Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-20 / 293. szám, szerda

Kultúra oktatás ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 20. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 50. számában feltett kérdésre összesen 528 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Pál István losonci, Vajas Ilona vajkai és Blazsek Erzsébet kajali olvasónk nyerte. Gra­tulálunk! A helyes megfejtés: november 15-én, Torinóban, Olaszország-Anglia meccsen. Pályázat polgári társulások számára Pozsony. Az eddiginél hatékonyabban kívánja anyagilag támogatni a fiatalok és gyermekek körében önkéntes munkát végző polgári társulásokat az oktatási minisztérium, amely összesen 60 millió ko­ronát különített el erre a célra. Az érdekeltek 2001. január 31-ig a következő címen pályázhatják meg a tevékenységük folytatásához szükséges támogatást: Ministerstvo skolstva, sekcia sportu, detí a mládeze (odbor detí a mládeze), Stromová 1, 813 30 Bratislava. Internet: www.education.gov.sk , vagy www.rms.mladez . sk. (ú) Európai televíziós játékfilmgyártás Strasbourg. Németország és Nagy-Britannia a két legnagyobb televí­ziós játékfilmgyártó Európában. Harmadik helyen áll Franciaország, majd Olaszország és Spanyolország következik - ez derül ki a francia „Institut national de l’audiovisud” tanulmányából. Németország 1999-ben a tévéjáték és tévéfilm műfajban 2712 programegységet gyártott. Utána következik Nagy-Britannia 2225 és Franciaország 815 programegységgel. Az öt országban 360 társaság osztozik a gyártási piacon, amely Spanyolországban, Franciaországban és Olaszország­ban 80 százalékban független producerek kezében van. (MTI) Új Madonna-szobor a nemzeti galériában Budapest. A kulturális minisztérium támogatásával középkori Ma­donna-szoborral gazdagodott a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye. A feltehetően 1450,1460 körül Nyugat-Magyarországon készült műal­kotás nemrégiben került elő egy néprajztudós hagyatékából. A fából készült szobrot többször is javították. Az eltelt évszázadok azonban nem múltak el nyomtalanul: a Madonna koronája elveszett, mint aho­gyan a katján ülő meztelen gyermek bal karja is hiányzik. A Madonna­szobrot várhatóan már a jövő év tavaszán megtekinthetik a látogatók a budavári kiállítóhelyen. (MTI) SZÍNHÁZ ________________POZSONY________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A sevillai borbély 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Káin és Ábel 15 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Diótörő 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde 10 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Űrcowboyok (am.) 15.30, 18, 20.3p OBZOR: Segíts, majd segítek (cseh) 15.30, 18, 20.30 MIADOSÍ: Öcsém születése (cseh) 15.30,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Dúló (am.) 16,17.30 Tájkép (szlov.) 18 Charlie angyalai (am.) 17, 18.45 Megszállottság (fr.) 19 A bölcsek kövére 2 (am.) 17.30, 20.30 Cella (am.) 20.30 Én miért nem? (fr.) 20 A három tanú (szlov.) 19.30 KASSA ÚSMEV: A Grincs (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Faithful (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Amerikai psycho (am.) 15.45,18,20 DRUZBA: Ame­rikai psycho (am.) 16,18,20 TATRA: Négy szoba (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Flintstones-Viva Rock Vegas (am.) 17 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A keresztapus (am.) 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Sasszem (dán) 16.30,19 GALÁNTA - VMK: 28 nap (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: X-Men - A kívülállók (am.) 18 ÚJ ALBUM Heltai Jenővel vallják a Zobor-vidék egyik falujában, Kalászon: „Új tüzet rakni a jövőhöz / És a friss kenyérsütéshez" Közösségben gondolkodva Göndör Sándor szolgalegény szerepében Gyepes Lajos, és a Finum Rózsit játszó Végváry Anna (A szerző felvételei) Immár történelmi távlatok látszanak a mában visszaiga­zolódni, hogy a veszni ha­gyott édes anyanyelvet a kilá- tástalanság, a magárahagya- tottság ellenében is meg tud­ja mentem önmaga számára egy-egy nyelvi szórványban élő magyar közösség. DUSZA ISTVÁN Nincs mit tagadni rajta, az utóbbi időben évente egyszer gyermek- színjátszók után járva, áltaíában az alsóbodokiak előadásait láttam a Kalászi Művelődési Házban. Ladá­nyi Lajost személyesen ismerve, tő­le igencsak elgondolkodtató dolgo­kat tudtam meg a déli Zobor- vidéknek erről a falujáról. Aztán el­telt egy-két év, s a kalásziak öntuda- tosabbjai az ő irányításával kezük­be vették sorsukat. Közhelyként hangzik, de mi másnak nevezhető az a törekvés, hogy a dél-szlovákiai szórványokban élő magyarok gyer­mekeinek megkönnyítsék az anya­nyelvi tanulást. Ebben segítőik is akadtak, elsősorban a Video Alapít­vány létrehozója, Frideczky János, aki egyebek között azt a mikrobuszt is finanszírozta, amellyel a kalászi gyerekek a nagycétényi magyar is­kolába utazhattak. Egészen addig, míg annyian nem lettek, hogy Kalászon ismét megnyílt a magyar kisiskola. Ladányi Lajosék ennél sokkal töb­bet akarnak. A Kalászon négy éve megalapított Csemadok Új Hajtás alapszervezet közösséget kovácsol a magyar nemzeti tudatot különbö­ző szinteken birtokló falu magyar­jaiból. Ha valami ebben az évtize­dekre feladatot adó munkában már sikert hozott, az nem más, mint a színjátszó csoport. Egy a nyelvét, történelmi műltját, szellemi és Nem tudni, hogy Végváry Anna adottságai és képességei színészi tehetséggé növekednek-e a követ­kező esztendőkben a színjátszó tanfolyamokon, esetleg a színmű­vészeti főiskolán. anyagi kultúrájának hagyományait kereső faluközösség számára a leg­hatékonyabb tevékenységet talál­ták meg: a színjátszást. Önmaguk­ban a népszínművek egy történelmi kor kisvárosi és falusi társadalmá­ban nemcsak a szórakoztatást, de a nemzet paraszti rétegének öntudat­ra ébredését is segítették. Nem hi­szem, hogy olyan véletlenek történ­nének, mint a Kalászon bemutatott két népszínmű kiválasztása. A Gerde Tamás lánya után idén Tóth Ede klasszikusnak számító A falu rossza című népszínműve követke­zett. A Paulovics Márta rendezte előadás zárta a három napon át tartó Falusi Színjátszók és Esztrádcsoportok II. Országos Fesztiválját Buzitán. Volt ennek az előadásnak néhány min­denkit meggyőző pillanata, de ami elsődlegesen szembetűnő volt, az a többnyire szlovák iskolába járt ka­lászi magyar fiatalok szereplése. Ha van egy-egy falusi színjátszó csoport előadásának a színpadi mű­vészeten messze túlmutató értéke, akkor az egyebek között nem más, mint a visszatérés a nyelvi közös­séghez, annak szellemi hagyomá­nyához. A mélytudatban rejtező év­százados bizonyosságok rávetülé- sei a modern mindennapok szét­szabdalta tudatfoszlányaira, ered­ményezhetnek különleges színpadi pillanatokat. Miközben a globalizált erkölcs és életmód tévésorozatokból zúduló ostobaságainak hatása alatt, na­ponta repedezik és porlik a mai fa­lut a kollektivizmus ideje alatt is még valamilyen módon megtartó lelki alap, vannak közösségek, ame­lyek megkísérlik az önmegtartást és az önfenntartást. Nem hiszem, hogy csupán Kalászon lennének ilyenek. Tudom, hogy a Bodrogköz­ben, Gömörben, az Ipoly mentén és a Csallóközben is akadnak szép számmal. A kalásziak A falu rossza című elő­adásában Ladányi Lajos, Gyepes Lajos mellett másokkal együtt ját­szottak a fiatalok is: Bakó Lidka és Végváry Anna. Az utóbbinak nem­csak balladai szépségű neve van, hanem a színpadot ösztönösen is a saját közegének érző képessége. Ebben az együttesben is volt annyi fiatal, ahányra már alapozható a lelkeket megmentő édes anyanyelv művelése is. Maga az a megvalósu­ló szándék, hogy tudatosan kilép­nek a szélesebb környék közönsége elé, de eljutnak magyarországi fal­vakba is, visszaigazolás és szembe­sülés önmagukkal. Elsősorban a lel­kűkben megerősödő értéktudattal, és a színpadi játékban javítanivalót felvető bírálatokkal. Ez a két ténye­ző erősíti bennük az önbizalmat és az önmaguk iránti igényességet. Ha egy falusi színjátszó csoport rendezője még fellel évtizedek óta őrzött hagyományos formai és kép­zőművészeti megoldásokkal készí­tett díszleteket, s felújítva azok da­rabjait, s egy viszonylag tudatosan megkomponált látványvilágba állít­ja színpadra a játékot, akkor méltán tekinthető lelki kapocsnak egy vala­ha erős lelkiségű faluközösség és a mai, lassan nyelvét vesztő falu lakói között. Paulovics Márta gyerekko­rában még láthatott olyan népszín­műveket, amelyeket az akkori naiv színészek a maguk életéből vett ér­zelmi konfliktusokra alapozva ját­szottak el. Ma már ezek a konfliktu­sok alig léteznek, ezért mintegy re- inkarnálódásuknak is tekinthető mindaz, amit a kalásziakkal újra a színpadra álmodott. Nem kevésbé azok a jelmezek, amelyek autenti­kus világa a nagyanyák és nagy­apák ládáiból kelt életre a fiatal szí­nészeken. Dörzsölt színházi nézők sem tagad­hatják, hogy a több mint háromórás előadásban az itt-ott megbillenő szövegtudás ellenére is vannak ér­tékek. Maga az a „szélesvásznú” látvány, amely a harmadik felvo­násban a legdrámaibb szerelmi je­leneteknek szolgál díszletéül, mél­tán juttatta eszembe a harmincas években a hollywoodi filmálmokat megteremtő magyarokat. Azok az amerikai szerelmes filmek, ame­lyekre valamikor tódult a közönség, nagyon rokon dramaturgiát mutat­nak a magyar népszínművekkel. Talán azok a forgatókönyvírók és rendezők tudták, hogy kiktől lehet némi átalakítással sikeresen mo­dern szerelmi történeteket lopni? Felejthetetlen marad az a derűs, örömet sugárzó látvány is, amelyet a buzitaiak arcán láttam tükröződ­ni. Szociológiailag vizsgálható, hogy a naponként ismétlődő szap­panoperák világán kívül kerülve, az élő színpadi beszédben megjelenő klasszikus szépségű magyar nyelv hogyan változtatja meg a befogadói készségeket. Magában A falu rosz- szában több az esztétikai érték, mint tíz brazil sorozatban összesen, s ezt a néző ösztönösen felismeri. Mindezekből is nyilvánvaló: Kalá­szon igencsak összetett munkával ápolják a nyelvet, a hagyományt és a mindennapok szokványai ellené­ben születő közösségi lelkiséget. Az ökológia mint pedagógiai kérdés szerepelt fő témaként a Katedra Társaság legutóbbi ülésén Környezeti oktatás: tantárgy vagy alapelv? A legutóbbi somoijai Régi Zenei Napok záróhangversenyének az anyaga, pontosabban annak stúdió­felvétele CD-n is megjelent. A Conversió című albumon 17. száza­di, a Felvidéken található, illetve itt fellelt kéziratos gyűjteményekből - a Lőcsei virginálkönyvből, a Vieto- ris-kódexből, a Kájoni kódexből - származó darabok szerepelnek, vi­lági és egyházi zeneművek egy­aránt. A mintegy egyórás anyag legérdekesebb részei a tánczenék, melyek a korabeli polgári muzsikát, elsősorban a szepességi városok ré­gi zenéjét mutatják be: a magyar táncok mellett akadnak az albu­mon lengyelek és németek is, vala­mennyi magyar vonatkozású fel­dolgozásban. Az album elkészítése egyedi vállalkozás volt, hiszen a kó­dexekben rögzített anyagokból elő­szörjelent meg háromnyelvű - ma­gyar, szlovák, latin - válogatás; ed­dig csupán a gyűjtemények szláv vonatkozású részei voltak hanghor­vvi! t UMW*V UsíIóC/JURA A ima TÖM KOVItOVV Sgaidh mIíííTnmssamt COXSORfj Directed by: dozókon is hozzáférhetők. A CD stúdiófelvétele nemzetközi részvé­tellel készült: a Gaudium együtte­sen kívül közreműködött a kecske­méti Renaissance Consort, Czidra László, Bodza Klára; vezényelt Né­meth Imre, a somoijai Régi Zenei Napok főszervezője. Az album fel­vételeiről az SZTV félórás doku­mentumfilmet forgatott, amelyet december 24-én sugároznak, (as) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Dunaszerdahe- lyen tartotta harminckettedik ülé­sét a Katedra Társaság, melynek az Ökológia, mint pedagógiai kér­dés volt a témája. A szakmai fó­rum résztvevői meghallgatták Miklós László, a Szlovák Köztársa­ság környezetvédelmi miniszteré­nek előadását; majd a környezeti oktatás helyzetét, műhelygondja­it, illetve fogalmi hátterét ismer­tették korreferátumaikban a meg­hívott alap-, középiskolai és egye­temi oktatók. Bevezető előadásában a miniszter egyebek között az oktatás öko- logizálásának szükségességére hívta fel a figyelmet: „a legna­gyobb célt, a társadalmi fejlődés ökologizálását kell követnünk, ami azt jelenti, hogy a környezeti ve­zérelveket a társadalmi lét vala­mennyi szférájába be kell építe­nünk az emberiség és minden élő­lény túlélése érdekében”. Szlová­kia környezetvédelmi minisztériu­ma a társadalmi tudat kimunkálá­sát tűzte ki célul: „Nem fontos mindenhol bevezetni a kömyzeti oktatást, sokkal inkább a többi tantárgyat kell ökologizálni. A kör­nyezetcentrikus szemlélet kialakí­tásának ugyanis az egész oktatás vezérelvévé kell válnia. Mindeddig viszont inkább sikerül keresztül­vinni a környezeti tantárgyak ok­tatását, semmint érvényre juttatni a környezetközpontú oktatás ve­zérelvét” - hangsúlyozta. Az előadást követő korreferátumok egyikében Csuka Gyula, a nyitrai Konstantin Egyetem biológia tan­székének tanára a tankönyveink­ben megjelenő helytelen termino­lógia használatáról szólt. Felhívta a figyelmet, hogy például a környe­zet (zivotné prostredie) kifejezés helyett a szlovák terminológia ha­tására a magyar nyelvben ismeret­len életkörnyezetet használjuk és bevittük tankönyveinkbe is. Pomi- chal Richárd, a dunaszerdahelyi gimnázium biológiatanára a kör­nyezeti oktatás gimnáziumi felada­tairól, problémáiról szólt. Szerinte oktatási rendszerünkben túl sok már ma is a tantárgy és töméntelen a tananyag. Úgy látja „sokkal he­lyesebb, ha a kömyzeti oktatást nem izoláltan, hanem a biológia­oktatás integráns részének tekint­jük, ami persze nem zárja ki a problémakör interdiszciplináris jel­legét. A környezeti oktatásnak te­hát multidiszciplinárisnak kellene lennie”. A legnagyobb problémát az eszközök hiányában látja: „Ahol már meg is indult az oktatás ökologizálása, mint például a nyolcosztályos gimnáziumokban, nincsenek magyar tankönyvek, míg a szlovák iskolákban már a ne­gyedik kiadás kerül az iskolákba”. Drozdik Katalin a környezeti okta­tás alapiskolai helyzetéről szólt. Elmondta: „A képességfejlesztés­nek kellene nagyobb teret biztosí­tani. Ehhez viszont eszközök kelle­nek: erdei iskolai programok, tanösvényhálózat kiépítése, és e- zek megvalósítására pályázati le­hetőségek. A legfontosabb, hogy cselekvési perspektívát nyújtsunk a tanulóknak, hogy tevékenység útján jussanak el az ismeretekig. Kis kutatókként, búvárokként dol­gozzanak. Közben nemcsak isme­retekre tesznek szert, hanem ké­pességeiket is fejlesztik.” A Kated­ra Társaság az ülésen két új taggal bővítette sorait: Halász Anitával, a Pedagógiai Intézet munkatársával és Pénzes Istvánnal, a szímői alap­iskola igazgatójával. így jelenleg a társaságnak negyvennégy tagja van. A Katedra Társaság 2001. évi programja keretében egyebek közt az anyanyelv és a szlovák nyelvű szakkonverzáció oktatásának ak­tuális kérdései, valamint a gyer­mekek 'iskolai ártalmai kerülnek megvitatásra, (horpet)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom