Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-04-12 / 15-16. szám

10 2000. április 12. Érdekesség _____ A festőben a nagyzási hóbort mellett a félelem lakott, a szenvedélyesség mellett az impotencia Dali és Gala - a furcsa pár Gala Salvador Dali számára több volt, mint múzsa. Ez az asszony volt az oldalbordája, a második énje, kritikusa, bánata és öröme. Az élet és a munka elképzelhe­tetlen volt nélküle. A Cadaqües csúcsán találkoztak. Magasan a tenger fölött sétáltak a fekete lávaköveken. Mindket­ten olyan soványak voltak, hogy majd elfújta őket a szél. Egy me­redek szirtnél megálltak, és a férfi dobálni kezdte a köveket a mélybe. A szemével állhatatosan követte, hogyan esnek a tenger­be. És ez a sötét hajó, piciny asz- szony ott forgott körülötte. Mint­ha mindig az ő tekintetét követ­né, és mintha a szemében féle­lem bujkálna. De csak ennyit mondott: „Azt akarom, hogy öl­jön meg engem.” Dali összefogta a nő haját, és azt kérdezte: „Mit vár tőlem?” Gala könnyekkel a szemében ezt válaszolta: „Ha ütem akarja megtenni, ígérje meg, hogy nem mondja el senki­nek.” Dali erre megcsókolta. Először csókolt asszonyt életé­ben. A szerelem és a halál, Erósz és Thanatosz testvérek. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint Dali és Gala szerelme. Kapcsola­tuk 1929-ben kezdődött, néhány kilométerre Figuerastól, Dali szülővárosától. Apjának volt itt egy vidéki háza. Dali annyira Gala mindenütt ott volt, ahová Dali belépett. szeretett itt lenni, hogy egy mű­termet is berendezett magának. Azon a nevezetes napon huszon­öt éves volt, Gala harmincöt. Szerelem volt első látásra. Ettől kezdve az asszony hűséges segí­tőtársa lett, és műveinek legfőbb ihletője. Gala egészen lázba hoz­ta a festőt, aki szürrealista mú­zsának nevezte őt. Dali eleinte sokszor nevetséges­sé tette magát előtte. A nővére gyöngyfüzérét akasztotta a nya­kába, leborotválta a hónalját, ké­kkővel beszínezte, és bekente egy kecsketrágyából, levendula­Dalí világa szürrealisztikus álomvilág, ezért inkább érezni, mint érteni kell a képeit. olajból és halenyvből készített keverékkel. így kifejezetten álla­ti szaga lett. Mindennek tetejébe még egy szál virágot is dugott a füle mögé. Gala, bár nem kifeje­zetten kedvelte ezeket a hóbort­jait, semmitől sem ijedt meg, még nevetséges bolondságaitól sem, amelyek mögött szexuális zaklatást sejtett. Mindketten patetikus és költői ígéretet tettek egymásnak: „So­hasem foglak elhagyni” - ígérte Dali. Gala elhagyta érte a férjét, Paul Eluard-t, és tizenegy éves kislányát, Cecile-t. _______ Az asszony Helena Dimitrijevna Dja- konova néven jött a világra a Volga mel­letti Kazanban. Az apja kalandor volt. A lányt egy ügyvéd csa­ládja fogadta magá­hoz. Úgy érezte, hogy Dali által emel­kedhet ki ebből a vi­lágból. Amikor Eluard-ral, a költő­vel, első férjével 1929-ben meglátogatták ezt az ismeretlen kis festőt, Gala egy vi- hogós és hisztérikus, de ugyan­akkor csinos fickót ismerhetett meg. Dalinak nem voltak tapasz­talatai, egyáltalán nem ismerte a nőket. Pszichoanalízisbe járt, is­merte önmagát, tudta, mi az oka szexuális félelmeinek. De ez nem segített rajta, csak a képein látszott meg ez a mindig kirob­banni készülő, elfojtott erő. Sza­badon beszélt a félelmeiről. Ar­ról, hogyan nevelte az édesany­ja. Minden reggel ugyanazzal a mondattal ébresztette. „Mit kí­vánsz, kedves?” Mindenkinek készségesen mesélte, hogy ott­hon a zongorán egy könyv fe­küdt a nemi betegségekről, ami­ben visszataszító képekben mu­tatták be a szifilisztől szétmart genitáliákat. Ezek a képek páni félelmet keltettek benne min­denféle szexuális érintkezéstől, és ettől az érzéstől egész életé­ben nem tudott megszabadulni. „Gala megmentett az őrültség­től” - mondta Dali, és 1932-ben feleségül vette kedvesét. „Őrült ötleteimből zseniálisakat csi­nált” dicsérte a nőt. Gala mégis tisztában volt vele, hogy a kap­csolatuk neurotikus. Már 1930- ban bezárkózott egy dél-francia- országi hotelbe, és csak résnyire nyitotta ki az ajtót, hogy az enni­valót be tudják adni neki. A kan­Pszichoana- lízisbe járt, ismerte ön­magát, tud­ta, mi az oka szexuális fé­lelmeinek. dalló és a könyvek között élt két hónapon keresztül. „Előfordult - mesélte később Dali -, hogy órá­kon keresztül a melleit bámul­tam, a kéklő erecskéket átlátszó, gyenge bőrén. A háta elragadott elegáns hajlataival, de ott volt az erős törzsizomzat is” - Dali úgy érezte, Gálában a szépség és szörnyeteg testesül meg egyszer­re. Vajon valaha is együtt aludt a szépséges szörnyeteggel? - sen­ki sem tudja. Garcia Lorca, Dali költő barátja azt állítja, hogy a _______ női nemi szervektől érzett utálata, a coi- tustól való félelme ezt egyszerűen lehe­tetlenné tette. A festő 1934-ben a spanyol polgárháború elől Amerikába utazott. Az utat Picasso fizet­te. Amikor már a par­tokhoz közeledtek, Dali egy képét akasz­totta a nyakába, és egy két és fél méter hosszú francia ke­nyeret vett a kezébe. Úgy tartot­ta, mint egy jogart. így adott saj­tótájékoztatót. Az újságírókat igencsak zavarba hozta, amikor az egyik képéről beszélt. „Ez Gala, a vállán birkasülttel. Szá­momra a szerelem legmélyebb kifejezése volna, ha a sültet a vállairól megehetném.” Dali 1938-ban megismerte Freu- dot, annak londoni száműzetése idején, és le is rajzolta a század nagy pszichoanalitikusát. Freud meghasonlottnak látta Dalit, A Galarina című festmény Gala alakja a művész sok képén ott van. A festmény 1961-ben készült. akiben a nagyzási hóbort mellett a félelem lakott, a szenvedélyes­ség mellett pedig az impotencia. Az az asszony, aki fél évszáza­don keresztül követte, hasonló volt. Irodalmi vagy filozófiai szövegeket olvasott Dalinak, mi­közben az festett. Szétszedte a férfit, és újra összerakta. Kísérte őt, és ugyanakkor pórázon tar­totta. Szerelem ez? - kérdezték sokan. Senki sem értette azokat a neveket sem, amelyeket Dali Gálának adott. Néha tapírnak, kis oroszlánnak nevezte, máskor mókuskának vagy Szent Heléná­nak. És előfordult, hogy szöcské­nek is. Ez volt az az állat, amely­től Dali félt és undorodott. 1958-ban Gala és Dali még egy­szer összeházasodtak, egy kis kápolnában tartották meg az egyházi esküvőt. Gala már hat­vannégy éves volt, mégis hófe­hér ruhában jelent meg. 1970- ben a festő a feleségének kis gó­tikus kastélyt ajándékozott Katalóniában, Pubolban. Mind­ketten ott éltek menny és pokol között. Gala semmitől sem félt jobban, mint a szegénységtől, Hogy ezt elkerülje, egy vagyon­talan festőt szerződtetett, hogy sokszorosítsa férje műveit. Dali hallgatott, nem mert szólni. Az angol tévében egyszer mazo­chistának nevezte magát, és azt is bevallotta, hogy Gala csak írásos bejelentés után engedte meg neki, hogy közeledjen hoz­zá. 1980-ban kopt rítus szerint megint összeházasodtak, immár utoljára. Kapcsolatuk ekkor már a végéhez közeledett. Dali egy nap kidobta az ágyból Gálát, az asszonynak két bordája eltörött. Gala két kis öklöcskéjével úgy az arcába ütött, hogy a gyűrűje fel­sértette Dali arcát. Az asszony korábban gyönyörű, erős koz­metikumokkal, operációkkal karbantartott bőre a verekedé­sek közepette teljesen tönkre­ment. Dali és Gala többé nem ér­tek egymáshoz, egészen 1982jú­niusáig, Gala haláláig. Dali be- balzsamoztatta, földig érő, vörös bársonyruhába öltöztette az asz- szonyt - ahogyan az egy király­nőnek dukál -, és egy fekete sza­lagot kötött a hajába. Üvegkoporsóban temette el, annak a kastélynak a kriptájá­ban, amelyet neki ajándéko­zott. A ház Dali számára innen­től kezdve temető lett, bár még tovább dolgozott haláláig, 1989-ig. Gala mellett szeretett volna nyugodni, mégis Figu- erasban, a Dali Múzeum kupo­latermében temették el. Furcsa pár volt ő és Gala. A festő soha nem jelent meg múzsája nél­kül. Felesége egyszerre volt számára asszony, anya, a töké­letes modell, dajka és madon­na. Csak a halálban nem lehet­tek együtt. Talán mégis talál­koznak még egyszer valahol. Lehet, hogy éppen a Cadaqües csúcsán. Mozaik Meteorhullás A képen a tavaly novemberi, hajnali meteorhullás látható a jordániai Azrak sivatag fe­lett. Szabad szemmel óránként 1500 meteort le­hetett látni. A látvány 33 évenként megismétlődik a földön. A jósok szerint állí­tólag ez nem jó előjel, a di­noszauruszok kipusztulását is hasonló természeti jelen­ség előzte meg. Mindeneset­re szép látvány, el kell is­merni. Vécészínház Shakespeare-műveket játszó sajátos új teátrummal gaz­dagodott a világkultúra, méghozzá igen patinással. Nagy-Britanniában a Bog Standard Theatre Company egy öreg, viktoriánus kori toa­lettet alakított át háromévi munkával és 4 ezer font költ­séggel 12 férőhelyes színház­zá. A 12 férőhely kizárólag a nézőké, ezen túlmenően csu­pán egy parányi színpadnak jutott hely. A vécészínház Anglia nyugati részén, Mal- vern városában várja szeretet­tel kedves vendégeit. Shakes­peare azt mondta, hogy szín­ház az egész világ, ebbe pedig a vécék is beleférnek - fogal­mazta meg ars poeticáját Dennis Neale, a társulat veze­tője. Hozzátette, hogy a hely­szűke miatt, sajnos, a színház­ban nincs vécé, így a közön­ségnek az utca túloldalán lévő nyilvános illemhelyre kell át­szaladnia szükség esetén. Gyógyító marihuána Egy izraeli kibuc a közösség pénzügyi helyzetének javítása végett a jövőben törvényesen marihuánát akar termeszteni - közölte a Maariv című izra­eli napilap. A Negev-sivatagi Sóval kibuc kérvényt nyújtott be a hatósá­gokhoz azzal az indoklással, hogy az indiai vadkendert csakis egészségügyi célra kí­vánják termeszteni. A kibuc vezetése reményke­dik abban, hogy az izraeli egészségügyi minisztérium úgy dönt: törvényesen enge­délyezi a marihuána gyógyító célokra történő felhasználá­sát - fájdalomcsillapítóként súlyos betegségben szenve­dők számára. Brémai muzsikusok Az olasz Maurizio Cattelannak a brémai muzsikusokról készí­tett hagyományos és különle­ges szobrait a német város egyik közterén állították ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom