Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-08 / 10. szám
2000. március 8. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin A legstabilabb párt Szűcs Béla _______________ Tov ább gyűrűznek a viták az ország gazdasági stabilitásáért küzdő kormánykoalíció és az ellenzék között. A közvéleményjelentős részének elégedetlenségét kihasználva Meciarék rohamot intéznek a hatalom visszaszerzéséért. Az idő előtti választásokért kezdeményezett aláírási mozgalom hírei elárasztják a sajtót. A merész spekulációk már az új választások után megalakuló kormány összetételét találgatják, miközben a koalíciós pártok egymást piszkálják, és népszerűségük egyre csökken. Mindenki azt lesi, hogy 42 tagú parlamenti csoportjuk mikor csappan meg, és az alkotmányos többség elveszítése mikor teszi lehetetlenné a fontos törvények jóváhagyását. A zűrzavarban hiányzik a határozott állásfoglalás, amely hitet adna az elkeseredetteknek, hogy a kormány képes kitölteni megbízatási idejének négy évét. A béke és a stabilitás szigete a Magyar Koalíció Pártja. Az utóbbi időben már figyelemre sem méltatja a neki dobott kesztyűket. A Národná obro- da szerint: „Egyetlen párt, amelynek nincs szüksége a választási előkészületekre. Részvétele a koalícióban erősíti annak támogatottságát”. Az MKP a választók támogatottságában Meciar és Fico pártja után a harmadik helyen áll, megelőzve a nagyhangú nemzetieket, a folyton spekuláló baloldaliakat, sőt a kereszténydemokratákat is. Tény, hogy a magyar koalíció nem hagyja magát provokálni még a Koncoshoz hasonló mélynemzeti parasztoktól sem. Vezetőinek sikerült koalícióba egyesíteni a három különféle platformú pártot, és megtanulták, hogy a kompromisszumkészség a politizálás magasiskolája. A magyar választókat nem kell felhívni arra, hogy ignorálják Meciar népszavazási cirkuszát. Jól ismerik a céget. A szlovák társadalomban folyó politikai viták, vádaskodások, gáncsoskodások nem bontják meg a magyar közösséget. Jegyzet ‘ Embere válogatja D. Varga László Az idén iskolát kezdő három kislány foglal helyet mögöttem az autóbuszban. Felszabadult élménybeszámolót tartanak valamelyikük nagymamájának, aki enyhe mosollyal figyeli őket. „Én szlovák óvodába járok” - dicsekszik egyikük, persze magyarul, hiszen az Ung-vidéken vagyunk. Társa sem adja alább, nyomban kontrázik: „Én is szlovák óvodába járok.” A harmadik kislány szerényen hallgat. A következő megállón újabb felszállók préselődnek a buszba, miközben egy kissé pityókás idős parasztember áll meg mellettük. Látván a három gyerkőc hangoskodását, beszédbe elegyedik velük. Ott folytatja, ahol a nebulók abbahagyták. „Ti magyarok vagytok, ugye?” - kérdezi a bácsi. Némi mélázás után jön a válasz egymás után: „Magyarok”, ám az egyik kislány gyorsan pontosít: „De ha szlovák iskolába fogunk járni, akkor szlovákok leszünk!” Miközben a gyerekek Dobóruszkán leszálláshoz készülődnek, ahonnan naponta ingáznak Kapósra, a bácsi mormolva nyugtázza a tényt: „Hát, szlovákul is meg kell tanulni...” Gondolatban végigzongorázom szűkebb környezetem, hogy megállapítsam: embere válogatja, ki mit tart előnynek gyermeke érvényesülésében. Égyik közelim azért járatja gyermekét szlovák iskolába Kapósra, mert a faluban nincs ilyen, a másik azért, hogy Kapóson magyar iskolába járhasson elsős fia. Jómagam azért kilincseltem a kaposi óvodákban tizenöt éve, hogy magyar óvodában helyezhessem el a fiaimat. A különbség „csak” abban rejlik, kinek mit jelent az anyanyelvi kultúra. Mert nyelvet lehet és kell is tanulni, ám a tudás alapeszköze az anyanyelv. Ezt állítják a tudományok tudorai, akik mentesek az előítéletektől, s nincsenek félretájékoztatási szándékaik. A szerző szabadúszó publicista. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hídapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Lássa be, uram, az ön vacak kis gyomorfekélye mégiscsak pitiáner dolog az ország gazdasági problémáihoz képest... Rajz: MS-Rencín Szükséges-e az Alkotmány preambulumát megváltoztatni? „Mi, a szlovák nemzet...” Kövi Ismét alkotmánymódosításra készül a szlovák parlament. Erre szükség is van, hiszen a Meciar- csapat által „összecsapott” alkotmány tökéletlen, sok a hiányossága. Ráadásul - a demokratikus világ példái is ezt igazolják - az alkotmányozás folyamata gyakran több évtizedes procedúra. Úgy tűnik azonban, hogy az alaptörvény preambulumának megváltoztatására a koalíciós kormány Q Jogos igényünk. Q Nem lényeges kérdés. magát demokratának minősítő többségénél hiányzik a politikai akarat (bátorság?), s valószínű, hogy az alkotmány első mondata a módosítások után is azt mondja ki, hogy Szlovákia kizárólagosan a szlovák nemzet országa („Mi, a szlovák nemzet...”), holott Szlovákia soketnikumú ország. Kérdés persze, ezen mú- lik-e a boldogulásunk. Fontos-e egyáltalán, hogy az alaptörvény kimondja: Szlovákia több nemzet és nemzetiség országa? Öllős László politológus: A Azok az alkotmányok, amelyeknek van preambu- lumuk (mert nem feltétlenül minden alkotmány tartalmaz ilyet), azok a preambulumban jelzik az alkotmány alapfilozófiáját. Vagyis nem paragrafusok formájában, hanem elvek formájában szögezik le az alkotmány értékrendjét. Ebből logikusan következik, hogy ha egy ország de facto multietnikus, és az alkotmány nemzeti szempontokat is tartalmaz, akkor a pream- bulumnak - ha demokratikusan akarja rendezni ezt a kérdést - tartalmaznia kell, hogy az adott ország többnemzetiségű, multietnikus ország. Bárdos Ágnes újságíró: a Ez az itt élő magyarok jogos ” igénye. Ha polgári társadalmat szeretnénk építeni, ennek az alapelvnek az ország alaptörvényében is tükröződnie kellene. Az a tény, hogy az Magyar Koalíció Pártja koalíciós partnerei ezt a változtatást nem merik felvállalni, arról árulkodik, hogy csak papíron demokraták. Annak idején, amikor még nem volt családom, megfordult a fejemben a gondolat, hogy itthagyom ezt az országot, amely nem a hazám. Magyarországon azonban, bár az utóbbi időben úgy tűnik, szeretik a határon túliakat, mégiscsak jött- ment felvidéki lennék. Itt viszont az alkotmányban sem leszek benne. Akkor hát hol a hazám? B. Kovács István régész: A Egy állam polgárait azonos ” jogok illetik meg, és egyazon kötelességek terhelik. Ennek az alapelvnek a nemzeti hovatartozás vonatkozásában is érvényesülnie kellene. Különösen helyénvalónak vélem ezt abban az esetben, ha egy nemzetrész nem a saját akaratából, hanem külső kényszer folytán került kisebbségi helyzetbe. Kétségtelen tény, hogy Szlovákia társadalma multietnikus társadalom. Lakóinak jelentékeny hányadát teszik ki a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek. Véleményem szerint ezt az alkotmány preambulumának is tükröznie kellene. Fogadókészség esetén az így értelmezett állampolgári jogegyenlőség összhangba hozható a szlovák nemzeti lét alapvető kérdéseivel. Más kérdés viszont, hogy van-e a többség részéről ilyen fogadókészség. E tekintetben kétségeimet vagyok kénytelen megfogalmazni. Hizsnyai Zoltán költő: A a Jogos igényről van szó, ™ ** fontos is a kérdés, ám úgy hiszem, közvetlen, gyakorlati haszna nem sok lenne. Ha erre a változtatásra a szlovák demokraták hajlandóak lennének, ez azt tükrözné, hogy a demokratikus közgondolkodás végre megváltozott, s hogy megérett a szlovák társadalom arra, hogy ilyen gesztusokat tegyen a kisebbségek felé. Ugyanakkor a gyakorlati életben már történt néhány változás (kétnyelvű helységnevek, bizonyítványok stb.), amelyek pozitívan hatnak a mindennapi életben. Talán az is benne van a kérdésben, hogy érdemes-e a szlovák társadalmat a restriktív, megszorító gazdasági intézkedések idején még ilyesmivel is hergelni. A napi politika tulajdonképpen alkukból áll, s ha arról van szó (a valamit valamiért elv alapján), hogy az MKP-nak alkudoznia kell, azt mondom, a gyakorlati élet kérdései fontosabbak, és inkább a formai kérdésekben kell engedni. Olvasói levél Minél több adófizetőt! A Vasárnap január 26-i számában olvastam a Szegénység Szlovákiában című írást. Mivel a cikk az ENSZ adatai szerint van összeállítva, komolyan vettem a szlovákiai családok létminimumának 19 százalékát, annál is inkább, hogy a Vasárnapban többször olvastam a bodrogközi magyar nemzeti kisebbség rossz helyzetéről is. Nézetem szerint a munkanélküliséget meg lehet, sőt meg is kell szüntetni, s a gazdasági válságot is el lehet kerülni. Az emberi társadalom e két problémáját manapság nagymértékben befolyásolják a tulajdonviszonyok. A lényeg az, hogy minél több kis- és középvállalkozó, tulajdonos, vagyis minél több adófizető van, annál több pénz folyik be az állami pénztárba, ami aztán kedvező befolyással lesz az állami költségvetésre stb. így egyszerűen. A nemzetgazdaság, az államirányítás struktúrájának minden téren történő transzformálása tudja csak megváltoztatni a termelés, az irányítás kommunista-szocialista szerkezetét. Az állami irányítás, a kommunista irányítás pl. a mezőgazdaságban úgy mutatkozik meg, hogy a tárca vezetői csökkentik a munkaerőt, egyre nagyobb dotációkat facsarnak ki az államtól, mely dotációk a korrupció melegágyát képezik. A nemzetgazdaság transzformálását nagyon gyors ütemben kellene megvalósítani, hogy zökkenőmentesen átevezzünk a piacgazdaságba, ahol a kínálat és a kereslet dominál. Ám ezt a gazdasági törvényt felváltja a szükségletek szerinti termelés és a globalizáció elleni harc, küzdelem. Farkas J., Lédec Nem szabad feladni a reményt Olvasója vagyok a Vasárnapnak, sok jó olvasnivaló van benne. Az olvasói levelet soha nem hagyom ki, ez az első, amit elolvasok. A Nincs, aki törődjön velünk... levélhez szeretnék hozzászólni. Az újság negyedévi előfizetését sokallja az illető, ám ezt is meg lehet oldani. Én sem járatom az újságot, de minden héten megveszem, így kisebb teher 16 koronát kiadni, mint egyszerre sok pénzt. Azt hiszem, hogy ma már senkinek sincs sok pénze, de hogy egy közmondással éljek: mindent lehet, csak akarni kell! Ezt megtanították velem a szüleim, és ha nehéz is a sorsom, lehet így is élni, csak soha nem szabad föladni a reményt. Én is létminimum alatt élő anya vagyok, aki egyedül neveli a két gyermekét, úgyhogy tudom, mi az a nincs. írja még, hogyan fizetik a 13. fizetéseket. Én sem kaptam 13. fizetést, sőt januártól le vagyok 70%-ra százalékolva, még a létminimumot se keresem meg, pedig dolgozom! Nem ellene vagyok a levélírónak, csak szeretném, ha vigaszt nyújthatnék neki, hogy nincs egyedül a parasztemberek tengődésével, mert vagyunk még jó páran, akik csak vagyunk egyik napról a másikra. Tisztelettel egy hű olvasójuk Vasárnap
