Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-23 / 8. szám
Modern élet 2000. február 23. 5 Nekünk, civilizált embereknek igencsak korlátozottak a lehetőségeink haragunk kifejezésére Emlékezett a nevére és a születési dátumára rossz tanácsadó Aki fontos kérdésekben feladja az álláspontját, önmagát adja fel. Archív felvétel Előző életünk emlékei A düh Ha a kisgyerek hisztériásán tombolni, toporzékolni kezd, a felnőttek azonnal rászólnak: „Ne dühöngj!” Civilizált társadalmunk nem nézi jó szemmel a harag zabolátlan megnyilvánulását, tagjaitól önfegyelmet vár el. Pedig a szakértők szerint a magunkba fojtott, „lenyelt” mérgelődés a valódi méreghez hasonlóan megbetegíti a testet és a lelket. Nincs a világon olyan ember, aki azt állíthatná: ő soha nem gurul dühbe. Valamennyien fel tudnánk sorolni, melyek azok a hétköznapi dolgok, amelyektől újra és újra méregbe jövünk: a házastársi viták, a munkahelyi kellemetlenségek, a szófoga- datlan gyerek. Nem vagyunk persze egyformák, hiszen a nyugodt vérmérsékletű emberek könnyen megőrzik a hidegvérüket, az ideges, türelmetlen, vibráló személyiségeket viszont már az is kihozza a sodrukból, ha mondjuk, elmegy az orruk előtt a villamos. A düh ugyan lelki jelenség, de egyértelmű testi jelei vannak: a mérgelődő feje elvörösödik - ahogyan mondani szokás, elborítja az agyát a vér -, a szíve gyorsan ver, arcvonásai elmosódnak, hevesen gesztikulál, magából kikelve ordít. A dührohamban megtestesülő energia- bombának a régmúltban élt őseinknél óriási jelentősége volt: ez segítette hozzá őket ahhoz, hogy ép bőrrel ússzák meg a külvilág veszélyeivel és az embertársaikkal vívott harcot. Nekünk, civilizált embereknek viszont igencsak korlátozottak a lehetőségeink, hogy megszabaduljunk a mérgelődés okozta energiánktól, mivel többnyire nem tanultuk meg, hogyan bánjunk helyesen haragunkkal. A düh tehát ősi örökségünk, alapvető érzelmeink közé tartozik, és - bár egy-egy dühroham szenvedő alanyainak ilyesmi aligha jut eszükbe - megvannak a maga pozitív oldalai. Ez az agresszív elem teszi lehetővé elsőként a kisgyereknek, hogy megtapasztalja és fejlessze saját személyiségét. De a felnőtt számára is nélkülözhetetlen kifejező- eszköz a harag: ez az „üzemanyag” hajt minket bele a vitákba, ez teszi lehetővé, hogy ellenálljunk és ellentmondjunk mások akaratának, és hogy végrehajtsuk az általunk elképzelt változtatásokat. A pszichológusok ma azt tanítják, hogy ahogy egyéb érzelmeinket, a dühünket is kifejezésre kell juttatnunk. Aki jól nevelten folyton csak lenyeli a mérgét, az előbb-utóbb megbetegszik. Az elfojtott harag a legkülönfélébb testi tüneteket okozhatja a gyomorpanaszoktól a fejfájáson, a migrénes görcsökön át a szív- és érrendszeri megbetegedésekig. De szenved a lélek is; a tisztázatlan szituációk a tehetetlenség érzését keltik, s ez idővel depresszióhoz vezet. A düh annak a jele, hogy nem stimmel valami a munkatársainkkal, a partnerünkkel, a családtagjainkkal kialakult kapcsolatunkban. Nem elfojtani kell tehát, hanem elgondolkodni azon, mi a kiváltó oka. A legcélravezetőbb ilyenkor feltenni a kérdést: Mi dühít fel ennyire? Mi a gond? Azt akarom, hogy mindenáron nekem legyen igazam, vagy meghallgatom a többieket is? Csak ha már tisztában vagyunk vele, miről is van szó valójában, akkor következhet a megoldás keresése. A düh ugyanis valamilyen problémának a jele, de a puszta agresszió ezen nem segít. Az erőszakos tetteket néha egészen apró dolgok váltják ki, éppen ezért tanácsos negatív érzéseinket idejében megbeszélni a körülöttünk élőkkel. Mindezt persze könnyebb mondani, mint megtenni. A tiszta, céltudatos beszéd és magatartás nem mindenkinek erős oldala, hát még ha se lát se hall a méregtől! Mivel általában hiányoznak a megfelelő magatartásminták, a legtöbb ember inkább lenyeli a haragját. Különösen a nők hajlamosak magukba fojtani a mérgüket, hiszen kicsi koruktól fogva arra nevelik őket, hogy „rendes lányok legyenek”, kerüljék a konfliktusokat, őrizzék meg a családi harmóniát. Ha egy asszony mégis szembeszáll ezzel az íratlan törvénnyel, és szabad folyást enged a dühének, azonnal megkapja a maga gúnyos címkéjét: hisztis liba, fúria, dühös boszorkány. És ugyan melyik nő viseli szívesen a „házisárkány” csúfnevet? A nők agresszióját és lélektanát kutató amerikai pszichoterapeu- ta, Harriet Goldhor Lerner a következőképpen ír a „rendes” nőkről Mit kezdjek a dühömmel? című könyvében: „Azokban a szituációkban, amelyek tiltakozást váltanak ki bennünk, dühöngés helyett inkább hallgatunk - így szomorúak, lehangoltak, önkritikusak és sértődöttek leszünk. Az ellenállás, a düh és agresszió érzését kevésbé veszélyes érzelmekké alakítjuk át, hogy elkerüljük a nyílt konfliktust. Energiánkat elsősorban arra fordítjuk, hogy a másikat megvédelmezzük, megértsük és kapcsolatunk harmóniáját megtartsuk - személyiségünk korlátozása árán. Idővel azután egyre jobban megfogyatkozik az a képességünk, hogy felismerjük saját gondolatainkat, érzéseinket és igényeinket.” Egyformán helytelen tehát mindenben engedni, és folyton vitatkozni, de közben elfogadni a tarthatatlan állapotot. Aki viszont megtanul helyesen bánni a haragjával, hamarosan tapasztalni fogja az előnyös változást. Tartózkodjunk az általánosítástól, a kioktatástól és az övön aluli ütésektől. Azt hozzuk világosan és pontosan a másik tudomására, mivel dühített fel bennünket. Ne vonjunk be a vitába harmadik személyt, ne mások jelenlétében kezdeményezzünk vitát, mert a többiek óhatatlanul a döntőbíró szerepét akarják majd játszani. Ha lehet, haragunknak a lehető legcivilizáltabban adjunk kifejezést. Mindent összevetve: dühöngjünk, de helyesen! Az ausztrál televízió reinkarná- ciós kutatási programja keretében történt az alábbi érdekes eset. Egy fiatalasszony hipnózisban arra emlékezett, hogy előző életében Angliában élt a múlt század közepén. Akkor férfi volt, egyetemet végzett, diplomát szerzett, és orvosként praktizált. Meg tudta mondani a nevét, a születési évét és azt, hogy melyik városban lakott. Ezenkívül lerajzolta az egyetem épületének homlokzatát, amelyet előző életében sokszor látott. A kutatók a rajz alapján megtalálták Angliában az egyetemet. A régi hallgatók névsorában és az orvosi kamara archívumában rábukkantak a fiatalasszony által közölt névre. Sőt a pontos lakcímét is sikerült fellelniük. A kutatócsoport elutazott Angliába a fiatalasszonnyal együtt. A múlt századi orvos lakhelyéhez közeledve az asszony átvette a vezetést, mert itt már számára minden utca ismerős volt. Anglia a hagyományok országa. Vannak városok, ahol szinte megáll az idő. Az évszázadok óta változatlan, műemlék házak között a fiatalasz- szony kitűnően tájékozódott. Régi lakásához közeledve felgyorsultak a léptei. Az egyetem bejárata előtt egy pillanatra elképedt az ismerős épület • láttán, de jobban körülnézve elbizonytalanodott.-Talán mégsem ez az... nem ilyen volt... valami hiányzik... Hol vannak a hatalmas fák és a sűrű bokrok, melyek között olyan jó volt üldögélni? Az egyetem épülete előtt hatalmas, kopár, betonozott autóparkoló éktelenkedett. Beléptek az előcsarnokba. A széles lépcső láttán a felismerés döbbenetétől könnyekre fakadt az asszony. Izgatottan magyarázta, hogy az első emeleten jobbra van a könyvtár, ahol tanulni szokott. Felmentek a lépcsőn. Könyvtár sehol, csak egy múzeumot találtak. De akadt egy idős alkalmazott, aki még emlékezett a könyvtárra a múzeum helyén. A szakemberek szerint regressziós hipnózissal mindenki visszavihető az előző életeibe. A düh valamilyen problémának a jele, a puszta agresszió nem segít. Aki mindig jól nevelten lenyeli a mérgét, előbb-utóbb megbetegszik. Emlékezett rá, hogy a múlt században orvos volt Angliában. Mozaik Viselhető számítógép Az IBM egyik csinos alkalmazottja mutatja be a cég legújabb fejlesztését, a „viselhető” személyi számítógép prototípusát. A képernyőt egy fejre illeszthető monokli helyettesíti, a gép teste pedig alig nagyobb egy sétálómagnónál. Növésben a hegycsúcs Új világcsúcs-csúcs születik, méghozzá szinte nap mint nap: nő ugyanis a Mount Everest, a világ legmagasabb hegycsúcsa. Érzékeny műholdas műszereket is használva amerikai hegymászók 8850 méter magasnak mérték legutóbb, ami két méter növekedést jelent az 1954-es eredményhez képest. Akkor még csak 8848 méter magas volt a Mount Everest, és ez az adat szerepel jelenleg is a világ összes térképén, lexikonában. A növekedés oka a hegység talapzatának lassú mozgása - mutatnak rá szakemberek. A Himalája ráadásul nemcsak magasodik, hanem vándorol is: északra tart. A számítások szerint a Mount Everest évente 2-6 millimétert mozog, részben nő, részben Kína felé mozdul el magyarázzák az amerikai szakértők. Trükkös tolvajok Az utóbbi hónapokban Lengyelországban megszaporodtak az autólopások. A bűncselekményt elkövetők koccanásos balesetet színlelnek, és a gépkocsiból való kiszállásra ösztönzik az utasokat, majd erőszakkal az autóba ülnek, és elhajtanak vele. A Lengyelországba utazó autósoknak ezért tanácsos különösen óvatosan és körültekintően eljárni, ha kocsijukat hátulról vagy oldalról jelentéktelen balesetet előidézve egy idegen autó meglöki. Fel! Támadunk! Egy katonasapkát viselő kínai kisfiú elképzelt csatamezőn hajt elektromos tankjával. A bájos felvétel hol máshol készülhetett volna, mint Pe- king egyik parkjában?
