Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-04-12 / 15-16. szám

22 2000. április 12. Modern élet Megjelentek lányának visszaemlékezései Raszputyin utolsó órái „Apám szokásával ellentétben meglehetősen szomorú volt. Es­tig jócskán ivott, de nem volt ré­szeg, s a kedve is megjött. A cse­léd vacsorára apám kedvenc ételeit - halat, fekete kenyeret és mézet - tálalta fel. Ezután át­öltözött, majd magához híva­tott. Feltűnt, hogy a legszebb in­gét vette fel, azt a selyem, kék búzavirágmintásat, amelyet Alekszandra Fjodorovna cárné hímzett neki. Átnyújtott három­ezer rubelt. »Nesze, a hozományod!« Hét óra felé csengettek. Protopopov belügy­miniszter érkezett, aki gyakori vendég volt nálunk. Négy- szemközt akart be­szélni apámmal. Ki­mentünk, de az aj­tón át mindent hal­lottunk. »Grigorij Jefimovics, meg akarnak ölni téged!« »Tudom.« Amikor Protopopov elment, apánk senkihez sem fordulva megszólalt. »Akkor ha­lok meg, mikor az Úr akarja!« Egy óra hosszat még az ebédlő­ben üldögéltünk. Amikor az óra elütötte a tízet, apám előbb megcsókolta Varját, majd en­gem, jó éjszakát kívánt, majd el­küldött bennünket aludni. A tel­kemet félelem töltötte el. Apá­mat a megbeszélt időpontban várta a Juszupov által küldött autó.” A többit már tudjuk. Oroszor­szág legnagyobb vagyonának örököse, Féliksz Juszupov - aki 1916. december 16-án azért kezdeményezte az összeeskü­vést a cári családra nagy hatás­sal lévő kegyenc, Raszputyin el­ten, hogy megmentse az autok­ráciát önmagától - mérgezett italt és tortát adott vendégének, majd szíven lőtte. Raszputyin azonban szívós áldozatnak bi­zonyult. Bőgve Juszupovra ron­tott, mire Puriskevics a fejébe és a hátába lőtt. Az összekötözött holttestet a befagyott Néván vá­gott lékbe dobták. A misztikus gyógyító, a cárné bizalmasa azonban állítólag még élt, a jobb kezét kiszabadította, s ujja­it keresztvetésre formálva halt meg. Raszputyin idősebbik lánya, Matrjona azonban nemcsak az utolsó órákra emlékezik, ha­nem a család vidámabb idősza­kaira is. így csodatévő atyja gyógyításaira, amelyek közül jó néhánynak szemtanúja volt, vagy arra, miként utaztak elő­ször kétfejű sassal díszített hin­tón a cári családhoz vacsorára, ahol is a vodkát először boros­pohárba töltető, feleségére nem hallgató uralkodó Raszputyin szuggerálására egész este nem ivott alkoholt. De megtudhatjuk a Romanov-fagylalt receptjét is. Az 1898-ban született Matrjona Raszputyina élete egyébként ha nem is,olyan titokzatos, de majdnem olyan kalandos volt, mint apjáé. Áz 1917-es októberi forradalom előtt néhány héttel férjhez ment egy Borisz Szo- lovjov nevű tiszthez, majd a bolsevik ha­talomátvétel után röviddel sikerült el­hagyniuk az orszá­got. Párizsban tele­pedtek te, férje azonban 1924-ben meghalt, Matrjona pedig ott maradt két kisgyerekkel. Erre az időre tehető tán­cosnői karrierjének kezdete is. Később, már Ameri­kában Matrjona elsajátította a tigrisszelídítés fortélyait is. Ap­járól szóló visszaemlékezéseit 1946 és 1960 között vetette pa­pírra, s Los Angelesben hunyt el 1977-ben. A Moszkvában most megjelent emlékiratok sorsa nem kevésbé kalandos. Mint a Komszomolsz- kaja Pravda beszámol róla, a kéziratot Paraguayban élő utol­só gazdája, egy magát megne­vezni nem kívánó hölgy bocsá­totta a Zaharov kiadó rendelke­zésére. Rá pedig Amerikába férjhez ment, gyermektelen nagynénje hagyta azokat várat­lanul egy tekintélyes vagyonnal együtt. Am hogy a nagynéni mi­kéntjutott Raszputyin lányának emlékirataihoz, arról fogalma sincs. A szentként tisztelt Raszputyin Mérgezett italt és tor­tát adott vendégé­nek, majd szíven lőtte. Őseink voltaképpen édesvízi teremtmények voltak, de megtanulták elviselni a szárazföldet A Hold az élet bölcsője? A Holdnak köszönhetően az árapály benépesítette a szárazföldeket. Archív felvétel Miben különleges annyira a Föld, hogy csak itt alakulhat ki az étet? Mik azok a tulajdonságai, amelyeknek másutt való megis­métlődése, többszöri létrejötte fölöttébb valószínűtlen? A vá­lasz: talán a Hold. Vizsgáljuk meg a Naprendszert. A Föld-Hold páros a Naprend­szerben egyedülálló jelenség. A Merkúrnak és a Vénusznak egy­általán nincs holdja. A Marsnak elhanyagolható méretű két hold­ja van, a Jupiter és a Szaturnusz tömege 317-szerese, illetve 95- szöröse földünkének, ezzel szemben legnagyobb holdjaik alig nagyobbak a mi Holdunknál. Még az Uránusz holdjai is olyan kicsinyek anyabolygójukhoz ké­pest, hogy közülük a legna­gyobbnak, a Titánnak az átmérő­je is ötvenedrésze az Uránuszé- nak. A Plútó-Charon párost az elmélet figyelmen kívül hagyja, mivel rendkívül keveset tudunk róluk, azonkívül a tudomány még azt is vitatja, egyáltalán bolygó-e vagy csak a Neptunusz elbitangolt holdja. A Föld tehát egyedülálló abban, hogy magá­val összemérhető átmérőjű hold­ja van. Már régóta gyanítják azt, hogy a Holdnak a Földre gyakorolt fizi­kai hatásai nagy erővel befolyá­solhatták a földi étet kialakulá­sát. Isaac Asimov vetette fel első­ként egyedüllétünk elméletét és annak valószínű magyarázatát. Több mint húsz évvel ezelőtt így írt A Hold tragédiája című köny­vében: „Az étet kiterjedt az óceán leg­szélére is, ahol a tenger vize na­ponta kétszer felkúszott, és két­szer visszahúzódott a szárazföl­dek lejtős partjairól. Ezerfajta tengeri moszatot, fér­get, rákot, puhatestűt és halat vetett ki, majd vitt vissza az ár­apály. De néhányan - miközben a tenger visszahúzódott - kinn maradtak a par­ton, és egy-kettő élet­ben maradt közülük: az, amely története­sen valamilyen ok miatt a legjobban bír­ta a szárazföldi lét li­dércnyomását, míg­nem visszatért a gyógyító, élet­adó víz. Kifejlődtek olyan fajok, amelyek alkalmazkodtak az időleges szá­razföldi léthez, és a fokozódó versengés kényszerítő ereje biz­tosította, hogy fennmaradási ér­tékük tegyen az olyan képessé­geknek, amelyekkel egyre hosz- szabb és hoszabb időn át visel­hették el a szárazföldi viszonyo­kat. Végül kifejlődhettek olyan fajok, amelyek tartósan meg tudtak maradni a szárazon. Körülbelül 425 millió évvel ezelőtt a növé­nyi étet óvatosan elkezdte zöldre festeni a szárazföldek peremét. Csigák, pókok és rovarok fejlőd­tek ki, hogy kihasználják az új táplálékforrásokat. Mintegy 400 millió évvel ezelőtt bizonyos ha­lak már újdonsült végtagjaikon mászkáltak a nyirkos ingová- nyon. A mi őseink voltaképpen édesvízi teremtmények vol­tak, és valószínűleg a pocsolyák időszakos kiszáradása miatt ta­nulták meg elviselni a szárazföldet. De ők csak azért teleped­hettek meg, mert az árapály már benépe­sítette a szárazfölde­ket, és létrehozta azt az ökológiát, amely­nek részeivé válhat­tak. Az árapály persze a Hold műve. Ráadásul több százmillió évvel ezelőtt, a száraz­földi étet kifejlődésekor a Hold minden bizonnyal közelebb volt Földünkhöz, és az árapály is jó­val nagyobb és erősebb volt. Még az is meglehet, hogy Földünk a Holdat jóval az élet kialakulása után fogta be, és a rákövetkező óriási árapályok adták meg neki azt a lökést, amely a szárazföld meghódításához kellett. Nem lepne meg, hogy ha bejárnánk majd tej- útrendszerünket, éle­tet találnánk minden Föld típusú bolygón, de mindig csak tengeri életet. Nem lepne meg, ha fölfedeznénk, hogy a szárazföldi élethez ez a nagyon valószínűtlen ese­mény, egy nagy hold­nak a befogása szüksé­geltetik, és így végül mégis csak egyedül ál­lunk a Tejútrendszerben: A Naprendszer bolygóinak mág­neses terét vizsgálva, a kutatók felismerték azt, hogy a mágneses tér nagysága egyenes arányban áll a bolygó forgási energiájával. Kivéve a Merkúrt és a Földet. A Merkúrnak ezt az eltérését a Nap közelsége kielégítően magyaráz­za. A Föld esetében azonban nincs kielégítő magyarázat arra, illetve kielégítően tisztázva, mi­ért százszorosa ez az érték a sza­bály szerint várhatónak. Ugyan­csak magyarázatra szorul az ak­tív kéregmozgásoknak, a szá­mottevő vulkáni tevékenységnek és a világrészek vándorlásának kérdése is. Egy ausztrál geológus, S. R. Taylor vetette fel azt a gondolatot, hogy ezek a furcsaságok szintén a Holddal állnak kapcsolatban. Ma már tudjuk, hogy a Hold állandó­an távolodik Földünktől, ami egyúttal azt is jelenti, hogy vala­mikor jóval közelebb volt hozzá. Ebben az időszakban az ár­apály is erősebben hatott, mint napja­inkban. Ez egyrészt lassította a Föld ten­gely körüli forgását - évmilliókkal ezelőtt egy nap mindössze négy órából állt -, másrészt a Föld és a Hold belsejét a súr­lódási erők melegen tartották, és valószí­nűleg ennek következtében talál­hatunk Földünk szilárd kérge alatt ma is olvadt anyagot. A Földnek különösen erős a mág­neses tere, és ennek szerepe van az étet szempontjából oly fontos ózonréteg fenntartásában is. A Hold szerepe melletti érvelés el­gondolkodtató. Sok minden igaz is tehet. Teljesen elfogadható, hogy a Hold nemcsak a költészet­re és a művészetre volt nagy hatás­sal, hanem az élet változatosságá­nak kialakulására is. De nehéz el­hinni, hogy csak a Föld-Hold együttes az egyetlen ilyen csodás páros a galaxisunkban. Különösen akkor, ha a bizonyítékokat csak a mi kis porszem méretű bolygó- rendszerünk nyújtja. K. M. A Hold ál­landóan tá­volodik föl­dünktől, te­hát valami­kor jóval kö­zelebb volt. „Nem lepne meg, ha éle­tet talál­nánk min­den Föld típusú bolygón.” Huszonöt órás napok? A legújabb kutatások szerint az emher belső órája pontos program szerint működik, amely 24 óra és 11 perc hosz­szúságú. Ez a meglepőnek tű­nő megállapítás ellentétben áll más tanulmányokkal, ame­lyek szerint a program időtartama közelebb járhat a huszonöt órához. Az erre vo­natkozó legújabb kutatások választ adhatnak arra a kér­désre is, hogy az idősebbek miért alszanak kevesebbet. Dr. Charles Czeisler és kutató- csoportja a Harvard Orvos- egyetemen a vizsgálatba 11 egészséges, 24 éves átlagélet­korú fiatalembert, valamint 13 egészséges férfit és nőt vont be, akiknek átlagéletkora 67 év volt. Mindegyiküket egy hónapra olyan szobába zár­ták, ahol semmi sem jelezte, hogy hány óra van, és gon­dosan ellenőrizték a beáram­ló fénymennyiséget is. Czeisler csapata megbontot­ta minden egyes önkén­tesnek az alvási ciklusát az­zal, hogy változtatta a lefek- vési idejüket. A vizsgálat so­rán mérte a testhőmérsékle­tüket és annak a melatonin hormonnak a szintjét, amely tudvalevőleg az alvás-ébren­lét ciklust szabályozza. Az orvostudósok meg tudták ha­tározni a belső óra működé­sét minden egyes személyre vonatkozóan, és a módsze­rük pontosabbnak bizonyult, mint más korábbi kutatóké. Az egész napos időszak át­lagban 24 óra és 11 perc hosszúságú volt mind a fiata­loknál, mind pedig az öre­gebbeknél - idézte a Reuter hírügynökség Czeisler dok­tort. Az öregebbek azonban hajlamosak reggel korábban felkelni, mert azok az órák, amikor igazán jól tudnak aludni, a belső órájuk szerint sokkal korlátozottabbak. Csak semmi hús! A vegetáriánus étkezést hivatott népszerűsíteni a Thaiföldön évente megrendezett Kínai Vegetáriánus Fesztivál, melyet az elmúlt év végén is színes pompával ünnepeltek Phuketben. Talán húsvét táján, a féktelen sonkalakomák után megint aktuális tehet ez a meg­mozdulás...

Next

/
Oldalképek
Tartalom