Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-22 / 295. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 22. TÉMA:ŐSERDŐK A természetvédők könyörtelen „hadsereggel" állnak szemben: fakitermelőkkel, latifundistákkal, drogkereskedőkkel A dzsungel mélyén is a foci a legnépszerűbb sportág Indiánolimpia MTI-HÍR A „legújabbkori olimpiának” Bra­zília ad otthont: a játékok az Ama­zonas dzsungelében folytak. Ez az olimpia azonban nem nemzetközi, hanem inkább „törzsközi”, mivel kizárólag az indiánoké. Az idén immár harmadik alkalom­mal rendezték meg a brazíliai indi­ánolimpiát, amelyen egyebek kö­zött nyilazás, lándzsadobás, má­zsás fatörzscipelés volt a legfőbb versenyszám. Az úszás is kicsit el­térő a megszokottól, mivel nem medencében folyik, hanem folyó­ban, méghozzá a folyásiránnyal szemben. A legnépszerűbb sport­ág azonban a dzsungel mélyén is - elvégre Brazíliáról van szó - a foci. Az idei játékokon összesen 31 törzs 709 sportolója vett részt. Az olimpiai falu Brazília Para nevű eldugott északi tartományában, Maraba városkában van, egy olyan településen, amely csupán fél­évente létezik. Az év másik felében teljesen elönti a közeli folyó. „Ez nem az Antarktisz, ahol csak pingvinek csámpáznak" Megoldást is kínálnak a Greenpeace aktivistái INTERNET-HÍR Az őserdők pusztítása elleni leg­nagyobb szabású nemzetközi kampányt a Greenpeace szervezi. Az agresszivitásról is híres környe­zetvédők azonban „őserdőügy­ben” megoldást is kínálnak. Sze­rintük a fő gond az, hogy több mil­lió ember munkája kötődik a faki­vágáshoz. Ennek alternatívája le­het az ökoturizmus kialakítása az esőerdők térségében, ami jelentős jövedelmekkel kecsegtet. Az ipar sem szűnne meg. A gumi, az erdei gyümölcsök, a brazil mogyoró, a gyógynövények termelése szintén sok-sok embernek adna állandó munkát. A Greenpeace aktivistái a keres­kedelmi érdekek elleni harc mel­lett felelősnek érzik magukat az ott élő emberekért, hiszen - ahogy fogalmaznak - „ez nem az Antarktisz, ahol csak pingvinek csámpáznak”. Erdővédő Greenpeace-aktivisták Trópusi erdők pusztulása Koncert az erdőkért Sting is dzsungelvédő Sting, a népszerű brit énekes meg­lehetősen komoly harcot folytat az esőerdők megvédéséért, talán ő a legismertebb „dzsungelvédő”. Az Esőerdő Alapítványnak még ma is elnöke. Védőakcióit nem­csak Amazoniában, de Madagasz­kár szigetén és Thaiföldön is foly­tatja az említett alapítvány. Sting és felesége rendszeresen minden évben szervez egy koncer­tet a Carnegie Hall-ban, ahol gya­kori vendég Pavarotti, Jessye Nor­man és Bruce Springsteen. A bevé­telek jelentős részét fordítják az őserdők védelmére. Sting jó barátságba került egy amazonjai indián törzsfőnökkel. Persze sok kritika érte emiatt: volt, aki exhibicionistának bélye­gezte meg, mások úgy vélték, csak önös érdek hajtotta, hogy így na­gyobb népszerűségre tegyen szert. Sting mindezzel nem foglalkozik, véleménye szerint az indiánokat hagyni kell békességben élni. (i) Az elmúlt öt évtized során so­ha nem tapasztalt mértékben pusztították a világ trópusi erdőit, az egykori őserdőknek mára csupán a fele maradt meg: az eredeti 1,5-1,6 milli­árd hektárból 750-800 millió hektár ki lett vágva. ÖSSZEÁLLÍTÁS A levegőből folyamatosan pásztázzák majd az áthatolhatatlan erdőrengeteget Radarrendszer az őserdőben A megmaradt őserdő legnagyobb részt az Amazonas medencéjében van, ahol több mintegy 5 millió négyzetkilométert bont be; ami majdnem az Egyesült Államok két­harmadának megfelelő terület. Évente azonban még mindig akkora területeket irtanak ki, mint Szlová­kia és Ausztria területe együttvéve. A természetvédők, s olykor a kor­mányok is könyörtelen „hadsereg­gel” állnak szemben: erőszakos faki­termelőkkel, aranyat kereső, bandá­ba verődött csőcselékkel, kábító­szer-kereskedőkkel, zsoldosokkal, akik a latifundisták érdekeit védik - fegyverrel. Brazília véget vetett az erdőirtás anyagi támogatásának, s minden lehetséges eszközzel próbálja visz- szaszorítani az illegális fakiterme­lést. Sok más ország, beleértve In­donéziát, Thaiföldet, Malajziát, Bangladest, Kínát, Srí Lankát, La­oszt, Nigériát, Libériát és Guineát óriási erdőterületeket vesztett el. A Fülöp-szigetek erdeinek 85 százalé­ka ki lett vágva. 1960-ban Közép- Amerika eredeti erdőinek még négyötöde megvolt; mára mind­össze kétötöde maradt meg. A bra­zíliai Rondonia tartomány 24,3 millió hektárnyi erdőinek fele lett kiirtva vagy súlyosan károsítva az elmúlt években. Itt is, mint az eső­erdőkben a világ minden táján, az őslakosokat kiűzték azokról a terü­letekről ahol már évezredek óta laktak és gazdálkodtak. A trópusi őserdők kiirtása általában háromfázisú folyamat. A fakiterme­lő cégek engedményeket csikarnak ki és utakat vágnak az őserdőben, hogy hozzáférhessenek a fákhoz. A földműves családok a földért és a megélhetésért folytatott elkesere­dett harcban ezeket az utakat köve­tik a dzsungelbe. Kiirtják az erdőt, hogy biztosítsák megélhetésüket: növényeket termelnek, a kivágott fákat, elégetik és a hamut használ­ják műtrágyának. Mindössze 3 vagy 4 aratás után, a rovarinváziók, gyomok és a talaj elszegényedése továbbállásra kényszeríti őket. Folytatódik a körfolyamat, más, még nem érintett területeket foglal­nak le, s ott mindent újra kezdenek. Néhányan bevetik a területeket fű­vel és ezt adják el a marhatenyész­tőknek, akik ezzel befejezik a har­madik és egyben utolsó fázisát a pusztításnak. Közép-Amerika erde­inek kb. kétharmada lett elpusztít­va, hogy olcsó marhahúst - általá­ban hamburgerbe valót - tudjanak biztosítani. Becslések szerint - kissé sarkítva - két fa kell egy hamburger előállításához. Bizonyos esetekben az erdőt azért teszik egyenlővé a földdel, hogy helyet csináljanak a nagyméretű ültetvényeknek, ahol a gazdag országok számára földi ep­ret, padlizsánt, ananászt, banánt, cukrot, földimogyorót, pálma­magvakat és gyapotot termelnek. Barbadosban például az erdőt fel­cserélték cukornádra, és Malajzia trópusi erdői 225 ezer ha/év-es ütemben tűnnek el, hogy helyet ad­janak az olajpálma-ültetvényeknek. Az erdővel együtt tűnnek el növé­nyek és állatok. Ezer hektárnyi eső­erdőben mintegy 1500 fajta virágzó növény, 700 fafajta, 400 madárfaj, 150 fajta pillangó, 100 különböző féle hüllő és kétéltű, valamint meg­számlálhatatlan fajgazdagságú ro­var található. Panamának annyi nö­vényfajtája van, mint egész Európá­nak. Ugyan az esőerdők mindösze 7 százalékát borítják a Föld felszíné­nek, de valószínűleg a létező nö­vény és állatfajok felének ad ott­hont; legtöbbje ezek közül még fel sincs fedezve. Az elmúlt években az őserdők meg­mentése nemzetközi ügy lett. Kor­mányok, nemzetközi szervezetek és polgári csoportok, aktivisták egyre több figyelmet szentelnek az ügy­nek. Ám a pénzügyi válsággal küsz­ködő harmadik világ országainak nem áll érdekükben az erdők meg­mentése, hacsak nem győzik meg őket arról, hogy ez anyagilag nekik is megéri. Az újabb felmérések azt mutatják, hogy az esőerdő kihasz­nálása - nem rombolása - (gumifa megcsapolása, gyümölcsszedés, gyógynövények gyűjtése) sokkal nagyobb gazdasági hasznot hoz, mint a fakitermelés, a mezőgazda­ság vagy az állattartás. A chiapasi indiánok ragaszkodnak a hagyományos, a többszintes nö­vénytermesztési rendszerhez, ami lehetővé teszi számukra, hogy 75 különböző növényfajt termessze­nek egyetlen hektárnyi területen akár hét egymást követő évben is. A gazda így mindössze 10 hektárnyi esőerdőt irt ki élete során. A perui esőerdők Yanesha indiánjai a fákat vékony szalag formájában vágják ki, érintedenül hagyva széles erdő­területeket. Európába és az Egye­sült Államokba exportálják a fát, melyet 15 százalékkal drágábban tudnak eladni, mint a trópusi er­dőkből óriási pusztítások árán nyert kemény fát. MTI-HÍR A brazil kormány 1,4 milliárd dollá­ros költségvetéssel olyan radarrend­szert telepít az Amazonas folyó mentén, amelynek segítségével minden mozgás észlelhető lesz a vi­lág leghatalmasabb dzsungelében. A kormány mindenekelőtt azt remé­li, hogy a legkorszerűbb radarbe­rendezésekből álló hálózat révén felvehetik a harcot a kábítószer-ke­reskedőkkel és az illegális fakiter­melőkkel. Az épülő radarrendszer központjá­ba, Manausba látogató brazil elnök az ország legcsodálatosabb prog­ramjának nevezte a hálózat kiépíté­sét. Mint mondta, a rendszer az or­szág védelmét fogja szolgálni, nem­csak a területet, hanem az élővilá­got, a népességet is óvja majd. A Franciaország területénél hétszer hatalmasabb térséget lefedő radar- hálózat egy része már működik, de csak 2002-re készül el teljes egészé­ben. A hálózat 25 radarjából hat re­pülőgépre telepített mozgóradar lesz: segítségükkel a levegőből fog­ják folyamatosan pásztázni az átha­tolhatatlan erdőrengeteget. A radartelepítés célja eredetileg az őserdő pusztításának megakadá­lyozása lett volna, az utóbbi hóna­pokban viszont nagy hangsúlyt ka­pott a drogkereskedők elleni küz­delem, különösen azután, hogy Ko­lumbia 7,5 milliárd dolláros segély- csomagot kapott az Egyesült Álla­moktól a kábítószerüzlet elfojtásá­ra. Brazília attól tart, hogy a szom­szédos országból sok kábítószer-ke­reskedő menekül majd át a brazil őserdőbe. A legkorszerűbb radarberendezésekből álló hálózat révén talán fel lehet venni a harcot az illegális fakitermelőkkel. ÉRDEKESSÉGEK ♦ Földünkön a legnagyobb összefüggő trópusi esőerdő Dél-Ame- rikában alakult ki, az Amazonas-medencében. A zöld pokolnak is nevezett, szinte járhatatlan esőerdő területe megközelíti az 5 millió négyzetkilométert. ♦ Manaus Amazónia „fővárosa” a múlt század végén, a kau- csuk, a nyersgumi révén a világ leggazdagabb városa volt: operát is építettek, ahová a Scalából hozattak énekeseket; Európa és Amerika legszebb bútorremekeit ette szét a tropikus időjárás, de a pénz nem számított. A gazdagság nem egészen 30 évig tartott, amíg egy kalandor a halálbüntetést kockáztatva ki nem csempészte egy preparált krokodil belsejében a drágakő­nél értékesebb gumifa magját, hogy meghonosítsa Kelet-Ázsiá- ban, és eltüntesse Amazónia egyeduralmát. Mára Manaus a csempészek és a kábítószer városa lett, a nepperek és a pénzvál­tók paradicsoma, mert egész Brazília idejár olcsó műszaki cikke­ket vásárolni. Szédítő az összevisszaság, elképesztő a tömeg, a káosz, a vér, a mocsok. ♦ Afrikában, a Kongó-medence középső és északi részén elterülő esőerdő-terület „csak” 1,5 millió négyzetkilométer. A területe az utóbbi évtizedekben csökkent. A peremvidékeken a pásztorok gyújtják fel az erdőt, hogy minél több legelőt teremtsenek nyája­ik számára. Az erdőben lakók is égetéssel szereznek maguknak letelepedésre, földművelésre alkalmas helyet. A termőtalaj ha­mar kimerül, az itt lakók pedig nem újítják fel trágyázással, ha­nem új erdőterületet gyújtanak fel, ahol az elhamvadt óriási fa­törzsek hamuja néhány évre ismét biztosítja a jó termést. ♦ A harmadik esőerdő-terület Délkelet-Ázsia. Szigetvilágát csak­nem összefüggően borítja az erdő. ♦ A trópusi esőerdőkben kedvezőek a tápanyagképzódés feltéte­lei, mert meleg van, és a fák állandóan hullatják a leveleiket. A talajba szivárgó sok csapadék miatt azonban a vízben oldható tápanyagból csak kevés marad a talajban. Ezt is azonnal felhasz­nálják a gyorsan növő fák. ♦ Ä malária ellen használt kinint az Andokban honos kínafa kér­géből 1820-ban vonta ki először Pelletier és Caventou (azelőtt a betegeket aprított kéreggel gyógyították). További szer a magas vérnyomás ellen használt ajmalin, amelyet 1947-ben vontak ki a meténg trópusi változatából. ♦ Egy kutatócsoport az Amazonas vidékén talált egy szerecsen­dióhoz hasonló növényt, amelynek a nedvével az inidánok a bőr­fertőzéseket kezelik. Kiderült, hogy a növényt különböző vidékek egymással nem érintkező törzsei is ismerik és használják. A kuta­tók most a növény gombaölő tulajdonságait vizsgálják. Az oldal anyagát összeállította: Urbán Gabriella Az Amazonas dzsungelében (Archív felvételek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom