Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-05 / 1. szám
2000. január 5. 15 Sport Deutsch Tamás magyar ifjúsági és sportminiszter elárulta, miért nem hord fülbevalót Portré Bízik a magyar futballban Vajon miért búcsúzott el fülbevalójától? A szerző felvétele Gólütés a tudománya Albert József _______________- Nem is tudtam volna elképzelni gyermekkoromban, hogy én valaha is miniszter leszek, vagy legalábbis híres ember - kezdte a beszélgetést a magyar sport első embere, Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter. - Mindig ismert az ember neves egyéneket, sportolókat, tudósokat, zenészeket és én azt gondoltam, hogy az én életem is úgy fog alakulni, mint a szüléimé. Tisztességgel teszem majd a dolgomat és élem az életem. Természetesen nekem is voltak gyermekkori álmaim, mint minden más kissrácnak. Ezt most nem azért mondom, mert sportminiszter vagyok, és esetleg illő volna: öcsémhez hasonlóan én szintén atletizáltam, és az volt a nagy vágyam, hogy majd versenyzőként egyszer eljussak az olimpiára. Az például meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg felállók a dobogó legfelső fokára, mivel tisztában voltam a tudásommal, és akkoriban azzal vigasztaltam magam, hogy a részvétel a fontos, nem pedig a győzelem. Talán akkor ezek után mondhatom azt: valahol teljesült is egy nagy álom, hiszen a magyar olimpiai delegáció vezetőjeként a közeljövőben ott lehetek a 2000-es sydneyi ötkarikás játékokon. A jelenlegi kormánynak ön a legfiatalabb tagja, gondolom, nagyon sok barátja van. A miniszteri bársonyszéknek "köszönhetően" nem távolodtak el ezek az emberek? A kor az egy állapot, soha nem vágytam arra, hogy fiatalabb legyek a koromnál, de arra sem, hogy idősebb. Hála az égnek, eddig jól éreztem magam, remélem, ez ezután sem fog változni. Most is nagyon sok ismerősöm, barátom van, és a barátság az azért igazán barátság, mert nem azt nézik, hogy én miniszter vagyok, hanem azt, hogy én csak egyszerűen Deutsch Tamás vagyok. Én azt hiszem, hogy sokkal több a mítosz, hogy ha valakinek például van egy miniszter ismerőse, vagy megint csak azt mondom, barátja, az esetleg előnyöket élvezhet a hétköznapi életben; de ez nem így van. Talán az előző kormányoknál volt ilyen, de manapság egy ilyen kapcsolatot sehol nem vesznek szerencsére figyelembe, sőt, ha mégis valaki ilyennel próbálna takarózni, véleményem szerint azt csak azért is »megpiszkálnák«. A barátai hogy szólítják, és esetleg van-e beceneve? Természetesen Tamásnak, és természetesen tegeződő viszonyban vagyunk jelenleg is. Becenév?... Van ilyen nekem is, de kérem, ebbe ne menjünk bele, ez legyen az én magánügyem, ugye megérti? Mégis, kik a barátai Deutsch Tamásnak? A baráti társaságom túlnyomó részt a gimnáziumi osztálytársaimból áll. A legjobb »cimbo- rám« például négy éven keresztül a gimiben padtársam volt. Szinte nincs olyan nap, hogy telefonon ne beszélnénk egymással. Sok embernek, sajnos, kevés ideje van arra, hogy ápolja a barátságokat. A barátság olyan, mint egy növény, ápolásra szorul. Találkozni kell, odafigyelni a másikra, segíteni őt. Amikor elérkezett az érettségi ideje, akkor rádöbbentem, hogy elválnak utaink. Ennek ellenére volt két - két és fél év, hogy nagyon sűrűn összejártunk; aztán sokan családot alapítottak, és kicsit lazább lett ez a kapcsolat. Most nyáron volt a 15. találkozónk, és nagyon jól sikerült. Nagyon sokáig volt fülbevalója, mostanában nem hordja, miért? Egyszerű erre a magyarázatom: áprilisban volt egy fog- gyökérgyulladásom, kellett egy panorámaröntgent csinálni, és akkor szólt az asszisztensnő, hogy ki kell venni a fülbevalót, mert árnyékot vet a felvételre. Akkor én kivettem, és azóta nem tettem vissza. Semmi ideológia nem volt az én fülbevalómban, mindig mosolyogva és őszinte megértéssel hallgattam a véleményeket, kritikákat, értékeléseket, hogy vajon miért van vagy miért nincs fülbevalóm. Azért volt, mert tetszett, és továbbra is tetszik, csak most éppen nem hordom. Térjünk vissza ismét a sporthoz: szurkol-e valamelyik csapatnak? MTK-drukker vagyok, de nincs csőlátásom, csodálatos volt például a Verebes-féle Rába ETO, és el tudtam viselni a győriek sikereit is. Illetve gyermekkorom óta minden európai bajnokságban van kedvenc csapatom, nem tudok úgy megnézni egy meccset, ha esetleg ismeretlenek is a csapatok számomra, hogy tíz perc eltelte után ne szurkolnék valamelyiknek. Gondolom, hogy ezek után kiderült, melyik a kedvenc sportágam. Éppen ezért is fájdalmas számomra a magyar labdarúgás mai helyzete, és remélhetőleg ezen a téren lesz majd kedvező változás hamarosan. Nagyon bízom az Magyar Labdarúgó Szövetség új vezetésében és abban, hogy dr. Bozóky elnök folytatja majd a »rendcsi- nálást«. És a többi sportág? Természetesen, mivel sportminiszter vagyok, a többi sportág sem szenved semmiféle hátrányt, de akármilyen rossz is a magyar foci, az mégiscsak foci. Ez akkor is érdekli az embereket, amikor nem megy a válogatottnak. De reméljük, hamarosan kikerül a hullámvölgyből. Mennyire elégedett a mögöttünk álló esztendő magyar sikereivel? A magyar sport egészét nem kizárólag a nemzetközi eredményesség méri. A hivatásos sport teljesítményét persze igen, e tekintetben pedig néhány kivétellel azt hiszem, elégedettek lehetünk. Az 1998-as évihez képest 18 ponttal több olimpiai pontot szereztek versenyzőink a világversenyeken, és ez a tény egy évvel az olimpia előtt szép reményekre adhat okot. De azért még egy rövid mondat idekívánkozik, bár nem szeretnék ünneprontó lenni: a korábbi évekhez képest, voltak kiugróan nagyszerű teljesítmények és, sajnos, váratlan eredménytelenségek, kudarcok is. De már ilyen a sport. Mindent összevetve: eredményes szereplést várok sportolóinktól a sydneyi olimpián. Zsigárdi László Miroslav Sátán a végnapjait élő csehszlovák jégkorong- ligában szerepelt először a felnőttek között. A Dukla Trencín csatára a szlovák Extraliga első felvonásában egyik napról a másikra lett ismert hokis, aki aztán a válogatottban is megállta a helyét. Július Supler edző felfedezettje szinte minden meccsen ütött egy gólt; a lillehammeri téli olimpián kilenc találatával a legeredményesebb hokis lett. Csak idő kérdése volt, mikor csapanak le rá a tengerentúli NHL-es csapatok megfigyelői. „Sarkyt” (ez Sátán beceneve) 1994-ben leigazolta az Edmonton. Erre így emlékszik vissza: „Nagyon megbántam ezt az elhamarkodott döntésemet, ugyanis hónapokon át nem tudtam megállapodni az Oilersszel. Az eredetileg beígért ún. exkluzív szerződésből semmi sem lett; csak vitatkoztunk és vitatkoztunk, aminek az lett az eredménye, hogy az edmontoniak elküldték egy alacsonyabb osztályban szereplő együtteshez, ahol nem a legjobban éreztem magam. Már-már a hazatérés mellett döntöttem, amikor a szakvezetés meghívott a nagycsapat edzőtáborába.” A következő idényben már többször is jégre lépett a kanadai-amerikai NHL- ben. Éppen ezért meglepetésnek számított, hogy azonnal elfogadta a Buffalo ajánlatát: „Mivel az edmontoniak - enyhén szólva - átvertek, úgy döntöttem, ha valaki szerződést ajánl, rögtön igent mondok. Megörültem, hogy egy csapatban játszhatok Dominik Hasekkal. Módfelett sikeres volt a bemutatkozásom, s a továbbiakban is ment a játék.” Olyannyira jól hokizott a Sabres színeiben, hogy az elkövetkező két idényben a Buffalo legjobb gólütője lett. Tavaly tavasszal könyvelhette el pályafutása legnagyobb sikerét, hiszen a Sabres - a fenomenális Dominik Hasek kapusnak, valamint a gólerős Miroslav Satannak köszönhetően - bejutott a Stanley Kupa döntőjébe. Annak ellenére, hogy a fináléban a rövideb- bet húzta, a klubvezetés elégedett volt a csapat teljesítményével. „A Dallas egyszerűen legyőzhetetlen volt, teljesen megérdemelten hódította el a trófeát. A playoff-sorozat kezdete előtt senki sem számolt azzal, hogy mi leszünk a Stars ellenfele a fináléban. Végtelenül boldog vagyok, hogy én is játszhattam az NHL legutóbbi felvonásának döntő mérkőzésein” - nyilatkozta a Szlovák Televízióban. Nyáron aztán ismét nem várt események zavarták Sátán felkészülését. A klubvezetés gondolt egyet, és nem az eredetileg jóváhagyott szerződést ajánlotta a válogatott hokisnak. Hosz- szas huzavona kezdődött, amelynek az lett a vége, hogy „Sarky” hazautazott Trencsénbe, s egy-két mérkőzést játszott az Extraligában. A buffalóiak közben meggondolták magukat, 2,25 millió dollárt ajánlottak a korongozónak. Ő ezt elfogadta, s azonnal visszautazott a tengerentúlra. A Sabres jól tette, hogy meghosszabbította a csatár szerződését, mert Sátán a mostani bajnokságban is jó teljesítményt nyújt. A karácsonyi ünnepek után ütötte idei 16. gólját. „A vártnál kissé gyengébben szerepelünk, ám tavaly sem rajtoltunk valami fényesen. Az a fontos, hogy bejussunk a rájátszásba; szerintem ekkor leszünk csúcsformában” - bizakodott a 25 éves Miroslav Sátán. Továbbpasszoljuk Jesus Gil a parlamentbe készül Jesus Gil, a spanyol első osztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő Atlético Madrid felfüggesztett elnöke várhatóan indul a márciusi parlamenti választásokon. Gilt klubelnöki funkciójából a múlt héten egy madridi bíróság függesztette föl. A sportvezetőt, aki egyben Marbella polgármestere is, azzal vádolják hogy a klub bevételeiből több millió dollárt saját vállalkozásaiba sikkasztott el. A volt klubelnök ártatlannak vallja magát, ezért is vállalkozik arra, hogy indul a választásokon. „Márciusig meg fogjuk értetni a spanyol emberekkel, hogy mi is történt velem valójában!” - nyilatkozta határozottan. A sportvezető politikus úgy véli: lejáratási kampány indult ellene. Gil november elején még azt mondta: nem jelölteti magát a választásokra, most mégis úgy határozott vállalja a megméretést. Leander Paes régi-új partnere A páros-világranglistát vezető indiai Leander Paes megszokott partnere, a honfitárs Mahesh Bhupathi (2. a ranglistán) helyett a kanadai klasszis, Sebastien Lareau (4.) oldalán indul a január 17-én kezdődő ausztrál nemzetközi teniszbajnokságon. A váltás oka kényszerű: Bhupathi vállsérülés miatt hetekig nem léphet pályára. Az adantai olimpián még egyesben bronzérmet szerző Paes esélyei mégsem csökkentek számottevően a bajnoki cím megszerzésére, hiszen az északamerikai teniszezővel 1993-ban elődöntőbejutott a US Openen. „Korábban már játszottunk egymás oldalán, így nagyon jól ismerjük a másik stílusát. Biztos vagyok abban, hogy sikeresek leszünk - nyilatkozott Paes, aki 1999-ben a párizsi Roland Garrost és Wimbledont is megnyerte Bhupathival, az Australian Openen pedig a döntőig jutottak. Gross nem lesz Gress utódja Christian Gross, a Grasshoppers és a Tottenham Hotspur korábbi, az FC Basel jelenlegi edzője nem lesz a svájci labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. A 45 éves szakember neve azután merült fel, hogy Gilbert Gress nem írta alá szerződésének kétéves meghosszabbítását. A tréner jelentős fizetésemelést szeretett volna kicsikarni, de a szövetség ebbe nem egyezett bele, inkább a váltás mellett döntött. Az még nem derült ki, vajon jelenlegi kontraktusának júliusi lejártáig a helyén marad-e a kapitány. Gress a sikertelen 1998-as vb-selejtezők után vette át a válogatottat, a 2000-es Eb-döntőhöz ő sem tudta hozzásegíteni a svájciakat, miután együttese az olaszok és a dánok mögött a harmadik helyen végzett a csoportban. Christian Gross 1997-ben bajnoki elsőséget szerzett a zürichi Grasshoppersszel, majd novemberben a Tottenhamhez szerződött. Tíz hónap után vált meg az angol együttestől, és a Baseliéi az idei svájci bajnokság félidejében a második helyen áll. FIFA-bírálat a klub-vb előtt Julio Mariz, a január 5-e és 15-e között Brazíliában sorra kerülő első labdarúgó-klubvilágbajnokság szervezőbizottságának elnöke azzal vádolja a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) vezetőit, hogy nem szenteltek elég figyelmet a tornának: „Nem kaptuk meg a szükséges figyelmet a FIFA- tól, amely sokkal inkább foglalkozott a 17 éven aluliak világbajnokságával (Új-Zéland, 1999 november), valamint a felnőtt-vb-selejtezők sorsolásával - kesergett. - A klubvilágbajnokságot mindössze 86 nap alatt szerveztük meg, holott igazából két évre lett volna szükségünk.” Mariz azonban hozzátette: a stadionok készen állnak, mérkőzésenként 40 ezer nézőre számítanak.