Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-17 / 20. szám

12 2000. május 17. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Közel a szerelemhez Magyar filmről jót vagy sem­mit... Hiszen manapság már az is öröm, hogy egyáltalán készül mozgókép. Salamon András munkája - hogy címé­vel kicsit viccelődjünk - közel van a jó filmhez. A napjaink­ban játszódó történet - novel­laként meg is jelent egyik fo­lyóiratunkban - Karcsiról, a vidékről a fővárosba költözött húszéves fiúról szól. Karcsi Budapesten rendőrnek jelent­kezik, a kiképzés után á nyol­cadik kerületben teljesít szol­gálatot. Egyik akciója során ismeri meg a kedves, fiatal kí­nai lányt, akivel kölcsönösen megszeretik egymást. Karcsi más, mint zsarutársai. Nem szereti durva tréfáikat, job­ban szeret kettesben lenni ku­tyájával, „akinek” eredeti gaz­dája baleset áldozata lett, és az ott helyszínelő Karcsi „örökbe fogadta”. A vidéki srác otthon sem sokat beszélt szüleivel, mindig csendben voltak, többet beszéltek az ál­latokhoz, mint egymáshoz, így nem csoda, hogy újdon­sült ismerősével, a kínai lány­nyal, Máriával - így hívja őt Karcsi - szavak nélkül is töké­letesen megértik egymást. Bensőséges kapcsolatuk azon­ban szemet szúr a társaknak és Karcsi felettesének. Műkö­désbe lép az előítéletekből táplálkozó rosszindulat... Közel a jó filmhez, de nem az. A forgatókönyv tele van kö­vetkezetlenséggel, a néző nem érti, mit keres a kínai lány a rendőrőrsön, mi a bű­ne, miért üldözik. A drama­turgiai hibákat a két főszerep­lő játéka ellensúlyozza. A Karcsit alakító Hujber Ferenc tökéletes a naiv, hittel teli, de korántsem buta fiatalember szerepében, teljes mértékig birtokában van a gesztusok nyelvének. Partnernője, Tsuyu Shimizu éppen elindult a nemzetközi karrier útján: Luc Besson őt kérte fel a Taxi 2 női főszerepére. Heti hír Kifutóról a képernyőre Rebecca Romijn (26) tizen­nyolc esztendősen még nem tudta, mi szeretne lenni. Csak azt tudta - és ebben mások is W megerősítették hogy szép arca és jó alakja van. „Miért ne lehetnék akár modell?” - gondolta. Hogy célját minél könnyebben megvalósíthassa, hová is mehetett volna, mint a divat fővárosába, Párizsba. Itt hamar észrevétette magát, és nemsokára már a kifutókon sétált, majd kisvártatva a rek­lámszakma is felfigyelt rá. Ő azonban ennél többre vá­gyott. Mivel amúgy is nagy fe- csegőnek tartják, szeret (so­kat) beszélni, úgy érezte, ha lenne egy saját műsora a tele­vízióban, ott aztán kiteljesít­hetné magát. Ezt is elérte: évek ót sikerrel vezet az MTV-n egy beszélge­tős magazint (House of Style). Ám Rebecca ezzel sem éri be. Bár műsorát nagy kedvvel folytatja, egy idő óta a színészet felé kacsingat. Nem meglepő hát, hogy már­is túl van első tévés filmszere­pén, amellyel igencsak elége­dett. Rebecca kitartását és ambícióját ismerve így nem­igen csodálkozhatnánk, ha hamarosan valamelyik mozi­ban látnánk őt viszont. Nem mondom meg, hány mondat Esterházy Péternek Barát írja a barátnak Dömötör Ede felvétele „Ötven” Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség „Mulatságosnak találta, nevetsé­gesnek és rettenetesnek, felhábo­rítónak és szomorúnak, tragikus­nak és gyalázatosnak s da capo mulatságosnak, hogy épp április negyedikére tisztogatja a ház ele­jét: hogy ne érje szót azt.” Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia * * * * 5 * * * * 10 Kukorelly Endre_____________ Jót csak teljes szívből lehet kíván­ni. Ez most ünnepi köszöntő volna bi­zonyos magasabb erkölcsi érte­lemben, más, erkölcsön kívüli ér­telemben azonban egy írás. A múltkor egy lány meghívott a 25., úgymond, utolsó születésna­pi bulijára, merthogy több nem lesz, mondta, mármint ünneplés, ettől egyből megijedtem, de aztán dolgoztam a dolgon, és odajutot­tam, hogy legyen ez a nők problé­mája, mások baja, hát, tudom, ez nem sok, de ennyit bírtam kitalál­ni nagy ijedtemben. Egyszer voltam nálatok Csillaghe­gyen, vagyis voltam 3x-4x, példá­ul Baránszky Lacival, az amolyan állófogadás volt, álldogáltunk, lx viszont olyan rendes leülősen is, már nem nagyon tudom, miről beszélgettünk, de jó volt. (5) A szőke fiatalember azt mond­ta, hogy el fog menni ebből az or­szágból, „szerszámkészítőre min­denütt szükséglet van, apám, még Canadában is”. Jó, mulatságos, vidám, meleg, ba­rátságos, da capo mulatságos. Hogy nem mentem el mégsem tiszta hazafitehetetlenkedésből, nem hagytam itt ezt a kócerájt, annyiból nem stimmel, hogy vol­taképpen én elmentem, és, szerin­tem te is: aki írni kezd, annak ugyanis szabad, és meg is oldja, így oldja meg. Véli megoldani: és az pont az. Azt sem tudom, ki volt még ott, Mészöly és Balassa, ha jól emlék­szem, és nem rosszul, inkább jól, mint rosszul. (10) legtöbb élő ismerősünket megöltük, és legtöbb kedves ha­lottunkat föltámasztottuk Fociztunk együtt tényleg egy csomószor, az Elektromos-pá­lyán, még anno a mozgó világban, Kulin, Alexa, Mányoki, aztán az ÉS-csapatban, Kovács, Megyesi, Zalán, Mezei, Döb. Rentei, a Huba utcában Czakó, Gellért Kis, Garaczi, más Ková­Az ötvenéves Esterházy Péter csők, és Marosvásárhelyen az RMDSZ-szel, ez is jó volt. Nem hőskor, csak mégis. Relatív hőskor, na, lenyomjuk a braziloknak, rátesszük a lasztit, előbb még kijön a kapusról, aztán másodszorra már nem jön ki, ment valahogy a játék. (15) Hölgyeim és Uraim. Nagyon ment a játék, megálltál elöl, csípőre öncenzúráztad a ke­zed, ordítoztál a csávóval, aki nem adta le épp, hogy öncezúrázd meg, öreg, mér nem adod azt a kiöncenzúrázott labdát. Aztán már nevettél is, odamentéi hozzá, pár mozdulat, el volt intéz­ve a dolog, vagy inkább nem is, mert eleve volt elintézve, ezt így kell csinálni. Egyszer úgy beléptél, hogy taxival kellett hazamennem, egyszer meg otthagytatok, hja jól emlék­szem, de jól, a Postás-pálya szé­lén, amikor kötörött a lábam. Tehát nem kitört, hanem szó sze­rint törött egy esésnél, úgy, hogy térdben előre hajlott, így, előre fe­lé, mint a lovaknak, de még hull- tomban izomból visszarántottam. (20) Igen ám, de elmúlik minden. V. lehet, hogy a lovaknak nem haj­lik előre, majd utána kellene nézni. Ültem a salakon. Picit esett az eső, lefújták a meccset, a csapatom pe­dig egyenletes sebességgel távolo­dott tőlem az öltöző irányába. Platánszag volt. Azt kihozza az eső. (25) a testvériség kissé ódivatú érzése Mentek össze szépen a hátak, lég­alábbis abból a perspektívából nézve. De hát, mégis, milyen perspektí­vából nézzek? Minden f.iratban vagy újságban publikált írásod elolvasom, még­hozzá úgy van a mechanizmus, hogy egyből, legelőször azt, azzal kezdem: nálam ez a csúcs, ennél többet nem kell elérni, ebben X. Y.-nal és Z. A. B.-vel vagy együtt. A könyvek picit más, ott nem min­dent, ezzel mindenkivel vagy együtt, még a Tasnády Attila ösz- szes könyvét sem olvastam, pedig neki csak egy van, meg a fordítás­kötete, és azt nem. (30) Múltkor jöttem haza Pécsről IC-vel, szemben velem ült egy pá­rocska, a lány egy képesújságot ol­vasott, a fiú egyik könyvedet, azt én épp nem, és egyszer csak a lány azt mondta a fiúnak, állandóan mondott neki valamit, amit elol­vasott, azt rögtön el is mesélte a saját szavaival, hogy te, megvá­lasztották Brazíliában a legcsú­nyább parasztot, mire a fiú azt vá­laszolta, hogy aha, olvastam. Hát ez meg mindent olvas? Mire a lány, hogy te tudtad, hogy a Sücc Ila már többször volt ön­gyilkos? írtam neked egyszer, vagyis kétszer 2 hosszabb levelet, az egyik megje­lent, a másik nem, már nem is tu­dom, miről, valami fájdalom-ügy­let, csak arra emlékszem, hogy leg­alább 87-89 százalékban őszintén. És az nagy arány (lásd följebb: tel­jes szív), ezt onnan tudom, mert. (35) Noha. Ahogy Szegedy-Maszák úja egy Kosztolányi-dolgozatában, „egy­általán nem nyilvánvaló, hogy az őszinteség érvényes értékelő kiin­dulópont a romantika utáni (vagy előtti) irodalomban”, én ebbe a reménytelen paradigmába igyek- szek. Aztán vagy igen, vagy pedig nem, de nem. Az előbb bejött az anyám, és azt kérdezte, hogy mit főzzön, de iga­zából nem bejött, hanem berob­bant, ő úgy nyitja az ajtót, hogy, nem is tudom, van az anyukám­nak egyfajta bejövési technikája, nem nyomja le rendesen a kilin­cset, vagy hogy, és ettől az egész duplaajtó bedörren keretestől, ki­sebb földindulás, és jött nyomban a kérdés, hogy mit főzzek. Most dolgozok. (40) Eleve egy Kosztolányi-dolgo- zatot akartam neked dedikálni, ünnepi beszéd és rekonstrukció, csak nem lettem kész vele. Csináljak sajtos húst? Jó, csináljál. Fölemelték a tojást egyébként, kö­zölte, mindent emelnek, aztán ki­ment, na, jól van, édes kicsi anyám. Aztán visszajött, és a következőket mondta: legközelebb te vegyél kol­bászt, és ha nem ízlik, akkor ne az én anyámat szidd, hanem a tiédet. (45) Anyánk receptje, alig elront­va. Amikor meg-e-maileztem X. Y.- nak, na jó, nevezzük Farkas Zsolt­nak, hogy ezt csinálom, így fogom megúszni a dolgot, a Kosztolányi­val, azt válaszolta, véli érteni, mi­re én azt kérdeztem tőle, hogy Mit? Amikor a telefonban elmeséltem a projektet egy lánynak, azt mond­ta, hogy de szépeket újak ám, mert ő nagyon bír téged, és csupa jót gondol rólad, mire én, hogy rendben van, majd ezt majd bele­írom, mire pipa lett, hogy eszem­be ne jusson, meg ne próbáljam, mindenesetre egy nő felől biztos lehetsz, már, ugye, amennyire: így megy tehát. Úgy megy, hogy nem az mondja, aki úgy gondolja, vagy nem azt mondja, nem úgy hallod, nem ko­molyan, nem is gondolja el, azon­nal mást gondol, lassan mást, egé­szen másra, vagy nem gondol semmit, mégis beszél, közben ma­ga is csodálkozik saját magán, hát mégiscsak hallható valami: és az is valahogyan jó, úgy hiszem, és nem a néma csend a jó. Sok mindenféle van egy teljes szívben. (50) Isten áldjon. Gállá Miklós: „Fontos pillanat volt, hogy egy idő óta nem csak angol jeleneteket veszünk át, hanem magunk is írunk ilyeneket.” Tízéves a Holló Színház, de bizonyára lesz még húsz is Gréczy Zsolt ________________ Tízéves a Holló Színház. Gállá Miklós, a társulat alapítója nem szóvicceket mondott, inkább ar­ról beszélt, miért Szörényi Le­vente minden idők legnagyobb magyar zeneszerzője, s hogy mit csinál, ha poént várnak tőle. Gondolom, a társulat megala­kulásának nincs köze a rend­szerváltozáshoz... Valóban nincs, de az azért érde­kes, hogy március 25-én volt az első választás, mi pedig március 27-én léptünk először színpad­ra. A csapatnak rajtam kívül Pethő Zsolt, Nagy Natália és Ko- valik Balázs volt tagja. Kovalik éppen most lett érdemes mű­vész mint operarendező. A Hol­ló Színháznak egy ideig tagja volt Novák Péter is, jelenleg Dó­zsa Gergely, Bor László és Bölöni Réka a társaim. Igazán sikeresek vagyunk, mert mindenhol azt kérdezik tőlünk, »Mikor jöttök legközelebb?«, s én azt szoktam válaszolni, hogy még el sem mentünk. Fontos pillanat volt, hogy egy idő óta nem csak angol jeleneteket veszünk át, hanem magunk is írunk ilyeneket. Ezek nyilvántartása nem a közönség, hanem a Szerzői Jogvédő Hiva­tal feladata. Milyen típusú az abszurd humor közönsége? Nem az iskolázottság vagy a tár­sadalmi rétegzettség dönti el, ki a befogadó, inkább az ízlés iránymutató. A humorban dolgozók gyakran panaszolják, hogy azzal állítják meg őket az utcán, mondjanak egy viccet. Ez tényleg így van, s erre azt szoktam felelni: »Most nem va­gyok szolgálatban.« Ez azért jó válasz, mert a kérdező elfogad­ja viccnek. Ha jól sejtem, társaságában az is előfordul, hogy szóvicceket mondanak, s az arcát fürké­szik, tetszett-e. Előfordul. Hajó a szóvicc, meg­dicsérem az illetőt, ha nem tet­szett, akkor azt mondom, hogy: hááát... A Holló Színház repertoárján vannak zenés betétek is. Nem csinál ebből szólólemezt? Nincs ilyen ambícióm. Az vi­szont tény, hogy a Pa-Dö-Dö új lemezére írtam egy dalt A kefir és társai címmel, tele gasztro­nómiai utalásokkal. Csak nem lett vegetáriánus? Még nem, de tervezem. Min­denesetre a kertemben már nem ültettem virslit és szalá­mit, csak mindenféle zöldséget. Hogy jut eszébe egy szóvicc? Nem irányítom ezt a dolgot. A Monty Python-csoport egyik tagja, Terry Jones azt mondta, neki csak akkor jut eszébe po­én, ha akarja. Nálam ez éppen ellentétesen működik, néha sok ötletem van, néha kevés. Ezeket felírom egy cetlire. Most milyen tervei vannak? Megjelent a Nagy Hollókönyv, amely a műfaj első kiadványa Magyarországon. Nem rólunk szól, hanem jelenetek, tréfák és humoros rajzok vannak benne. Még az első félévben megjelenik egy Fonográf-le­mez is, amelyet én szerkesztet­tem ritkaságokból és betiltott dalokból, A szerzők külön is kommentálják a CD-füzetben mai véleményüket a dalokról, így eshetett meg, hogy 22 év után ismét interjút készíthet­tem Szörényi Leventével. Elő­ször 1977-ben a Magyar Ifjú­ságnak, majd tavaly a CD kap­csán. Ót tartom minden idők legjobb magyar zeneszerzőjé­nek. És Bartók, Liszt vagy Erkel? Őket is nagyon tisztelem, de Szörényi az első. És ami még a terveimet illeti, barátkozunk Koltai Róberttel, akivel sok do­logban hasonló a világlátásunk. Jó lenne egyszer együtt játsza­ni, bár egyelőre még csak be­szélgetünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom