Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-17 / 20. szám
/ Vasárnap E2iHC^^íBHE3B!3EBEH^ee*E 58800 690311 Szlovákiai magyar családi magazin Riport ____________ „E urópa fővárosa”, Brüsszel újabb kori jelképe - a Manneken Pis mellett - O a NATO-jelvény. ^ 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. május 20-ától 26-áig Sport Villát vett, majd távozott. Zigmund Pálffy először szerepelt a playoff- sorozatban. A belügyminiszter jelezte: túl sok a ruszofil politikus Szlovákiában Pittner jóslata Kövesdi Károly____________ Szlovákia sorsa a közeli hónapokban dől el - mondta a Markíza televízió Rosta című múlt heti vitaműsorában La- dislav Pittner belügyminiszter. S míg a másnapi lapok szervilisen azon csámcsogtak, mekkora győzelmet aratott a belügyminiszter vitapartnerei (Róbert Fico és Vladimír Palkó) fölött, a vájtfülűek azért felkapták a fejüket e sarkos kijelentésre. S pláne arra a mondatra, amelyet Pittner még előbb eresztett meg, amikor a leváltása körüli cirkusz zajlott a parlamentben. Akkor azt próbálta az ország tudtára hozni, hogy túl sok a ruszofil a kormányt alkotó pártokban is, és nemcsak az SDE- ben. Magyarán: a hatalmi harc, amely Szlovákia geopolitikai hovatartozásáért zajlik, a közeljövőben kulminál. Pittner valamit tud. Ami rendjén is van, hiszen egy ország belügyminiszterének illik sokat tudnia az országon belül és kívül zajló szándékokról és folyamatokról, amelyeket (lévén Szlovákia kicsi, de stratégiai fontosságú ország) nem játszanak mindig a legtisztább lapokkal. E lapok mögött, illetve a lapokat tartó kezekben túl nagy pénzek vannak. Azt már a vak is látja, hogy a kormány (és vele az ország) sorsát nem elsősorban az ingathatja meg, hogy Meciarék nyár végén előhúzzák az előrehozott választások ötletét, hanem az, hogy milyen előretolt lovaik vannak Meciaréknak (vagy a ruszofileknek) a parlamenti többséget alkotó pártokban, s hogy képes-e a kormány botrányok nélkül levezényelni a stratégiai vállalatok magánosítását. Mert minden itt kezdődik, és itt ér véget: a tőkebeáramlás, a munkahelyteremtés, az ezzel összefüggő szociális helyzet és a gazdaság felszálló ágba kerülése. Az ösz- szes reform, amelyeket üres A reformokat üres kasszával nem lehet megvalósítani. kasszával, az előző kormány által összebrusztolt adósságok terhével nem lehet megvalósítani. A lakosság egyre türelmetlenebb, és egyré hajlamosabb felülni az új demagógok üres süketelésének, aminek például az említett Rostában szereplő Fico a nagymestere. Fico a nemzeti vagyon szétlopkodása fölötti krokodilkönnyek álcája mögött nem kevesebbet akart, mint megtorpedózni a privatizációt, hiszen könnyű kiszámítani, hány embert lett volna elég „megkenni”, ha mindenjátékszabályt felrúgó ötlete megvalósul, és a parlament dönt a privatizációk ügyében. Fico tanácsadója volt HZDS-es figura, nem nehéz hát kitalálni, honnan fúj a szél. Élek a gyanúperrel, hogy a tavaly nagy hűhóval megszellőztetett HZDS-akciótervet zseniális elterelő manőverként „szivárogtatták” ki a sajtóba, miközben a ruszofilek tervei sokkal agyafúrtabbak. E lépések közé tartozik a VSZ nyugati eladásának megtorpedózása, a nagyvállalatok privatizációjának minden eszközzel való blokkolása vagy legalábbis fékezése, a kormány belülről történő felőrlése. Ehhez jó szekundánsként segédkezik a parlament elnöke, aki csak egy hajszállal intelligensebb az annak idején szintén Meciar által kitalált Euptáknál, de alulmarad a zseniális hasbeszélő Ficóval szemben. Aki nem kétséges, mit fog sugalmazni híveinek, ha a kormány rekonstrukciója kerül terítékre. Egyelőre úgy tűnik, Dzu- rindának sikerült kifognia a szelet a vitorlákból, ám az a javaslata, hogy a jobboldal fogjon össze, és hagyja abba a széthúzást, nem kecsegtet sok sikerrel. A KDH keményfejűsé- ge és a DU identitászavarai, a sok helyezkedés és tülekedés nem engedi, hogy felülkerekedjék a józan ész, és útját állja a ruszofilek nyomulásának. Erre utalt Ladislav Pittner. Május 11-én volt Buddha születésnapja. A felvételen szöuli apró szerzetesek az ünnepségen. tasR/AP-feivétei Vezércikk Női láb és politika Malinak István ___________ , ,A legszebb női láb is véget ér valahol.” Ezt Julián Uiwim, a huszadik századi lengyel költészet kiemelkedő alakja mondta, akinek gyomorkeserűhöz hasonlatos humorát nem lehet nem szeretni. Az idézet a vasárnap délutáni sziesztázás idején, a kormánykoalíció kilátásai fölötti elmélkedés közben jutott eszembe. Talán mert másfél éve bizony szép volt ez a kormány is, de mára - ha a lábhasonlatnál maradunk - tele van visszérrel, ót- varral, ráadásul nincs az az ember, aki meg tudná mondani, mikor és hol ér véget. Mert ha nem is világvége-hangulat, de válság- hangulat van ebben az országban, ma már azok sem adnának egy lyukast garast a koalíció jövőjéért, akik a legkevésbé kívánják a bukását. Szögezzük le: hiába tagadják, válság van. Eléggé súlyos, lassan-lassan ismét az a tét, mint a választások előtt volt. A válságot nem az ellenzék okozta, hanem a ’98-ban koalícióra lépett pártok a ludasak, egyeden kivétellel - ez az MKP. A magyarok szerepe külön fejezetet érdemelne. Ha az MKP a magyar választók érdekeit kívánja képviselni, akkor nem avatkozhat be túl mélyen a szlovák kormánypártok önpusztítónak is nevezhető egymás elleni harcába, ami viszont azzal is járhat, hogy bizonyos fokig magára marad, elszigetelődik. Ugyancsak számítani lehet rá: amíg a szlovák pártok egymással lesznek elfoglalva, a jogalkotás terén nem az MKP számára prioritást jelentő kérdések megoldását fogják legsürgetőbb feladatuknak tekinteni. Az egyre átlátha- tatíanabb politikai zűrzavarban dezorientált polgárt igazából a kormánypolitikusok mögöttes szándékai aggasztják, mert ezek- bármi hangozzék is el a kamerák előtt - nem zárják ki az előrehozott választások lehetőségét. A mostani koalícióra szavazó tömegek jelentős hányada ezt katasztrófa-forgatókönyvként éli meg, ami kiszámíthatadanná teszi a viselkedését. A közhangulat, ez a politológiailag nehezen megfogható kategória keresztülhúzhatja a különböző megrendelésekre készült felmérések eredményeivel zsonglőrködök számításait. Tetszik vagy nem, de a szavazók többsége fehérben és feketében gondolkodik - a szabályt erősítő kivétel talán az elnökválasztás volt -, s nemcsak akkor, amikor az urnák elé szólítják. A pillanatnyi politikai helyzet értékelésekor is a nem túl bonyolult, könnyen érthető képleteket szereti. Ilyet kapott április 13-a, Migasék emlékezetes parlamenti szavazása után. Világos volt, hogy a kormánykoalíció fekete báránya az SDE, s . aránylag érthetőek voltak a baloldal és a koalíció többi része közötti tárgyalások. Viszont mindaz, ami ezt követően történt, a háttérinformációkat nélkülöző nyilvánosságban - még mindig a koalíció híveinek táboráról beszélünk - csak a kételyeket erősítette. Ilyen volt Ján Carnogursky vagy Vladimír Palkó Dzu- rindával kapcsolatos nyilatkozata - az említett urak felelőssége a választók félrevezetésében nem elhanyagolható. Természetesen Dzurinda sem kivétel, hol az SDK, hol az SDKÚ nevében beszél, majd még érthetetlenebbé teszi a képet az egységes jobbközép párt létrehozására vonatkozójavaslatával, hiszen ugyanezzel az ötletével az SDK vonatkozásában egyszer már befuccsolt. Milyen jobboldali erő lesz az, amelyet Camogurskyék (KDH) és Langosék (DS) eleve elutasítanak, amely az egyesítés helyett inkább az amúgy is gyenge jobboldal markáns megosztását eredményezheti? Hogyan kell mindezek mellett értelmezni Dzurinda és az új néptribun Fico közeledését? Fico pillanatnyilag egyetlen parlamenti szavazatot ér. Az még elmegy, hogy a kormányfő egyszer találkozott vele, de az már a naivak fantáziáját is megmozgatja, miért éppen Ficóval akarja Dzurinda folytatni a tárgyalásokat a stratégiai vállalatok privatizálásáról. Odajutottunk, hogy ez egyszer az államfőnek lesz igaza, aki azt mondta, a pártok és a politikusok úgy viselkednek, mintha fél év múlva választások lennének?