Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-05 / 1. szám

Kultúra 2000. január 5. 13 A Bibliotheca Kaláka hétfőn egész nap, szerdán délután, szombaton pedig délelőtt látogatható Magánkönyvtár Érsekújvárott Strba Sándor Kopasz-Kiedrowska Csilla Hétfőn egész nap, szerdán dél­után, szombaton pedig délelőtt látogatható a Bibliotheca Kaláka - Érsekújvár legújabb könyvtára, az ország és a széles környék egyet­len magánkönyvtára. Az ötlet két éve született meg Strba Sándor érsekújvári helytör­ténész fejében. Kati, a felesége nyugdíjba készült. Aggodalom­mal hajtogatta a férjének: mit is fog ő csinálni egész nap... „Ne félj, majd kitalálok valamit” - mondta a férj. Kitalálta, hogy magán- könyvtárat létesít. Az ösztönzést tulajdonképpen egy idős, gyer­mektelen házaspárnak köszönhe­ti. Dr. Szúrnák Imre ügyvéd egy alkalommal aggodalommal tette fel a kérdést: mi lesz az ő gazdag, értékes könyvtárának a sorsa? Mi lenne, ha magánkönyvtár lé­tesülne? Strba Sándor felhívást tett közzé a Castrum Nóvumban, hogy akinek felesleges könyve van, ajándékoz­za a majdani könyvtárnak. Maga is meglepődött, milyen sok aján­lat érkezett, elsősorban olyan idős emberektől, akiknek nincsenek leszármazottaik, vagy azok már nem ismerik a nyelvet. Állandóan csörgött a telefon. Strba Sándor mindenkit személyesen felkere­sett, saját maga cipelte, gyűjtötte össze a könyveket, Kati, a feleség pedig katalogizálta.- De nem volt helyiség. Felkeres­Mindenki több könyvet visz tem Durco Zoltán esperesplébá­nos urat. Megértőnek bizonyult. Az első beszélgetés alkalmával felajánlotta az egyház tulajdonát képező Flenger-iskola konyhájá­nak a raktárát. Két kicsi helyiség. Az átalakítást is az egyház vállalta. A berendezés­sel összefüggő kiadások legna­gyobb részét Strbáék a saját zse­bükből fedezték, illetve s. k. vé­A szerző felvételei gezték - a polcok mázolását, sze­relését -jó barátok önzetlen segít­ségével. Pályáztak alapítványoknál is. írtát a Rákóczi Szövetségnek, az Érsekújvár és Vidékének, az Ily- lyés, valamint a Simonyi Alapít­ványnak, de semmit sem kaptak. Választ is csak az utóbbitól. Közöl­ték velük: ők nem erre szakosod­tak. A város segített némi pénzzel. A megnyitás kissé elhúzódott. Az alapító ugyanis azt akarta, hogy a könyvtár jogi státusa is tisztázott legyen. Közjegyzővel alapítóleve­let készíttetett, elküldte Nyitrára a kerületi hivatalba. (Még az előző kormány idején.) A hivatal hiá­nyosságokat talált az okiratban. Strba Sándor átdolgoztatta a szö­veget, jsmét benyújtotta és várt. Amikor megunta a várakozást, te­lefonált. Szóban meg is adták az engedélyit, majd írásban vissza­vonták, azzal az indoklással, hogy könyvtári törvény utoljára 1959- ben lépett hatályba, s az 53-as számú törvény nem engedélyezi magánkönyvtárak létesítését! Strbáék a döntést megfellebbez­ték. Ismét várni kellett. Végül a belügyminisztériumban kérvé­nyezték - Önkéntes Polgári Társu­lásként... Ötezerkétszáz kötet, több mint harmincféle folyóirat található a polcokon, körülbelül fele-fele arányban magyar és szlovák nyel­vűek.- A magyar könyvek között több olyan régi kiadvány van, amelyek a múlt rendszerben indexen vol­tak, olyan írók, akikről az iskolá­ban sem tanultunk. Kaptunk né­hány angol, orosz nyelvű könyvet is. Á gyermekirodalom, sajnos, kevés, két kicsi polcon elfér. Az alapító elégedett, többen jelez­ték, hogy adományoznak könyve­ket. A napokban telefonáltak Vág- sellyéről és Nagycétényből is: kül­dik a könyveket. Kölcsönzési díj nincs - és tagdí­jat sem kérnek. Az íróasztalon egy persely áll, abba mindenki annyit tesz, amennyit jónak lát.- Nem ebből élünk. Aki tudja, mennyibe kerül ma egy könyv vagy egy folyóirat, az tisztában van vele, hogy az az összeg, ami­vel hozzájárul a könyvtár fenntar­tásához, csak szimbolikus. Strba Sándorné harminchat éve könyvtáros. Több könyvtárban dolgozott - módszertanosként is - de ez a legkedvesebb munkahelye. Nem unod? Nem. Van jövőjük a könyvtáraknak? Ha az ember a rádiót hallgatja, vagy nézi a tévét, támadhatnak kételyei, hogy van-e. De míg ná­lunk is széles körben hozzáférhető nem lesz az az óriási technika, ad­dig az emberek olvasni fognak. De még akkor is... El tudod képzelni, hogy fekszel az ágyban, és elalvás előtt az Interneten lapozol? Utóirat: A könyvtár léte biztosí­tott. Az alapítólevélben foglaltak szerint megszüntetni, feloszlatni nem lehet. Ha már a Strba házas­pár nem fogja bírni a munkát, és nem akad hozzájuk hasonló ön­feláldozó ember, a könyvtár az egyházra száll, de azzal a kikötés­sel, hogy teljes egészében meg­marad. Heti kultúra Könyvespolc Gágyor József: Kislibáim, gyertek haza! Ozsvald Zsuzsa_________ A néprajzi gyűjtemény az 1982-ben megjelent Megy a gyűrű vándorútra című gyer­mekjáték-gyűjtemény folytatá­sa; a szerző most az 1976 és 95 között Gaiánta környékén összegyűjtött mondókákat,: já­tékokat, nyelvtörőket adja közre. Az első részben az éne­kes, a második részben a nem énekes játékokat (labdajáték­ok, írásos és rajzolós játékok, jóslás, kártyajátékok stb ) mu­tálja be. A dalok, játékok téma szerint is csoportosulnak, pl. időjárással, állatokkal, ke­resztnevekkel, evéssel, ivással, családi és egyházi ünnepekkel kapcsolatos dalok. A gyűjte­ményleíró jellegű, adatfeltáró munka, mely a további kuta­tás számára hiteles adattárul KISLIBÁIM, GYERTEK HAZA! MíWiOÖKÁK ÉS.ÍiViiKMfí KJÁrÉííOK szolgálhat; ezenkívül kitűnő segédkönyvvé válhat óvodák­ban, iskolákban, ahol a peda­gógusok segítségével a játékok életre kelhetnek, s közösség- formáló szerepükkel ellensú­lyozhatják a napjainkra oly jel­lemző elidegenedést és magá­nyosságot. Vasárnap Kisgalérla Mari Mahr: Lenin él. Lenin élni fog? Regény M it tettél, te kódus- fajta? Hát azért kötöttem én az ördöggel egyezsé­get, hogy te, éppen te hiúsítsd meg?! Ki a házból, te kódus! Beszaladt a házba, összeszed­ve Aszpim szegényes kis hol­miját, kihajította a kerítésen túlra; közötte a hegedűjét is, mi darabokra tört. Aszpim semmit nem értett, de nem kívánta tódítani a szót, kívül került a kapun. Nahilla, aki Aszpim előtt már mindent tudott az apja dühös ordítozásából, kezével von­szolva magát, kimászott az udvarból. Aszpim a törött he­gedűje mellett kuporogva pró­bálta egymáshoz illeszteni a darabjait, de sűrűn pergő könnyeitől nem ragadt össze. A fiú könnyein keresztül Nahillára nézett, majd össze­szedve a hegedű darabjait, a lány szoknyája aljába téve, ölébe vette Nahillát, és elin­dultak a nagyvilágba. A lány még sokáig áztatta Aszpim inge elejét, de már nem a fájdalomtól, hanem a boldogságtól. Hányszor vá­gyott erre a pillanatra, és mennyit irigyelte Aszpim ütött-kopott hegedűjét, amire játék közben rátapasztotta az arcát, és olyan boldogság ra­gyogott a szemében, amitől ő is boldog volt. Aszpim mindég A fekete hegedű Lakatos Menyhért 10.rész egy csodálatosan szép fekete hegedűről álmodozott, és hit­te, hogy egyszer vesz is olyat. - Óh, bárcsak egy ilyen csodá­latos fekete hegedű lehetnék, hogy bánatában, örömében együtt lehetnék vele! Ahogy Nahilla elsóhajtotta lel­ke egyetlen vágyát, azon pilla­natban egy csodálatosan szép fekete hegedűvé változott. A kolduskinézésű apóka, ígére­tét betartva, teljesítette Nahilla egyetlen szívből jövő kívánságát. Aszpim először ijedten bámul­ta a keblén szorongatott hege­dűt, majd maga elé tartva megcsillogtatta a napfényben. Nézte kiszökő könnyein ke­resztül. Aztán vállához téve, rátapasztotta az arcát.- Most már nagyon boldog va­gyok, Aszpim - hallotta Nahilla hangját -, menjünk, adjunk ebből az örömből má­soknak is, akiknek szükségük van rá, hogy ők is boldogok legyenek. Aszpim még jól emlékezett Gebasz búcsúzáskor mondott szavaira:- Mi most napkelet felé me­gyünk, ha gondod lesz, abban az irányban megtalálsz ben­nünket. Aszpim napkelet felé fordult. Búval és boldogsággal telve a keble, már nem hiányzott neki Mina. Sokszor akart rágondolni, de azon percben kihullottak be­lőle a gondolatok. Fáradt volt, de nem akart pihenni; naple­mentekor úgy is meg kell áll­ni, mert ezen az ismeretlen tá­jon hamar eltévedhet. Soha nem jutott eszébe ilyen gondolat. Hisz amikor együtt volt a falka, nem volt jelentő­sége sem az időnek, sem a cél­nak. Az útirányt a kocsirúd mutatta. Aztán hogy Gebasz merre fordította a rudat, attól függött, hogy ébren volt vagy aludt. Este valahol mindég letábo­roztak, és ott volt az ottho­nuk. Míg a gondolatai egy­mást kergették, egy hatalmas erdőhöz ért. Aszpimnak meg­dobbant a szíve, ismét a falka emlékei tolakodtak elé, a láncra vert madarak, a diadé- mos őzike és Gebasz röhögő, durva lelkű fiai. Boldog volt, amikor szabadon látta repülni a madarakat, és egy mókus já­tékos ugrándozása elfeledte­tett vele mindent. / 11a alá tette a hege­dűjét; a madarak énekét utánozva együtt játszott a mó­kussal. Állt, hátát egy fának támasztva, teljesen belefeled­kezve játékába. Azt sem vette észre, hogy mellette, az erdei tisztáson királyi címeres hintó áll, és a selymes füvön fiatal herceg heverészik mindenféle jóval megterített abrosz mel­lett. Akkor ébredt fel álmodozásá­ból, amikor a herceg kocsisa elébe állt.- Jöjj - mondta -, felséges hercegem vendégül lát szép játékodnak jutalmául. Aszpimnak nem kellett még egyszer mondani, boldogan ült le a terített abrosz mellé. Amikor már jól kiengesztelte a hasa gondjait, talán csak il­lemből megkérdezte a herce­get, aki előtt érintetlen volt az étel:- Felség, talán elrontottad a gyomrod, vagy csak nincs ét­vágyad?- Szomorú vagyok - mondta a herceg.- Nocsak, van miért?- Lánynézőben jártam orszá­gunk legszebb hercegnőjénél, aki arra sem méltatott, hogy kaput nyittasson előttem.- Hát ez szomorú - sajnálko­zol Aszpim -, de ha úgy ér­zed, hogy még mindég a sze­relem fáj, és nem a bosszú­vágy hajt, akkor fordulj vissza velem, mert nincs olyan szív,, vagy kapu, ami az én hege­dűm hangjára meg ne nyíljon.- Nem tudom, ki vagy, ki kül­dött, és miért jöttél az utam­ba, de őszinte leszek hozzád. Volt bennem ilyen gondolat. Nehéz az embernek a saját hi­úságán győzedelmeskedni, de ahogy hallottam a hegedűd hangját, valami más, kedve­sebb érzés szállta meg a szí­vem, és mintha kihullott volna belőlem a bosszú gondolata. Kérlek, fogadd el a barátságo­mat. Aszpim kezet nyújtott a her­cegnek, és ezzel megpecsétel­ték a barátságukat.- És ha valóban segíteni akarsz, akkor indulnunk kell, mert jókora távolság van előt­tünk. A kocsis gyorsan befogta a lo­vakat, és a királyi hintó lágy kerepeléssel elindult. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom