Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-17 / 20. szám

/ Vasárnap E2iHC^^íBHE3B!3EBEH^ee*E 58800 690311 Szlovákiai magyar családi magazin Riport ____________ „E urópa fővárosa”, Brüsszel újabb kori jelképe - a Manneken Pis mellett - O a NATO-jelvény. ^ 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. május 20-ától 26-áig Sport Villát vett, majd távo­zott. Zigmund Pálffy először szerepelt a playoff- sorozatban. A belügyminiszter jelezte: túl sok a ruszofil politikus Szlovákiában Pittner jóslata Kövesdi Károly____________ Szlovákia sorsa a közeli hóna­pokban dől el - mondta a Markíza televízió Rosta című múlt heti vitaműsorában La- dislav Pittner belügyminiszter. S míg a másnapi lapok szervili­sen azon csámcsogtak, mekko­ra győzelmet aratott a belügy­miniszter vitapartnerei (Róbert Fico és Vladimír Palkó) fölött, a vájtfülűek azért felkapták a fe­jüket e sarkos kijelentésre. S pláne arra a mondatra, amelyet Pittner még előbb eresztett meg, amikor a leváltása körüli cirkusz zajlott a parlamentben. Akkor azt próbálta az ország tudtára hozni, hogy túl sok a ruszofil a kormányt alkotó pár­tokban is, és nemcsak az SDE- ben. Magyarán: a hatalmi harc, amely Szlovákia geopolitikai hovatartozásáért zajlik, a kö­zeljövőben kulminál. Pittner valamit tud. Ami rend­jén is van, hiszen egy ország belügyminiszterének illik sokat tudnia az országon belül és kí­vül zajló szándékokról és folya­matokról, amelyeket (lévén Szlovákia kicsi, de stratégiai fontosságú ország) nem játsza­nak mindig a legtisztább lapok­kal. E lapok mögött, illetve a la­pokat tartó kezekben túl nagy pénzek vannak. Azt már a vak is látja, hogy a kormány (és vele az ország) sorsát nem elsősorban az ingat­hatja meg, hogy Meciarék nyár végén előhúzzák az előreho­zott választások ötletét, hanem az, hogy milyen előretolt lovaik vannak Meciaréknak (vagy a ruszofileknek) a parlamenti többséget alkotó pártokban, s hogy képes-e a kormány botrá­nyok nélkül levezényelni a stra­tégiai vállalatok magáno­sítását. Mert minden itt kezdő­dik, és itt ér véget: a tőkebe­áramlás, a munkahelyterem­tés, az ezzel összefüggő szociá­lis helyzet és a gazdaság fel­szálló ágba kerülése. Az ösz- szes reform, amelyeket üres A reformokat üres kasszával nem lehet megvalósítani. kasszával, az előző kormány ál­tal összebrusztolt adósságok terhével nem lehet megvalósí­tani. A lakosság egyre türel­metlenebb, és egyré hajlamo­sabb felülni az új demagógok üres süketelésének, aminek például az említett Rostában szereplő Fico a nagymestere. Fico a nemzeti vagyon szétlop­kodása fölötti krokodilkönnyek álcája mögött nem kevesebbet akart, mint megtorpedózni a privatizációt, hiszen könnyű ki­számítani, hány embert lett volna elég „megkenni”, ha min­denjátékszabályt felrúgó ötlete megvalósul, és a parlament dönt a privatizációk ügyében. Fico tanácsadója volt HZDS-es figura, nem nehéz hát kitalálni, honnan fúj a szél. Élek a gyanúperrel, hogy a ta­valy nagy hűhóval megszel­lőztetett HZDS-akciótervet zseniális elterelő manőver­ként „szivárogtatták” ki a saj­tóba, miközben a ruszofilek tervei sokkal agyafúrtabbak. E lépések közé tartozik a VSZ nyugati eladásának megtorpe­dózása, a nagyvállalatok pri­vatizációjának minden esz­közzel való blokkolása vagy legalábbis fékezése, a kor­mány belülről történő felőrlé­se. Ehhez jó szekundánsként segédkezik a parlament elnö­ke, aki csak egy hajszállal in­telligensebb az annak idején szintén Meciar által kitalált Euptáknál, de alulmarad a zseniális hasbeszélő Ficóval szemben. Aki nem kétséges, mit fog sugalmazni híveinek, ha a kormány rekonstrukciója kerül terítékre. Egyelőre úgy tűnik, Dzu- rindának sikerült kifognia a szelet a vitorlákból, ám az a ja­vaslata, hogy a jobboldal fog­jon össze, és hagyja abba a széthúzást, nem kecsegtet sok sikerrel. A KDH keményfejűsé- ge és a DU identitászavarai, a sok helyezkedés és tülekedés nem engedi, hogy felülkere­kedjék a józan ész, és útját állja a ruszofilek nyomulásának. Er­re utalt Ladislav Pittner. Május 11-én volt Buddha születésnapja. A felvételen szöuli apró szerzetesek az ünnepségen. tasR/AP-feivétei Vezércikk Női láb és politika Malinak István ___________ , ,A legszebb női láb is véget ér valahol.” Ezt Julián Uiwim, a huszadik századi lengyel költé­szet kiemelkedő alakja mondta, akinek gyomorkeserűhöz hason­latos humorát nem lehet nem szeretni. Az idézet a vasárnap délutáni sziesztázás idején, a kormánykoalíció kilátásai fölötti elmélkedés közben jutott eszem­be. Talán mert másfél éve bizony szép volt ez a kormány is, de mára - ha a lábhasonlatnál ma­radunk - tele van visszérrel, ót- varral, ráadásul nincs az az em­ber, aki meg tudná mondani, mi­kor és hol ér véget. Mert ha nem is világvége-hangulat, de válság- hangulat van ebben az ország­ban, ma már azok sem adnának egy lyukast garast a koalíció jö­vőjéért, akik a legkevésbé kíván­ják a bukását. Szögezzük le: hiába tagadják, válság van. Elég­gé súlyos, lassan-lassan ismét az a tét, mint a választások előtt volt. A válságot nem az ellenzék okozta, hanem a ’98-ban koalíci­óra lépett pártok a ludasak, egyeden kivétellel - ez az MKP. A magyarok szerepe külön feje­zetet érdemelne. Ha az MKP a magyar választók érdekeit kí­vánja képviselni, akkor nem avatkozhat be túl mélyen a szlo­vák kormánypártok önpusztító­nak is nevezhető egymás elleni harcába, ami viszont azzal is jár­hat, hogy bizonyos fokig magára marad, elszigetelődik. Ugyan­csak számítani lehet rá: amíg a szlovák pártok egymással lesz­nek elfoglalva, a jogalkotás terén nem az MKP számára prioritást jelentő kérdések megoldását fogják legsürgetőbb feladatuk­nak tekinteni. Az egyre átlátha- tatíanabb politikai zűrzavarban dezorientált polgárt igazából a kormánypolitikusok mögöttes szándékai aggasztják, mert ezek- bármi hangozzék is el a kamerák előtt - nem zárják ki az előreho­zott választások lehetőségét. A mostani koalícióra szavazó tö­megek jelentős hányada ezt ka­tasztrófa-forgatókönyvként éli meg, ami kiszámíthatadanná te­szi a viselkedését. A közhangu­lat, ez a politológiailag nehezen megfogható kategória keresztül­húzhatja a különböző megren­delésekre készült felmérések eredményeivel zsonglőrködök számításait. Tetszik vagy nem, de a szavazók többsége fehérben és feketében gondolkodik - a szabályt erősítő kivétel talán az elnökválasztás volt -, s nemcsak akkor, amikor az urnák elé szó­lítják. A pillanatnyi politikai helyzet értékelésekor is a nem túl bonyolult, könnyen érthető képleteket szereti. Ilyet kapott április 13-a, Migasék emlékeze­tes parlamenti szavazása után. Világos volt, hogy a kormányko­alíció fekete báránya az SDE, s . aránylag érthetőek voltak a bal­oldal és a koalíció többi része kö­zötti tárgyalások. Viszont mind­az, ami ezt követően történt, a háttérinformációkat nélkülöző nyilvánosságban - még mindig a koalíció híveinek táboráról be­szélünk - csak a kételyeket erősí­tette. Ilyen volt Ján Carnogursky vagy Vladimír Palkó Dzu- rindával kapcsolatos nyilatkoza­ta - az említett urak felelőssége a választók félrevezetésében nem elhanyagolható. Természe­tesen Dzurinda sem kivétel, hol az SDK, hol az SDKÚ nevében beszél, majd még érthetetleneb­bé teszi a képet az egységes jobbközép párt létrehozására vo­natkozójavaslatával, hiszen ugyanezzel az ötletével az SDK vonatkozásában egyszer már be­fuccsolt. Milyen jobboldali erő lesz az, amelyet Camogurskyék (KDH) és Langosék (DS) eleve elutasítanak, amely az egyesítés helyett inkább az amúgy is gyen­ge jobboldal markáns megosztá­sát eredményezheti? Hogyan kell mindezek mellett értelmez­ni Dzurinda és az új néptribun Fico közeledését? Fico pillanat­nyilag egyetlen parlamenti sza­vazatot ér. Az még elmegy, hogy a kormányfő egyszer találkozott vele, de az már a naivak fantázi­áját is megmozgatja, miért ép­pen Ficóval akarja Dzurinda folytatni a tárgyalásokat a stra­tégiai vállalatok privatizálásá­ról. Odajutottunk, hogy ez egyszer az államfőnek lesz iga­za, aki azt mondta, a pártok és a politikusok úgy viselkednek, mintha fél év múlva választások lennének?

Next

/
Oldalképek
Tartalom