Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-28 / 298. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 28. JEGYZET Bus és Sirak GAÁL LÁSZLÓ Ha majd január húszadikán be­beiktatják elnöki hivatalába if­jabb Bust, európai kollégái, Sirak, Blér és Süssél is bizonyá­ra gratulálnak neki. Lehet, hogy még Vasingtonba is elutaznak hozzá. Vajon mit szólnának az említett urak, ha ilyen formá­ban olvasnák nevüket egy szlo­vákiai kiadványban? Bizonyára nem is ismernének magukra. Mint ahogyan a tizenhetedik századi ellenreformátor és esz­tergomi érsek, Pázmány Péter, ha netán feltámadna, nem is­merne nevére egykori működési helyének, a vágsellyei kastély­nak a falán levő utcanévtáblán. Mert azon kéken fehéren ez áll: ulica P. Pázmana. Pedig az utcát róla nevezték el, s valószínűleg nem azért írták így, hogy a járó­kelő ne higgye azt, a dunszerda- helyi polgármesterről elneve­zett utcán jár. Azért írják így, mert ezt követeli Csak az a zöld pötty SZABÓ MÓNIKA Egyenruhásaink ismét megtréfál­tak. Ha nem tapasztalnám, nem hinném, milyen lelelményesek és ödetesek. A közlemúltban vizs­gaidőszak lehetett a rendőraka­démián. Erre abból következtet­tem, hogy a rendőrautóban hár­man ültek. Két suhanc és egy rangidős egycsillagos, akinek fel­tehetően az volt a feladata, hogy felügyelje, mennyire sajátították el a fiatalok az igazoltatás és bír­ságolás csínját-bínját. A tisztfor­ma alak tudott vezetni és csak úgy vágta a paragrafusokat, me­lyeket megsértettem. A két ifjonc pedig épphogy beszélni és írni tudott. De közös erővel kibabrál­tak velem. Történt ugyanis, hogy egy kereszteződésben a sárgán hajtottam át, majd a lovak közé csaptam, hogy a következőknél még elérjem a zöldet. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, kénytelen vol­tam jócskán túllépni a megenge­dett sebességet. De sikerült, és ez elégedettséggel töltött el. Való­színűleg a lesből támadó rendőröket is, akiknek több sem kellett. Utánam eredtek, és mivel autós üldözésből nem vizsgáz­tam, pár méter után megadtam magam, és félre áltam. Önelégült arccal közölték, áthathajtottam a piroson, a gyorshajtást egy szó­val sem említették. Mivel tud­tam, hogy nincs igazuk, ezt mo­solyogva tudomásukra hoztam. Akinek vannak tapasztalatai a a szlovák helyesírási szabályzat. Nem tudok rájönni a szabályzat logikájára. Ha Pázmány Páz- man, akkor Shakespeare akár Sejkspír is lehetne, Chagall meg Sagal. Vagy teszem azt, Or- szágh-Hviezdoslav miért nem Orság? Még jó, hogy Kodályból nem lett Kodaj, vagy Kodáf. Ez volt a szerencséje a galántai magyar gimnáziumnak is, mert így a napokban gond nélkül fel­vehette a Galántai táncok zene­szerzőjének nevét. A vágsellyei magyar alapiskolának nincs ilyen szerencséje. Ök Pázmány nevét szeretnék felvenni, az egykor vágsellyén is működő hittudósét, ám nem tehetik. Csak Pázman nevét vehetnék fel, azt azonban nem akarják. Azt állítják, és joggal, hogy ő nem ő. Az iskola tanárai csak az eredeti helyesírással hajlandók felvenni Pázmány nevét, ők nem Pázman-iskolában akarnak tanítani. Jogos a követelés, mert egy magyar iskola küldeté­se nemcsak az, hogy művelt embereket képezzen, hanem az is hogy a nemzeti öntudat meg­tartására neveljen. De tehetné ezt ilyen névvel?! rendőrökkel, tudja, azt nem vise­lik el, ha az ember meg van győződve saját igazáról. Most sem viselték el. Annál kevésbé, hogy útitársam közölte velük, kész tanúskodni, hogy még a sár­gán hajtottam át. Ami szerintem még mindig jobb, mintha hirte­len lefékeztem volna, és a mögöt­tem haladó pár autó csörömpöl­ve követte volna példámat. Lát­va, hogy próbálkozásuk sikerte­len, dühösen körbejárták az au­tót, melynek már megvannak az évei és hagy némi kívánni valót maga után a karosszériája. Ami­kor a kocsi hátulját szemrevéte­lezték, észrevették valamit, amitől úgy érezhették, itt a pilla­nat, hogy ismét felülkerekedje­nek. Az a fránya zöld pötty! Igen, lejárt a környezetvédelmi el­lenőrzést igazoló pötty. Össze­dugták a fejüket, ki milyen bün­tetést javasol. Természetesen az egycsillagos javaslata nyerte el a többség támogatását. „Szerelje le a rendszámtáblákat” - hangott az utasítás. Cserébe kaptam egy igazolást, hogy ötszáz korona kí- séretében beszolgáltattam a táb­lákat és pár hétig rendszámtábla nélkül is használhatom a kocsit. Aminek szintén van előnye, nem tudják felírni. Az eljárás és a bün­tetés annyira szokatlannak tűnt, hogy kérdezgettem ismerősöket, találkoztak-e már hasonlóval. Nem találkoztak. Tehát a helyzet az, hogy az egycsillagos rangidős hirtelen fölindulásában, meg at­tól való félelmében, hogy felsül a fiatal rendőmemzedék előtt, úgy hazározott, példát statuál. Lehet, hogy önhibáján kívül, de sikerült precedenst teremtenie. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Most, hogy nyertem a fogadóirodában, megengedhetem magamnak, hogy saját műhóm hulljon a saját te­tőmről (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ OSZTRÁK és SVÁJCI LAP Az igazi fordulat még várat magára Jugoszláviában - véli a Der Stan­dard. Az osztrák lap szerint „a szer- beknek önvizsgálatot kell tartani­uk, ha az európai család tagjai akarnak lenni. Nem elég bíróság elé állítani Milosevicset, és a nya­kába varrni a felelősséget. A nem­zet katarzisa attól függ, képesek-e a szerbek önmagukban keresni a hibákat, és bevallani, hogy maguk okozták a négy vesztes háborút és az életszínvonal visszaesését.” A svájci Tages-Anzeiger szerint „a szerbiai reformereknek egységet kell tanúsítaniuk. A demokráciá­hoz vezető úton az első buktató az lehet, hogy a fordulatot végrehajtó, 18 tagú pártszövetség nagyon vál­tozatos összetételű. A múlt erői, amelyek még mindig a szavazatok 27 százalékát szerezték meg, csak arra várnak, hogy a DOS megbé­nuljon a belső frakcióharcokban”. A gyermekek nagy mértékben függnek a felnőttektől, családjuktól, valamint az őket övező világtól Kötelességünk vigyázni rájuk A harmadik évezred kiiszü- bén, Krisztus születésének évfordulóján valami jót is kellene tenni az emberiség érdekében, amivel ellensú­lyozni lehetne az elmúlt évezred bűneit: a háború­kat, a jogtiprásokat, akár még a koszovói válságot is - hangzott II. János Pál pápa felhívása, amire világszerte különféleképpen reagáltak. SZENTGÁLI ANIKÓ Eltekintve az emberek általános kö­zömbösségétől, sokan komolyan vették a Szentatya felhívását, az egyes emberjogi szervezetek külön­böző kampányokat szerveztek. A Sant Egidio vallási közösség a halál- büntetés eltörléséért kezdeménye­zett aláírásgyűjtést, melyhez a Fo- koláre és az Amnesty International szervezetek is kapcsolódtak. Ha­zánkban novemberben kezdődött a rasszizmus ellenes országos kam­pány. Rudolf Schuster köztársasági elnök - mintegy karácsonyi aján­dékként - kegyelemben részesítette az enyhébb bűncselekmények elkö­vetőit. Válságközpontok nyitották meg kapuikat a megkínzott édesa­nyák és gyermekek előtt. Október­ben pedig vüágméretű kampány in­dult a kínzás, elsősorban a gyerme­kek kínzása ellen. A kampányt az Amnesty International - mely az ENSZ tanácsadójaként működik, és 1977-ben Béke Nobel-dijat kapott - szervezi, de bárki bekapcsolódhat, hiszen a gyerekekről, az emberiség jövőjéről van-szó. A gyermekek - testi és lelki éretlenségüknél fogva - nagy mértékben függnek a felnőt­tektől, családjuktól, az őket övező világtól, éppen ezért speciális hely­zetben vannak. Nemzetközi doku­mentumokban rögzítették: a gyer­mekeknek is vannak jogaik az élet­hez való jogtól egészen a védelem­hez való jogig. A gyerekeket óvni kell mindennemű testi és lelki kín­zás, a fegyveres konfliktusoktól, a szexuális és egyéb zaklatásoktól. A gyerekeknek joguk van művelődni, játszani, pihenni, és védeni kell őket a veszélyes és ártalmas munkától - mint például a fegyveres erőknél végzett szolgálat -, és csak indokolt, rendkívüli esetben szabad börtönbe zárni őket. A gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy a felnőttek vigyáz­zanak rájuk, ami viszont nem jelen­ti, hogy a felnőttek tulajdonát képe­zik. Ellenkezőleg joguk van véle­ményt formálni, amit a felnőtteknek kötelességük figyelembe venni, amikor róluk döntenek. A nemzet­közi dokumentumok többségében a gyermek fogalom olyan személyt je­löl, aki még nem töltötte be 18. élet­évét, ám bizonyos országokban 21, sőt 24 éves korig számít valaki gye­reknek, illetve fiatalkorúnak. A jogi értelemben vett nagykorúság általá­ban különbözik attól az életkortól, amikor a gyermek már vállani tudja a felelősséget tetteiért, amikor már különbséget tud tenni jó és rossz kö­zött, és felfogja tette következmé­nyeit is. Tehát emocionális és intel­lektuális szempontból annyira fej­lett, hogy ki lehet hallgatni, bíróság elé lehet állítani, nevelőintézetbe le­het zárni. Ez a határ minden gyerek­nél más. Természetesen a felnőttek nem veszik jó néven, ha gyermekük lop, csal, hazudik. Érthető, ha min­denki „meg akarja nevelni” cseme­téjét. Ez azonban nem jogosít fel senkit sem arra, hogy üsse-verje vagy lelküeg gyötörje a nála gyen­gébbet. A gyerekeket nemcsak köz­vetlenül - pofonokkal, derékszíjjal, ütlegeléssel - lehet kínozni, hanem közvetetten is. Elég, ha elkülönítik szüleitől, a hozzá közel álló szemé­lyek bántalmazásával, meggyilkolá­sával fenyegetik, ha egyedül hagy­ják egy sötét helyen, és még sorol­hatnánk. Az Amnesty International megrázó jelentésében számos ese­tet olvashatunk, melyek az emberek kegyetlenségéről, embertelensé­géről tanúskodnak. Firoz kilencéves bangladesi kisfiú. Egyedüli bűne, hogy rossz helyre született. Édesap­jával 1999júliusában egy családnak segített a költözködésnél. Hirtelen eltűnt a család mobiltelefonja, és amikor Firoz édesapja házon kívül volt, a kisfiút meggyanúsították lo­pással. Firoz tagadta a dolgot, és már-már hazaengedte őt a családfő, amikor az egyik 25 éves fiú a vécébe vonszolta, és ütötte-verte, ahol csak érte. Amikor Firoz apja visszaért, azonnal hazavitte a fiát. Éjjel há­romkor jelent meg náluk a rendőr­Firoz, a bangladesi kis­fiú egyetlen bűne, hogy rossz helyre született. ség, és a fiút letartóztatták. A kihall­gatás során többször is megverték. „Előbb arcon vágtak, majd szorosan megkötözték a csuklómat és az áll­kapcsomat. Fájt, és nem tudtam rendesen lélegezni. Állandóan azt kérdezték, hol van a mobü. Amikor azt válaszoltam, hogy nem is lát­tam, elkezdtek verni” - tett később vallomást a kilencéves kisfiú. A rendőrök megparancsolták: guggol­jon le. Vele szemben egy rendőr ült. „Felemelte a lábát, cipőstül a bal tér­demre tette, és teljes erőből lefelé nyomta. Annyira fájt a térdem, hogy meg sem tudtam mozdítani. Regge­lig a cellában hagytak. Aztán bejöt­tek, és felkötöttek egy rúdra, felhúz­tak, vállamat a rúdhoz szorították, karjaimat a rúd köré erősítették. így lógtam órákig. Másnap visszajöttek. A rendőr kezében fogó volt. Egy­folytában azt kérdezte, hol a mobil. Megismételtem, hogy nem láttam. Erre megparancsolta, hogy nyújt­sam ki a hüvelykujjamat. Megfogta, és a fogó közé tette. Erősen össze- szorítta, és szétroncsolta az ujjamat. Hogy utána mi történt, nem tu­dom...” - mondta Firoz. A fiút egy­szer sem látogathatták meg a szülei a börtönben. Nagy nehezen az édes­apának sikerült kicsikarni egy leve­let az egyik helyi politikustól, aki Fi­roz elengedését kérte, ugyanakkor az apát kényszerítette egy üres pap­ír aláírására. Mivel sem írni, sem ol­vasni nem tud, rányomta az ujjle­nyomatát. A család félt a további esetleges gyanúsítgatástól, ezért úgy döntöttek, senki ellen sem tesz­nek feljelentést. Hónapokba tellett, míg Firoz rendbejött - fizikailag. A lelki traumából a mai napig nem gyógyult ki. Bár a bangladesi fiú esetével emberjogi aktivisták kezd­tek el foglalkozni, a helyi sajtó is írt a szörnyűségről, mégsem történt semmi. A bangladesi kormánya mai napig nem indított eljárást, az em­bertelen rendőröket nem vonták fe­lelősségre. Szlovákiában nem tarta­nak nyilván ilyen kegyetlen esetet, ám nálunk sem ideális a helyzet. A rendőrségi adatok szerint 1995­1997-ben az erőszakos bűncselek­mények 30,2%-át nyilvános helyen, 69,8%-át a háztartásokban követ­ték el. A családban elkövetett erő­szak a legkevésbé felderített bűn- cselekmények közé tartozik, kevés ilyen bejelentés érkezik. Szakértők szerint a családban elkövetett erőszakos bűncslekmények mintegy 10%-ra derül fény, s ennek is csak 2%-át jelentik az illetékes szervek­nél. A háztartásokban elkövetett erőszak lehet fizikai, szellemi és sze­xuális jellegű. Általában hosszú ide­ig tart és rendszeres. Leggyakoribb típusa a félj erőszakoskodása a fele­séggel, illetve a szülőé a gyerekével. A gyerekek kétszeresen kiszolgálta­tottak. Nem tesznek feljelentést, szégyellik a történteket, a kínzás gyakran csak véletlenül kerül napvi­lágra, ráadásul ez fejlődésükre is ne­gatívan hathat. A gyermekek jogai­ról szóló keretegyezmény kötelezi a dokumentumot ratifikáló országo­kat, hogy a gyermekek biztonsága és védelme érdekében megfelelő legiszlatív, adminisztrációs, szociál­is és egyéb, nevelésükkel kapcsola­tos intézkedéseket hozzanak. Az egyezmény értelmében tilos a gyer­mekek kínzása, megalázása és a ve­A gyerekek kétszere­sen kiszolgáltatottak; szégyellik a történteket. lük való embertelen bánásmód. In­dokolt esetben - bizonyos bűncse­lekmények elkövetésekor - a gyere­keket is őrizetbe lehet venni, ám azonnal megfelelő jogi védelemben kell részesíteni őket. Ha egy fiatal­korú súlyos testi vagy lelki traumát szenvedett, az egyes államoknak kötelességük mindent megtenni felépülése érdekében, az esetet pe­dig alaposan ki kell vizsgálni. A gyermekek ellen elkövetett erőszak mindannyiunkat érint, és ha ki akarjuk irtani társadalmunkból, megfelelő figyelmet kell szentelni a problémának. Az első lépés: beszél­ni kezdünk róla. Nemcsak elmélet­ben, hanem a gyakorlatban is fellé­pünk ellene, és nem ítéljük el azo­kat a gyerekeket, akik - hajléktalan szüleikkel - az utcán tengetik életü­ket. Ők nem tehernek róla, hogy nincs fedél a fejük fölött. A gyermekek ellen elkövetett erő­szak, a gyermekkínzás súlyos társa­dalmi és szociális probléma, és köz­vetetten mindannyian részesei va­gyunk, ha semmit sem teszünk a nyilvánvaló erőszak ellen. Ne le­gyünk süketek és vakok, helyette nyíltan mondjuk ki az igazságot, és tegyünk meg mindent a gyerekek jobb jövője érdekében! A gyerekeket óvni kell a fegyveres konfliktusoktól (Archív felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom