Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-10 / 19. szám
10 2000. május 10. Kópé Gondolkodom, tehát... Az ábrán látható párok összekeveredtek. Keresd meg a jobb oldali képek bal oldalon található negatívját! 1 2 > 5 > ♦♦ 4 6 7 8 9 to V ♦ ❖ ❖ V < ❖ v ♦ v V V ♦í A t> C d e f 9 b ♦ i J Nyertes Kópék: A lapunk 14. számában feladott rejtvény helyes megfejtése: a 3. számú ábra (F). Könyvjutalmat nyertek: Dániel Laura, Ipolypásztó; Kajla Krisztina, Pinc; Hradecsany Dávid, Királyfiakarcsa. A húsvéti, 15-16. számban megjelent rejtvény helyes megfejtése: kerékpár és autóbusz. Könyvjutalmat nyertek: Filkó Kinga, Komárom; lesó Anita, Barka; Nagy Melinda és László, Párkány. Az öreg fonóasszony Volt egyszer egy fonóasszony. Naphosszat fonta a lent, ezzel kereste a kenyerét. Mikor megöregedett, nehezére esett a munka, és alig tudott pár garast megkeresni a fonással. Egyszer kiment az erdőbe, hogy rozsét gyűjtsön. Nehezen hajladozott, keservesen sóhajtozott:- Hej, édes istenem, elgyengültem, nem megy a munka, alig tudom megkeresni a betévő falatomat. Fájó derekát tapogatta, sóhajtozott, nyögdécselt, aztán továbbballagott. Egyszer csak összetalálkozott egy fehe- te ruhás urasággal.- Nénémasszony, miért vagy olyan szomorú? - kérdezte a fekete ruhás uraság.- Öreg vagyok, nehezemre esik a fonás, maholnap nem tudom megkeresni a kenyeremet - felelte az öregasszony.- Egyet se búsulj, mindened meglehet - mondta az uraság, aki nem volt más, mint az ördög. - Hét éven át mindennap eljövök hozzád, hozok neked hét- fontnyi lent, s mindennap megkérdezem tőled, tudod-e a nevemet. Ha kitalálod, hogy hívnak, tiéd lesz a hét éven át hordott len, de ha nem, elviszlek, s engem szolgálsz, amíg csak élsz. Az öregasszony ráállt az alkura. Mindennap megkapta a megfont lent, eljárt vele a piacra, eladogatta, a pénzt meg szépen összegyűjtötte. Közeledett a hetedik esztendő utolsó napja, és az öregasszony hiába törte a fejét, csak nem lett okosabb, nem jött rá, hogy hívják az ördögöt. Az utolsó napon egy vadász érkezett a kunyhójához, és vizet kért tőle. Mikor eloltotta a szomját, megkérdezte az öregasszonyt, miért búslakodik.- Minek mondanám, úgysem tudsz rajtam segíteni.- Ki tudja? Sok mindent hallok az erdőn. Az imént is valami furcsát láttam. Egy fekete ruhás uraság lent font az egyik vén tölgy tövében. Sokáig elnéztem, de az csak font szakadatlanul, és közben dünnyögött: Szolgál majd a fonóasszony, a sok lenért jól megfizet: nem tudta meg a nevemet, és én el nem árulom, hogy a nevem Fuvolás... Megörült az öregasszony, mert sejtette, hogy a vadász a fekete ruhás uraság tit- káttudta ki. Este jött is az ördög, hozta a megfont lent.- No, öreganyám, utoljára kérdem: tudod-e már, mi a nevem?- Fuvolás! Úgy hívnak, hogy Fuvolás! Elinalt ám az ördög, híre-pora sem maradt; az öregasszony meg azontúl is szorgalmasan eljárt rozséért, fonoga- tott is, igaz, nem sok orsó került ki a keze alól, mert már nagyon öregecske volt, de ha megszorult, mindig hozzányúlhatott az összegyűjtött pénzecskéhez, s vígan élte világát. Talán még most is él, ha meg nem halt. (Belga mese) Martti Haavio: Kismadarak iskolája Iskolába jártak az erdő madárkái. Tanítójuk a holló volt. Az ágon egymás mellett ült a csalogány, a pinty, a barázdabillegető és a fecske. Csinos ruhát viseltek valamennyien. A csalogányon szürke kabát volt, ami a szerénységét jellemezte. A pinty már hiúbb volt: ő piros mellényt öltött. A barázdabillegető sárga gyapjúingben büszkélkedett, fürge és takaros volt. A fecske viszont fekete frakkban suhant hozzájuk. A csalogány igen tehetséges tanuló volt. Mindent a leghamarabb jegyzett meg abból, amit a holló magyarázott. így már kora tavasszal megköszönte a tanítást, és művészien énekelve elszállt. Azóta is gyönyörűen énekel esténként. A pinty is szorgalmas volt. Gyorsan, kívülről tudta a csicsergést. Két héttel a csalogány távozta után őis befejezte a tanulást. A barázda- billegető több ízben szórakozottnak mutatkozott. Gyakran ide-oda ugrándozott, és elfelejtette az anyagot. A tornában viszont kiváló volt. Ha megfogadta, hogyjól fog tanulni, akkor mindent gyorsan felmondott. Amikor eljött a tavaszi vetés ideje, elbúcsúzott az iskolától, és elment segíteni a földműveseknek. A fecske igen vidám tanuló volt. Szívesen kézimunkázott, megtanulta a fészekrakást is. A tanévzáró ünnepségen szép verset csicsergett. Mondta is a holló, hogy nincs ünnepély fecske nélkül. Szabó Zoltán fordítása A magyar történelem nagy alakjai Thököly Imre, a „kuruckirály”(1657.1705) 1657-ben született Késmárkon. Apja, Thököly István részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, s ezért 1670-ben jószágvesztésre ítélték. Amikor a császáriak által ostromolt Árva várában elhunyt, Imrét kalandos körülmények között Erdélybe szöktették. 1678- ban a bujdosók vezérükké választották. Sikeres katonai akciója során seregével egészen a Garam menti bányavárosokig hatolt előre. 1682-ben feleségül vette II. Rákóczi Ferenc özvegyét, Zrínyi Ilonát, és a Rákóczi- birtokok az ő kezébe kerültek. A felkelés anyagi bázisa ezzel jelentősen megnövekedett. Még ebben az évben a török Bécs ellen indított hadjáratának a hírére adófizetés fejében királyi kinevezést kapott a szultántól, de csak a Felső-Magyaror- szág fejedelme címet vette fel. 1683-ban a Kara Musz- tafa vezette hódító háború kudarccal végződött. Ettől kezdve Thököly tiszavirágéletű fejedelemsége gyors hanyatlásnak indult. I. Apafi Mihály megfosztotta birtokaitól, és 1685-ben a császári csapatok kiűzték Erdélyből. Ebben az évben esett a váradi pasa fogságába, de hamar visszanyerte szabadságát, sőt tovább harcolt a törökök oldalán. 1690-ben szultáni kinevezést kapott, amely évi 10 ezer forint adó fejében ráruházta az erdélyi fejedelemséget. Megmaradt kuruc seregévela zernyesti csatában szétverte a Habsburgokat, de már nem tudta visszaállítani a hatalmát. Felesége elkísérte Nikodé- miába, ahová hazájából száműzték. 1705 szeptemberében itt halt meg a „kurucok királya”. Verssarok Angol népköltés Az óra és a kisegér Tik-tak-tak, tiki-tiki-tak, az egérke az órára felszaladt! Bam-bam! Üt az óra délre, leugrik a kisegérke! Tik-tak-tak, tiki-tiki-tak! Angol népköltés A kő és a madarak Két kis madár egy kőre ült, dili-dali nóta, egy ott maradt, egy elrepült, dili-dali nóta. Az is elszállt, s most egy se ül, dili-dali nóta, szegény kő búsul egyedül, dili-dali nóta. Pákolitz István Hangya Kenyérmorzsát visz a hangya, segít neki apja, anyja; sietnek, mert fú a szél, fúvó szélből eső kél. Ha én fúvó szél lehetnék, a felhő elé kerülnék: szétfújnám az égi tájon, hogy a hangya meg ne ázzon.
