Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-15 / 11. szám
2 2000. március 15. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Politikai mókuskerék Szűcs Béla Belpolitikai életünk fő témája továbbra is a HZDS aláírás- gyűjtése utáni események latolgatása, a népszavazás kiírásának esélyei és egy új választás várható kimenetele. Ezekről az elcsépelt problémákról újat már nehéz mondani. Ma már csupán egyetlen dolog biztos: a következő hónapok bizonytalansága. Az egymást követő közvéleménykutatások csak fokozzák a kételyeket. A politológusok többsége szerint ha Mecia- réknak sikerülne is győztesen kikerülniük egy esetleges választásból, elenyésző esélyük lenne kormánykoalíció össze- tákolására. Ugyanis Fico, aki a mérleg nyelvét jelenthetné, nemigen asszisztálna egy Meciar vezette kormány megalakításához. Igaz, hogy egyesek már azon spekulálnak, ő lehetne az új miniszterelnök, és a HZDS mágusa átadná a helyét fiatalabbaknak. Persze mindez egyelőre csupán illúzió, hiszen a vén róka átszervezi pártját, hogy besurranhasson a néppártok nemzetközi szervezetébe, és közben megerősítse pártelnöki hatalmát. Közben a kormánykoalíció is szorgalmasan tapossa a maga mókuskerekét, s egyre nehezebben képes megtartani a túléléshez szükséges összhangot. Számunkra kiábrándító, hogy a magyarok minden kezdeményezése komoly ellenállásba ütközik. A 15 magyar képviselő támogató szavazatát természetesnek veszik a koalíciós partnerek, de amint ők javasolnak valamit, nyomban előbújik a mélyszlovák gyanúsítgatás mindegyik pártból. A magyar koalíciónak így is ki kell tartania, mert a kormányból kilépve akaratlanul is a HZDS- SNS ellenzék oldalán találná magát. Bízunk benne, hogy Bugárék sikeresen végigpolitizálják ezt a nehéz ciklust, és stabil választói táboruk lehetővé teszi, hogy új választások esetén is esélyesek legyenek a szerepvállalásra egy demokratikus kormányban. Rászolgáltak a bizalomra, ha erről hallgatnak is jelenlegi koalíciós partnereik. Jegyzet Hasznos szervezetet! Kövesdi Károly Folyik a vita, ki legyen a Magyarok Vüágszövetségének elnöke. Az idén leköszönő Csoóri Sándor helyére három jelölt neve merült föl: az erdélyi Tőkés László püspöké, a felvidéki Duray Miklósé és az ugyancsak romániai Patrubány Miklósé. Minden más körülményt leszámítva erkölcsileg az első kettő valamelyikét illetné meg leginkább e tisztség, hiszen Tőkés az életét tette kockára a romániai diktatúra megdöntéséért, Duray pedig a magyarságáért került többször is a Husák-féle kommunista Csehszlovákia börtönébe. Az MVSZ elnökének pedig olyan személyt kellene választani, aki azt erkölcsileg kiérdemelte, aki a legtöbbet tette a magyarságért. A legfurcsább az egészben, hogy Tőkés és Duray nemigen erőlteti a dolgot, míg Patrubány attól sem tartóztatta meg magát, hogy nálunk kampányoljon (lásd múlt heti, szinte titkos pozsonyi látogatását). Az sem véletlen, hogy a volt kommunisták, a mai szocialisták és a nemzetet piaci bódénak tekintő figurák mindent megtesznek az erkölcsileg fölöttük álló Tőkés és Duray lejáratására, s minden alkalmat megragadnak, hogy beléjük törölhessék a cipőjüket. Szerencsére nem ők fogják eldönteni, ki legyen a világszövetség elnöke. Megjegyzendő viszont, hogy a gyalogmagyart is érdekelné, mire szolgál, mit és, kit képvisel egyáltalán a Magyarok Világszövetsége. Eszik-e vagy isszák? Van-e gyakorlati haszna a világ magyarságának belőle, vagy csak néhány öregúr, pár kiválasztott gittegylete? Ha megmarad annak, ami eddig volt, díszmagyarok gyülekezetének, és alig tapasztalni gyakorlati hasznát, továbbra is támadható lesz bárki által. Ha már a HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) újabban azon ügyködik, hogy visszaszorítsa a magyar-magyar agyelszívást, a világszövetségnek egyre inkább minden magyart integráló szervezetté kellene válnia. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. A határon túliak maradjanak otthon Minden áron? Kövi_____________________ Vegyes érzelmeket váltott ki a közelmúltban, hogy az anyaországban tanuló határon túli fiataloknak nyilatkozatot kellett aláírniuk: az egyetemi éveik alatt nem kérnek letelepedési engedélyt Magyarországon. Egyrészt érthető az aggodalom, hogy a nemzet „kinnlevősége” gyöngül, ha kiművelt fői otthagyják a szülőföldjüket, másrészt ez a lépés többek szerint alkotmányos és emberi jogokat sért. Az ombudsman jelezte: hogyha kérik, felülvizsgálják a döntés jogszerűségét. Kinek van igaza? Aki minden eszközzel megakadályozná a magyar-magyar „agyelszívást”, vagy aki azt állítja, mindegy, hol magyar a magyar, ha a nemzetét gazdagítja? O Helyes volt a döntés. G Jogtalanság történt. A csillaghullás szépségei? Hogy őszinte legyek, szomszéd, jobban élvezném, ha a politikusok hullanának... Rajz: MS-Rencín Kiss Péntek József színházi rendező: 0^ Éppen tegnap este hallot- ™ tam a tévében egy prognózist, hogy ha így folytatódik a népesség csökkenése, ötven éven belül nyolcmillióra csökken a lakosság száma Magyarországon. Ezt a problémát betelepítéssel lehetne megoldani - hangzott el a prognosztikustól. Nem azt akarom mondani, hogy a Kárpát-medencei magyarság árassza el Magyarországot, de ha az európai határok átjárhatóak lesznek, akkor mitől ilyen iszonyatos ez a probléma? Annak ellenére, hogy lokálpatriótának vallom magam, s azt tartom, ott kell helytállni, ahova letett a sors: erőszakkal meghiúsítani egy fiatalember tervét, hogy hol akar élni, nem fair dolog. Mindenkire rá kéne bízni, hol akar élni. Színházigazgatóként a bőrömön érzem, hogy a fiatal színészek elmennek, pedig égető szükség lenne rájuk. Ugyanakkor kifejezetten tiltakozom az ellen, hogy bárki pálcát törjön fölöttük. Ezek a fiatalok olyanok mint a pillangó: mennek a fény felé. Ez egy ilyen pálya. Ismétlem, morálisan senki fölött nem lehet pálcát törni amiatt, hogy hol akar élni. Tököly Gábor történész: 0t^ Kétszeresen is érint a kérdés, ” hiszen két lányom is Magyarországon tanul. Személy szerint inkább azt tartanám helyesnek, ha a Magyarországon tanuló egyetemisták innen kapnának ösztöndíjat, ettől az államtól, amelynek a polgárai. Azt a döntést, hogy a Magyarországon tanuló határon túli fiatalok a tanulmányaik idején nem kérhetnek letelepedési engedélyt, semmiképp sem tartom jónak, még csak praktikusnak sem. Miért ne kérhetnének, ha felnőttek, és így döntenek? Ez valamilyen vonatkozásban az emberi jogaiknak a megcsorbítása. Ráadásul mindegy, hogy valaki hol szolgálja az összmagyarság érdekeit. Ha a kör bezárul, úgyis menni Sípos Zoltán menedzser: 0^ Őszintén megmondom, ha ” lehetőségem lesz rá, én is ki fogom küldeni a fiamat Magyarországra tanulni, és azon leszek, hogy ott is maradjon. Ha tehetném, magam is kimennék családostul. Persze az emberben él a dilemma: mi lesz a szüfognak, ha nem Magyarországra, akkor Nyugatra. Nem látok semmit, ami vonzóvá tenné számukra Szlovákiát, az itthon maradást. Hacsak nem akar politikus lenni az illető. lőfölddel? Ezért nem megyek ki. De sokakkal együtt ismerem azt az érzést, amikor átlépem a határt, más embernek érzem magam. így vagyok vele, mióta az eszemet tudom. A leglényegesebb kérdés persze, hogy mihez kezdhet itt egy értelmiségi pár év múlva. Milyen perspektívája lesz? Koncsol László író: O A Nem tudom eldönteni ” a kérdést. Többször gondoltam rá, de sosem sikerült végiggondolnom. Egyik unokám Jugoszláviából menekült Magyarországra a lányommal. Magyarországon jár iskolába, és természetesen magyar állampolgár lesz, és otthon marad, Magyarországon. A másikat most vették fel Pápára. Remélem, visszatér, és itt fog dolgozni. A nővérem Nyíregyházán végezte a tanítóképzőt. Történelmi okokból Magyarországon maradt. Én Sárospatakon végeztem a tanítóképzőt, és hazajöttem. A fiam hajszál híján Magyarországon járt egyetemre, mégis örültem neki, hogy Pozsonyban végezte a tanulmányait. Ma már bánom, hogy nem ott tanult, és ragadt le, hanem itt él. Ennek ellenére azt mondom, helyes az az elv, hogy a Magyarországon végzett diákok térjenek vissza, és dolgozzanak a szülőföldjük magyarságáért, különösen akkor, ha humán pályákon készülnek mozogni, mert égető szükségünk van az értelmiségre. Van azonban itt még egy másik szempont is: Magyarország népessége végzetesen csökken, rettenetes jóslatokat hallok erről már húsz éve, s ezek most kezdenek beteljesedni. Lehet, hogy a nálunk született, de ott tanuló diákok segítenek Magyarország népesedési gondjain? Olvasói levél Hazaszeretet Kedves vendéget kaptunk a karácsonyi szünidőben; a 12 éves kislányunk legkedvesebb barátnője látogatott haza szüleivel Amerikából. Értelmiségi szülei úgy jártak, mint sokan mások idehaza: képességeiket nem fizették meg kellőképpen, másrészt annak a veszélye is fennállt, hogy bármikor az utcára kerülhetnek. A család elment Amerikába, úgymond, szerencsét próbálni. Egyelőre „csak” két évre írtak alá munkaszerződést, de az újabb szerződés már tíz évre szólna. Dilemmába kerültek. Évente csak egyszer jöhetnek haza, karácsonykor. Ezek ismeretében vártuk kis vendégünket, és ő a megbeszélt időre meg is érkezett. Óriási örömöt váltott ki a lányokból a viszontlátás. Ujjongva ölelkeztek össze. Amikor kabátját a fogasra akarta akasztani, a zsebéből egy tárgyacska esett a földre. Egy kis magyar zászlócska. „Mindenhol velem van!” - mondta elpirulva a kislány. Mivel szülei engedélyével itt is aludhatott, a két kislány hamar magára csukta az ajtót. Másnap mi, felnőttek is elbeszélgettünk vele. Szomorúan mondta, hogy ott ugyan nem nehéz az iskola, a kosztra, lakásra sem lehet panasza, pénzük is több van, de ő mégsem érzi jól magát. Az első évben a szíve majd megszakadt az iskolája után, és még most is így van vele. Szívünkbe zártuk a gyereket, és meghívtuk erre az évre is. Másnap ebéd után jöttek a szülők érte. Első kérdésük ez volt: „Jól kibeszélgettétek magatokat?” Dicsértük a kislányt, a jólneveltségét, udvarias modorát, és tőlük is megkérdeztük, hogy megy a soruk. Az anya válaszolt: jó volna minden, de szívet cseréljen, aki hazát cserél... „Nem tudok én olyan helyen élni, ahol nincsenek magyarok.” Nagyon melegen búcsúztunk el egymástól. A gyermekek megegyeztek a levélváltásban. Még a hatása alatt voltam a kis vendég látogatásának, amikor az új év első napján a tévében néztem a Szent Korona átszállítását. Orbán miniszterelnök szavai most is a fülemben csengenek: „Kisebb darab kenyéren élve, sok esetben talán még fedél nélkül is, azért még ember maradhat az ember; de hit nélkül, anyanyelv nélkül, gyökerei nélkül, hazája nélkül biztosan nem!” Igaza van. Ingadozó hit és nemzeti hovatartozás a lelki sivárság melegágya. Ezért volt a kislány viselkedése magával ragadó. íme, a mai világban egy gyermek, aki nem kérkedik, henceg azzal, hogy ő most hol él, hanem józan komolysággal, nem szokványos érettséggel, érdektől mentesen szeretetteljes tudott lenni a hazaszeretet dolgában. Pleváné Petrovics Éva, Ipolyság
