Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-28 / 298. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 28. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesnél 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Diótörő 14.30 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Báthory Erzsébet 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Királylány a malomból 2 (cseh) 13 Dínó (am.) 15,16.30 Bérgyilkos a szomszédom (am.) 18, 20.30 OBZOR: Amerikai psycho (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSf: Boiler Room (am.) 15, 17.30 Magnólia (am.) 19.45 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.) 18 Öcsém születése (cseh) 17.15 Temetetlen múlt (am.) 18.15 Cella (am.) 20.30 Megszállottság (fr.) 17.30, 21 Űrcowboyok (am.) 19 Metró (fr.) 20 KASSA ÚSMEV: Charlie angyalai (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Faithful (am.) 16.15,19.15 CAPITOL: Dínó (am.) 16, 18 Amerikai szépség (am.) 20 DRUZBA: Segíts, majd segítek (cseh) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Királylány a malómból 2 (cseh) 15.30 A nevem Joe (ang.-ném.-sp.) 18 Amerikai psycho (am.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Dínó (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Shaft (am.) 16.30, 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Én és én meg az Irén (am.) 18 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Temetetlen múlt (am.) 18 A valóság és a képzelet, valamint az érthetőség határán Földi kín és hangulat VRABEC MÁRIA A valóság és a képzelet határán, misztikus, mégis mindannyiunk számára ismerős világban játszó­dik August Strindberg Álomjáték című drámája, amelyet a nyitrai Andrej Bagar Színház mutatott be - Szlovákiában első alkalommal. A történet főhőse Agnes (Daniela Kuffelová vagy Milka Zelmanová) egy távoli bolygóról érkezik a Föld­re, hogy megismerje az emberek gondolkodásmódját, érzelemvilá­gát, cselekedeteik mozgatórugóit és segítsen nekik kiutat találni azokból a helyzetekből, amelyek sokszor csak saját beszűkült látás­módjuk miatt tűnnek kilátástalan­nak. Ágnest azonban hiába vezérli jó szándék, mert a Földön csupa ér­tetlenséggel, önzéssel és oktalan elutasítással találkozik, az embe­rek a valódi értékek és egymás kö­zelsége helyett az anyagi gazdagsá­got, illuzórikus örömöket és a ha­zudott boldogságot keresik. Rövi­den ennyi a több mint háromórás előadás története, a litván Gintaras Varnas ebből próbált több-keve­sebb sikerrel pszichológiai drámát, lírai vallomást és minden konven­ciót leromboló színpadi mutat­ványt alkotni. A mérce adott volt, hiszen a litván sztárrendező épp Strindberg nagy riválisa, Henrik Ib­sen Hedda Gabler című művének adaptációja révén vált ismertté, és azért az előadásért kapta meg az 1998/99-es évad legjobb rendezé­sének járó díját is hazájában. A da­rab zenéjét Giedrius Puskunikis szerezte, aki szintén több alkalom­mal részesült nemzetközi elisme­résben, mint ahogy Ales Votava díszlet- és Alexandra Grusková jel­meztervező is több Deszka-díj tulaj­donosa már. A végeredmény a kivá­ló szerző, a nágy elvárások és a még nagyobb célkitűzések ellenére mégis felemásra sikeredett, a néző épp oly elveszettnek érezhette ma­gát az egymáshoz alig fűződő jele­netek hömpölygő áradatában, mint Agnes a földi álomvilágban. Aki a nézőtéren ült, éppúgy bolyongott gondolatban és kínlódott (tekintve a darab hosszát, fizikailag is) mint a darab főhőse, mert a helyenként finom iróniával és parodisztikus elemekkel vagy épp mély gondola­tokkal fűszerezett jelenetek sem kárpótolták a többórás semmiért, amiről később az alkotóktól megtuduk, hogy bizony maga volt a Hangulat. Arról pedig csakis maga a néző tehet, ha nem képes játékos könnyedséggel átlendülni valóság és képzelet határán, és ez is csak azt bizonyítja, mennyire igaza volt Strindbergnek, amikor a mi vilá­gunk hamisságáról írt - szólt a ren­dező, és lehet, hogy igaza is volt, csak nem biztos, hogy az emberek azért járnak színházba, hogy meg­tudják, milyen műveletlenek. 2001. február huszonnyolcadikáig látható a rimaszombati Gömör-Kis- honti Múzeumban A romák lakókörnyezete Gömörben című kiállítás. Ké­pünkön a kiállítás egyik fotója. (Archív felvétel) Poór József (nem csak) gyermekeknek szóló írásaiban a természet és a küzdő ember köré kerekít mítoszt Kalandozás az élet tengerén Honnan, milyen világból hoz hírt Poór József a könyvei­vel? - kérdezi olvasmányél­ménye nyomán a lapozgató, amikor odahelyezi a polcra a Versfaragó Öllé kapitányt, a Kis Merészt s a legújabbat, a Ga és Ge meg a leleményes számítógép címűt. Illetve ki­hez is szól az író, melyik ol­vasó érzi a műveit nyereség­nek a maga számára? MAYER JUDIT Ifjúsági regényekről lévén szó, fö­lösleges csűrés-csavarásnak hat a kérdés további feszegetése. De azért mégis mintha volna valami­féle titkos üzenetük ezeknek a könyveknek; ez az üzenet szól a felnőtt ember lelke mélyén egyre élő gyermekkori énnek, a rejtőzkö­dőnek, valamint a megfoghatat- lanban hívőnek, a dacolónak, az olykor még igazságkeresőnek és az olykor még igazságszeretőnek, akire ránehezedik a mindennapos küzdelmek lélekszaggató terhe, s akiben megvan az akarat ennek túlélésére. Poór József első ifjúsági regénye, a Versfaragó Öllé kapitány nem me­sekönyv, de nem is tankönyv - pe­dig van benne mese is meg tan­anyag is. Az író, aki maga is szen­vedélyes vitorlázó, s a tengert is megjárta a fehér vitorlák alatt, egy játékos ötlettel megteremtette Versfaragó Öllé kapitányt, s köréje varázsolt vagy tíz gyereket, akik mind meg akarják tanulni a vitor­lázás nem éppen könnyű, de annál szebb mesterségét. A kis vitorlázó­növendékek megismerkednek Öllé kapitány kalandos életével, és egy­re többet sajátítanak el a vitorlázás tudományából. Ez nekik persze könnyebb, mint az olvasóknak, hi­szen szülőfalujukban ott a tó, a „Bögyös Zsemlye” - hivatalos ne­vén: Migara -, amelyen az elméleti oktatást kiegészíti a gyakorlat. Az olvasók csak a szemléletes leírás­ból meg a szöveghez tartozó ké­pekből tudhatják meg a tudnivaló­kat, de gondolom, így is sokan kedvet kapnak majd a vitorlázás­hoz. Még akkor is, ha a könyvből az is kiderül, hogy a dolog nem va­lami egyszerű, hiszen könnyű „vi­zitbe menni pontyékhoz”, azaz fel­borulni, és mindenre jól oda kell figyelni... Az olvasók - a gyerekek, de még a felnőttek is - bizonyára megkedvelik Öllé kapitányt és kis tanítványait, szeretettel fognak gondolni a kapitány egykori mes­terére, a bölcs és titokzatos kínai­ra, élvezni fogják a könyvben meg­örökített tájat szigeteivel, öbleivel. S ha nem is lesz mindjárt minden olvasóból vitorlázó, ez a könyv bi­zonyára kedves emléke marad mindenkinek, aki elolvasta, s talán egyszer később majd eszébe jut némelyiküknek: Mi lenne, ha én is megpróbálnám? A könyv szerepelt az első magyar- országi nemzetközi vitorláskiállí­táson, s a kilencvenes években nyílt Budán egy vendéglő Fogadó az Öllé kapitányhoz néven, Poór Józsefnek - aki maga illusztrálja a köteteit - az említett könyvben szereplő rajzai nagyított másolata­ival. Ilyesmi ritkán esik meg egy könyvvel tájainkon. Cúth János író, publicista így ír a könyvről Univerzális emberi teljesítmény címmel az Új Nőben: „Ez a munka a lélek melegével sugározza a ter­mészetszeretetet, méghozzá egy ennek megfelelő, újkori romanti­kus felfogásban. Olyan munkával állunk szemben, amilyent annyi­szor megidézett képzeletünk. Szü­lők és pedagógusok! Minden gyer­mek és tanuló rendelkezésére ké­ne állni a kötetnek...” És mintha Poór József következő könyve, a Kis Merész is teljessé tenné azt a mítoszt, melyet a ter­mészet és a küzdő ember köré ke­rekít írásaiban a szerző. A kortárs kritika a modern mesék csoportjá­ba sorolja ezt az alkotást. A szerző egy köteten belül magyarul, szlo­vákul, németül, angolul, franciául kiadott meséje lényegében egy jó­val terjedelmesebb regénynek (amely részleteiben szintén meg­jelent a sajtóban) rövidített válto­zata. „A lágy líraiságggal megírt, személyes hangvételű történet magva az identitáskeresés, vala­mint az emberi tisztesség. Szerep­lői a tenger lakói, de a mese volta­képpen az egyén énkereséséről szól” - írja a gyermekirodalomról készült tanulmányában a Szőrös Kő irodalmi és művészeti lapban Kozsár Zsuzsanna. A könyv kap­csán Turczel Lajos irodalomtörté­Belopja a technikát a gyermek ér­deklődési körébe. (Archív felvétel) nész, író és kritikus így fogalma­zott a szerzőnek írt gratulációjá­ban: „A magyar nyelvű iskoláink tanulói ezúttal nemcsak szép me­sét olvashatnak, hanem a négy nyelvre fordítás révén az idegen nyelvek iránti aktív érdeklődésük is nőni fog.” Poór József legújabb ifjúsági regé­nyét - a Ga és Ge meg a leleményes számítógép címűt - nagyon találó módon jellemzi egy olvasójának gondolatsora: „A Gage testvérpár­ra fergeteges szünidő vár, mert Zapuka, aki szenvedélyes számító- gépes kutató, Zanyukával a karján és egy ösztöndíjjal a zsebében az amerikai Nasa űrkutató központba utazik. Ám az indulás előtt még si­került csemetéi életét megkeserí­tenie azzal, hogy felügyeletüket Dapira bízza. Gyerekek! Hogyan lehet megszabadulni egy rémsé- ges, rigolyás felügyelőtől, aki az egész nyaratokat tönkreteheti? Olyan körülmények közé kell jut­tatni, amiből fejvesztve menekül. És Dapó iszonyodik a víztől. Ám akkor hogy lehet, hogy az öregem­ber egy csapásra a földkerekség legbátrabb hajóskapitányává vá­lik? Talán Gu, a számítógépes program varázsolja el, aki képes arra, hogy bárkit valaki mássá vál­toztasson? Aki képes arra, hogy maga is emberi alakot öltsön? Es honnan nyeri az erejét? Ki vagy mi áll az egész szövevényes helyzet mögött? Arról biztosítlak bennete­ket, hogy én semmi szín alatt nem árulom el ezeket a hétpecsétes tit­kokat, de ha elolvassátok ezt a könyvet, ti is részeseivé válhattok az izgalmas kalandoknak, minek folytán a rejtélyek sorozata, ha nem is mindennapi módon, de megoldódik.” Poór József ebben a könyvében is­mét belopja a technikát a gyermek érdeklődési körébe, mint azt már tette olyan munkáiban is, mint az Üzent érted a tenger vagy a Vitorláshajók története, amely a szerző egyetlen fordítása. Amikor a televíziós portréműsorá­ban, melyet mind a szlovák, mind a magyar csatornán láthattunk, a szerkesztő feltette a kérdést az író, a vitorlázó, a vállalkozó Poór Jó­zsefnek, mi következhet még, ő halk sóhajként jegyezte meg: szép könyvek. 2000-ben a Szőrös Kő iro­dalmi és művészeti folyóirat névte­len novellapályázatán elnyert he­lyezése talán azt jelzi, hogy az idén ötvenéves Poór József művészi ér­deklődése ismét a társadalom fel­nőtt része felé fordul. XXVI. DUNA MENTI TAVASZ - FELHÍVÁS ÚJ KÖNYV A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Duna- szerdahelyi Területi Választmánya és a Pódium Színházi Társaság meghirdeti a XXVI. Duna Menti Tavaszt, a gyermekszínjátszó együttesek, kisszínpadok, bábját­szó együttesek és szólóbábosok fesztiválját. A seregszemlére a jelentkezési la­pok beszerezhetőek a Csemadok területi választmányainak titkár­ságain. A jelentkezési lapokat kérjük a kö­vetkező címre küldeni: OV Csemadok, Trhovisko 825/8, A Duna Menti Tavasz szervezőbi­zottsága a Duna Menti Tavasz fesz­tivál alkalmából képzőművészeti versenyt hirdet gyerekek számára azzal a céllal, hogy a képzőművé­szeti adottságokkal rendelkező ál­talános iskolás gyermekeket vizuá­lis gondolkodásra ösztönözze, hogy azok a játék örömével ta­pasztalják meg az adott képzőmű­vészeti műfajok kifejezésbeli tarto­mányait. A versenybe, alkotásaikkal az alap­iskolák diákjai jelentkezhetnek a P.O.BOX 16., 929 01 Dunajská Streda Jelentkezési határidő: 2001. február 28. A korábbi évektől eltérően a cso­portok válogatására regionális fesztiválokon kerül sor, amelyek időpontja: 2001. április 15-május 5. A fesztivál időpontja és helyszíne: 2001. június 6-9., Dunaszerdahely Részletes információkkal a Csema­dok Dunaszerdahelyi Területi Vá­lasztmánya szolgál. (Tel+fax: 0709/552 24 78, mobil: 0905/358 529) következő kategóriákban: I. kategória 1-4. évfolyam II. kategória 5-9. évfolyam A beküldött munkák készülhetnek rajz- és festészeti technikákkal, te­matikailag kötetlenül. Beküldési határidő: 2001. április 20. Cím: ÓV Csemadok, Trhovisko 825/8, P.O.BOX 16., 929 01 Dunajská Streda Az eredményhirdetésre a szakmai zsűrizést követően a Duna Menti Tavasz fesztiválon kerül sor. „A nyelvcserefolyamatok felgyorsu­lásában a nem anyanyelven történő iskoláztatás és a vegyes házasságok egyre növekvő száma játssza a leg­nagyobb szerepet. Elsősorban e té­nyezők hatására szorul háttérbe az elsődleges szocializáció nyelve, a magyar, s helyét egyre több színté­ren a másodlagosan elsajátított szlovák nyelv veszi át, s válik domi­nánssá. Ez az út az újabb egynyelvű- ség felé vezet, ami abban is megnyil­vánul, hogy a közösség tagjai a szlo­vák nyelvet már nem csupán a több­ségi csoportokkal szemben használ­ják, hanem az egymás közötti, intraetnikus érintkezésben is. A koloni magyar és szlovák közös­ség kétnyelvűsége az utóbbi tíz-ti­zenöt évben eltérően alakult: a szlo­vákok között az életkor csökkenésé­vel csökken, a magyarok között nő a kétnyelvűek száma, tehát az életkor e teldntetben is meghatározó szoci­ológiai tényező. A család két szem­pontból is szerepet játszik a kétnyel­vűségben: 1. szociolingvisztikai té­nyezőként azért, mert a családban dől el, hogy a szülők melyik nyelven szocializálják és müyen nyelvű isko­lába íratják gyermeküket; 2. nyelv- használati színtérként, mert a ki­sebbségek nyelvi életében növek­szik e színtér szerepe. A családon Sámlor Átírta ANYANYELVHASZNÁLAT ÉS KÉTNYELVŰSÉG egy nagy a; bcsrtM&fi/tfjtígbet». K«íi*útan belül az anyanyelv használatában a leghomogénebb az idősek nemze­déke, a középkorúaknál a vegyes házasságokra épülő családokban szorul vissza a legintenzívebben az anyanyelv, a fiatalok korcsoportjá­ban ezenkívül az államnyelvUskola gyorsítja fel a nyelvcserét. A nyelv­csere folyamatát a vegyes házassá­gon belül gyakran a magyar nyelv­vel szembeni negatív viszonyulás is felgyorsítja.” Kalligram Kiadó, Pozsony, 2000 KÉPZŐMŰVÉSZETI VERSENY - FELHÍVÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom