítását. Mindenekelőtt politikamentes tanintézet kialakítását, a szülőkkel való szorosabb együttműködést és a szakmai színvonal emelését tűzte ki célul. Érdemes szót ejteni magáról az épületről is. Az eredetileg ezen a helyen álló Pozsonyi Állami Felsőbb Leányiskola átépítési tervének elkészítését elsősorban Her- czeg Zsigmond (1848-1914), a budapesti kultuszminisztérium főmérnöke végezte. Az átépítés azonban nem elégítette volna ki az igényeket, ezért az épületet lebontásra ítélték. Az új tanintézet modern, szép szecessziós kivitelezését a neves pozsonyi építőmester, Durvay Antal végezte. Ő készítette a palatetőt, végezte a bádogosmunkákat, a vas- és kőfaragómunkát. A Duna utcai iskola elrendezése, díszítése a kor stílusát tükrözi. Durvay a századforduló jellegzetes stílusának, az eklektikának és a szecessziónak egy későbbi változatát alkalmazta. Elsősorban a barokk stílus elemeit igyekezett a szecesszió jellegzetesen hullámzó vonalaival ötvözni. Az első világháború alatt - egészen 1917-ig - az iskola épülete hadikórház volt. Miután a kórházat áthelyezték a Rózsa utcai (Jesensky utca) iskolába, 1918-ban a leányiskola visszakapta az épületet. Nem tudni, hogy az első világháború alatt keletkeztek-e károk az épületben, vagy csupán a belső berendezés ment-e tönkre. A második világháború után az iskola épülete a háborús károk felszámolása után aránylag jó állapotban volt, csupán a tornaterem égett ki, és a megrongálódott homlokzati rész igényelt tatarozást. A Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskolában és Gimnáziumban az 1950 és 2000 között eltelt ötven esztendő alatt az alapiskolában 2261, a gimnáziumban 2407, a dolgozók esti iskolájában 478 tanuló végzett. Ez összesen 5146 személy. Jelenleg 510 diák koptatja a padokat. Ez a létszám éppen kétszáz fővel kevesebb, mint amennyi tanulója tíz évvel ezelőtt volt az iskolának... Csak remélhetjük, hogy jönnek jobb idők is. A város iskoláinak sora az 1465-ben alapított Academia Istropolitanáig vezet- hető vissza. Itt kezdte az új tanévet 1959-ben a Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Közép- iskola. Az építkezésben és a berendezés kivitelezésében több pozsonyi és bi megadott százoldalnyi pontos leírástól az iparosok a legkisebb mérte A kiállításon számos fénykép és írásos dokumentum emlékeztetett az iskola életének kül< ire a megnyitástól napjainkig. A tárlat korántsem tekinthető lezártnak. Kulcsár Zsuzsa t is gyűjti a Duna utcai és a régi pozsonyi magyar iskolákkal kapcsolatos dokumentumoka ’■ ■ ■ i kulcsár Zsuzsa elmondta, hogy az iskola történetét áttekintő kötethez elsősorban az iskola archívumából gyűjtötte az anyagot, de sokat segített Oszvald István is, aki rendelkezésére bocsátotta a tanintézmény krónikájának adatait. A jubileumi ünnepséget a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa nyitotta meg.
