Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-22 / 12. szám
2000. március 22. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Nyögdíjassors Szűcs Béla ____________ Eg yik sorstársunk valaha nyögdíjnak csúfolta az öregek havi illetményét. Ma ez nálunk, sajnos, keserű valóság. Nem siránkozni akarok, mert egyelőre beosztva, szerényen, megtakarításom megsarcolásával kijövök a nyugdíjamból. Több mint egymillió, hasonló cipőben járó társam többsége azonban nem ilyen szerencsés. A politikusok nem találnak pénzt a törvényben előírt nyugdíjemelésre. A Szociális Biztosító épp az államtól nem kapja meg a befizetéseket, most pedig arról prédikál, hogy a stratégiai vállalatok eladásából szerzett pénzt „nem falhatják fel a nyugdíjasok”, kölcsönöket pedig nem vehetünk fel ilyen „mellékes” dolgokra. Egy korifeus már be is jelentette, hogy törvény ide, törvény oda, az idén nem lesz nyugdíjemelés. Pedig Magvasi miniszter legalább 20 százalékos emelést tartana méltányosnak. Az elmúlt évben 8 százalékkal valorizálták a nyugdíjakat, ami 2,5 milliárd koronát tett ki. Könnyű kiszámítani, hogy az idei emelést a költségvetés egyeden százalékából meg lehetne oldani. Nem tudom elhinni, hogy egy demokratikus kormány ezt nem képes megoldani, és több mint egymillió nyugdíjasnak, választónak képtelen javítani az életkörülményein, pedig ez előbbre-való, mint bármilyen befektetés. Ha például egy banképület egy évvel később épül fel, nem tragédia, de hogy éltük alkonyán emberek százezrei a nyomor határán tengődjenek, az már becstelenség. Szlovákiában 4800 korona a nyugdíjádag. A nyugdíjasok szervezete szerényen 576 korona ádagos emelést javasol. Ez egyáltalán nem fedezi a kiadások növekedését, de legalább valamit könnyítene az öregek gondjain. A lapok közölték, hogy az évközi infláció 16 százalékkal nőtt. Drágul a lakbér, a villany, a gyógyszer, minden. Meddig képesek mindezt a „nyögdíjukból” fedezni az öregek? Nem tudom elhinni, hogy a kormány ne találjon valamilyen megoldást a valorizációra. Jegyzet Zabhegyezők Barak László __________ Már cius a mi hónapunk. Mármint a magyaroké. A magyarságé, ahogy „itten mondani szokták”. Vérzivataros történelmünk „haladó hagyománya”, az ezer- nyoicszáznegyvennyolcas szabadságharc évfordulóin a rétorok szájából az identitás, a megmaradás, a szabadság számtalan szinonimája hallik. Most még ráadásul kormányzunk is, mi kell még a boldogsághoz? Van Csemadokunk, kulturális intézményrendszerünk, amilyen-olyan iskoláink, bennük a „mi” igazgatóinkkal. Jól állunk... Ami a felszínt illeti. A fecsegő felszínt. A mély azonban hallgat, vele együtt sokan mi is. Míg kifelé autonómiákról papolunk, személyenként sokan közülünk a saját autonómiájukat sem képesek nemhogy megtartani, de megszerezni sem. Templomról, iskoláról, bástyáról fecsegünk fátyolos szemmel, közben meg ezekkel együtt a jó édesanyánkat is feladjuk óvatos duhajként. Tessék utánajárni a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola esetének. Az alibizmus, a nyámnyilaság, a kis lépések hazug diplomáciájának áldozata lesz. Nem tévedés! Nem a nacionalista sunyiság avagy köz- tisztviselői nyomásgyakorlás miatt költözik majd bele a szlovák nyelvű gimnázium. Hanem mert igazgatója a múlt héten üzletet kötött nagyszombati feletteseivel. Nehogymárbajlegyen, önként lemondott iskolája félig kész pavilonjáról, a dunaszerdahelyi szlovák gimnázium javára... Templom, iskola, bástya, magyarság, identitás, le van ejtve. Csak nyugalom legyen. Szakzsargonnal szólva, csak nyugodtan hegyezhesse mindenki tovább a zabot: igazgató, tantestület, újdonsült iskolatanács... A szülők meg nézhetnek, mint borjú az új kapura... A szerző költő, a Nap Kiadó igazgatója. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinak István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Híriapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságkül- demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. <srxs-______________ _______________ „. ..még benne virít az egész kikelet, de csorda népek lelegelték...” Hogy ez egy modern versmontázs? Nem kérem, ez a jelen... Rajz: MS-Rencín Szolgalelkű vagy autonóm szervezetet akar a politika? Milyen legyen a Csemadok? P. Vonyik Erzsébet Vegyes érzésekkel fogadta a közvélemény Kvarda József Csemadok elnökké történt választását. Egyesek szerint rendjén van, hogy aktívan politizáló személy vette át a stafétabotot, az aggályoskodók viszont úgy látják, a saját szegénységi bizonyítványunkat állítottuk ki azzal, hogy az itteni magyar közösség képtelen volt a politikától független személyt állítani erre a posztra. Hiszen Kvarda József egyedül, rábeszélésre indult az elnöki posztért. Olyan félelmek is elhangzanak, hogy a MKP-nak újra szüksége van a Csemadok- ra, mert bármikor kapóra jöhet Q Felesleges az aggodalom. C Túlpolitizált lesz. neki egy szinte minden magyar településen működő alapszervezettel rendelkező civil szerveződés, jóllehet az 1998-as választási programjában önálló fejezetet szentel a Csema- doknak. S talán már feledésbe merült az a tíz évwel ezelőtt politikusi szájból elhangzott vélemény, amely szerint a sztálinizmus maradványának tekinthető Csemadokot le kell rombolni, és helyén új szervezeteket kell felépíteni. A megújított alapszabály garancia lesz-e arra, hogy a politikus vezette civil szervezet képes lesz úgy működni, hogy ne szegődjön a politika szolgálatába? Az alábbi vélemények szerint mintha az ilyen aggodalmak feleslegesek volnának. Huszár László, a dunaszerdahelyi járási szervezet elnöke: a Inkább visszakérdeznék: ^ hogyan szokták a Csemadokot befolyásolni a korábbi vezetőségi tagjai, Duka Zólyomi Árpád, Bárdos Gyula vagy Köteles László? A most elnökké választott Kvarda József ugyan parlamenti képviselő, de mozgalmi szinten ismeri a Csemadok munkáját, hiszen járási és helyi szinten is dolgozott, mielőtt az aktív politizálás úljára lépett. Polgári társulásként működő szervezetben egyébként bárki aktív szerepet vállalhat. Én mindenesetre nem tenném így fel a kérdést. Mert akkor megkérdezhetném azt is, hogy tegyük fel, a DBP magyar tagjai is ráteszik-e a kezüket a Csemadokra? Nem országos szintre gondolok, hanem helyi alapszervezeti szintről beszélek, ahol nekik is vannak aktivistáik. Tehát ilyen szempontból ne tegyünk különbséget. S mivel az MKP hatalomban van, a programjában is szerepel a kisebbségi kultúrák, sőt tételesen a Csemadok támogatása. Pragmatikus vezetést kívántam a Csemadok élére, ez most megvan. A személyi összetétel garancia arra, hogy azon az úton haladjon, amelyet a közgyűlés dokumentumai kitűztek. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a benne megfogalmazottak szellemében álljon fel a menedzsment, és a fiatalítás fontossága sem elhanyagolható. Végh László volt Csemadok-fő- titkár (1993-95): © Az utóbbi évek kedvezőtlen viszonyai után sikerült kidolgozni egy modern szemléletű alapszabályt. A puding próbája az, hogy megeszik; tehát sokminden attól függ, hogyan sikerül ezt átültetni a gyakorlatba. A Csemadok ányagi talpraál- lását kulcsfontosságúnak tartom, remélem, hogy ez sikerül. Első látásra úgy tűnhet, hogy a politika rátelepedik a Csemadokra, de üyen civil szervezet nincs a világon. Másrészt a Csemadok sajátos helyzetben van, és a szervezetet a politika a múltban is átfogta. Nem féltem ettől, szerintem most is szüksége van a politika támogatására, mert a Csemadok 1995 óta magára volt hagyva. A tisztségeibe most megválasztott személyek ugyan az MKP-ban is vezető funkciókat látnak el, ám köztudott, hogy régiójukban régi Csemadok-aktivistáknak számítanak. Habár mivel civil szervezetről van szó, nem tartom szerencsésnek, hogy a politikusaink ilyen nagy számban töltenek be vezető tisztségeket. Öllős László egyetemi oktató, a Fórum Intézet munkatársa: a a A Csemadok dolga, V ** hogy eldöntse, politikai reprezentáció lesz-e, illetve megmarad-e olyan szervezetnek, amely a politikai hatalomtól, illetve szervezetektől függetlenül tevékenykedik. De nem azt jelenti, hogy nem független, ha megpróbál érvényesíteni bizonyos, a politika által precízen megfogalmazott társadalmi célokat. A kérdés az, hogy a politika akar-e olyan szervezeteket, amelyek az ő révén és általa vannak felügyelve, vagy inkább olyan autonóm szervezeteket, amelyek szakosodnak egy-egy meghatározott területre, s adott esetben persze a politikával is együttműködnek. A nagy kérdés az, hogy melyik modell a hatékonyabb. lesóné Fodor Valéria, a rozsnyói területi választmány elnöke: A Nem tartok tőle, mert az v országos konferencia résztvevői olyan feladatokat tűztek ki célul, amelyek teljesítése közös ügy. S ez nem függ össze azzal, hogy valaki csak Csema- dok-tag, vagy egyúttal a Magyar Koalíció Pártjának is a tagja. Aki ezt szétválasztja, szerintem nagy hibát követ el. Olvasói levél Csak azért, mert magyarok voltunk? 1945^16-ot írtunk. Úgy-ahogy átvészeltük a második világháborút, elsirattuk a „hősi halált halt” szeretteinket, és naponta vártuk haza a hadifogságból testvéreinket. Ahogy ment tovább az élet, megjelent a faluban a szlovák pártember, a felesége a tallósi gyerekeket kezdte a szlovák nyelvre szlovákul tanítani az iskolában. Közben jöttek a riasztó hírek a kitelepítésről. Minden héten közelebbi falukból érkeztek, míg egyszer csak a mi kis falunkat is körülzárta a felfegyverzett katonaság. Borzasztó hideg, fagyos február volt, éjjel zörgettek, és átadták a hivatalos papírt, hogy készüljünk föl a kitelepítésre. A „ko- misszió,” élén a komisszárral, pártelnökkel, egy orvos és a puskás katona járta a házakat, és megállapította, hogy utazhatunk, nincs ok a felmentésre. Habár apám akkor 57 éves első világháborús rokkant volt, azon a télen végig ágyban feküdt, két kisgyerek, még iskolába se jártak akkor - de mivel többen voltunk fiatalok, menni kellett. A diószegi vasútállomáson fűtet- len marhavagonokba 2-2 család költözött be; akkor persze még nem tudtuk, hogy öt nap, öt éjjel ott fogunk fagyoskodni a dunyhák között. A tehervonat hol egész nap állt (Szőlősön), hol pedig éjjel-nappal teljes gőzzel száguldott. A negyedik napon Pilzenben vártak a cseh katonák, akik meleg feketekávét osztogattak. Utána Karlovy Varyn keresztül Zenticébe hú- zattak, ott volt a végállomásunk. Ott aztán kezdődött az „embervásár”. Szó szerint, mert a helyi gazdák csak úgy válogattak belőlünk, kinek mekkora családra, hány munkásra volt szüksége. A nyelvet nem ismertük, idegenek között éltünk, még a reménye sem volt annak, hogy egyszer majd csak vége lesz ennek is. Két évet és egy hónapot töltöttünk ott idegenben, mire végre értesítettek bennünket, hogy hazamehetünk. 1949 márciusában fejeződött be számunkra ez a keserves meghurcoltatás. Miért, kiért kellett ezt megtenni? Talán csak azért, mert magyarok voltunk? Hol és ki tartja számon azt a sok megaláztatást, amiben a 25 hónap alatt részünk volt? Az üyen eseményre ugye nem is szabad emlékezni? Azóta eltelt ötvenegy év. Mi, akik akkor még fiatalok voltunk, emlékezünk rá, az idősebbek már megpihentek, a temetőben nyugszanak. Németh Mária, Pozsony Olvasóink figyelmébe Számos olvasónk jelezte, hogy a Vasárnap előfizetésekor a SlPO-pénzesutalvá- nyon a PNS céget tüntették fel, ezért sokan nem hajlandók ezen befizetni az előfizetési díjat. Tény, hogy lapunkat már nem a PNS, hanem a PrNS terjeszti, azonban a formanyomtatványon a cég nevének feltüntetésére csupán három kocka áll rendelkezésre, ezért némileg megtévesztően a PrNS rövidítése is PNS. Vagyis olvasóink az ilyen rövidítéssel ellátott SIPO-utalványon is előfizethetnek lapunkra, pénzük garantáltan nem vész el. A szerkesztőség
