Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-28 / 298. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 28. JEGYZET Bus és Sirak GAÁL LÁSZLÓ Ha majd január húszadikán bebeiktatják elnöki hivatalába ifjabb Bust, európai kollégái, Sirak, Blér és Süssél is bizonyára gratulálnak neki. Lehet, hogy még Vasingtonba is elutaznak hozzá. Vajon mit szólnának az említett urak, ha ilyen formában olvasnák nevüket egy szlovákiai kiadványban? Bizonyára nem is ismernének magukra. Mint ahogyan a tizenhetedik századi ellenreformátor és esztergomi érsek, Pázmány Péter, ha netán feltámadna, nem ismerne nevére egykori működési helyének, a vágsellyei kastélynak a falán levő utcanévtáblán. Mert azon kéken fehéren ez áll: ulica P. Pázmana. Pedig az utcát róla nevezték el, s valószínűleg nem azért írták így, hogy a járókelő ne higgye azt, a dunszerda- helyi polgármesterről elnevezett utcán jár. Azért írják így, mert ezt követeli Csak az a zöld pötty SZABÓ MÓNIKA Egyenruhásaink ismét megtréfáltak. Ha nem tapasztalnám, nem hinném, milyen lelelményesek és ödetesek. A közlemúltban vizsgaidőszak lehetett a rendőrakadémián. Erre abból következtettem, hogy a rendőrautóban hárman ültek. Két suhanc és egy rangidős egycsillagos, akinek feltehetően az volt a feladata, hogy felügyelje, mennyire sajátították el a fiatalok az igazoltatás és bírságolás csínját-bínját. A tisztforma alak tudott vezetni és csak úgy vágta a paragrafusokat, melyeket megsértettem. A két ifjonc pedig épphogy beszélni és írni tudott. De közös erővel kibabráltak velem. Történt ugyanis, hogy egy kereszteződésben a sárgán hajtottam át, majd a lovak közé csaptam, hogy a következőknél még elérjem a zöldet. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, kénytelen voltam jócskán túllépni a megengedett sebességet. De sikerült, és ez elégedettséggel töltött el. Valószínűleg a lesből támadó rendőröket is, akiknek több sem kellett. Utánam eredtek, és mivel autós üldözésből nem vizsgáztam, pár méter után megadtam magam, és félre áltam. Önelégült arccal közölték, áthathajtottam a piroson, a gyorshajtást egy szóval sem említették. Mivel tudtam, hogy nincs igazuk, ezt mosolyogva tudomásukra hoztam. Akinek vannak tapasztalatai a a szlovák helyesírási szabályzat. Nem tudok rájönni a szabályzat logikájára. Ha Pázmány Páz- man, akkor Shakespeare akár Sejkspír is lehetne, Chagall meg Sagal. Vagy teszem azt, Or- szágh-Hviezdoslav miért nem Orság? Még jó, hogy Kodályból nem lett Kodaj, vagy Kodáf. Ez volt a szerencséje a galántai magyar gimnáziumnak is, mert így a napokban gond nélkül felvehette a Galántai táncok zeneszerzőjének nevét. A vágsellyei magyar alapiskolának nincs ilyen szerencséje. Ök Pázmány nevét szeretnék felvenni, az egykor vágsellyén is működő hittudósét, ám nem tehetik. Csak Pázman nevét vehetnék fel, azt azonban nem akarják. Azt állítják, és joggal, hogy ő nem ő. Az iskola tanárai csak az eredeti helyesírással hajlandók felvenni Pázmány nevét, ők nem Pázman-iskolában akarnak tanítani. Jogos a követelés, mert egy magyar iskola küldetése nemcsak az, hogy művelt embereket képezzen, hanem az is hogy a nemzeti öntudat megtartására neveljen. De tehetné ezt ilyen névvel?! rendőrökkel, tudja, azt nem viselik el, ha az ember meg van győződve saját igazáról. Most sem viselték el. Annál kevésbé, hogy útitársam közölte velük, kész tanúskodni, hogy még a sárgán hajtottam át. Ami szerintem még mindig jobb, mintha hirtelen lefékeztem volna, és a mögöttem haladó pár autó csörömpölve követte volna példámat. Látva, hogy próbálkozásuk sikertelen, dühösen körbejárták az autót, melynek már megvannak az évei és hagy némi kívánni valót maga után a karosszériája. Amikor a kocsi hátulját szemrevételezték, észrevették valamit, amitől úgy érezhették, itt a pillanat, hogy ismét felülkerekedjenek. Az a fránya zöld pötty! Igen, lejárt a környezetvédelmi ellenőrzést igazoló pötty. Összedugták a fejüket, ki milyen büntetést javasol. Természetesen az egycsillagos javaslata nyerte el a többség támogatását. „Szerelje le a rendszámtáblákat” - hangott az utasítás. Cserébe kaptam egy igazolást, hogy ötszáz korona kí- séretében beszolgáltattam a táblákat és pár hétig rendszámtábla nélkül is használhatom a kocsit. Aminek szintén van előnye, nem tudják felírni. Az eljárás és a büntetés annyira szokatlannak tűnt, hogy kérdezgettem ismerősöket, találkoztak-e már hasonlóval. Nem találkoztak. Tehát a helyzet az, hogy az egycsillagos rangidős hirtelen fölindulásában, meg attól való félelmében, hogy felsül a fiatal rendőmemzedék előtt, úgy hazározott, példát statuál. Lehet, hogy önhibáján kívül, de sikerült precedenst teremtenie. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Most, hogy nyertem a fogadóirodában, megengedhetem magamnak, hogy saját műhóm hulljon a saját tetőmről (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ OSZTRÁK és SVÁJCI LAP Az igazi fordulat még várat magára Jugoszláviában - véli a Der Standard. Az osztrák lap szerint „a szer- beknek önvizsgálatot kell tartaniuk, ha az európai család tagjai akarnak lenni. Nem elég bíróság elé állítani Milosevicset, és a nyakába varrni a felelősséget. A nemzet katarzisa attól függ, képesek-e a szerbek önmagukban keresni a hibákat, és bevallani, hogy maguk okozták a négy vesztes háborút és az életszínvonal visszaesését.” A svájci Tages-Anzeiger szerint „a szerbiai reformereknek egységet kell tanúsítaniuk. A demokráciához vezető úton az első buktató az lehet, hogy a fordulatot végrehajtó, 18 tagú pártszövetség nagyon változatos összetételű. A múlt erői, amelyek még mindig a szavazatok 27 százalékát szerezték meg, csak arra várnak, hogy a DOS megbénuljon a belső frakcióharcokban”. A gyermekek nagy mértékben függnek a felnőttektől, családjuktól, valamint az őket övező világtól Kötelességünk vigyázni rájuk A harmadik évezred kiiszü- bén, Krisztus születésének évfordulóján valami jót is kellene tenni az emberiség érdekében, amivel ellensúlyozni lehetne az elmúlt évezred bűneit: a háborúkat, a jogtiprásokat, akár még a koszovói válságot is - hangzott II. János Pál pápa felhívása, amire világszerte különféleképpen reagáltak. SZENTGÁLI ANIKÓ Eltekintve az emberek általános közömbösségétől, sokan komolyan vették a Szentatya felhívását, az egyes emberjogi szervezetek különböző kampányokat szerveztek. A Sant Egidio vallási közösség a halál- büntetés eltörléséért kezdeményezett aláírásgyűjtést, melyhez a Fo- koláre és az Amnesty International szervezetek is kapcsolódtak. Hazánkban novemberben kezdődött a rasszizmus ellenes országos kampány. Rudolf Schuster köztársasági elnök - mintegy karácsonyi ajándékként - kegyelemben részesítette az enyhébb bűncselekmények elkövetőit. Válságközpontok nyitották meg kapuikat a megkínzott édesanyák és gyermekek előtt. Októberben pedig vüágméretű kampány indult a kínzás, elsősorban a gyermekek kínzása ellen. A kampányt az Amnesty International - mely az ENSZ tanácsadójaként működik, és 1977-ben Béke Nobel-dijat kapott - szervezi, de bárki bekapcsolódhat, hiszen a gyerekekről, az emberiség jövőjéről van-szó. A gyermekek - testi és lelki éretlenségüknél fogva - nagy mértékben függnek a felnőttektől, családjuktól, az őket övező világtól, éppen ezért speciális helyzetben vannak. Nemzetközi dokumentumokban rögzítették: a gyermekeknek is vannak jogaik az élethez való jogtól egészen a védelemhez való jogig. A gyerekeket óvni kell mindennemű testi és lelki kínzás, a fegyveres konfliktusoktól, a szexuális és egyéb zaklatásoktól. A gyerekeknek joguk van művelődni, játszani, pihenni, és védeni kell őket a veszélyes és ártalmas munkától - mint például a fegyveres erőknél végzett szolgálat -, és csak indokolt, rendkívüli esetben szabad börtönbe zárni őket. A gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy a felnőttek vigyázzanak rájuk, ami viszont nem jelenti, hogy a felnőttek tulajdonát képezik. Ellenkezőleg joguk van véleményt formálni, amit a felnőtteknek kötelességük figyelembe venni, amikor róluk döntenek. A nemzetközi dokumentumok többségében a gyermek fogalom olyan személyt jelöl, aki még nem töltötte be 18. életévét, ám bizonyos országokban 21, sőt 24 éves korig számít valaki gyereknek, illetve fiatalkorúnak. A jogi értelemben vett nagykorúság általában különbözik attól az életkortól, amikor a gyermek már vállani tudja a felelősséget tetteiért, amikor már különbséget tud tenni jó és rossz között, és felfogja tette következményeit is. Tehát emocionális és intellektuális szempontból annyira fejlett, hogy ki lehet hallgatni, bíróság elé lehet állítani, nevelőintézetbe lehet zárni. Ez a határ minden gyereknél más. Természetesen a felnőttek nem veszik jó néven, ha gyermekük lop, csal, hazudik. Érthető, ha mindenki „meg akarja nevelni” csemetéjét. Ez azonban nem jogosít fel senkit sem arra, hogy üsse-verje vagy lelküeg gyötörje a nála gyengébbet. A gyerekeket nemcsak közvetlenül - pofonokkal, derékszíjjal, ütlegeléssel - lehet kínozni, hanem közvetetten is. Elég, ha elkülönítik szüleitől, a hozzá közel álló személyek bántalmazásával, meggyilkolásával fenyegetik, ha egyedül hagyják egy sötét helyen, és még sorolhatnánk. Az Amnesty International megrázó jelentésében számos esetet olvashatunk, melyek az emberek kegyetlenségéről, embertelenségéről tanúskodnak. Firoz kilencéves bangladesi kisfiú. Egyedüli bűne, hogy rossz helyre született. Édesapjával 1999júliusában egy családnak segített a költözködésnél. Hirtelen eltűnt a család mobiltelefonja, és amikor Firoz édesapja házon kívül volt, a kisfiút meggyanúsították lopással. Firoz tagadta a dolgot, és már-már hazaengedte őt a családfő, amikor az egyik 25 éves fiú a vécébe vonszolta, és ütötte-verte, ahol csak érte. Amikor Firoz apja visszaért, azonnal hazavitte a fiát. Éjjel háromkor jelent meg náluk a rendőrFiroz, a bangladesi kisfiú egyetlen bűne, hogy rossz helyre született. ség, és a fiút letartóztatták. A kihallgatás során többször is megverték. „Előbb arcon vágtak, majd szorosan megkötözték a csuklómat és az állkapcsomat. Fájt, és nem tudtam rendesen lélegezni. Állandóan azt kérdezték, hol van a mobü. Amikor azt válaszoltam, hogy nem is láttam, elkezdtek verni” - tett később vallomást a kilencéves kisfiú. A rendőrök megparancsolták: guggoljon le. Vele szemben egy rendőr ült. „Felemelte a lábát, cipőstül a bal térdemre tette, és teljes erőből lefelé nyomta. Annyira fájt a térdem, hogy meg sem tudtam mozdítani. Reggelig a cellában hagytak. Aztán bejöttek, és felkötöttek egy rúdra, felhúztak, vállamat a rúdhoz szorították, karjaimat a rúd köré erősítették. így lógtam órákig. Másnap visszajöttek. A rendőr kezében fogó volt. Egyfolytában azt kérdezte, hol a mobil. Megismételtem, hogy nem láttam. Erre megparancsolta, hogy nyújtsam ki a hüvelykujjamat. Megfogta, és a fogó közé tette. Erősen össze- szorítta, és szétroncsolta az ujjamat. Hogy utána mi történt, nem tudom...” - mondta Firoz. A fiút egyszer sem látogathatták meg a szülei a börtönben. Nagy nehezen az édesapának sikerült kicsikarni egy levelet az egyik helyi politikustól, aki Firoz elengedését kérte, ugyanakkor az apát kényszerítette egy üres papír aláírására. Mivel sem írni, sem olvasni nem tud, rányomta az ujjlenyomatát. A család félt a további esetleges gyanúsítgatástól, ezért úgy döntöttek, senki ellen sem tesznek feljelentést. Hónapokba tellett, míg Firoz rendbejött - fizikailag. A lelki traumából a mai napig nem gyógyult ki. Bár a bangladesi fiú esetével emberjogi aktivisták kezdtek el foglalkozni, a helyi sajtó is írt a szörnyűségről, mégsem történt semmi. A bangladesi kormánya mai napig nem indított eljárást, az embertelen rendőröket nem vonták felelősségre. Szlovákiában nem tartanak nyilván ilyen kegyetlen esetet, ám nálunk sem ideális a helyzet. A rendőrségi adatok szerint 19951997-ben az erőszakos bűncselekmények 30,2%-át nyilvános helyen, 69,8%-át a háztartásokban követték el. A családban elkövetett erőszak a legkevésbé felderített bűn- cselekmények közé tartozik, kevés ilyen bejelentés érkezik. Szakértők szerint a családban elkövetett erőszakos bűncslekmények mintegy 10%-ra derül fény, s ennek is csak 2%-át jelentik az illetékes szerveknél. A háztartásokban elkövetett erőszak lehet fizikai, szellemi és szexuális jellegű. Általában hosszú ideig tart és rendszeres. Leggyakoribb típusa a félj erőszakoskodása a feleséggel, illetve a szülőé a gyerekével. A gyerekek kétszeresen kiszolgáltatottak. Nem tesznek feljelentést, szégyellik a történteket, a kínzás gyakran csak véletlenül kerül napvilágra, ráadásul ez fejlődésükre is negatívan hathat. A gyermekek jogairól szóló keretegyezmény kötelezi a dokumentumot ratifikáló országokat, hogy a gyermekek biztonsága és védelme érdekében megfelelő legiszlatív, adminisztrációs, szociális és egyéb, nevelésükkel kapcsolatos intézkedéseket hozzanak. Az egyezmény értelmében tilos a gyermekek kínzása, megalázása és a veA gyerekek kétszeresen kiszolgáltatottak; szégyellik a történteket. lük való embertelen bánásmód. Indokolt esetben - bizonyos bűncselekmények elkövetésekor - a gyerekeket is őrizetbe lehet venni, ám azonnal megfelelő jogi védelemben kell részesíteni őket. Ha egy fiatalkorú súlyos testi vagy lelki traumát szenvedett, az egyes államoknak kötelességük mindent megtenni felépülése érdekében, az esetet pedig alaposan ki kell vizsgálni. A gyermekek ellen elkövetett erőszak mindannyiunkat érint, és ha ki akarjuk irtani társadalmunkból, megfelelő figyelmet kell szentelni a problémának. Az első lépés: beszélni kezdünk róla. Nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is fellépünk ellene, és nem ítéljük el azokat a gyerekeket, akik - hajléktalan szüleikkel - az utcán tengetik életüket. Ők nem tehernek róla, hogy nincs fedél a fejük fölött. A gyermekek ellen elkövetett erőszak, a gyermekkínzás súlyos társadalmi és szociális probléma, és közvetetten mindannyian részesei vagyunk, ha semmit sem teszünk a nyilvánvaló erőszak ellen. Ne legyünk süketek és vakok, helyette nyíltan mondjuk ki az igazságot, és tegyünk meg mindent a gyerekek jobb jövője érdekében! A gyerekeket óvni kell a fegyveres konfliktusoktól (Archív felvétel)
