Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-12 / 2. szám
3 2000. január 12. A középkori Szent Jakab-kápolna romjai a mostani felújítás során kerültek felszínre A város gyomra újra működik Gaál László ____________________ „Piac - az a hely, ahol az árúkat eladás céljából a vevőközönség rendelkezésére bocsátják” - olvasható Révai nagy lexikonában a „piac” címszó alatt. A „csarnok” szónál a következőket tartalmazza az 1924-ben kiadott lexikon: „Ma csarnoknak nevezünk egy nagyobb méretű fedett, sokszor egész vasszerkezetű épületet, mely vásárok tartására, árúk kirakására vagy egyéb célokra szolgál, s eszerint vannak árú-, gabona-, vásárcsarnokok.” Mindkét címszó meghatározása pontosan illik Pozsony belvárosának egyik legmutatósabb épületére, a nemrég felújított régi vásárcsarnokra. Az utóbbi tíz évben a Pozsony belvárosában, a Szlovák nemzeti felkelés tere és a Kalapos utca sarkán megforduló járókelők szinte észre sem vették az ott álló hatalmas, valaha mutatós, ám régóta pusztulófélben lévő épületet. Legfeljebb az egész objektumot körülzáró magas palánkon elhelyezett óriásreklámok keltették fel az ember figyelmét. Az utóbbi egykét évben aztán kezdett újra formát ölteni az épület, magasan a palánk felett az addig koszlepte, omladozó homlokzaton fehéren ragyogó, frissen faragott kődíszek hívták fel magukra a nézelődők figyelmét. Aztán lassan az egész épület régi-új formát öltött, és aki az újságos- és gyümölcsárusbódék között bekukucskált a palánk résein, láthatta, hogy az épület előtti tér is új formát ölt, s mögötte, a főbejárat feletti homlokzaton új felirat hirdeti a régi nevet: „Stará trznica”. Azaz: „Régi vásárcsarnok”. Az eklektikus stílusú épület 1910- ben épült, közvetlenül az egykori gótikus város 1778-ban lerombolt városfala előtt. Valamikor a XVI. században ezen a helyen volt az úgynevezett Kenyérpiac, vagyis ez volt a gabonavásárok helye. Még korábban itt állt a XTV. században épült Szent Lőrinc-temp- lom, s mellette a hasonnevű temető. A templom romjait 1530- ban a városatyák rendeletére teljesen elhordták, nehogy támaszpontul szolgálhassanak a város ellen vonuló török seregeknek. Amikor 1935-ben a templom eredeti helyén föld alatti vasbeton raktárakat építettek, a középkori épület még megmaradt alapjait is eltávolították. Előtte azonban a régészek rekonstruálták a templom alaprajzát. Ennek körvonalai láthatók ma a felújított piaccsarnok előtti tér kőborításán, söté- tebb kövekből kirakva. A szintén középkori Szent Jakab-kápolna romjai a mostani felújítás során kerültek felszínre. A mostani építők nem követték az elődök példáját, nem szedték fel a romok köveit, hanem „üvegkalitkát” építettek a lelet fölé, hogy minden járókelő szemügyre vehesse. Maga a vásárcsarnok a századelőn hódító eklekticizmus jegyében, Laubner Gyula városi tervezőmérnök tervei alapján épült, akkor nagyon modernnek számító vasszerkezetű, bazilikaszerű csarnokként. Az akkori mérték szerint hatalmas csarnok a maga 50 méteres hosszával, 22 méteres szélességével, 13,5 méter magas acél boltíveken nyugvó tető alatt 1000 négyzetméteren 900 árusnak biztosított eladóhelyet. A vasszerkezetű épület azt a stílust képviselte, amelynek jegyében a párizsi Eiffel torony, a budapesti Nyugati pályaudvar és több bécsi középület is épült. Három oldalon 13 külső és 13 belső üzlethelyiség működött benne, a földszinten 600, az emeleti galériákon 300 eladó számára volt hely. Már akkor villamos energiával, vízvezetékkel, központi fűtéssel, felvonókkal és hűtőberendezésekkel volt ellátva. (Ez utóbbinak a hatalmas hajtókerekei ma múzeumi darabokként tekinthetők meg a felújított épület alagsori folyosórészében.) Az alagsorban eredetileg élelmiszer- zöldség- és gyümölcsraktárak, húsfeldolgozó és sózórészleg, sőt élő halak raktározására szolgáló medencék kaptak helyet. De voltak itt minőség-ellenőrzésre szolgáló vegyi laboratóriumok és egészségügyi szoba is. Mindennek a felépítése annak idején egy évig tartott, az építkezést 1910. október 31-én fejezték be, és a vásárcsarnok már másnap rendesen üzemelt. Ezen a piacon elsősorban mezőgazdasági termények és élelmiszer-ipari áruk cseréltek gazdát, a pozsonyiak a város gyomraként emlegették. A csarnok bal oldali szárnyához 1935-ben építették az Elektro átjárót, amelyet a mai pozsonyiak Centrál átjáró néven ismernek. Eredeti minőségében a vásárcsarnok az ötvenes évek végéig szolgált, akkor belső csarnokrészét, első emeleti galériáit és alagsorát a Szlovák Televízió foglalta el, itt tévéstúdiókat alakítottak ki; kereskedelemi célokra a továbbiakban csak az épület kerülete mentén létesült üzlethelyiségek szolgáltak. Ez az állapot 1982-ig maradt fenn, ekkor a televízió „kivonult”. A műemlék épület elhagyatott lett, enyészetnek indult. Jobban mondva akkor még nem számított műemléknek, hiszen a századelő modern építészeti stílusának hű őrzőjeként itt álló csarnok furcsa módon csak a nyolcvanas évek második felében került be a műemlék-nyilvántartásba. Felújítását még 1986- ban megkezdték azoknak a keresztfalaknak a lebontásával, amelyeket a tévéstúdió céljaira utólag húztak fel az eredeti épületben. Amikor 1991-ben az objektum visszakerült a fővárosi magisztrátus tulajdonába, az addig is lassú felújítási vagy inkább állagmegőrző mukálatokat pénz hiányában leállították, és az épület állaga tovább romlott. A város 1992-ben pályázatot írt ki a felújításra és az épület bérbeadására. A felújítási terveket a CD Team nevű tervezőcég készítette el, ezek alapján a város 1992 májusában tízéves szerződést kötött az East West Capital Corporation vállalattal. Az építési engedélyt a következő év novemberében adták ki, és 15 hónapon belül el kellett volna végezni a felújítást. Csakhogy a pályázat nyertesének nem sikerült anyagi hátteret biztosítani hozzá. Emiatt a város felmondta a szerződést, és a felújítást az értékpapírokból befolyó pénzen végeztette el; összesen 390 millió koronába került. Amikor 1999. december 13-án negyven év után újra eredeti rendeltetésének adták át a régi vásárcsarnokot, a első látogatók megállapíthatták: az építők sokkal jobban helytálltak, mint a kereskedők. Az eredeti műemlék jelleget megtartva gyönyörűen felújtott épületben ugyanis a karácsony előtti bevásárlóidényben az árusítóhelyiségek több mint fele üresen tátongott. A vásárcsarnokot üzemeltető SF Stará trznica Kft. képviselői ezt azzal magyarázták, hogy sok bérlő még a régi üzletében kötött szerződést a karácsonyi vásárra, majd az ünnepek után költöznek az új helyre. A tér felőli főbejáraton belépő látogatónak mindjárt szemébe ötlött a boltívről lecsüngő, zöld és piros léggömbökből kreált „karácsonyfa”, ám alatta a csarnok középső szabad részében felállított 32 árusítópult közül alig négy-öt mögött állt eladó. Főleg gyümölcsöt, zöldséget, virágot és - december közepe lévén - karácsonyi díszeket árultak. Ezek az pultok egyébként eltávolíthatók, így a csarnok földszinti részén kialakítható nagy szabad térség kulturális rendezvényekre is alkalmas. Erre már a csarnok hivatalos megnyitása előtt is volt példa, méghozzá november 17-én, amikor a bársonyos forradalom 10. évfordulójára itt tartottak nagyszabású koncertet. A város vezetői továbbra is azzal számolnak, hogy a vásár- csarnok nem kizárólag árusításra szolgál majd, hanem egyfajta kulturális-társadalmi központot szeretnének létrehozni a műemlék épületben. Ezt bizonyítja az is, hogy a első emeleti helyiségek egyikében kiállítótermet nyitottak; sajnos, két héttel a megnyitó után még ez a helyiség is üresen tátongott. Csakúgy, mint a Nedbal utcai bejárat feletti galériarészbe tervezett nagy söröző. Ugyanabban az időben az egész emeleti részen csak egy kis kerámiabolt, egy virágárus, egy utazási iroda és a gyereksarok „tartott nyitva”. Az alagsorban inkább az épület története iránt érdeklődő látogató találhatott magának való helyet, az egyik sarokban berendezett múzeumi részleget, ahol az eredeti hűtő- berendezés néhány hatalmas darabját állították ki, és a fali táblákon szöveg és kép formájában látható a vásárcsarnok története. Remélhetőleg idővel teljesül a városatyák óhaja, és a csarnokba beköltözik nemcsak a kereskedelmi, hanem a társadalmi és a kulturális élet is, és a „város gyomra” újra rendesen működik majd. Lassan az egész épület régi-új formát öltött. A felújítás összesen 390 millió koronába került. A pályázat nyertesének nem sikerült anyagi hátteret biztosítania az A csarnok előtti tér sarkában vasszerkezetű építmény üvegfala möj radványai. Történetét tablón olvashatják el az érdeklődők. Voltak itt minőség-ellenőrzésre szolgáló vegyi laboratóriumok és egészségügyi szoba is. Az alagsorba mozgólépcsőn is lejuthat a vásárló, ám a tervezők a mozgássérültekre is gon<
