Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-05 / 1. szám
Vasamap Szlovákiai magyar családi magazin január 5. • 33. évfolyam Sport Deutsch Tamás ifjúsági és sport- miniszter elárulta, miért nem 1 n hord fülbevalót. -L O Riport Hrabal a falon, avagy Tatiana Svatosová harminchárom napig festett. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. január 8-ától 14-éig Az új esztendőben új ígéretek, remények, torzsalkodások Madi Géza Új esztendő. Újra eljött. Az új esztendőben újabb ígéretek. Újra megtettük őket. Újabb remények. Újra hisszük, hogy valóra válnak. Újabb fogadalmak. Újra bizakodunk, hogy teljesítjük mindegyiket. Újabb hazugságok. Újra reménykedünk, hogy nem lesznek. Újabb acsarkodások, kisstílű torzsalkodások. Újra várjuk, hogy megszűnnek. Újabb szerződések. Újra hisszük, maradéktalanul teljesítik őket. Az új esztendőben újabb koalíciós megállapodás? Újra nem tartják meg? Az új esztendőben újabb alkotmánybírósági beadványok? Újra a bűnösök mellé áll a taláros testület? Az új esztendőben újabb szlovák-magyar találkozók - parlamenti, államfői, kormányfői és alacsonyabb szinten? Újra sikerrel, hídújjáépítő szándékkal? Az új esztendőben újabb Koncos-ügy? Újra kompromisszum, visszatáncolás? Az új esztendőben újabb megszégye- nülés? Újra elviseljük, mert úgyis •elfelejtik-elfelejtjük? Az új esztendőben újabb furcsa-érdekes találkozók? Újra csak a köztársasági elnök és az előző miniszterelnök között? Az új esztendőben újabb titkolózások? Újra nem tájékoztatnak? Az új esztendőben újabb mellébeszélések? Újra megfutamodnak? Az új esztendőben újabb rossz dolgok és személyek közül kell választanunk? Újra kész tények elé állítanak bennünket, vagy - legkésőbb néhány megbízatási év elteltével - már nem erőszakolnak ránk kötelező választást? Az új esztendőben újabb kacsin- gatások Európa felé. Újra csak az az ábra: ha a nagyobbik rossz kacsingat megint a hatalom felé, akkor hunyorognunk is felesleges Brüsszel irányában. Az új esztendőben újabb veszély leselkedik. Újra látja ezt a kontinens demokratikus része is. Az új esztendőben újabb hátrányok. Újra meg Az új esztendőben újabb kacsingatások Európa felé. kell győzni a külföldet, hogy a közvélemény-kutatási harminc- valahány százalék nem felel meg teljesen a valóságnak, vagy egyáltalán nem felel meg, mert máskülönben: ásó, kapa, nagyharang, és... Az új esztendőben újabb erőfecsérlés következik. Újra ez van. Az új esztendőben újabb sajnálatos dolog. Újra bizonyítania kell az országnak. Az új esztendőben újabb bólogatások a visegrádi négyek felé. Újra Csehország, Lengyelország és Magyarország kiállása kell, mert mi nem tudunk kiállni magunk mellett. Az új esztendőben újabb csúcstalálkozók Pozsony támogatására. Újra a Magas-Tátrában, esetleg alacsonyabb csúcsok alatt. Az új esztendőben újabb végtelen tárgyalások. Újra minden hónapra jut néhány külföldi látogatás és néhány külföldi látogatása. Az új esztendőben újabb brüsszeli vizitek, lisszaboni és párizsi látogatások. Újra el kell ismételni, hogy Szlovákia végleg a demokrácia útjára lépett, és senki-semmi nem térítheti le róla: sem kormánykoalíciós belviszályok, sem népi-nemzeti ellenzéki támadások, sem idő előtti parlamenti választások. Az uj esztendőben újabb Fontána éttermek? Újra alvilági tömegmészárlásokról és tehetetlen hatóságokról szólnak majd a hírek? Az új esztendőben újabb pártfinanszírozási botrányok? Újra kell gondolnunk, melyik politikai erő támogatása kifizetődő? Az új esztendőben újabb ezrek gyarapítják a szegények táborát. Újra az ismétlődik meg, amit az előző új év elejéről már nagyon is jól ismerünk? Az új esztendőben újabb mélypontot értünk el - a gazdaságban, a társadalomban, az oktatásban, az egészségügyben, az emberi kapcsolatokban, mindenütt. Újra kérdezhetjük: ez már tényleg a gödör feneke? Az új esztendőben újabb kívánságok, számtalan óhaj. Újra megszámlálhatatlan kívánság; csak az évnek lesz megint pontos száma: 2000. Az óhajoknak, kívánságoknak most sem. De ha csak kétezer kívánság teljesülne!... Kétezer kívánság Bécs belvárosában is hóval búcsúzott az óév. Goethe szobrát azonban valószínűleg hidegen hagyta a dolog. tasR/AP-teivétei Vezércikk Hegyi beszéd helyett Kövesdi Karoly __________ A kedves olvasónak bizonyára tele a hócipője a század- és ezredvégi, eleji dörgedelmekkel, jóslatokkal és hegyi beszédekkel. Talán magával a vitával is, mikor lépünk az új évezredbe, mikor zárjuk a régit. Egyben azért megegyezhetünk: az ezredfordulón járunk, és a legeslegújabb kort (valóban, hogyan fogják nevezni, és mit jelölnek ki korszakfordulónak?) úgy szeretnénk megélni, hogy béke van, emelkedik az életszínvonal, nem mélyül a szakadék szegény és gazdag között, hogy - József Attila szavaival - nem kell „gondok közt henyélni”, hogy tompul a fajgyűlölet és a nacionalizmus, egészségesebbek és boldogabbak leszünk. Bár az emberi boldogság elég megfoghatatlan kategória. Talán nincs is olyan, csak a jól végzett munka elégedettsége, a munkáért kapott tisztességes bér fölötti jóleső érzés, a család és a társadalom békéje, szeretteink egészsége. Ennyi is elég, többségünknek legalábbis. Arra azonban aligha számíthatunk, hogy olcsóbb lesz az élet, hogy Szlovákiában egy csapásra mindenjóra fordul, s a külpolitikai sikerek azonnal pénzre váltódnak. Kemény esztendő vár ránk, de legalább reménykedhetünk, hogy nem történik semmi váratlan fordulat, hogy a „kisebbik rossz” szindrómát egyszer felváltja a jó és a még jobb. Az új évet, sajnos, mint tapasztalták, nekünk is áremeléssel kellett kezdenünk. Nem szívesen tesszük, s amennyire lehet, kerüljük a szlovákiai gazdaságban tapasztalható nagyságrendéi ugrásokat. A Vasárnap árának 15-ről 16 koronára történő emelése mindössze (hajói számolom) hat és fél százaléknyi, tehát elmarad az infláció aránya mögött. Talán nem szükséges megmagyarázni, miért kényszerül a kiadó erre a lépésre, de ami nyilvánvaló számunkra, akik a lapot készítjük, talán kevésbé ismert az olvasók számára. Talán nem mondunk újdonságot azzal, hogy mi is (miért volnánk pont mi kivétel?) a lassan már kordivatnak is felfogható „alagútásás” áldozatai vagyunk: a hírlapterjesztő vállalat (PNS) sok millióval tartozik a kiadónak. Annak ellenére, hogy a kiadó által kitermelt bevételek felét elvitte, az eladott termékeink (Új Szó, Vasárnap) után kegyeskedik hónapok óta nem fizetni, vagy csak alig valamit. Hogy miért, többször megírtuk. Ez a magyarázata, hogy az olvasó kénytelen több reklámmal találkozni a lapban. Tulajdonképpen hosszú ideje a reklámokból élünk, ezek nélkül nem tudnánk bérleti díjat, béreket, nyomdát, terjesztést fizetni. Fogadják hát megértéssel, ha olykor „üres, semmitmondó, szép kirakattal” találkoznak a Vasárnapban (egyik olvasónk fogalmazott így). Szeretjük, nem szeretjük, ez az ára, hogy megjelenhessen a reményeink szerint tartalmas, tájékoztató, szórakoztató olvasmány is, hogy hétről hétre megkaphassák a tévéműsort, a riportot, a belpolitikai kommentárt, a sportéletről szóló cikkeket és minden egyebet. Sajnos, attól az ideális helyzettől messze vagyunk, hogy az állami támogatásból olyan arányban jusson az Új Szónak és a Vasárnapnak is, ahogyan például a nyugati fejlett országok kisebbségi lapjainak jár alanyi jogon, pusztán azért, mert kisebb olvasóközönségnek készülnek, és kisebb piacukból nem tudnának megélni. Mi csak arra számíthatunk, hogy Ön megveszi a lapot, a lapterjesztő eladja, és tisztességesen kifizeti az eladásból befolyó haszon egy részét. Nem titok, hogy az Uj Szó és a Vasárnap példányszáma tavaly kissé csökkent az olvasói vásárlóerő zuhanása miatt. Mert a kenyeret és a tejet, a szenet és a ruhát meg kell venni, az újságról le lehet mondani. A híreket meg legfeljebb megnézzük a televízióban. De nem ildomos siránkozással kezdeni az új évet. Ami bennünket, szerkesztőket, újságírókat illet, ebben az évben is igyekszünk mindent megtenni, hogy ne veszítsük el a bizalmukat, hogy friss és tartalmas lapot csináljunk, az egyre nehezebb körülmények ellenére is. Üres ígérgetések helyett mi csak ennyit mondhatunk, s reméljük, Önök is megértéssel fogadják igyekezetünket.