Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-29 / 13. szám
3 2000. március 29. Az óvodások, iskolások többsége roma, a lakosság negyven százaléka munkanélküli Együtt sírunk, nevetünk PÉTERFI SzONYA „Nagyon szegények vagyunk, és nincs annyi pénzünk, hogy megvegyük azt a gyógyszert, mely az életemet ha csak egy kicsivel is, de megkönnyítené. Tudom, hogy rám már csak a halál vár, de a családom előtt még ott áll az egész élet. Ha tudnak, segítsenek, mert nekem nagyon fáj, hogy ők is szenvednek. Tudtuk nélkül írom a levelet, nevemet ne közöljék. Csak annak adják oda a címemet, aki jó szándékkal kéri. Egy 22 éves lány.” A levél Csákányházáról érkezett, s csupán annyiban tért el egy korábbi - szintén a községből jövő - segélykéréstől, hogy az előbbi levelet 15 éves lány írta. Megegyezett a két vezetéknév is, ám a keresztnév és a házszám különböző volt. - A P. családnév a 945 lelket számláló községben, melynek több mint 40 százaléka roma, nagyon gyakori. Tudtommal viszont sehol nincs Magda nevű huszonéves lány, aki ráadásul súlyos beteg volna - állította Gáspár Aladár, Csákányháza polgármestere, miközben nem tagadta, hogy a faluban élő romák a szegényebb réteghez tartoznak. Beszámolt arról, hogy a kilenc községet tömörítő, Abroncsos elnevezésű mikrorégióban egyre kevesebb a munkavállalási lehetőség. Megszűntek az állami gazdaságok, a füleki zománcgyár elbocsátotta a munkások zömét, leépült a valaha jó keresetet biztosító kőbányászat, így a falu lakóinak 40 százaléka munkanélkülivé vált. A két élelmiszerboltoson és egy vendéglősön, illetve négy kisiparoson kívül nem vállalkozik más, a lakosok közül hetvenhatan a mezőgazdaságban, tizenhatan az iparban, száznegyvenheten a vasútnál és másutt dolgoznak. A nyugdíjasokon kívül a többiek szociális segélyre szorulnak. A község hiába szeretne segíteni a dolgozni akarókon, még közhasznú munkára sem alkalmazhat annyi embert, amennyire szükség volna. - Két évvel ezelőtt hatan-nyolcan végeztek közérdekű munkát, tavaly már csak két ember kéthavi keresetére kaptunk pénzt, négy hónapot a község anyagi eszközeiből fedeztünk. A kb. 2 milliós költség- vetésből nem sokra futja, bár megkezdtük a gázvezeték szerelését. Annak ellenére, hogy jelentős költséggel jár, eddig már 120 család kérte a gáz bevezetését. Célunk a vízvezeték-hálózat megépítése, mert hiába járunk a 20. század végén, sokan a négy közös kútból hordják a vizet. Nem maradhat el az óvoda és az alapiskola anyagi támogatása, fejenként öt koronával járulunk hozzá az óvodások kosztjához, az iskolások esetében három koronával a kosz- tot, két koronával a tanszereket támogatjuk. Nem feledkezünk meg a nyugdíjasokról sem, a klub kiadásaihoz szintén hozzájárulunk - mondta a polgármester, miközben eligazított P.-ék házához. Annak ellenére, hogy az úton bokáig ért a sár, a ház konyhájában és a két szobában rend volt. - Szegények vagyunk, nehezen élünk, de mi segélykérő levelet nem írtunk. A gyerekeink sem - magyarázta a szívbeteg asszony. Férjével együtt elmondták: a 4030 koronás szociális segélyből nem sokra telik, hatan laknak egy fedél alatt, és csak a villanyért havonta 560 koronát fizetnek. - Valaha a felesékért az injekcióért, és éppen akkor nem volt pénzünk. Később megszereztük, de akkorra már ő ijedt meg. - Minek mesélitek ezeket? Nem kértünk senkitől semmit, nem is mi írtuk a levelet - mérgelődött a beteges nagylány, aki holott szülei kezdetben beleegyeztek, „lefújta” a családi fényképezést. A helyi alapiskolában más volt a helyzet, a diákok élvezték a fotózást. - Farsangi felvonulásra készítünk műsort, a tanító bácsival a táncot gyakoroljuk - kiabálták vagy tízen egyszerre. Kozicky Péter első éve tanít a csákányházi alapiskolában. Az osztályában 12 roma gyerek tanul, akiket speciális pedagógiai módszerekkel lehet csak nevelni. - Alig akad, aki szívesen tanul, ír, olvas, számol, viszont énekelni, táncolni mindannyian szeretnek. Nem könnyű lekötni a figyelmüket, s nem egyGáspár Aladár: „A község hiába szeretne segíteni a dolgozni akarókon, még közhasznú munkára sem alkalmazhat annyi embert, amennyire szükség volna.” gemmel együtt Füleken dolgoztunk, de a gyárat felszámolták. A fiam munkahelye, a helyi állami gazdaság is megszűnt. Az egyik lányunk alapiskolás még, a másik, pedig nincs még tizennyolc éves sem, beteges. Hiába visszük egyik orvostól a másikig, állapota nem javul. Velünk él még a fekvő beteg lányunk kislánya is - magyarázta az 56 esztendős apa. A család nehezen boldogul, hiszen a kevés pénznek ezernyi helye van. - Amikor átveszem a segélyt, azonnal tartós élelmiszert, lisztet, cukrot, sót veszek, és rendezem az adósságokat. Ugyanis szégyen ide vagy oda, gyakran hitelbe vásárolunk. Húst is. Amikor volt pénzünk, vettünk tűzifát, de mára az is elfogyott. Nemcsak mi járunk az erdőbe... Az uram nem iszik, nem dohányzik, magára egy fillért sem költ. Nemrég egy óriási csomó keletkezett a nyakán. Megoperáltatta volna, ám az orvos száz koronát szerű rávenni őket a tananyaggal való rendszeres foglalkozásra. Amit nem csinálnak, illetve nem tanulnak meg a napköziben, ahhoz később sem térnek vissza. Odahaza ugyanis nem foglalkoznak a leckével. Számtalan esetben azért, mert lakásviszonyaik rosz- szak - mesélte, majd a gyerekek kérésére táncbemutatót tartottak. A felnövekvő nemzedék sorsa miatt a községi óvoda igazgatónője aggódik talán a legjobban. - Csákányháza nem panaszkodhat gyermekhiányra, a 2-6 évesek száma 86. Az óvoda három osztályát mégsem látogatják ennyien. Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy a javukra válna. De akadnak szülők, akik nem hajlandók a családi pótlékot a gyerekekre költeni. Pedig ezeknek sehol nem olyan jó, mint az óvodában. Tiszta környezetben, melegben és rendezett körülmények között sajátíthatják el mindazt, ami beilleszkedésüket segíti. A roma gyerekeket általában a természetes dolgokra - kéz- és fogmosásra, az evőeszköz használatára - külön meg kell tanítani. Amikor bekerülnek az oviba, nem tudnak játszani, nem szeretnek például rajzolni sem, hiszen odahaza ezt nem látták, nem sajátították el. Kitartó munkával bepótolhatják lemaradásukat, ám ehhez arra is szükség van, hogy a szülők rendszeresen járassák őket az óvodába. Gyakran érzem úgy, hogy a felnőtteket is nevelni kellene még - összegezte tapasztalatait Ko- ronczy Eszter igazgatónő. Nem tagadta, hogy a gyerekek távol- maradásának oka a család anyagi helyzete. Pedig az igazgatónő elintézte, hogy tőlük ne kérjék a többiek számára kötelező óvodai díjat, a havi száz koronát. A roma szülők annak ellenére, hogy csupán napi 15 koronát fizetnek a kosztért (5 koronával a község járul hozzá a kiadásokhoz), gyakran adósságokat halmoznak fel. Csakhogy az óvodának nincsenek tartalékai. Komoly gondot jelent az ötévesek beiskolázása is. Az óvónők évek óta hiába járják végig a falut és beszélnek a szülőkkel a beiskolázás fontosságáról, a felnőttek gyakran félrevezetik őket. Néha akár meg is esküsznek rá, hogy járatni fogják csemetéjüket az oviba, ám a megbeszélt időben nem viszik el. Ha kérdőre vonják őket, támadásba lendülnek: az óvónők fejére olvassák, hogy csak azért akarják óvodába kényszeríteni a gyerekeket, hogy legyen munkájuk. - Bizonyos családokban kötelezővé kellene tenni a beiskolázást. A pozitív diszkrimináció csak jót tenne a fejlődésben visszamaradott gyerekeknek. Kevesebb trauma érné őket az iskolában is, könnyebb, egyszerűbb lenne számukra az átállás. A beszédhibás ovisokkal hetente kétszer gyógypedagógus foglalkozik, a viselkedészavarokat szintén kezelni tudjuk. A kicsik, annak ellenére, hogy fegyelmezzük őket, élvezik az óvodát, bár igaz az is, hogy amikor a szüleik, illetve az idősebb testvéreik nem hozzák őket a közösségbe, örülnek a szabadságnak. Bármennyire jó a kapcsolatunk a hivatalos szervekkel, senki sem meri vállalni például azt - nincs erre törvényes lehetőség -, hogy a szociális juttatásból azonnal levonják a gyerek intézményes ellátására (óvoda, iskolai étkezde) szükséges anyagiakat. El kellene érni, hogy a családi pótlékot azok élvezzék, akik kapják. A kicsi lány nem tudja, hogy létezik egy másfajta élet is. Az óvodábc számára többnyire természetes: az evés előtti kézmosást, az evőeszk Csákányháza nem panaszkodhat gyermekhiányra, a 2-6 évesek száma 86. Az óvoda három osztályát mégsem látogatják ennyien. Gáspár Aladár, Csákányháza polgármestere szerint a roma lakosság a szegényebb réteghez tartozik. Mivel a szociális segélyből élő sokgyermekes családok nem tudják beosztani a pénzt, többnyire hitelbe vásárolnak. Otthon nem minc mában alhatnak,
