Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-04-05 / 14. szám

10 2000. április 5. Tudod-e? Uralkodói rekordok A leghosszabb uralkodás Minden idők leghosszabb uralkodása II. Phiópsz nevé­hez fűződik, aki az ősi Egyiptom VI. dinasztiájának fára­ója volt. Kr. e. 2281 körül, 6 éves korában lépett a trón­ra, és kb. 94 éven keresztül uralkodott. Minthi, Rakán királya (Burma) 95 éven át viselte a koronát, 1279 és 1374 között. A nyugat-tanganyikai (Tanzánia része) Nzega tartomány törzsfőnökéről, Musoma Kanijóról úgy tudják, hogy 1864-től 1963. február 2-án bekövetkezett haláláig, több mint 98 éven át uralkodott. Az európai koronás fők közül legtovább I. Alfonso Henriques portu­gál király uralkodott, aki 1112. áprilisában lépett trónra, és 1185. december 6-án halt meg. 74 évig uralkodott. A legrövidebb uralkodás Luis Filipe herceg, portugál trónörökös halálos sebe­sülése egy időben történt az édesapja, az akkori uralko­dó halálát okozó pisztolylövéssel, amely 1908. február 1-jén dörrent el egy lisszaboni utcán. A herceg II. Dóm Luis néven mintegy 20 percen keresztül volt Portugália királya. Gondolkodom, tehát... Folytasd a so­rozatot az alul látható F-fel jelölt ábrák egyiké­vel. Jelöld meg, melyik követ­kezik, ra­gaszd fel egy levelezőlap­ra, és a meg­fejtést küldd el szerkesztő­ségünk címé­re, Kópé jel­igével ellát­va. A jó meg­fejtést beküldők könyvjutal­makat sorso­lunk ki. ________Kópé_______________________________ A szegény ember és az ördög Nagyon régen, a Cangpo fo­lyó vidékén élt egy szegény ember, Agvan volt a neve. Nem volt senkije, se rokona, se barátja. A szüleitől maradt rá egy kis darab föld, egy te­hénke meg egy kutya. Elél­degélhetett volna békesség­ben, ha nem félt volna annyi­ra az ördögöktől. Folyton at­tól rettegett, hogy megjelenik az ördög, és magával viszi. Egy este, mikor a hegy mö­gött már felkelt a hold ezüst korongja, egyszer csak felvo­nított Agvan kutyája. Mintha bottal suhintottak volna vé­gig rajta. A távolból patako­pogás hallatszott. Egyre han­gosabban, egyre közelebb­ről... Kinézett Agvan az abla­kon, s a hold fényénél meglá­tott egy selyembe-brokátba öltözött férfit, fekete lovon. „Ördög ez, nem ember - gondolta rémülten -, nemhi­ába, hogy úgy vonított a ku­tya.” Az ördög ezalatt odaért Ag-van kunyhója elé, leug­rott a lováról, s egy rúgással betaszította az ajtót. Agvan rémülten hajolt földig előtte, a nyelvét is kinyújtotta tiszte­lete jeléül - az egyszerű tibe­tiek így köszöntik az előkelő vendéget -, s reszkető han­gon így szólt:- Tessék, kerüljön beljebb! Megkínálom jó vajas teával... Elnevette magát az ördög, és így felelt:- Ma éjjel a te gyáva szívedet akartam megenni vacsorára. De mivel ilyen tisztelettudó­an fogadtál, most még meg­hagyom az életedet. Várj rám hét nap múlva, akkor újra el­jövök. Azzal felpattant a lo­vára, és elvágtatott. Egész éj­jel hánykolódott Agvan, nem jött álom a szemére. Végül döntött: „Nem ülhetek össze­tett kézzel, tétlenül várva a halált. Holnap reggel útra ke­lek, elhagyom ezt a vidéket, elindulok szerencsét próbálni oda, ahol nincsenek ördö­gök.” Másnap útra készítette a tehénkét meg a kutyát, bú­csút vett a kunyhójától, és el­indult más vidékre. Két nap, két éjjel vándorolt meg sem állva, mikor egy nagy, vörös kapus ház elé érkezett. Be akart kéretőzni éjjeli szállás­ra, de eszébe ötlött az öregek szava, hogy az ördögök leg­szívesebben vörös kapus ház­ban laknak, így aztán sürgő­sen továbbállt. Újabb öt na­pon át vándorolt Agvan, míg csak meg nem pillantott egy fehér kapus fehér házat. „No, itt már csak nem lelek ördö­göt” - gondolta, és bátran benyitott. De alig lépte át a küszöböt, majd holtra vált rémületében. A szoba köze­pén magas karszékben ter­peszkedett éppen az az ör­dög, aki elől meg akart szök­ni. A szegény embernek vak­merő terv született meg az agyában. Odalépett az ör­döghöz:- Ma van a napja, hogy ér­tem kellene jönnöd. Gondol­tam, megkíméllek a fárasztó úttól, hát eljöttem én ma­gam.- Hahaha! - nevetett az ör­dög. - Ha már ennyire meg­adod nekem a tiszteletet, vi­szonzásul meghagyom az életed. Itt maradsz nálam mindörökre a lovaimat, tehe­neimet, jakjaimat gondozni. De válaszolj egy kérdésemre: hol tartod a szívedet?- Itt - felelte Agvan a mellére mutatva. - Hát a tiéd hol van?- Az enyém a tömjénfüstölő­ben - válaszolt az ördög, és mindjárt kiadta a parancsot:- Gyorsan nyergeid fel a lo­vamat. A szomszéd faluba in­dulok, ott van beszédem a többi ördöggel, csak késő éj­jeljövök haza. Addig te lásd el a jószágot, és főzz nekem vacsorát.- Jól van, jól - mondta Agvan, de közben ezt gon­dolta: „Eredj csak, ahová kedved tartja, most már tu­dom, hogy bánok el veled.” Elment az ördög, Agvan meg nem késlekedett, szaporán dologhoz látott. Összegyűj­tött egy nagy halom rozsét, meglocsolta olvasztott vajjal, és hatalmas tüzet gyújtott. Aztán fogta a füstölőt - való­ban benne volt az ördög go­nosz, fekete szíve és beha­jította a lángok közé. Meg­reszketett a tűz csóvája, szik­rák hányódtak szerteszét, és bűzös füstoszlop csapott fel az égre. Ekkor jött el az ör­dög halálának perce. Agvan pedig összeszedte az ördögnek minden jószágát, és visszatért a kunyhójába. Attól kezdve sose félt az ör­dögöktől. (tibeti mese) A magyar történelem nagy alakjai Dobó István (1502-1572) 1502 körül született felvidé­ki nagybirtokos családban. Kora ifjúságától katonásko­dott, több magyar főúr, köz­tük Török Bálint szolgálatá­ban. 1548-tól az ország egyik legfontosabb végvárá­nak, Egernek lett a kapitá­nya Mekcsey Istvánnal együtt. 1552-ben a török kö­zeledtének a hírére megerő­sítette a várat, amire nagy szükség volt. A szeptember­ben támadó Ahmed nagyve­zér és Ali budai pasa három nagy erejű támadással akar­ta bevenni a várat. Az ered­ménytelen harc után az ost­rom harmincnyolcadik nap­ján a bátor egn védők or- szágraszóló diadalt arattak. Végül a törökök visszavonul­tak délre. Dobót katonai si­keréért I. Ferdinánd erdélyi vajdának nevezte ki 1553- ban. 1556-ban Erdély elsza­kadt a Habsburgoktól, ezért Ferdinánd Dobónak ajándé­kozta a lévai várat és uradal­mat. 1556-ban, amikor a tö­rök újabb hadjáratot indított Magyarországra, Dobó is felvonult seregével Szolimán ellen, hogy Bécset megvédje. 1569-ben I. Mik­sa, Ferdinánd utóda Habs- burg-ellenes szervezkedés és János Zsigmonddal való összejátszás vádjával felvi­déki földbirtokosokat vette­tett börtönbe. Köztük volt az idős Dobó István, a bánya­városi főkapitány is. Később azonban ráébredt a császár, hogy jobb lesz megbékélni a tekintélyes urakkal, akiknek erdélyi és lengyel kapcsola­taik is voltak. Ezért 1572- ben, mivel a hűtlenséget nem tudta rábizonyítani, szabadon bocsátotta az ak­kor már betegeskedő főka­pitányt. Dobó István, az eg­ri ostrom nagy hőse szaba­dulása után nem sokkal meghalt. Verssarok Pierre Gamarra A bolha és az elefánt Volt egyszer egy pici bolha, és ahogy ment, mendegélt, egy elefánt, tömzsi, lomha, állta útját, ki se tért. Szólt a bolha: - Uram, megkövetem szépen, sürgős az én utam, baj lesz, ha elkésem. Engedjen át előbb az út túlfelére, és én, amíg élek, hálás leszek érte! - S annyi kedvesség szólt szelíd szavaiból, hogy az óriás félreállt. Ebből látjátok tehát, mily fontos a jómodor. Egyszer meg egy másik bolha találkozott másik elefánttal máshol. Ez is nagyon kedves szókkal tudakolta:- Átengedne, uram, udvariasságból? De a behemót csak ment toronyiránt, s a picinkét eltiporta. Nem tudhatta szegény bolha, hogy süket az elefánt! Látjátok, mindent elérhet a jómodor, gyerekek! Hanem jól ügyeljetek, hallják-e, amit beszéltek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom