Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-12 / 15-16. szám
Háttér 2000. április 12. 5 Kormányfélidő: a kisebbségi Zeman-kabinet minden ellenkező jóslat ellenére valószínűleg kitölti a négy esztendőt A csehek még mindig jobban élnek Havel máig sem tett le arról az ötletéről, hogy az amerikai külügyminiszter asszonyt ültesse a Hradzsinba. TA SR Kokes János ______________ Bá r a Milos Zeman vezette cseh kisebbségi szociáldemokrata kormány csak 1998 júliusának végén alakult meg, lényegében már most maga mögött tudja a négyéves választási időszak első felét, hiszen az új parlamenti választásokra 2002 tavaszán kerül majd sor. A cseh választóknak lehetőségük lesz összehasonlítani a jobboldali és a baloldali kormányzást, hiszen az biztosnak látszik, hogy a kisebbségi kabinet, minden ellenkező jóslat ellenére, kitölti a négy esztendőt. Ezt paradox módon maga a jobboldal tette lehetővé. Először azzal, hogy a választások után a jobboldali pártvezetők személyes ellentéteik miatt képtelenek voltak megegyezni, holott a 200 tagú képviselőházban együttesen 102 mandátumuk volt. Másodszor pedig azzal, hogy a legnagyobb ellenzéki erő, a Václav Klaus vezette Polgári Demokrata Párt (ODS) megelégelte a kisebbekkel való vitatkozást, s a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párttal (CSSD) megkötötte az úgynevezett ellenzéki szerződést. A kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki erő szokadan együttműködése azóta is vitatéma, az alkuból kimaradt pártok állandóan támadják a megállapodást, de tény, hogy a csehországi politikai stabilitás jórészt ennek köszönhető. Az pedig szinte biztos, hogy az ellenzéki szerződés nélkül Csehországban előrehozott választásokra került volna sor. Az ellenzéki szerződés nem koalíció, hanem politikai üzlet. Zemannak, hogy négy évig hatalmon maradhasson, bizonyos engedményeket kellett tennie a polgári demokratáknak. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy Klausék - a nekik átengedett képviselőházi és szenátusi elnöki posztokon kívül - bizonyos korlátokat szabhatnak a kormánynak. Zema- nék csak akkor tudnak egyes törvényeket - például a sorsdöntő költségvetést - keresztülvinni, ha teljesítik az ODS feltételeit. Az idei költségvetés klausi támogatásának egyebek között az volt a feltétele, hogy Zeman személyi változásokat hajt végre a kabinetben. A kormányfő végül is négy miniszterét volt kénytelen meneszteni, köztük, korántsem véledenül, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztert, ületve a belügyminisztert. Kulcsfontosságú posztok ezek, s egyre nyilvánvalóbb, hogy mindez része annak a kibontakozóban lévő hatalmi harcnak - mind a kormánypárton belül, mind a pártok között amely már a következő parlamenti, illetve államfőválasztás irányába mutat. Egyébként a kormányfő már bejelentette: a következő választások után visszavonul a politikai életből. A CSSD-n belüli kiszemelt utódja a jelenlegi alelnök, a munkaügyi és népjóléti tárca sikeres vezetője,Vladimír Spidla. A szoc- demek kétéves kormányzásuk alatt ismét mérsékelten emelkedő pályára állították a gazdaságot, lényegesen megnőtt a külföldi beruházások értéke, kiszélesedett a szociális háló, Pozsonnyal sikerült végleg lezárni a szövetségi állam vagyonának felosztása miatti vitákat. Csehország tavaly NATO-tag lett, s Prága jelentősen előrelépett az EU-hoz történő csatlakozás terén is. Szlovákia, illetve a magyarság szempontjából az sem mellékes, hogy a Zeman- kormány erőteljesen támogatja a visegrádi együttműködést, ami Klausékról nem volt elmondható. Ugyancsak pozitívum, hogy rövidesen megkezdi tevékenységét a cseh ombudsman, s készül a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozó törvény is. A módosított anyakönyvezési törvény pedig lehetővé teszi, hogy a nem cseh nemzetiségű nők hivatalosan is -óvá végződés nélkül úják a nevüket. A pozitívumok mellett legalább ennyi gond is felsorolható: országosan immár tíz százalékra szökött a munkanélküliség, de egyes régiókban ennek majdnem a dupláját tartják nyilván, s mintegy százezerre tehető azoknak a száma, akik elvégzett munkájukért nem kapnak időben és rendszeresen fizetést. Buijánzik a korrupció, maga Václav Havel államfő is „maffiakapitalizmusról” beszél, illetve arról, hogy a politika, a gazdaság és a bűnözés sokszor furcsán összefonódik. Bizonyára nem véletlen, hogy ebben a helyzetben a kommunista párt preferenciái már húsz százalék körül mozognak. Továbbra is súlyos gondokkal küszködik az egészség- és iskolaügy, a mezőgazdaság. A nagy reklámmal beharangozott Tiszta Kezek akció eddig nem hozott eredményt. Igaz, sikkasztás vádjával rács mögé került a szociáldemokrata kormány pénzügyminisztere, de ez nem a Tiszta Kezek akció eredménye, inkább a helyzet visszásságát mutatja, a korrupció kiteijedségére utal. Mi változott a kisember szempontjából az elmúlt két év alatt? A legnagyobb gondot a növekvő munkanélküliség okozza, főleg Morvaországban, illetve Észak- Csehországban növekedett a létbizonytalanság. Másrészt Csehországban legalább 300 000 külföldi dolgozik, egy részük hivatalos engedély nélkül. A munkáltatók alacsonyabb béreket fizetnek nekik, s igen gyakran „elfeledkeznek” a biztosításról is. Az ukránok - mert a külföldi munkások többségét ők teszik ki - azonban így is elégedettek, hiszen hazai keresetük többszörösét kapják meg Csehországban. A bruttó átlagbér jelenleg 12 500 korona körül mozog, tavaly a reálbérek is emelkedtek. Nagyok, s egyre nőnek a regionális különbségek, illetve az egyes rétegek fizetése közötti távolságok. Az emberek tavaly kevesebbet vásároltak, inkább takarékoskodtak: ezt mutatja a külföldi utazások iránti érdeklődés csökkenése is, aki tehette, kevesebb pénzért inkább otthon üdült. Az egyik oldalon emelkedtek a nyugdíjak, nőtt a létminimum és a betegség idején a biztosító által fizetett összeg, a másik oldalon viszont megugrottak a lakbérek, drágult a villany és a víz. Az átlagos életszínvonal Csehországban még mindig magasabb, mint Szlovákiában vagy Magyarországon. Talán ennek tudható be, hogy a választásokon 32 százalékot elért szociáldemokraták népszerűsége a 15 százalékos mélypont után az utóbbi időben ismét mérsékelten emelkedik. Jelenleg a legnagyobb támogatottságnak a ODS örvend (25-26 százalék), a kommunisták tartják második helyüket. A szélsőséges republikánusok, miután 1998-ban kudarcot szenvedtek a választásokon, már nem képviselnek számottevő erőt. Az ellenzéki szerződésből, illetve az alkotmánynak és a választási törvénynek a két nagy párt által kidolgozott, s minden jel szerint biztosan elfogadásra kerülő törvényjavaslatából a kisebb jobboldali pártok megértették, hogy a jövőbeli sikerért össze kell fogniuk. A Szabadság Unió (US) és a Kereszténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL) két kisebb jobboldali, parlamenten kívüli párttal tavaly szeptemberben négyes koalíciót alakított. Ennek támogatottsága jelenleg ugyan Klauséké szintjén mozog, de az egyes pártok között nagy a feszültség, ezért még korai arról beszélni, hogy képesek lesznek-e közösen fellépni 2002-ben. A következő parlamenti választásokkal kapcsolatos helyezkedéseken kívül már megindult a politikai taktikázás a 2003 januárjában esedékes elnökválasztással összefüggésben is. Akkor jár le Havel második mandátuma, s az alkotmány szerint az egykori „szvetteres disszidens” már nem választható újra. Egyelőre nagy talány, hogy ki lesz az utódja. Havel korábbi ötlete - amelyet az elnök ma sem tart elvetendőnek -, hogy a Hradzsin új ura Madeleine Albright cseh származású amerikai külügyminiszter legyen, nem aratott nagy sikert. Tán ez is közrejátszott abban, hogy Albright asszony minapi csehországi látogatása során megköszönte a bizalmat, de egyértelműen leszögezte: nem kívánja megpályázni ezt a tisztséget. Számos más név is felmerült, de úgy tűnik, hogy csak Václav Klaus volt kormányfőnek van reális esélye, aki már nem is tagadja, hogy pályázik az államfői posztra. De ne feledjük: Csehországban az államfőt a parlament választja, s nem valószínű, hogy rövidesen megváltozna ez a törvény. S mivel legalább 2002 tavaszáig stabilnak ígérkezik a belpolitikai helyzet, nagy a valószínűsége annak, hogy Klaus ha valóban indul az elnöki posztért, akkor meg is szerzi. A helyzet persze módosulhat, ha a következő választásokat a polgári demokraták nyerik: Klaus azt mondta, ez esetben a miniszterelnöki szék újbóli elfoglalásán is elgondolkodik. rrr„Még két évig bírjátok ki velem, aztán úgyis elmegyek.” TA SR Készül a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozó törvény is. Klaus ha valóban indul az elnöki posztért, akkor meg is szerzi. A Putyin-jelenség A király meztelen Vlagyimir Putyin még mindig nagy talány a világ számára. Éppen ezért minden lehetséges: kiderülhet, hogy csak középszerű hivatalnok, de az is, hogy tehetséges, keménykezű politikus. A szláv nagyhatalom első embere csak egyvalami nem lehet soha: tiszteletreméltó államfő. Mert Putyin a szülőföldjüket védő csecsének és a támadó orosz katonák hulláin emelkedett az elnöki székbe. Nemcsak ezért mélységesen tisztességtelen, erkölcstelen ő, hanem a miatt a módszer miatt is, ahogyan „megcsinálták”. Egyet lehet érteni azokkal az elemzőkkel, akik szerint egyáltalán nem tekinthető normális dolognak Putyin nagyarányú első fordulós győzelme. Ilyesmi csak az igen kezdetleges demokráciákban lehetséges, ahol a félrevezetett választók hajlamosak a tömeghisztériára. Bejáratott demokráciában, például az USA-ban az elnökjelölteknek minden százalékért alaposan meg kell dolgozniuk, ott elképzelhetetlen, hogy egy teljesen ismeretlen, program nélküli ember hetek alatt népszerűségi rekordokat döntsön csak azért, mert egy-két pénzes tévéguru így akarja. Putyinnak egyetlen előnye van: jól alakítja azt a szerepet, amelyet ráosztottak, azaz van taktikai érzéke. Néhány általános frázist leszámítva nem mondott semmi lényegeset, nem ígért semmit, de mindenkinek vannak vele szemben elvárásai - így a Nyugatnak is, amely azt reméli, hogy demokratának, reformpártinak fog mutatkozni. Éppen ezért nem zárható ki, hogy a demokratikus világ besétál az orosz oligarchák csapdájába. Azokról van szó, akik Jelcin mögött álltak, akik 1996-ban Borisz cárt is „megcsinálták”, hiszen ne feledjük: fél év alatt hatról ötvenhat százalékra ugrottak Jelcin preferenciái. Pedig Jelcin már ’96-ban is félig roncs volt. Akkor a kommunizmus visszatérésével lehetett riogatni a lakosságot, most a csecsen terrorizmus veszélyével. Jelcin mögött néhány, hatalmas vagyonok fölött rendelkező klán állt, amelyek a legnagyobb vállalatokat és legbefolyásosabb médiumokat ellenőrzik. Ugyanezek az emberek, mint pl. Berezovszkij, Abramovics, találhatók Putyin mögött - egyébként e két úr nemrégiben megszerezte az orosz alumíniumipar hetven százalékát is. Állítólag a mostani, a második csecsen háború ötlete szintén Berezovszkijtól származik, Putyin imidzsének megteremtéséhez volt rá szükség. Az orosz elnök hihetetlenül széles jogkörökkel, majdnem teljhatalommal rendelkezik. Ezek a jogkörök most egy, a brezsnye- vi érában nevelkedett szovjet tucatember kezébe kerültek. Le akarja-e, és ha igen, le tudja-e majd törni az oligarchák szarvát? Visszatérve Putyin néhány ígéretére: azt mondta, a törvények diktatúrájára van szükség. Csakhogy abnormálisán széles jogkörei miatt a törvények jórészt tőle függenek, így a törvények diktatúrája mögött a Putyin-diktatúra is felsejlik. Egyik külpolitikai célja a környező országokban élő oroszok érdekeinek erőteljesebb védelme, különösen a Baltikumban élőké: pl. Lettországot Moszkva már többször megfenyegette a nagyszámú orosz kisebbségjogainak megsértéséért. Mindhárom balti állam mielőbb NATO- és EU-taggá szeretne válni. Putyin egyik bizalmasát, Szergej Ivanovot bízta meg az új orosz védelmi doktrína kidolgozásával, márpedig Ivanov egyik alaptétele, hogy Oroszországot minden oldalról veszély fenyegeti, ezért Moszkvának még határozottabban kell fellépnie a NATO-bővítés második hulláma ellen. Még egy fontos szempont szól Putyin ellen: már a kampányával - hiába állítja, hogy nem folytatott kampányt - is súlyos sebeket ejtett a demokrácián. A csecsen háború miatt jelentős mértékben korlátozták a sajtó- szabadságot, a médiumok csecsenföldi tudósításai egyenlőek a hatalom diktálta agymosással. Persze Oroszország elszigetelése - Putyinnal vagy nélküle - nem lehet cél. De ha Putyinnal, akkor őt annak kell tekinteni, ami: KGB- tisztnek. Hiszen a népi bölcsesség szerint amit az ember fiatalkorában megtanul, azt öregkorára sem felejti el. (-nák)
