Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-05 / 280. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 5. WKSBKMI KOMMENTÁR WtKKttm Muszájkedvezmény PÁKOZDI GERTRUD Várhatóan ma szavaz a parlament a jövedelemadóról szóló törvény külföldi befektetőket előnyben részesítő módosításáról. A módosítás célja, hogy növelje a Szlovákiában letelepedni kívánó külföldi beruhá­zók számára nyújtott eddigi kedvezményeket. A kormány - joggal - abban reménykedik, hogy egy ilyen intézkedésnek (is) köszönhetően a Szlovákia felé egyelőre óvatosan kacsingató külföldi tőkések bizal­ma lényegesen megerősödik. A liberális piacgazdaság alapelveivel ne­hezen egyeztethető össze a vállalkozók bárminemű megkülönbözte­tése. Csakhogy ezt a gyakorlatot az EU-ba ugyancsak minden erejük­kel igyekvő szomszédaink már évek óta sikeresen alkalmazzák. Előbb léptek a külföldiek irányában és ez Csehország, Magyarország és Len­gyelország teljesítményén egyaránt meglátszik. Szlovákiáén meg az látszik meg, hogy az ország immár egy évtizedet szülte jóvátehetetle­nül elvesztegetett azzal, hogy a világ pénzesebb felével képtelen volt elhitetni: gazdaságüag és politikailag stabil országba invitálja lehetsé­ges befektetőit. A legutóbbi választások óta ugyan változott a helyzet, de a tapasztalatok szerűit eltart egy ideig, míg a pénzét befektetni kí­vánó, ugyanakkor a túl nagy kockázattól tartó tőkés el is hiszi, hogy az általa megcélzott országban minden rendben van. A külföldi cégek szlovákiai letelepedéséről szaporodó hírek mintha azt bizonyítanák: az összes belpolitikai csatározás, az akadozó reformok ellenére mind­inkább olyan országnak látják Szlovákiát, amelyben érdemes meg­próbálkozniuk pénzük kamatoztatásával. A jó hírek főleg az iparból érkeznek. Az ágazatban növekszik a foglalkoztatottság, az export. Szaporodnak az olyan hazai kis- és középvállalkozások, melyek a kül­földi tőkerészesedéssel fejlődésnek indult régi-új cégekhez alvállalko­zókként kapcsolódnak. A külföldieknek a hazaiakénál nagyobb adó- kedvezménye ellen érvelőknek be kell látniuk: mivel az ország kóros tőkehiányban szenved, és a szükség nagy úr, minden lehetőséget meg kell ragadni a „pénzcsinálásra”. Erkölcsösebb lépés ugyanis, ha egy kormány elengedi az országában megjelenő külföldi beruházó jöve­delemadóját, és közben abból profitál, hogy új munkahelyeket te­remt, exportot növel stb., mint az, hogy egy kormány tőke nélküli tőkeképző réteg kezére juttatja a fél országot, olyanokéra, akik közül legtöbben nem is konyítanak a vállalatvezetéshez. Közülük jó néhá- nyan annál sikeresebbek voltak a vállalatok kirablásában. A hazafias tőkeképzőket már kipróbáltuk. Nagyon sokba került a kísérlet. Ezért sem mindegy, éljünk-e a tőkebeáramlást elősegítő lehetőségekkel. JEGYZET Tipp-topp ügyek SIDÓ ÁRPÁD Újabb aranyköpéssel gazdagod­tunk a csúcspolitikusok vagyon­szerzési lehetőségeit illetően. Pa- vol Kanis a főváros luxusnegye­dében épülő, 12-15 miihóért ka­csalábra álmodott lakhelyét állí­tólag fogadási irodákban meg­tett, nyerő tippek segítségével en­gedheti meg magának. Legalább­is a HZDS-es Vojtech Tkác szerint a védelmi tárca vezetője sikeres tippelő, s ez akár elégséges ma­gyarázatul szolgálhat a tipp-topp vityilló finanszírozására. Mert bi­zony ügymagyarázatra vagyunk kiéhezve: a mintegy 40 ezres mi­niszteri gázsiból, akárhogy vesz- szük is, nem futja egy palotára, főleg ha hozzátesszük, hogy a felvett több müliós kölcsön ha­vonta 30 ezer korona törlesztés­sel jár. Persze, nem ez az első e- set, hogy egy ismert arc szinte a semmiből teremt vagyont érő hátteret magának, de egy balol­dali közéleti szereplőtől ennyire sminkeletlen cinizmusra aligha számíthattunk. A jó öreg Meciar Elektra névre hallgató kéjlakjá­nak pénzügyi hátterét legalább hangyányival komolyabb szöveg­gel intézte el: ő, kérem, kölcsön­kért. Hogy kitől, milyen intézet­től, milyen feltételek mellett, azt senki sem tudja, és Meciarról lé­vén szó, talán soha nem is derül ki, de ebbe már beletörődhet­tünk. Vagy itt van a sarkon túl a kisgazda Torgyán doktor esete, aki (forintban számolva) százmil­liós összegből terveztet hajlékot őszerénységének: megengedheti magának, elvégre harmincöt é- . ven át sztárügyvédként dolgozott Budapesten. Kanis viszont annyit sem mond az egészről, fapapucs, csak röhög a markába, s érdeklő­déssel hallgatja politikus társait, ki mire tippel fenekeden pénzes­zsákját illetően. Fogadni merek, a miniszter párttársai a baloldali eszmék jegyében sebtében ön­mérsékletre intik az eltévelyedett elvtársakat, és letudván a kínos „palotaügyet” válaszcsapásként nagy garral megfürdetik a Min­denki seperjen a maga háza táján programot. Kanisnak, ismerve le­endő birtokának méreteit, tény­legesen meg amúgy, átvitt érte­lemben is, lesz-mit csinálnia. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NÚP) május és október között 2929 szervezetnél 14 757 munka- vállalót ellenőrzött. Az eredmény: 451-en feketén vállaltak munkát. További 999-en nemcsak feketén dolgoztak, hanem nyilvántartott munkanélküliek voltak és segély­ben vagy szociális juttatásban is ré­szesültek. Az ellenőrök 108 bünte­tést róttak ki több mint kétmillió ko­rona értékben. A feketén munkát vállalók száma Szlovákiában 75 000-1 520 000 között mozog. A hi­vatal munkatársa, Ján Vrbacky sze­rint a legnagyobb probléma a hiá­nyos törvényi szabályozás, így na­gyon nehéz visszaszorítani az illegá­lis foglalkoztatást. A feketemunka a legmagasabb munkanélküliséget mutató régiókban virágzik. A mun­kaadók visszaélnek a lakosság ne­héz szociális helyzetével. Az illegális foglalkoztatás évente közel 6 milli­árd koronás költségvetési bevételki­esést jelent. Ha sikerül elfogadtatni a vonatkozó jogszabálytervezetet, 70 százalékkal csökkenne a fekete- munkások aránya.- Nem kell az embereknek az ajándék, munka kell nekik (Peter Gossányi karikatúrája) Nizzában az Európai Unió bővítése miatt újra kell osztani a képviselői helyeket az Európai Parlamentben Csak a hogyant nem tudják Különböző jellegű és jelen­tőségű reformokból áll az a csomag, amelyet az EU csü­törtökön megnyíló csúcsta­lálkozóján nizzai szerződés­ként kellene minden tagor­szág számára elfogadható formába önteniük a tizenö­töknek. MTI-HÁTTÉR Legfontosabb közös vonásuk, hogy az Unió működőképességének fenntartását hivatottak szavatolni az elkövetkező öt-tíz évben várható nagyarányú bővítések során. A hosszú évek óta húzódó reformvi­tákban ugyanis jószerivel csak az az egyetlen tétel tekinthető általá­nosan elfogadottnak, hogy a mos­tani intézményi keretek között egy 20-25 tagúra bővülő Unió kohézió­ja és döntéshozatali képessége sú­lyosan meggyengülne. Előzménye­iket és horderejűket tekintve a ter­vezett reformok három csoportba sorolhatók. Az első és legfontosabb az úgynevezett „amszterdami ma­radékokat” tartalmazza. Az Euró­pai Bizottság létszámának és össze­tételének módosításáról, a tagor­szágokra jutó szavazati súlyok új­raosztásáról, valamint a minősített többséggel eldöntendő kérdések körének kibővítéséről már az 1997- es amszterdami szerződéssel lezárt előző kormányközi konferencián megállapodásra kellett volna jutni, de ez aldcor nem sikerült. Az idén februárban megnyílt újabb kor­mányközi konferencia „kemény magvát” így az Amszterdamban részben nyitva hagyott, részben elodázott problémák rendezése je­lenti. Ezek egyszersmind a politi­kailag legkényesebb, a legtöbb ér­dekütközéssel járó kérdések is. A második csoportba olyan refor­mok tartoznak, amelyek az eredeti elképzelések szerint nem szerepel­tek volna a mostani kormányközi konferencia napirendjén, utólag mégis felkerültek rá, miután nyil­vánvalóvá vált, hogy az intézmé­nyi megújulás nem lehet teljes ér­tékű nélkülük. Ilyen az úgyneve­zett megerősített vagy szorosabb együttműködés mechanizmusa, amelynek keretében a tagországok egy része bizonyos területeken szorosabb integrációt valósíthat meg, és gyorsabban haladhat elő­re, mint a többiek. Nem kis rész­ben az Ausztriával kapcsolatos problémák hatására jelent meg a reformtémák között az alap- szerződésnek a közösen vallott de­mokratikus értékekről és azok vé­delméről szóló két (6. és 7.) cikke. Ezzel összefüggésben viszont ne­hezen lehetett volna megkerülni, hogy felvegyék a napirendre az alapvető jogok európai chartáját, mint ezeknek az alapértékeknek a legújabb foglalatát. A reformok harmadik körét alkotó kérdések jelentősége sem elhanya­golható, de nem annyira politikai, mint inkább szervezeti vagy gya­Egy 20-25 tagúra bővülő Unió döntéshozatali ké­pessége meggyengülne. korlati-technikai. A bővítés miatt újra kell osztani például a képvi­selői helyeket az Európai Parla­mentben, mert az amszterdami szerződés értelmében a képviselők száma (jelenleg 626) nem halad­hatja meg a 700-at. Módosítani kell az EU bíróságának, az Európai Bíróságnak, valamint a tehermen­tesítésére létrehozott elsőfokú bí­róságnak a működési rendjét, mert mindkét intézmény továbbra is túlterhelt, a jogviták kezelése pe­dig elfogadhatadanul hosszú időt (átlagosan 2-3 évet) vesz igénybe. Eltekintve a tisztán gyakorlati­technikai jellegű változtatásoktól, az intézményi reformok mindegyi­ke szorosan összefügg az összes többivel - általában közvetlenül is, de ha másként nem, az alkufolya­matban felhasználható vagy felál­dozható elemként mindenképpen. A nizzai szerződés értéke és horde- reje azonban egyértelműen azon fordul meg, milyen megoldások születnek az amszterdami mara­dékok ügyében. A bizottság reformját illetően kez­dettől fogva két fő választási le­hetőség kínálkozott: a testület lét­számának maximálása (például a jelenlegi 20 főben), valamint an­nak az elvnek az érvényesítése, hogy mindegyik tagországnak le­gyen egy biztosa. Könnyen elkép­zelhető, hogy Nizzában végül egy harmadik (tipikusan uniós) meg­oldás születik: mindegyik tagor­szágnak lesz biztosa - de nem egy­idejűleg. Vagyis egy bizonyos időponttól kezdve, vagy ha a ta­gországok száma elér egy megha­tározott szintet, a testület létszá­mát befagyasztanák, s automati­kusan valamilyen rotációs rend­szer lépne érvénybe. A tagorszá­gokra jutó szavazati súlyok módo­sításával kapcsolatban legalább féltucat különböző formulát vitat­tak meg a kormányközi konferen­cián anélkül, hogy bármelyik mel­lett határozott többségi támogatás bontakozott volna ki. Itt is két fő választási lehetőség van, amelyek azonban további lehetőségekre bomlanak. Az úgynevezett kettős többségen alapuló megoldások az egyes tagországokra jutó szavazati súlyok mellett a népességi arányo­kat is számításba veszik, míg az egyszerű (valójában bonyolul­tabb) újrasúlyozás csak a jelenlegi skálát húzná szét kisebb-nagyobb mértékben. Semmivel sem teszi kezelhetőbbé a problémát, hogy a népességi arányokat az egyszerű újrasúlyozási megoldások egy ré­sze is tekintetbe veszi, csak éppen a súlyokba valamilyen módon el­eve beépítve. A legegyszerűbb képlet kétségkívül a bizottság által javasolt „kettős egyszerű többség” A legnehezebb a minő­sített többségű döntések körének kibővítése. lenne, amelynek értelmében a döntések meghozatalához egy­felől a tagországok, másfelől az ál­taluk képviselt népesség többségé­re lenne szükség. A legkeményebb dió a minősített többséggel meghozandó dönté­sek körének kibővítése, mert ez még az előzőeknél is közvetleneb­bül és főként láthatóbban érint alapvetőnek tekintett nemzeti ér­dekeket. A soros francia elnökség mintegy 50 olyan területet ter­jesztett a kormányközi konferen­cia elé, amelyeken a döntéshoza­tal hatékonyságának megőrzése megkövetelné az egyhangúság feladását. Eddig mintegy 30-ról sikerült megállapodásra jutni, de ezek között nincs ott a legfonto­sabbnak tekintett öt terület: az adóharmonizáció, a társadalom- biztosítás, a közös külkereskedel­mi politika (mindhárom esetben csak bizonyos részkérdésekről lenne szó), a kohéziós politika, valamint a menekültügyi és be­vándorlási politika. OLVASÓI LEVÉL Elvetélt ötletek Alig hogy az ország fellélegzett a népszavazás után, máris itt van az új teher, a jövő évi költségvetés. Hőn szeretett politikusainktól újra várhatjuk, mit is zúdítanak a nya­kunkba, már most olvasni, milyen áremelések lesznek jövőre. Min­denesetre elővettem a nadrágszí­jamat, hogy kis műhelyemben me­gint üssek rajta egy lyukat. Volna egy gondolatom, hogyan takarít­hatna meg egy kis pénzt az or­szág. Tisztelt képviselő urak, csök­kentsék saját fizetésüket a felére; ne az ország népe fizessen a pár­toknak azért, hogy mennyi szava­zatot kaptak a választáson, hanem a pártok fizessenek azért, hogy bekerülhessenek a parlamentbe. A pártok keressenek szponzorokat, vagy a tagság adja össze a párt működésének megfelelő összeget, amelyet egy erre a célra megalko­tott és nagyon jól megfizetett pár­tatlan hivatal ellenőrizne. Ha va­lakit korrupción kapnak, fizessen az államkasszának úgy, hogy még a gatyája is rámenjen (vajon ma­radna-e politikai párt az ország­ban?), és ha különbözet jönne ki a felmutatott és fenntartási költsé­gek között, induljon vizsgálat, ami nem passzol, legyen az államé. Évente mennyit takarítana meg így az államkassza? (Mehetne a kórházakra, iskolákra, lakástámo­gatásra, fizetésemelésre...) Jelen­leg minden párt 150 embert jelöl­het a parlamenti választásokon, ezt egy kicsit átfogalmaznám, és­pedig a következőképpen: min­denki (párt) annyi jelöltet indít­hatna, ahány után ki tudná fizetni a jelölési díjat (mondjuk 100 000 korona/fó), így könnyen indulhat­na bárki az országból, aki tud fi­zetni. Elvégre bejutni a parlament­be, szolgálni a közjavát, dicsőség, és nem a jól fizető munkahely a cél. A választások után pedig, aki bejutott, az a százezret visszakap­ja, aki nem, azé odaveszett. A kép­viselők fizetése aztán függne a je­lenléttől és az elvégzett munkától (vajon lenne-e a parlamentben képviselő, vagy csak azok marad­nának, akik a közt szolgálják és az emberekért akarnak dolgozni...), ahogy az minden rendes munka­helyen van. Tehát a pártok ön- fenntartóak lennének. A képvi­selőknek nem lenne mentelmi jo­guk, csak a parlament üléstermé­ben, ahol is rágalmazásokért, köz­bekiabálásokért... a fizetésükből levonnának, talán így meg lehetne őket tanítani egy kis önfegyelem­re. S a kormánytagokat már el ne felejtsük, velük is hasonló dolgo­kat kellene művelni, mármint egy kis szankció rájuk is ráférne. És a kedves és tisztelt köztársasági el­nök urunk, töltött ő már egy teljes hetet itthon a megválasztása óta? Szerinte miért nem lakható a pa­lota, mely számára lett átalakítva, miért nem lehet ebben az ország­ban úgy, hogy az elnök ott dolgo­zik, ahol lakik (lásd a Fehér Ház az Egyesült Államokban), nem volna olcsóbb, vagy tán zavarná pihenésében a pór nép? De hát ez csak mind ábránd, hisz ki az az őrült, aki maga alatt vágná a fát. Szabadosi Géza Csicsó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom