Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-01 / 9. szám
Modern élet 2000. március 1. 5 Negyven éve hunyt el Asbóth Oszkár, a repülő szerkezetek szakértője, a helikopter feltalálója Magasra, a fellegek közé Ozogány Ernő Se szeri, se száma az élhetetlen feltalálókról szóló történeteknek, amelyekben korszakalkotó találmányuk hasznát egy élelmes üzletember aratja le. Ritka az olyan eset, amikor a nagyszerű műszaki érzék kivételes menedzseri képességekkel párosul. Kiélezett nemzetközi versenytől áthatott napjainkban fontos felidézni e kivételnek számító zsenik életútját, különös tekintettel arra a tényre, hogy az egyidejű erkölcsi és anyagi elismertség sokat lendíthet fejlettnek aligha tekinthető térségünk életszínvonalán. Örömmel nyugtázhatjuk a tényt, hogy a nem mindennapi üzleti érzékkel megáldott feltalálók között egy honfitársunk, Asbóth Oszkár is fellelhető. A század első évtizede a repülés hőskorának számít: léghajók tucatjaival végeznek kísérleteket, 1903-ban pedig igazi világszenzációként a Wright fivérek repülőgépe néhány percre a levegőbe emelkedik. A géptervezők a kor szinte mitikus alakjai: azok a bátor férfiak, akik életüket kockáztatják, sőt sokszor fel is áldozzák a műszaki haladás oltárán, hiszen gépeiket saját maguk próbálják ki. Ebben az eufórikus légkörben törvényszerű az aradi diák, Asbóth Oszkár olthatatlan érdeklődése az új csoda iránt: tizenhét évesen sárkányrepiilő-modelleket tervez, amelyeknél legfőbb célként a szerkezet mozgásának állandósítását tűzte ki célul. Hogy milyen fontos kérdésről van szó, arra a legjobb példa, hogy a korabeli balesetek épp a gép kormá- nyozhataüanná válása, tehát a repülési stabilitás hiánya miatt következtek be. Bimbózó menedzseri képességeinek ékes bizonyítéka, hogy nem elégedett meg kísérleti eredményeinek helyi ismertetésével: gondolt egy merészet, és egyik gépmodelljét elküdte Bécs- be, a Légjáró Csapatok Parancsnokságára. Olyannyira felfigyeltek a lelkes fiatalember úttörő tevékenységére, hogy katonai szolgálatát a birodalom egyik legizgalmasabb kutatóintézetében, a Fischamendi Légcsavarkísérleti Állomáson tölthette. Ekkor még nem sejthette, hogy néhány év múltán e poros kis település beírja nevét a technikatörténet aranykönyvébe. A Pozsonyból Bécsbe igyekvő turista aligha figyel fel a nagyjából félúton fekvő, négyezer lakosú Fischamendre. Nem csoda: honnan is tudhatná, hogy a századelőn katonai gyakorlótere mellett működött az Osztrák-Magyar Monarchia legújabb fegyvernemének bázisa, a katonai léghajó- és repülőgép-állomás, amelynek kutatóintézetében komoly kísérleti munka folyt. Asbóthnak itt volt alkalma először belekóstolni a légcsavartervezés és -készítés tudományába, amely hamarosan szabadalomban ölt testet: egyszerűbben gyártható, egyenes élű,jobb hatásfokú propellerekre kap hivatalos védelmet. Ebbéli tevékenységének eredményeként a hamarosan bekövetkező világháborúban több katonai repülőgépet az általa tervezett légcsavarokkal gyártanak. Az „angyalbőrt” levető fiatal tervező honnan tudhatná, hogy hamarosan ismét Fischamendben találja magát: a Ferenc József császár és apostoli király hadüzenetét követő behívóparancs előző sikereinek színhelyére rendeli. Aligha kell hangsúlyozni, hogy a légcsavarfejlesztés lesz a feladata. Itt találkozik Petróczy Istvánnal és Zurovetz Vilmossal, akik lélegzetelállító kérdés megoldását tűzik ki célul: helyből felszálló repülő szerkezetet terveznek. Ahhoz, hogy ez valósággá válhasson, még hiányzik a „négyesfogat” utolsó tagja, a repüléstechnikát matematikai alapokra helyező elméleti zseni. Ő is a mundért viseli ugyan, csak éppen a hadsereg csepeli raktárában cipelgeti az egyenruhákat. A vezérkarnak meg sem fordul a fejében, hogy az erősen nagyothalló, aacheni egyetemi katedrájáról hazarendelt, matematikai elméletekkel meg áramló folyadékba helyezett testekkel foglalkozó fiatal professzor hasznukra lehet. Mivel a harctéri események igazolják a repülő kivételes stratégiai jelentőségét, lázas kutatásba kezdenek, hogy megerősítsék a fischamendi kutatócsoportot. Ennek eredményeként lesz Kármán Tódor a három magyar konstruktőrből ájló gárda negyedik tagja. Együttműködésük eredményeként 1917-ben elkészül a világ első helikoptere, amelynek fő feladata az ellenséges csapatmozgáAsbóth Oszkár (1891-1960) sok megfigyelése. Akárcsak francia és angol kollégáik - akiknek tevékenységéről mit sem tudhattak a háború miatt ők is beleütköztek a gép stabilitáshiányának problémájába. Azt csak évek múltán, pontosan 1920-ban sikerül Kármán Tódornak matematikailag igazolnia, hogy a kérdés nem oldható meg merev lapátú légcsavarral. Különösen oldalszél és haladó mozgás esetén szükség van a lapát dőlésszögének megváltoztatására. Asbóth hihetedenül elegánsan próbálja megoldani a kérdést: egymás fölé helyezett, ellentétes irányban forgó légcsavart alkalmaz. Műszaki megoldásának eredményeképpen a szerkezet a levegőben tud maradni, viszont kötélen kell tartani, nehogy elfordulhasson saját tengelye körül. Ez mit sem von le abból a tényből, hogy megszerkesztették az első helikoptert, amely csupán két évtized múltán nyeri el későbbi alakját Igor Ivanovics Sikorsky amerikában élő orosz és Louis Bréguet francia mérnök újításainak köszönhetően. Közben az Asbóth-féle légcsavarok sorozat- gyártására felépítik az ELMA (Első Légcsavar Művek Albertfalva) gyárat, amelynek műszaki vezetője a háború végéig maga a feltaláló. Leszerelése után azonnal nekilát saját, Express nevű gyárának beindításához. A szövetséges hatalmak viszont megtiltják a vesztes országoknak a repülőgyártást. Asbóth nem esik kétségbe: alacsony vízállású folyókra légcsavarmeghajtású siklóhajót tervez, ehhez használja az általa gyártott berendezéseket. A tilalom feloldása után az üzemet átkeresztelik Asbóth Oszkár Repülőgépgyárra, jelezve, hogy elsősorban ismét légi eszközöket kívánnak előállítani. Persze Asbóth emellett hajócsavarokat, sőt favázas könnyű autókarosszériákat is gyárt. Közben felújítja helikopterkísérleteit. 1928-tól kezdve a két légcsavaros szerkezete kétszáznál is több felszállást végzett, lebegési rekordja egy óra körül volt, viszont a merev csavarok miatt továbbra sem volt alkalmas biztonságos repülésre, annak ellenére, hogy ez a gép már vízszintes irányban is kormányozható volt. Több nyelven beszélt és publikált, természetesen nem mulasztotta el kísérleteinek eredményeit a külföldi lapokban közzétenni. Ennek eredményeként folyamatosan a szakmai közvélemény figyelmének középpontjában állt. Sajnos, egy baleset csaknem tönkretette őt: légcsavarmeghajtású személyautója kipróbálása közben a szerkezeti hiba miatt levált légcsavar egyik munkatársát halálosan megsebesítette. A közhangulat megváltozása miatt külföldön folytatja kísérleteit: először Franciaországban, majd Angliában, végül Németországban fejleszti tovább helikopterét. A háború alatt hazatért, és ismét a légcsavarmeghajtású hajókkal kísérletezett. Halála napjáig az Újításokat Kivitelező Vállalat szakértőjeként dolgozott. Negyven évvel ezelőtt, 1960. február 27-én hunyt el Budapesten. Asbóth Oszkár legfőbb találmányával a szó szoros értelmében megelőzte korát: a két, vízszintesen elhelyezett légcsavaros helikoptert bő másfél évtizeddel a halála után kezdték gyártani. A különbség any- nyi, hogy nem egy tengelyen helyezkednek el, hanem a helikopter függőleges csúcsú két végén. Ahhoz viszont, hogy a dupla csavaros mai változat üzemképes lehessen, a számítástechnika kifejlődésére volt szükség. Ugyanis a két, egyforma nagyságú, függőleges tengely körül forgó légcsavar működését a pilóta gyakorlatilag alig befolyásolja: a számítógép őrködik éberen a gép stabilitásának megtartásán, a haladási és a környezeti viszonyoknak megfelelően szabályozva a légcsavarok forgását és dőlésszögét. léghajók tucatjaival végeznek kísérleteket. Belekóstolt a légcsavar- tervezés tudományába. Több mint 20 ezer embert ölnek meg évente Pikkelyes nagyzabálók Az áldozatok elsősorban a trópusi farmokon dolgozók közül kerülnek ki. Többnyire véletlen támadásokról van szó. A kígyók állandó célpontja ugyanis egy- egy madár, hüllő vagy emlős. A csúszómászók étlapján hagyományosan ezek a fő táplálékok. Az óriási termetű tigriskígyókról és anakondákról régóta tudjuk, hogy jóval többet képesek elfogyasztani egyszerre, mint amennyi a testsúlyuk. Vaddisznókat, antilopokat, leopárdokat nyelnek le egy darabban, mindig a fejnél kezdve, hogy a szőrzet és végtagok ne okozzanak galibát a kígyónyakban. Az óriási kígyó a rettentő erőlködést követően két-három nap alatt péppé alakítja át savával zsákmányát, majd akár egy évig is pihen a következő nagy zabálásig. Nem így a barna éjjeli fakúszó kígyó, amely az utóbbi évtizedekben igen elszaporodott Guam csendes-óceáni szigeten. Valószínűleg a második világháború során valamelyik amerikai hajó potyautasaként került az édeni szigetre, és mohóságában mára teljesen kiirtott Guam tizennégy őshonos madárfajtájából tizenkettőt, három denevérfajtából kettőt, és még hat gyíkfélét is. A falánk és szapora hüllő 3 méter hosszúra is megnő, és egy- egy hektár erdőterületen 30-50 példánya tanyázik éjjelente a fákon. Szemfoga hátul ül, mérge nem veszélyes a felnőtt emberre. A madarakra viszont nyugodtan vadászik Guam szigetén, mivel azok korábban nem ismertek semmiféle kígyóellenséget, így örökletes génkódjukból hiányzik a „Menekülj, hajön a kígyó!”. A nagy étvágyú éjjeli fakúszó makacs mészárlásaival teljesen felborította az élővilág egyensúlyát. Guam területén elszaporodtak a rovarok, mivel a madarak és gyíkok lassú eltűnése miatt alig maradt természetes ellenségük. Aranyélet köszöntött például a pókokra, amelyek hálóikkal már a sziget minden sarkát elfoglalták, a pókoktól irtózok nagy rémületére. Ezzel persze még nem teljes az éjszakai kószálok bűnlajstroma. Mivel mindenhová eljutnak, rövidzárlatot okoznak, feltűnnek a fürdőszobákban és a vécékben. Különösen a csecsemők illatát kedvelik, s az ő esetükben a kígyóméreg már légzésbénulást is okozhat. Meglátogatják a tyúkólakat, hiszen „madárzsákmány” ott is akad, ha már a faágakon alig van belőle. A veszedelmes csúszómászóktól más szigetek és országok is tartanak, ezért a guami kikötőkben kutyás őrjáratokat tartanak, nehogy újabb „potyautas-invázióra” ébredjenek valahol. Felvetődött, hogy a fakúszókra szabadítják természetes ellenségeiket, a monguzokat és királykobrákat, de azok megjelenése újabb bonyodalmakat okozhatna. Szóba került az is, hogy esetleg mérgezett, kígyótestre szabott csöveket helyeznének ki, amelyeken áthaladva az állatok bőre felvenné a gyilkos mérget, s elpusztulnának. A kutatók szerint azonban hosszú távú eredmény csak olyan géntechnikai anyagtól várható, amely terméketlenné teszi a madárpusztító éjjeli fakúszókat. Mindenhová eljutnak, a vécékbe és a fürdőszobákba is. Antilopot nyel le egészben egy óriáskígyó. Mozaik Gép-ölebek Az európai, japán és amerikai keresletre válaszul mintegy tízezer robotkutyát dob piacra a Sony cég. A gép-ölebek ezüstszürke és metálfekete színben kaphatók. Védekezzünk méreggel! Néhány ausztráliai növény erős anyagcseregátló méreggel (flu- oraeetáttal) védekezik az ellen, hogy az állatok megkóstolják. De ez a mérgező „védőpajzs” nem hat mindig. Sőt, néhány növényevő állat a mérges koktélt előszeretettel fogyasztja, ahogyan azt az ausztrál Laurie E. Twigg és Dennis R. King természetkutatók felfedezték. A két növényvédelmi kutató az ausztráliai Forrestfieldben megfigyelte, hogy például a bozótpatkány (Rattus fuscipes) a mérgező anyagot remekül elviseli. Ez azonban csak a kontinens délnyugati részére és a Mondram-szigetre érvényes, a két kizárólagos területre, ahol az összesen 35 féle mérgező növényfaj előfordul. A fluoracetáttal szembeni legnagyobb tűrőképessége a mondram- szigeti bozótpatkánynak van. Ezzel szemben az Ausztrália más körzeteiben (ahol nincsenek fluoracetát-tartalmú növények) élő ugyanezen állatfaj a méreggel szemben csak igen csekély tűrést mutat. Bee Gees-bélyeg A világhírű popegyüttesre, a Bee Geesre emlékezve az elmúlt év okóber 12-én bélyegsorozatot adtak ki Angliában, íme egy közülük.
