Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-26 / 17. szám
'ublicisztika 2000. április 26. ^ ró elterelése óta immár csak holtág - próbálnak szerencsét. a kiterjedt vízfelületre, a tavat övező telkekre, valamint a közeli erdőségekre sok érdekcso- feni a fogát. A doborgazi Széllé Lajos 1952-ig, a közbirtokossági vagyon államosításáig vezette a dokumentációt. Százéves jegyzőkönyveket is sikerült megőriznie. Pontosan negyven évvel később oroszlánrészt vállalt a közbirtokossági tagok leszármazottjainak felkutatásában, toborzásában. A nyolcvanéves, szellemileg tökéletesen friss bácsi a megoldást a környékbeli közbirtokosságok összefogásában látja. A tó melletti erdők elhanyagoltak, csak irtják őket, de facsemeték ültetésére senki sem gondol. Somogyi Tibor felvételei László vajkai polgármester biztosra veszi, hogy a : nagy részének pozsonyi bérlője lesz. Illegális földfoglalók lakókocsijai a közbirtokosság telkén. Jegyzet Eszter és az anyanyelv Halápik Júlia __________ A játékpolc előtt állunk Eszterrel, és játékot választunk. A kislány hosszan szemlélődik. Tekintetével egyenként végigpásztázza a polcokat, majd hirtelen felcsillan a szeme. Az egyik polcról leemel egy gyönyörű hajasbabát.- Ez éppen olyan, mint az én Zsuzsi babám odahaza - mondja, miközben szeretettel cirógatja a baba szőke fürtjeit. - Doktor nénire fogunk játszani -jelenti ki határozottan, és már kezdi is vetkőztetni a babát. Közben állandóan beszél hozzá. Babusgatja, cirógatja.- Ne félj, kicsikém - mondja -, a doktor néni meggyógyít téged! Nem fog fájni. Na, ne sírj már! • Csupa kudarcélmény, negatív inger: gúnyolódás, kiközösítés, folytonos dorgálás volt a sorsa. Érdeklődéssel figyelem anyáskodó gondoskodását, és megkockáztatom a kérdést:- Doktor néni szeretnél lenni, ha nagy leszel?-Á, nem! Én óvó néni leszek! - hangzik a határozott válasz. Látszik rajta, hogy nemcsak szeret, de tud is játszani. A játékokat rendeltetésüknek megfelelően használja. Szinte életre kelnek kezében a tárgyak. Szeretett óvodába járni. Jól érezte ott magát. Mindenki szeretettel vette körül, mert értelmes kislánynak látszott. Bizonyára csupa kellemes élményben volt része, melyre szívesen emlékszik vissza. Nem csoda hát, hogy most is leszívesebben a játékhoz, óvodai emlékeihez menekül. Eszter jelenleg egy kisvárosi kisegítő iskola első osztályos tanulója. Szőke hajú, kék szemű, vidám tekintetű kislány. Sajnos, szülei magyar anyanyelve ellenére szlovák tannyelvű iskolába íratták egy évvel ezelőtt. A kislány az osztály- közösségbe egy egész éven át nem tudott beilleszkedni. Az órákon figyelmetlen volt. Unatkozott. Alig értett valamit a tanító néni idegen nyelvű magyarázatából. Gyakran kellett óra alatt figyelmeztetni. Nem tudott válaszolni a kérdésekre. Képtelen volt haladni a tanulásban. Társai elfordultak tőle, kicsúfolták rossz előmeneteléért. Tanítója sem törekedett arra, hogy valamiféle megoldást találjon a gyermek problémájára. Pedig szülei azzal az elképzeléssel adták gyermeküket a szlovák iskolába, hogy majd könnyebben megtanul szlovákul, ha rá lesz kényszerítve. Végül az első évben osztályzatlan maradt. Szlovákul egyáltalán nem tanult meg, sőt még a betűket sem ismerte a tanév végeztével. Csupán az írott szöveget tudta lemásolni. Ötig tudta megnevezni a számokat. Számolni végképp nem tudott. A sorozatos kudarcélmények hatására félénkké, sírássá vált. Nemcsak hogy a legrosszabb tanulónak minősült az osztályban, de végül bizonyítványt sem kapott. Érzelmileg teljesen összetört; depresszióssá vált. A történtek után a pszichológusnő a kisegítő iskolába javasolta. Az fel sem merült, hogy esetleg meg kellene próbálni a magyar iskolát, ha már egyszer magyar az anyanyelve, és a szülei sem igen beszélik a szlovák nyelvet. Eszter nem értelmi fogyatékos, csupán határeset. Éppen ez az a helyzet, melyre nagyon oda kell figyelni, hiszen ez a beiskolázáskor sem derül ki mindig egyértelműen. Kellő segítséggel - a szülők és a pedagógusok részéről - együtt tudott volna haladni társaival, természetesen csakis egy anyanyelvi iskolában. Észter szülei nagy hibát követtek el, amikor a kislányt felelőtlenül szlovák alapiskolába íratták. Eszter számára a pokol volt ez az év. Csupa kudarcélmény, negatív inger: gúnyolódás, kiközösítés, folytonos dorgálás a tanítójától, csupa rossz jegy, végül az osztály-zatlanul végződő iskolaév. Eszter most újra elsős. A kisegítő iskola magyar tannyelvű osztályába jár. Nyugodt körülmények közé került, ahol mindenki szereti őt. Nagyon ügyesen rajzol, és szépen énekel. A tanulásban rohamosan halad előre. Tudásban, ügyességben felülmúlja társait. Szépen megtanult írni, olvasni, számolni, és lassan a szlovák nyelvvel is megbirkózik. Most szemmel láthatóan élvezi a pedagógiai vizsgálatot. Feloldódik. Még egy Eszter most újra elsős. Nyugodt körülmények közé került, mindenki szereti őt. A tanulásban rohamosan halad előre. szép dalocskát is elénekel nekem: egy kis altatódalt, melyet a babájának szokott dúdolni esténként elalvás előtt. Örül, hogy produkálhatja magát. Megmutathatja, mit tud. Örül, hogy bizonyíthat. Búcsúzáskor észre- veszem, valami megcsillan a szeme sarkában. Már-már elszorul a torkom. Hirtelen elfordul, és a táskájában matat, mintha keresne valamit. Vagy mégis? Egy papírbabát húz elő, és a kezembe nyomja. Megőrzőm a papírbabát emlékül, hátha évek múlva újra összehoz bennünket a sors. Talán egy óvodában? Szívből kívánom neki!
