Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-06 / 281. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 6. TÉMA: A TUDOMÁNYOS KUTATÁS Évtizedeken át kizárólag a hazafias érzelmű arisztokrácia adományaiból tartotta fenn magát a Magyar Tudós Társaság A gondolatokból épített katedrális A Magyar Tudományos Akadémia megalapításának pillanata Százhetvenöt esztendeje annak, hogy a pozsonyi vármegyeház palotatermében Felsőbüki Nagy Pál, Sopron megye követe szenvedélyes szavakkal dorgálta meg Magyarország főnemeseit, mert bár a legnagyobb vagyonnal ők rendelkeztek a hazában, egy Magyar Tudós Társaság felállítására nem voltak hajlandók adakozni. HÁTTÉR Előtte több képviselőtársa - Má- riássy István, Gömör vármegye, Ko- lozsváry Miklós, Győr vármegye, Takács Gáspár, Pozsony vármegye és Komáromi István, Abaúj vármegye követe - is szóba hozta a társaság létrehozásának szükségességét, aminek a karzaton tolongó pozsonyi polgárok, papok, mesteremberek és diákok hangos helyesléssel adtak nyomatékot. Egy szemtanú feljegyzése szerint éppen tizenegyet ütött a toronyóra, amikor a falak mellett ácsorgó tömegből a követek asztalához lépett gróf Széchenyi István és felajánlotta mindenjószágának egy esztendei egész jövedelmét az említett intézmény fundusául. „Nem azért teszem ezt” - mondta -,„hogy vivátokat kapjak érte, nem is azért, hogy másokat hasonló tettekre tüzeljek. Ezt nem minden ember teheti úgy, mint én. Én katona vagyok és nőtlen”. Utólag kiszámították, hogy a „legnagyobb magyar” felajánlása 60 ezer forintot ért. Váradan fellépése három további személyt is arra sarkallt, hogy hozzájáruljon a Magyar Tudós Társaság alaptőkéjéhez. Vay Ábrahám Borsod megyei alispán és követ 20 ezer forintot, gróf Andrássy György, Torna vármegye követe 10 ezer forintot, gróf Károlyi György, Szatmár megye követe pedig birtokainak 40 ezer forintot kitevő félévi jövedelmét ajánlotta fel a társaság javára - Táncsics Mihály szavaival: „a hazától vett bő jöve- delmökért hálás kötelességből”. A kései utódok emlékezetében csak Széchenyi gesztusa rögzült, ama nevezetes nap (1825. november 3.) további főszereplőinek nevét csupán a történészek tartják számon, s persze arról is leginkább ők tudnak, hogy a Magyar Tudós Társaság tényleges megalakulásáig további öt esztendőnek kellett eltelnie. Addig tartott ugyanis a huzavona a bécsi udvarral. Hosszú és szövevényes történet ez, amelynek ismertetésére most nem vállalkozom, de egy következő dátumot mindenképpen érdemesnek tartok megemlíteni. 1830. november 17-én Pozsonyban, a főrendek házában megválasztották gróf Teleki Józsefet a Magyar Tudós Társaság elnökévé, Széchenyi Istvánt pedig az intézmény másodelnökévé. A Magyar Tudományos Akadémia a hasonlójellegű társaságok között ama kevesek egyike volt, amelyeket a közakarat hívott életre. Mint ismeretes, a Francia Akadémiát XIII. Lajos nagy hatalmú minisztere, Richelieu bíboros alapította, s a Meg kell teremteni a tudományos kutatás méltó anyagi hátterét is. tagok tiszteletdíjat is kaptak, a londoni Royal Society létrehozását pedig néhány tudósember kezdeményezte, akiknek sikerült meggyőzniük a király udvaroncait, hogy őfelsége dicsőségét emelné, ha nevét adná egy tudós társasághoz. II. Károly természetesen igent mondott, annál is inkább, mivel ez a gesztus egy pennyjébe sem került. Ez azonban inkább kivételnek számított, hiszen a kontinensen a XVIII. század folyamán alapított tudós társaságok működéséhez az uralkodók elég tekintélyes összeget folyósítottak. A Magyar Tudós Társaság évtizedeken át a hazafias érzelmű arisztokrácia adományaiból tartotta fenn magát, írt ki pályázatokat és jutalmazta a díjnyertes pályamunkákat. Eközben folytonos harcot kellett vívnia a cenzúrával és a bécsi udvaroncok ármánykodásaival. Az 1848-49-es magyar szabadságharc bukása után az akadémiát évekig tédenségre kárhoztatták, s csak az 1850-es évek második felétől vált ismét a magyarországi tudományos élet motorjává. A következő évtizedekben létrejöttek azok a tudományos fórumok és kutatóműhelyek, amelyek nemzetközi szintre emelték a magyar tudományt és Közép-Európa egyik szellemi központjává tették Budapestet. A történelem viharai ugyan a későbbiekben alaposan felforgatták a magyar tudomány berkeit is, ám a kezdeti lelkesedésből mindig futotta egy-egy újraindulásra. De az is jellegzetes magyar sors, hogy a legkiválóbb tudósok és szakemberek közül sokan hazájuk elhagyására kényszerültek és külföldön vívtak ki maguknak elismerést és megbecsülést. A11 magyar (vagy magyar származású) Nobel-díjas közül csak Szent-Györgyi Albert élt Magyarországon, amikor 1937-ben megkapta a legrangosabb tudományos kitüntetést. Számos világraszóló magyar felfedezés és találmány Németországban, Angliában és más európai országban, illetve az Egyesült Államokban öltött testet, elsősorban ezeket az államokat gazdagította. Gondoljunk csak az izotópos indikátorokra, a láncreakcióra, a színes televízióra, a szuperszonikus repülőgépre, a holográfiára, a stresszelméletre, a számítógépre, az első korszerű számítógépes programozási nyelvre vagy a mesterséges termonukleáris fúzióra. Tény, hogy a tudomány nem ismer államhatárokat, mégis elszomorító, hogy a kibontakozáshoz szükséges anyagi feltételek hiánya miatt kényszerülnek a legtehetségesebbek elhagyni hazájukat. A Magyar Tudományos Akadémia 1994-ben tartott közgyűlése nemcsak az intézmény reformjáról határozott, hanem azt is feladatul tűzte ki, hogy meg kell teremteni a tudományos kutatás méltó szellemi és anyagi hátterét, s helyre kell állítani a kutatómunka társadalmi presztízsét. FINANSZÍROZÁS A posztszocialista országok GDP-jüknek alig 0,5-0,8 százalékát fordítják a kutatás finanszírozására, míg a fejlett nyugat-európai országokban ez az arány 1,8-2,5 százalék, sőt Finnországban közel 3, Svédországban pedig 3,8 százalék. Általában elmondható, hogy ezekben az országokban az állam jóval kisebb összegeket fordít a kutatás támogatására, mint a magánszféra, amely ebben az esetben többnyire különböző ipari vállalatokat jelent. Franciaországban az állami források aránya 36,4 százalék, Nagy-Britanniában 33,3, Németországban 32,6, Finnországban 31, Svédországban 25, Japánban 23,6, az Egyesült Államokban 22,2 százalék. Az Európai Unió átlaga 37 százalék. X fejlett európai országok közül ez az arány Olaszországban a legmagasabb: 45,4 százalék. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az olaszok a GDP- nek csupán 1,1 százalékát fordítják a kutatások támogatására. Az Európai Unió három sereghajtója: Spanyolország (0,8 %), Portugália (0,6 %) és Görögország (0,5 %). Az állami támogatás részaránya Spanyolország esetében valamivel több mint 50 százalék, Portugália esetében eléri a 67 száza- lékotot, míg Görögország esetében a 80 százalékot. A négy visegrádi ország helyzete e három országéhoz hasonló vagy valamivel jobb. A volt szocialista országokban működő ipari vállalatok nagy többsége jóformán egy fillért sem költ a tudományos kutatások finanszírozására. Az oldalt írta: Lacza Tihamér Az első világháború után a lakosság számarányához viszonyítva Magyarországról távozott a legtöbb egyetemet végzett szakember Negatív jelenségek Kuruzslólc, ufológusolc Valamikor a 90-es évek elején egy kiváló orosz tudós igen lehangoló cikket jelentetett meg a Scientific American című tudományos isme- retteijesztő havilapban. Az írásból kiderül, hogy a kommunista ideológia bukását követően Oroszországot elárasztották az áltudományos könyvek és tévéműsorok. Az állami hírügynökség rendszeresen beszámol csodálatos képességű emberekről, akik kézrátétellel gyógyítanak, esetleg előrelátnak bekövetkező eseményeket. Talán sokan emlékeznek még Kaspirovszkij doktorra, aki a pozsonyi televízióban is gyakran szerepelt, népszerűek voltak szeánszai. Szverdlov professzor őt is keményen ostorozza és közönséges szemfényvesztőnek nevezi, aki az emberi hiszékenységet, tudatlanságot meglovagolva tesz szert hatalmas jövedelmekre. A legmegdöbbentőbbnek azonban azt tartja, hogy az Orosz Tudományos Akadémia kiadója nem átall olyan könyveket megjelentetni, amelyekben a csillagközi tér energiájának földi hasznosításáról, esedeg a Földön kívüli civilizációk képviselőinek földi ügyködéseiről esik szó. A valódi tudomány ugyanakkor egyre inkább kiszorul a lapok hasábjairól, s mint a szerző megjegyzi: ez a tudatrombolás helyrehozhatadan károkat okozhat a felnövő generációk gondolkodásában. Tévedés volna azt hinni, hogy a világ más tájain nem fordulnak elő ilyen negatív jelenségek. Tavaly az egyik amerikai szövetségi állam bírósága olyan döntést hozott, hogy a darwini evolúcióelméletet nem kell az iskolában tanítani. Carl Sagan, az egyik legismertebb amerikai tudós, aki tudományos ismeretterjesztőként is a legkiválóbbak egyike volt, Szverdlov professzornak mondta - talán vigasztalásképpen is -, hogy Amerikában 1500 csillagász van, de az asztrológusok száma ennek a tízszerese. ÖSSZEFOGLALÓ Az angol brain drain kifejezés magyarul agylecsapolást vagy agyelszívást jelent. Átvitt értelemben használják a kifejezést, egy ország szellemi elitjének fokozatos elvándorlását, illetve elcsábítását jelölik vele. Az agyelszívás már az ókorban is létezett, hiszen a Római Birodalom a leigázott országok értelmiségének színe-javát szolgálatába fogadta. Európában a koraközépkortól kezdve ugyancsak nyomon követhetjük, de ez a jelenség kétségtelenül a huszadik században öltött hatalmas méreteket. Az első világháború után a lakosság számarányához viszonyítva Magyarországról távozott a legtöbb egyetemet végzett szakember; többségük Németországban telepedett le, de Franciaországban, Nagy-Britanni- ában és az Egyesült Államokban is sokan szerencsét próbáltak. Ez a kivándorlás a szó valódi értelmében nem azonos a brain drainnel, hiszen különböző politikai és gazdasági kényszerítő körülmények okozták. A tudósok és mérnökök elvándorlása a 30-as években vált tömegessé, amikor Hitler került hatalomra Németországban. A menekültáradat számos kiemelkedő magyar tudóst sodort magával - ők jobbára Amerikában, illetve Angliában telepedtek le. Csupán néhány nevet említsünk: Wigner Jenő,. Kármán Tódor, Neumann János, Teller Ede, Szilárd Leó, Goldmark C. Péter, Selye János, Lánczos Kornél, Gábor Dénes, Pólya György. A második világháborút követően a kommunista diktatúra réme volt az, amely menekülésre kényszerítette a legrangosabb magyar tudósokat. Ekkor távozott Magyarországról Szent-Györgyi Albert, Bay Zoltán és Békésy György is. Az Pólya György 1956-os forradalom bukása után 200 ezer ember hagyta el az országot, köztük rengeteg diák és fiatal diplomás. Az 1989-es rendszerváltás paradox módon a művelt emberek újabb hullámát indította el nyugat felé, s a gyors szakmai kibontakozás reménye volt az az erő, amely kiröpítette őket a nyugati világ kutatóközpontjai felé. Eddig csak a magyar kutatókról és tudósokról volt szó, de ugyanez, bizonyos megszorításokkal, elmondható más közép-kelet-euró- pai országok szellemi elitjének képviselőiről is. Az UNESCO egy felmérést készített az 1961-től 1980-ig terjedő két évtized szakember-migrációjáról és anyagi következményeiről. Ebből egyebek között kiderül, hogy több mint 600 ezer diplomás hagyta el hazáját és települt át az Egyesült Államokba, Kanadába, Nagy-Britanniába, illetve Nyugat- Európa néhány fejlett államába. Ily módon csak az Egyesült Államok 34 milliárd dollárnyi haszonra tett szert. Ezek természetesen Lánczos Kornél becsült összegek és abból adódnak, hogy e szakemberek képzésére a szóban forgó országoknak már semmit nem kellett áldozniuk. Emellett nem elhanyagolható tétel az sem, amit a kivándorolt személyek szellemi értékek - know-how - formájában létrehoznak. Gondoljunk csak bele: Szilárd Leó annak idején szabadalmaztatta a láncreakció elvét, s erre a felismerésre később egy hatalmas atomenergiaipar épült; Neumann János megalkotta a számítógépek működésének elméletét; Kemény János György kidolgozta a BASIC programnyelvet, amelyet Bill Gates - némi módosítással - a Microsoft softwereiben felhasznált. Ha mindezt számszerűsítenénk, akkor az említett összegeket akár százzal is beszorozhatnánk, és még így sem biztos, hogy a reális összeg alsó határának közelébe jutunk. Ha már a számítógépipar került szóba, nem hagyhatom említés nélkül azt a néhány hónapja nyilGábor Dénes vánosságra hozott bejelentést, hogy Németországban és más nyugat-európai országokban több ezer külföldi számítástechnikust és softwertervező mérnököt alkalmaznának, s a közép-kelet-euró- pai, illetve az indiai szakemberek számára megkönnyítenék a letelepedést. Indiát már eddig is több tízezer informatikai szakember hagyta el, ők jelenleg az Egyesült Államokban és Angliában dolgoznak; feltehetően az effajta csábításnak mások sem tudnak majd ellenállni. A brain drain fenyegetését persze az érintett országok tudományos életének irányítói is felismerték. A visegrádi négyek tudományos akadémiáinak képviselői néhány héttel ezelőtt Budapesten tanácskoztak, s a legfontosabb napirendi pont épp az volt, hogyan lehetne megakadályozni az agyelszívást. Az elemzésekből kitűnik, hogy az elvándorló szakembereket nem annyira az anyagi jólét vonzza külföldre, mint inkább a lényegesen kedvezőbb kutatási feltételek. Szent-Györgyi Albert szegedi laboratóriumában Agyelszívás, csábítás
