Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-21 / 294. szám, csütörtök

24 Régióink ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 21. Feladatunk a jövőben sem lehet más, mint a szomszédos népekkel való békés együttélés Hitet és reményt adhat a jelen és a jövő nemzedékeinek az emlékoszlop Találkozó Esztergomban Kopjafát avattak JAKAB JÓZSEF zeptember 17-én Esz­tergomban tartották a történelmi Esztergom vármegye Árpád-kori településeinek mil­lenniumi találkozóját. Az egyedülálló rendezvény a dél­előtti ünnepi szentmisével vette kezdetét a Bazilikában., a több mint ezer jelenlevő vendég előtt Beer Miklós, esztergom-budapesti segéd­püspök szentbeszédében arra utalt, hogy aki követni akarja Jézus Krisz­tus tanításait, annak vállalnia kell az élet megpróbáltatásait. A kisebb­ségi sors is próbára teszi az ember kitartását, de a mi feladatunk a jö­vőben se lehet más, mint a szomszé­dos népekkel való békés együttélés. A szentmisét követően a népviselet­be öltözött zenés-táncos menet elin­dult a város központja felé. Eszter­gom utcái tarkállottak a német, szlovák és magyar hagyományőrző csoportok díszes ruháitól. A Széche­nyi téren a hét magyarországi és ti­zenöt határon túlról érkezett, az egykori Esztergom vármegyéhez tartozó település küldöttségét Meggyes Tamás, Esztergom polgár- mestere és Koditek Pál millenniumi tanácsnok üdvözölte. Meggyes Ta­más ünnepi beszédében kitért arra, hogy Esztergomnak fel kell vállalnia a régió magyar, szlovák és németaj­kú lakossságának békés együttélé­sét és baráti kapcsolatait megerősí­tő kezdeményezéseket. A köszöntők után kezdetét vette a több mint nyolc órán át tartó népze­nei- és néptáncbemutató. A sort a Vándor énekmondó együttes műso­ra nyitotta meg. A szőgyéniek Szent Istvánról szóló történelmi-irodalmi összeállításukkal tisztelegtek állam- alapító királyunk emlékének. Ez­után a köbölkúti Cantate Domino énekkar műsorát hallhatta a közön­ség. A bátorkesziek ének- és hang­szeres zenei összeállítással léptek színpadra. A Kisújfaluról érkezett csoport magyar lakodalmas részle­tekkel, a búcsiak vegyeskara népze­nei műsorral szerepelt. Az ebedie- ket asszonykórusuk és citerazene- karuk, a muzslaiakat pedig me­nyecskekórusuk képviselte. Különös érdeklődés kísérte a „kurtaszok­nyás” falvak bemutatóját: a kőhíd- gyarmatiak és a bényiek néptáncös­szeállítással léptek fel, a garam- páldiak egy fonóbeli történetet dol­goztak fel, a kisgyarmatdak „Kárlá­tó” címmel lakodalmas részieteket vittek színpadra. Nagy sikere volt a kéméndiek lakodalmasának, mely­nek végén főleg a kisebbek örülhet­tek a szétosztott kalácsnak, a „menyasszony májának”. Párkányt, az egykori Esztergom vármegye já­rási székhelyét több csoport is kép­viselte. A Csemadok párkányi alap­szervezetének Szivárvány énekkara népdalösszeállítással szerepelt. A Kisbojtár gyermek néptáncegyüttes fergeteges produkciójával lopta be magát a nézők szívébe. Őket követte a Stúrovcatá szlovák néptánccso­port, valamint a Stilla Pectus ve­gyeskórus fellépése. A felsoroltakon kívül természetesen a már említett Esztergom környéki települések ha­gyományőrző csoportjai is szerepel­tek. A püisszendélekiek, kesztölci- ek, sárisápiak és mogyorósbányaiak szlovák, a tátiak és csolnokiak né­met népzenei összeállítással léptek színpadra. A maratonira sikeredett, népzenével, néptánccal teli délután borongós időjárása senkit sem ri­asztott el a pódium közeléből. A nap folyamán a települések polgármes­tereinek és a vendégeknek bőven volt alkalmuk hasznos eszmecse­rékre, baráti beszélgetésekre is. Akit pedig a Duna-Tisza közi borok megízlelése vagy a sült kolbász illa­ta csábított, annak csak a színpad­dal szemben felállított sátorhoz kel­lett ellátogatnia. Az ünnepnap mél­tó lezárásaként este a pozsonyi Szőttes együttes gálaműsorában gyönyörködhetett a közönség, per­sze nem a Duna innenső partjáról odalátogatók, hiszen az ez alkalom­ból amúgyis rendkívüli utolsó komp már várta a résztvevőket. A párká­nyi Tücsök zenekarnak köszönhető­en a Dunán való átkelés alatt is szólt a zene, zengett az ének. SZÉP ARANKA zalka délnyugat-szlo­vákiai határközség, az Érsekújvári járáshoz tartozik. Lakosainak száma 1133 fő, mely­nek 96 százaléka ma­gyar nemzetiségű, Magyarország­tól az Ipoly folyó választja el. A te­lepülésen halad keresztül a Pár­kányt Ipolysággal összekötő or­szágút, amely a községben elága­zik az országhatár felé. Az Ipolyon átívelő vashíd 1902-ben készült, sokáig el volt zárva a forgalom elől, de 1994-ben megnyílt és ez­zel Szalka határátkelő lett. 2000. augusztus 15-e piros betűs ünnepként kerül be községünk krónikájába. Az ezredfordulót a vi­lág minden táján megünnepelték, így volt ez községünkben is. A ket­tős évforduló tiszeletére a Csema­dok szálkái alapszervezete Nagy­boldogasszony és a szálkái templo­mi búcsú napján Millennium 2000 címmel emlékünnepséget szerve­zett, melynek keretén belül kopja­fát, vagyis emlékoszlopot avattunk a művelődési klub előtti parkban, emléket állítva ezzel a két jeles év­fordulónak. A három méter magas, 28x28 ern­es emlékoszlopot Szarnák Mihály, somorjai fafaragó művész készítet­te tölgyfából. Az oszlop tetején a magyar korona stilizált mása talál­ható, alatta a harmadik évezredet jelképező lépcsővel. A kopjafa egyik oldalán egy rozetta a mási­kon pedig a honfoglaláskori életfa motívuma látható, ezek alatt az el­múlt két évezredet szimbolizáló két lépcső. Alatta községünk címe­re a másik oldalon pedig a magyar mondavilágból ismert csodaszar­vas van. Legalul rovásírással a kopjafa állításának éve szerepel. Az oszlopot a vasbeton alaphoz ko­vácsoltvas korona rögzíti. Az ünnepség szentmisével kezdő­dött a helybeli templomban, me­lyet Vanda Károly, Szalka község plébánosa, valamint Burián László és Goda Károly esperesek celebrál­tak. Ezután a résztvevők ünnepi me­netben vonultak az emlékoszlop­hoz. A község képviselői népvise­letben vitték a magyar, szlovák és községünk zászlaját, és államapító Szent István képmását. A vers után az ünnepséget a Cse­madok helyi szervezetének elnö­ke, Dikóczné Vígh Zsuzsanna nyi­totta meg. Ünnepi beszédet Csáky Pál, miniszterelnök-helyettes mon­dott Utána Turczel Lajos irodalom­kritikus, községünk szülötte és díszpolgára átadta az emlékoszlo­pot, amit a helybeli plébános meg­szentelt. Turczel Lajos, azaz a szalkaiak La­jos bácsija röviden ismertette köz­ségünk történelmének kiemelkedő eseményeit, kihangsúlyozva ezek jelentőségét. Megemlítette helysé­günk mezővárossá nyilvánítását Mária Terézia korában, majd meg­emlékezett községünk híres szü­lötteiről közül Csepreghy Ferenc­ről és Radványi Kálmánról. Az ünnepségen jelen volt az em­lékoszlop alkotója, Szarnák Mihály is, aki elmagyarázta a jelenlevők­nek a kopjafán található szimbólu­mok értelmét és jelentőségét, ki­emelve az ősi, pogány magyar hit­világban. Az ünnepséget kísérő kultúrműsorban elhangzott még egy szavalat, majd fellépett a szálkái Menyecskekórus, a letkési Pávakör és a helyi Vox Juvenilis Kamarakórus. Az ünnepséget a himnusz hangjai zárták. Az ünnepség délután a helyi temp­lomban folytatódott. Molnár Imre A millenniumi kopjafa budapesti történész a magyar szentekről tartott tartalmas elő­adást. A millennium szálkái ünnepségeit sokan megtisztelték jelenlétükkel a helybeliek és környező községek lakosai közül, még Magyarország­ról is érkeztek érdeklődők. Reméljük, hogy a magyar pogány­ság hitvilágát idéző kopjafa sokáig díszíti majd községünk parkját, mert nemcsak emléket állít az ed­dig ezen a helyen élt valamennyi embernek, de hitet és reményt is adhat a jelen és a jövő nemzedéke­inek a szebb, boldogabb élethez szülőföldjén. „Kurtaszoknyás” lányok a zenés-táncos menetben 4 Sok helyen emlékeznek meg a magyar nyelvű oktatás újrakezdésének évfordulójáról, de kevés helyen adnak hálát Istennek, hogy e soknyelvű világban nekünk pártfogónk lett Négy község emlékezett és ünnepelt Félben SZALAY JÓZSEF Az iskolába hivó harang Mintha a késő ősz is ünnepelt volna Fél­ben december má­sodikén délelőtt. A magyar tanítási nyelvű alalpiskola környékén nagy volt a sürgés-for­gás. A szülők, tanítók még az utol­só simításokat végezték a készülő­désben, amikor az első vendégek érkeztek a magyar tanítási nyelvű iskolák újrakazdésének évfoduló- jának megünneplésére. Az ünnep­ségre meghívót kapott minden pe­dagógus, aki az ötven év alatt a négy község: Éberhard, Vök, Dunajújfalu vagy Fél bármelyiké­ben tevékenykedett. Ezt az ünne­pet megtisztetelték még Szigeti László az oktatási minisztérium ál­lamtitkára, Peter Gabco az oktatá­si minisztérium hivatalvezetője és a szenei Járási Hivatal valamint az MKP több tisztségviselője. Jelen voltak az említett községek polgár- mesterei is. A meghitt gyülekezés után a jelenlevők Zsidó János es­peres, Lengyel Zsuzsa iskolaigaz­gató és Szigeti László vezetésével a féli temtőben örök álmukat alvó néhai tanítók sírjánál róták le ke­gyeletüket: Redl István, Redl Istvánná, Zalka Ferencné, szül. Farkas Orsolya, Urge István és Var­sányi László. A temetői közös ima után rövid falunézésen Varsányi Borbála tanítónő és Fél polgármes­tere mutatta be a változó községet. Sok helyen emlékeznek meg a magyar nyelvű iskolák újrakazdé­sének évfordulójáról, de kevés helyen adnak hálát Istennek, hogy e soknyelvű világban ne­künk pártfogónk lett - kezdte na­gyon érzékenyen Zsidó János es­peres úr a szentmise prédikáció­ját. Beszédében kitért az anya­nyelvi iskola szükségére, mert az emberpalántákat az iskola for­málja elsősorban. Sok magyar­lakta vidéken, ahol a magyar is­kola megszűnt a templomban már csak az öregek beszélik e nagy múltú nemzet nyelvét. A szentmise után az iskola aulájá­ban fogadta és köszöntötte a ven­dégeket és a többi iskolabartátot Lengyel Zsuzsa igazgató. Gyurcsó István Szülőföldemhez tartozom című verse, melyet Csenkey László szavalt el, Szigeti László államtit­kár köszöntötte az is­kolát, a tanítókat és a jelenlevőket. Ünnepi beszédében bíztatta a szülőket vállalják ho­vatartozásukat, hisz az anyanyelvi iskolák legalább olyan szintű­ek mint a nemzetiek, sőt! Kérte a pedagógu­sokat a többletmunká­ra, mely biztosan meg lesz hálálva, mégha az anyagiak nem is olya­nok mint ahogy szeret­nénk. Mészáros László a Szenei Járási Hivatal iskolaügyi dolgozója rövid köszöntője után átadta az iskolaügyve­zetője, Radosovsky úr elismerő oklevelét. A magyarországi Halászi testvérközség iskolája nevében Rigó Endréné köszöntötte az iskolát, s adta át Frank Lajos polgármesterrel az ajándékot. Ezt követően az esperes úr felszen­telte az ünnep alkalmára készített harangot, melynek hívó de egyben figyelmesztető hengja legyen szinbólum - a harangszó idehív. Szarnák Mihály munkáját dicsén, az a gyönyörű kopjafa amelyet a Féli Csemadok szervezet készítte­tett az 50. évfordulóra. Varsányi Borbála a Csemadok elnöknője a leleplezést megelőzően a kopjafát inkább emlékfának nevezte, mely emlékeztet az ötven év viszontag­ságaira. Az ebédszünetben a résztvevők megtekintehették az iskola folyo­sóján és az osztályokban kiáltott fényképeket, okleveleket, régi do­kumentumokat és nyertes dolgo­zatokat. A nagy tekintéllyel elké­szített kiállítás a pedagóguskar, a diákok a szülői munkaközösség valaminta a Csemadok féli szerve­zete munkáját dicsérik. Az ünnepi műsor a kultúrházban 16 órakor kezdődött. Lengyel Zsu­zsa az iskola igazgatónője az ünne­pi beszédében méltatta az iskola történetét, sikereit és problémáit. Elismerően szólt a diákok sikeres­ségéről Ez persze a pedagógusok jó munkáját is tükrözi. Ahol jók a tanítók, ott jók a diákok is. Beszé­dében köszönetét mondott min­denkinek, akik bármi módon segí­tik az iskolát és besegítettek a mai ünnep sikeres előkészítésébe. Az igazgatónőt követően Takács Mária a Szenei Járási Hivatal elöl­járó helyettese, Duray Rezső az MKP Szene járási elnöke, majd Szalay József féli polgármester köszöntötték a jubiláló iskolát, egykori és mostani pedagógusait és diákjait. Ezt követően az iskola igazgatónő­je, helyettese Jancosek Margit és Fél polgármestere emléklapot, kis harangot és virágot adtak át min­den megjelent pedagógusnak, ez­zel fejezve ki az elismerést becsü­letes munkájukért. Az est fénypontjaaz iskola tanuló­inak Magyar történelmi képes­könyv című előadása volt, mely­ben 82 diák vett részt. Az egysze­rűen fantasztikusnak nevezhető műsort Jánó Ágota tanítónő taní­totta be, az énekeket pedig Varsá­nyi Ildikó. A műsorban a honfog­lalástól egészen az Árpád-ház ki­halásának időszakáig kaptunk át­tekintést. A sikert az tükrözte a legjobban, hogy a közönség (és tele volt a kutúrház) állva tapsolt, s mi több, szinte minden szem el­homályosodott. Az érdeklődő közönség (A szerző felvételei) A melléklet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával készült. A mellékletet szerkesztette: Fábián Éva. Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310

Next

/
Oldalképek
Tartalom