Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-07 / 282. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 7. KOMMENTÁR Fejenként húszezer TUBA LAJOS Az állam rossz gazda. A jobboldali politika alaptételét elsősorban a kilencvenes évek szlovák bankvilágának eseményei igazolják. Az ál­lami befolyás alatt álló bankok csődjének megakadályozására, szép szóval konszolidációjára, fejenként 20 ezer koronát kell kifizetnünk (a csecsemőknek is). Ekkora a számla a szocializmusból örökölt hite­lekért, a kezdeti tapasztalatlanságért és főleg azért, hogy éveken ke­resztül a korrupció és a politikai befolyásolás volt az állami bankok legfontosabb munkamódszere. Ráadásul csak reménykedhetünk benne, hogy ez elég lesz, és nem lesz szükség egy újabb konszolidá­ciós programra. Az 1998-as kormányváltás után az új hatalom sem tudott ellenállni a kísértésnek, és saját embereit helyezte az állami bankok élére. Így tehát a mostani csúcsmenedzserek is kiszolgálta­tottak, és nagyon naivak lennénk, ha azt hinnénk, hogy az éppen most hatalmas pártfunkcionáriusok még egyszer sem emelték fel a telefont. Egyben azonban ők mégis mások, mint borzasztó elődeik - (eddig legalábbis) nem akadályozzák az állami bankok privatizáció­ját. A fent vázolt problémák ugyanis nem küszöbölhetők ki másképp, mint a magánkézbe adással. A magánbankban tisztázottak az érde­kek és a játékszabályok, több hazai középbank sokéves működése bi­zonyítja, hogy így még a szlovák viszonyok között is talpon lehet ma­radni. Az egyetlen gond a vételár. A Szlovák Takarékpénztárra beér­kezett három ajánlat is bizonyítja, hogy az állami bankokból a 105 milliárd koronás konszolidáció ellenére sem számíthatunk nagy be­vételre. Sőt, a még talán legjobb állapotban levő takarékpénztárért kínált 12 milliárd korona kifejezetten jelképes árnak tekinthető, ami nyilvánvalóan komoly politikai hullámverést vált ki. A másik oldalon viszont ott áll a megbízhatóan működő bankrendszer reménye, ami a tovább agonizáló állami bankokkal elképzelhetetlen. Ez a véle­mény talán akkor válik igazán hihetővé, ha bekövetkezik a hitelpoli­tika megélénkülése, amit az elemzők a jövő év elejére várnak. JEGYZET Kit pártol a rendőr? JUHÁSZ KATALIN Naiv módon azt hittem, a hétfő már nem tartogat számomra semmi egetrengetőt a koalíciós marakodás megunhatatlan li­dércnyomásán kívül. Aztán egy­szer csak feltűnt a kábeltévé kép­ernyőjén Borza, a maffiózó, akit egy akciófilmbe illő jelenet során rángattak ki a rendőrök egy taxi­ból, valahol Csehországban. A „narrátor” olyasmiről beszélt, hogy ez a két ország rendőri szer­veinek közös sikere, melyet hosz- szú nyomozás előzött meg. Eddig rendben is volna a dolog, Dusán Borzensky, a kassai alvilág rette­gett feje majdnem egy éve szö­késben volt, miután valószínűleg végzett Karol Kólánkkal, a kon­kurens banda főnökével, vagy legalábbis ő adta a parancsot a másik maffiózó likvidálására. Ám a sajtó részéről megfogalma­zódott a kérdés: hogyan lehetsé­ges, hogy a kassai alvilág éveken át szinte zökkenőmentesen mű­ködött, hogyan tudhattak a rend­őrség valamennyi tervezett meg­mozdulásáról, még mielőtt azok kigondolták volna, mit fognak lépni. Ján Pipta országos rendőr- kapitány pedig vette a bátorságot a saját fészkébe piszkítani, ami­kor kijelentette: valószínűleg be­épített embereik voltak a rendőr­ségen ezeknek a körültekintő al­világi alakoknak. Nos, a kassai rendőrkapitány sem volt rest ösz- szehívni az újságírókat, ám nyi­latkozata végül meglehetősen óvatosra sikeredett. Nem tudni, ki kivel működött együtt, aki gya­nús volt a testületben, azt már ré- ges-régen áthelyezték kevésbé fontos ügyosztályra (!), ahol nem férhetett hozzá a Borza-aktához. Bővebbet csak a belügyminiszté­riumi szakértőcsoport vizsgálatát követően tudhatunk meg. Alapo­san gondoljanak bele. A rendőrö­ket feloszthatjuk tégla és nem tégla közegekre. Most pedig megosztok Önökkel egy titkot, bár fogadalmat tettem, ezt soha senkinek... Úgy egy éve a járási rendőrség illetékesei összehívták a helyi vállalkozókat, hogy meg­kérdezzék tőlük, vajon fizetnek-e valakinek védelmi pénzt, esetleg kísérletezett-e náluk valaki ilyes­mivel. A meghívó hatására zsúfo­lásig megtelt teremből rögtön az elején kizavarták az újságírókat, mondván, ez nem tartozik a nyil­vánosságra. Nos, szégyen, gyalá­zat, én akkor elbújtam egy nagy­darab vállalkozó háta mögé. És megkövültén hallgattam a nyo­mozók segítőkész kérdésére vá­laszként érkező síri csendet. Egy mukk nem sok, annyit sem mondtak az érkezéskor még iz­gatottnak és tettrekésznek tűnő polgárok. Ez pedig ékesen jelzi a rendőrség iránti bizalom fokát. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Szlovákiában szinte naponta csökken azoknak a polgá­roknak a száma, akiket még érdekelnek a hazai politikai szomorújátékok, amelyek­nek számos szánalmas figu­rája egyetlen nyilvánvaló célt követ: túlélni a nem egé­szen két év múlva esedékes parlamenti választásokat. SZILVÁSSY JÓZSEF Két évvel a választások után - és előtt - teljesen összekuszálódott a szlovák politika. Nincs domináns párt a baloldalon, bár szavakban ádáz csata zajlik elsősorban azért, hogy megszerezzék a rendszervál­tás és az elkerülhetetlen megszorí­tó intézkedések veszteseinek, to­vábbá azoknak a szimpátiáját, majd voksait, akik Meciarék vad­privatizációjának és rablógazdál­kodásának, valamint a jelenlegi bé­na kabinet tétovaságának áldoza­tai, s az ebből adódó vontatott magánosítás következtében csőd szélére került állami és más na­gyobb vállalatok alkalmazottai. A legújabb adatok szerint országunk lakosságának 11,5 százaléka szem­besül naponta súlyos megélhetési gondokkal, s közülük sokan ösztö­nösen vonzódnának hiteles szoci­áldemokrata politikusokhoz, ha lé­teznének. És támogatnának ugyan­ilyen értékrendű, meggyőző prog­ramot. Ha lenne ilyen dokumen­tum. Jaroslav Volf és szociálde­mokratának kikiáltott törpepártjá­nak néhány más vezetője rendsze­resen elpufogtat ugyan néhány harcias közhelyet, valójában azon­ban csak azzal törődnek, hogy újabb fondorlattal parlamenti kép­viselők maradhassanak. Most ép­pen az SOP háza táján riszálják magukat. Nagy baj, hogy ezt a ra­gályos betegséget csaknem vala­mennyi szlovákiai politikus elkap­ta, mert szinte mindannyiuknak az a rögeszméjük támadt, hogy már két évvel a voksolások előtt meg­kezdődött az újabb választási kam­pány. És normális politizálás he­lyett abnormális helyezkedésbe kezdtek. Migasék elképesztő politi­kai vargabetűkkel és semmittevé­süket álcázó belső cselszövésekkel sodorják az SDE-t a parlamenti kü­szöb határára, vagy még annál is mélyebbre. Ftácnikék viszont tú­lontúl intellektuálisak ahhoz, hogy életrevalónak tűnő elképzeléseik kellő támogatottságra találjanak. Ugyanakkor túlságosan félénkek és finomkodóak a párton belül, ezért még platformalakításig sem vitték. Igaz, kizárni sem tudták őket. . Robert Fico, amikor katapultált eb­ből a pártból, kijelentette ugyan, hogy nem politikai tyúktolvaj, aki mások óljait fosztogatja, ám hívei­nek zömét mégis minden bizony­nyal az SDE-ből és a mai társadal­mi állapotokból kiábrándult polgá­rok alkotják. És azok a gyógyítha­tatlanok, akik mindig új és új szlo­vák politikai messiásra vágynak. Érdemes megemlíteni, hogy Dél- Szlovákiában is akadnak már hívei, hiszen az elmúlt heti időközi vá­lasztásokon a Komárom melletti Szentpéteren és a csallóközi Sárré­ten is a Smer jelöltje lett a polgár- mester. A megalakulása óta identi­tás- és szerepzavarral küszködő SOP a jelek szerint a következő vá­lasztásokban életrevaló program és politizálás hiányában Pavol Rusko és a Markíza tömegmanipu­lációs eszközeit szánja csodafegy­vernek. Nem csoda, hogy ilyen le­hangoló helyzet következtében máig kiadó a baloldal a szlovák po­litikai térfélen, mert a túlélési stra­tégiák fabrikálása és érvényesítése közben elveszik a lényeg: a válasz­tópolgár érdekeinek hiteles és eredményes képviselete. Jobbközépen is túlontúl nagy a ri­csaj és a tolongás. Ami most zajlik, annak két évvel ezelőtt, közvetlenül a választások után kellett volna végbemennie, hiszen mindenki számára világos volt, hogy az SDK pártként sosem létezett, csupán az antidemokratikus meciari választá­si törvénymódosítás szorításában keletkezett. Érthető hát, hogy a KDH és a többi anyapárt saját iden­titásának visszaállításáért és meg­erősítéséért küzd, mert „az SDK ka­lapjának széles karimája teljesen el­takarta az arculatukat” - érvelt a minap Peter Zajac. Csakhogy test­véries egyezkedés helyett politikai értelemben vett testvérgyilkos ki­szorítósdi kezdődött. Ján Carno- gursky idén januárban cinikusan je­lentette ki, hogy az SDK torzszülött, ezért vissza kell állítani az ötpárti koalíciót. S ebben a politikai tömö­rülésben szerinte Mikulás Dzurinda esetleg ismét szóvivő lehet. Aki ugyebár időközben miniszterelnök lett, s előtte a parlamenti választá­sokon egymaga több preferencia­szavazatot kapott, mint az SDK öt Nem csoda, hogy máig kiadó a baloldal a szlo­vák politikai térfélen. szubjektumának elnökei együttvé­ve. Nincs csodálkoznivaló abban, hogy miután anyapártjában nem bírt Carnogurskyval és szövetsége­seivel, a német CSU vagy a Liberális Internacionáléból az Európai Nép­pártba átlépett Fidesz-MPP mintá­jára jobbközép tömörülést hozott létre, amely szerinte két esztendő múlva versenyképes alternatívája lehet az ugyancsak néppártivá át- vedlett HZDS-nek. Ebben a tüleke­désben Ján Langos saját karrierje érdekében még a DS egységét és jö­vőjét is kockáztatta. Négy társával együtt kilépett az SDK parlamenti frakciójából és hangzatos szavakkal átvette a felelősséget Ivan Miklós kormányalelnök tevékenységéért. Aki viszont cseppet sem örült ennek a túllihegett ajnározásnak, már csak azért sem, mert nem értett egyet távozásukkal. Langosék most átülnek a függetlenekhez. Ahol szép kis társaság, a nacionalista Marian Andel, a populista Robert Fico és a gyanús ügyletekbe keveredett Imrich Sládecek várja őket... Eset­leg ugyancsak a saját pozíciójuk erősítésén tüsténtkedő zöldekkel, netán még a szociáldemokraták hírmondóival is szövetkeznének. Az egyszerű polgár vérmérséklete szerint jókat derülne vagy bosz- szankodna ezen az iszapbirkózá­son. Ha mindez szappanopera len­ne, s nem a kőkemény szlovákiai valóság. S nem a mi bőrünkre men­ne ez a tragikomédia, melynek so­rán sok képviselő öncélú marako­dásai során mintha megfeledkezne arról, hogy egyre kevesebb idő áll a rendelkezésükre a közigazgatási reformmal, az alkotmánymódosí­tással kapcsolatos, vagyis Szlová­kia integrációs esélyei szempontjá­ból életbevágóan fontos határoza­tok elfogadásához. Marián Lesko, a neves szlovák publicista a minap ta­lálóan állapította meg, hogy a je­lenlegi sokszínű, legalább ki- lencpárti koalíciót két dolog tartja össze. Jelesül a Meciar visszatéré­sétől való félelem és a hatalom megtartásának szívós igénye. Ez utóbbi tulajdonságuk talán-talán arra ösztönözheti őket, hogy elás­sák a politikai csatabárdot, és vég­re az ország sorskérdéseivel foglal­kozzanak. Már csak nagyon kevés idejük van az eszmélésre, mert en­nek az öncélúan megkezdett vá­lasztási kampánynak súlyos böjtje lehet. Ha sürgősen nem változik a helyzet, akkor a választópolgárok ugyanúgy benyújtják majd a szám­lát, ahogy idestova két hete az ugyancsak szüntelenül egymással civakodó és kerek négy esztendeig tétovázó kormánykoalícióval tet­ték Romániában. A szerző a Csallóköz lapigaz­gatója OLVASÓI LEVÉL Jön a vihar? Az MKP ténykedése a kormányban nemigen kívánatos, különösen az SDL számára. Az MKP igényeinek igyekeznek nem eleget tenni. Hogy a kormánykoalíció tagja lehessen az MKP, el kellett állnia a többi kö­zött az önálló Jókai Egyetem létre­hozásától Komáromban. Helyette lenne az önálló magyar kar Nyit- rán. A kormány úgy tesz, mintha akarná, Nyitra pedig vonakodik. Nekik nem baj, hogy a szlovákok­hoz viszonyítva a magyaroknak csak a fele végzett főiskolát, egyete­met. Ez pedig nem más, mint az anyanyelvűnkön való művelődés akadályozásának következménye, szabotálás, hiszen a kevésbé művelt ember jobban kiszolgáltatott. Lesz új területfelosztás, de nem mind­egy, hogy vertikális vagy horizontá­lis. A jelenlegi elvek szerint újra hozzácsapnák a magyarságot „fel- nadrágszíjazva” a többségi szlovák­sághoz, hogy újra leszavazhassa az északi többség a déli kisebbséget já­rási és megyei szinten is. Hiába lett a Nyitrai kerületben legerősebb párt az MKP, az elöljáró mégsem le­hetett magyar. A mezőgazdaságban a kevesebbet termelő észak több tá­mogatást kap, mint a többet terme­lő dél. A délnyugaton elterülő hat vegyes lakosságú járásból nem akarják létrehozni Komárom me­gyét, mert a magyarok leszavazha- tatlanok lennének a javak elosztá­sában. A háborúk és a ránk erősza­kolt szocializmus építése maga után hagyta a nevesítetlen földeket. Több probléma megoldásában a KSS politikájára támaszkodó SDL Koncosa a mezőgazdaságban a köz­ponti irányítást igyekszik előnyben részesíteni, ezért nem akarja a nevesítetlen földeket átadni a köz­ségek tulajdonába, de még irányítá­sába sem. Ez pedig előnyös lenne a szlovákság és a magyarság számára is, megszüntetve ezáltal a protekci­onizmus lehetőségét. A magyarokat nem szívlelő koncoskodóknak nem tetszik a javaslat, mert az az MKP megvalósítandó prioritásai közé tartozik. Az európai nyelvi charta jóváhagyását is halasztgatják, mert az a kisebbségek nyelvhasználati jo­gán javítana az érvényben levő jog­szabályokkal szemben. Most azon fáradoznak, hogy mi mindent le­hetne abból kihagyni. Alkotmá­nyunk módosítására szükség van, ebben a kormánykoalíció egyetért. Az egyik legfőbb probléma, hogy az MKP a preambulumban a „szlovák nemzet” helyett „Szlovákia népe (polgárai)” fogalmat akarja, egyen- jogúsítva ezáltal Szlovákia lakossá­gát. A nemzetieskedő szlovák hon­atyák meg nem akarják, pedig egy EÚ-ba igyekvő állam ezt nem en­gedheti meg magának. Az MKP ja­vaslatainak jóváhagyásához nem jó szándék kell, hanem felvilágosult elme. Az MKP honatyái a követelé­sekbe foglalt igényeinkről nem mondhatnak le, mert a követelések elvetése esetén Szlovákia nem len­ne demokratikus jogállam. Képvise­lőink nem lehetnek asszisztálói Szlovákia elszigetelésének meg az itteni magyarság jogi és anyagi ki- semmizésének. Meg kell győzni kö­veteléseink jogosságáról a szlovák képviselőket, akár nemzetközi befo­lyással is, ez a viharos poilitikai kö­zeljövő tennivalója. Kovács János, Komárom Ördögi tüntetés. Túl sok volt a Mikulás. (CTK-felvétel) TALLÓZÓ NOW CAS A 42 képviselőből álló SDK-frakció már a múlté, pedig a kormányfő gyakran dicsekedett vele. Nem is olyan régen, a „kedvező” ország­jelentés után éppen ő mondta, ide­je véget vetni a politikai játszado­zásnak, és a reformok megvalósí­tására összpontosítani. Mintha megfeledkezett volna bölcs kije­lentéséről, és a látszólagos SDKU- ból valódi pártot csinált, amivel lé­nyegében megkezdte a 2002-es választási kampányt. Meglepő viszont a kormányfő keményfejű- sége, mellyel elutasítja az SDKÚ parlamenten belüli megjeleníté­sét. Ha továbbra is azt hiszi, hogy ezzel sikerül életben tartania a sta­bil SDK-frakcióról szóló legendát, • elemzőképessége hiányos. Az SDKÚ teljes legitimizálásának el­utasításával képes tönkretenni ön­magát és a koalíciót, vagy esélyt ad a baloldalnak, hogy a Migas- Hamzík páros végre magához ra­gadhassa a gyeplőt. Nincs markáns párt a baloldalon, van viszont kiábrándító ricsaj és kiszorítósdi a szlovák politikai jobbközépen Kétéves választási kampány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom