Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-20 / 293. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 20. CLOSSZA írók és kultuszok BUCHLOVICS PÉTER Emlékszem rendszerváltós egye­temista táborokra, ahol a vécé­papír, fogkefe, dezodor, szappan mellett egy-egy Marquez-, Ör­kény-, Hrabal-, Szentkuthy-, ne adj’ isten Gion-, Grendel-kötet is lapult a sátorzsebben. Hogy ez mennyire volt divat, sznobéria vagy valódi érdeklődés, az rejtély számomra. Persze, Grendellel jól jártunk, személyesen is találkoz­hattunk vele az efféle rendezvé­nyeken, rengeteg máig érvényes gondolatát ismerhettük meg, a szabadságról, társadalomról, diktatúrákról és demokráciákról; a rendszerváltás szükségessé­géről, de buktatóiról is. Anélkül, hogy a többség olvasta volna no­velláit, regényeit. Ám most nem róla írok. Csak annyiban igen, amennyiben az íróról ejtek szót. És itt ugrik be az a jelenség, mely mára szinte üzeltággá fejlődött, de melynek minden turbósítás, szervezés, hírverés és fizetett dicsőítés ellenére sincs az egész­séges író-olvasó viszonyhoz szik- rányi köze sem. Amikor már hu- szonvalahányadszor olvasok egész oldalas „mélyinterjúkat”, „vallomásokat”, „pillanatképe­ket”, „kedvcsinálókat” stb., pl. Závada regényéről, a Jadviga párnájáról, netán 16 milliomod­szor rágják a számba, hogy Márai Sándor mennyire européer pol­gár, erkölcsi fárosz, kassai humá­numkirály és európai rangú író, nos akkor ecetesedik bennem az eredeti spontán olvasmányél­mény, parazita kultuszbűzt ér­zek, meg pénzt, didaktikus „esz- tetkőolvasnyi!”-t, csipet nekrofüi- át, menetrendszerű mennybeme- nesztést és rohadtul sok politiku­mot. Szerintem Márai azt is agyonlőtte volna, aki belőle kul­tuszt, sőt kurzust csinál. Azok, akik ezt a nyilvánosság előtt egy­re dicsőültebben és iparszerűen űzik, bizonyára elfelejtették (ha egyáltalán elolvasták) a Kassai őrjárat néhány passzusát. Nem olvastam Márai összes művét. Hamvasét sem, Marquezét sem, Hrabalét, Bibóét, Pilinszkyét sem. De tiltakozom - kéreüenül - az ő nevükben is. Ám leginkább az olvasó nevében. Az író és mű­ve nem szolgálhat eszközként semmiféle vüágmegváltásra. De nem is tabu. Danilo Kis sokat mond erről a Tanácsok kezdő íróknakban. Az olvasók is okul­nak belőle. S a mítoszok csak Marquez-regényben élvezhetők. Egyszóval: olvassuk őket, de ne nyálazzuk be. Az élők körülnyali- zása ízléstelen, a halottak eseté­ben egy regényeim Faulknertől: Sírgyalázók. Jut eszembe Ottlik Géza temetése. Egy hang nélkül. Azt hiszem, ő akarta így. Őszin­tén. Politikától és rendszerektől függetlenül neki se kellett a gyár­tott glória. Az iskola a határon, A hajnali háztetők így is megáll. Minden időben. Agyonhallgatva, agyonajnározva is. Mert mindez egyként lepereg. Marad a mű ol­vasói élményként, amelyben az író személye a legkevésbé fontos. JEGYZET Amit ma letagadsz GRENDEL ÁGOTA Nem szeretnék gazdag lenni. In­kább sohase egyek libasültet, semmint szemlesütve kelljen jár­nom ország (ház)-világ, kormány és pórnép előtt, s azért kelljen le­mondanom, mert csak ülök, mint a nyuszi, és hülyeségeket beszélek vagyonom eredetéről. Vagy gondosan titkolok minden­ki előtt minden anyagi vonatko­zású magánügyemet (például a bankszámlám állásáról), mert ha valaki értő szemmel belenéz, kiderül, hogy nem én vagyok a (feddhetetlen) képviselők, kor­mánytagok gyöngye. Persze, a gazdagság is relatív. (Itt és most kizárólag az anyagi javakra gon­doljunk!) Mint a meggazdago­dás folyamata. Megtörténhet- Szlováldában ez már csak így járja -, hogy Fortuna isten- asszony kapja magát, hirtelen fö­lindulásból kiválaszt egy minisz­tert, s azt mondja, hipp-hopp, nyerj sok-sok-sok milliót, ne csak azoknak legyen márványlépcsős villájuk, akik igazgatótanács tag­jai voltak, egyszer rád mosoly­gok, s még külföldre sem kell menekítened vagyonodat, csalá­dodat - mint például szegény Rezeséknek, akik bizonyára ha­talmas küzdelmet folytatnak a honvággyal, hiába van mit a tej­színhabos kakaóba aprítaniuk egy rezidenciával felérő külhoni luxuskacsalábon forgóban. Isten malmai - nem ismerik (el) a parlamenti képviselők mentel­mi jogát - lassan, de biztosan őrölnek, s amit ma letagadnak a honatyák, az holnap kiderülhet. Kezdetben csak suttognak róla, aztán egyszercsak kapja magát egy információ, és ott terem vala­melyik újságíró asztalán, a mal­mok új őrölnivalót kereshetnek, mert a rossz hír, mint tudjuk, nem biztos, hogy kacsa, és ha szárnyra kap, vadász legyen a talpán, aki lelövi. Abban pedig már nem hiszünk, hogy valaki azért nem akar val­lani vagyonáról, mert szerinte nincs miről. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Kedves szomszéd, kölcsönözze már két napra a karácsonyfáját, de az ajándékokkal együtt! (Lubomír Kotrha karikatúrája) TALLÓZÓ SME A jugoszláv kormány megkezdte a Milosevics-rezsimhez hű nagyköve­tek visszahívását, s ez alól nem je­lentett kivételt Veljko Csurcsics sem. Jugoszlávia pozsonyi nagykö­vete számára nem volt olyan Milo- sevicsék által elkövetett bűntett, amelyet ne tudott volna megma­gyarázni a szlovák kormány- és dip­lomáciai köröknek. 1999-ben még nyíltan vallotta, Koszovóban sem­miféle humanitárius katasztrófa nem történt. Csurcsics a jugoszlávi­ai elnökválasztások előtt az ellen­zéket árulónak titulálta, most, ami­kor visszahívják, mégis teljesen normálisnak látja a döntést. El­mondta, ez olyan országban, ahol kormányváltás történik, természe­tes. Szlovákiából kellemes emlé­kekkel távozik, nem érzi úgy, hogy komolyabb gondjai lettek volna. Ar­ra a kérdésre, hogy mely szlovák politikusokat tiszteli, többek közt Sergej Kozlíkot, Pavel Koncost, Ivan Hudecet és Milan Cicet említette. Bár a nizzai szerződés nem teljesített minden elvárást, senki nem vitathatja, hogy jelentősége történelmi Nagyok és kicsik egyensúlya Az EU nizzai csúcstalálkozója tipikusan európai volt. A ta­gországok - érthetően - fog­gal-körömmel ragaszkodtak nemzeti érdekeikhez, így az eredmény a tagok által elfo­gadott legkisebb közös több­szörös lett. ONDREJCSÁK RÓBERT Sokakat nem elégít ki az eredmény, de az európai történelmet és az in­tegráció történelmét vizsgálva nem is lehetett másra számítani. Nagyon nehezen lehet gyors áttörést elérni egy 15 tagú szervezetben, amikor mindenki tudja, hogy a jövőről van szó, különösen akkor, ha a tagorszá­gok jövőről vallott elképzelései is lé­nyegesen különböznek. Egyik tagál­lamtól sem várható el, hogy saját ér­dekei ellenére feladja pozícióját a gyorsabb megegyezés miatt. Ez fo­kozottan érvényes, ha hatalomról és befolyásról van szó, márpedig a niz­zai csúcs elsősorban erről szólt: ki­nek mennyi befolyása legyen a jövő Európai Uniójában. Ráadásul az uniós döntéshozatali folyamatokra való befolyás fontossága a jövőben egyenes arányban fog növekedni az EU-hatáskörök izmosodásával. A konkrét problémakörök közül a leg­fontosabbak a tagországok felada­tainak újrasúlyozása a miniszterta­nácsban, a bizottság jövőbeli össze­tétele, a döntéshozatalban az egy­hangúságról a minősített többségre való áttérés és az ún. megerősített együttműködés kérdése. A tanácsi szavazati arányok elosztásában a legnagyobb jelentősége Németor­szág és Franciaország viaskodásá- nak volt. Berlin 80 milliós lakossá­gára hivatkozva több szavazatot kö­vetelt magának, mint a 60 milliós Párizsnak lett volna. A franciák ez­zel szemben azzal érveltek, hogy a német-francia egyensúly az euró­pai integráció alapköve, amit nem szabad megbontani. Chirac elnök másik érve a francia atomhatalom volt, amivel országa nagyhatalmisá­gát és világpolitikai jelentőségét igyekezett kiemelni, így gyakorolva nyomást a németekre. Németország erélyes fellépése érdekei megvédé­sére nagyon egyértelműen jelezte, hogy végérvényesen lezárult a né­met történelem egy szakasza, ami­kor a bonni köztársaság gazdasági óriás, de politikai törpe volt. A berli­ni köztársaság már nem húzódik háttérbe, hanem mint minden más ország, próbálja a lehető leghatéko­nyabban érvényesíteni érdekeit. Berlin Nizzában a német demográ­fiai és gazdasági erőt politikai erőre akarta váltani, és ezeket kihasznál­va akart fölénybe kerülni a katonai erőből hagyományos rfagyhatalmi- ságból és politikai súlyból, valamint a németekhez mérten valamelyest kisebb gazdasági és demográfiai po­tenciálból táplálkozó francia pozíci­ókkal szemben. Végül a legfonto­sabb kérdésben, a minisztertanács­ban meglevő szavazati arányok kér­désében a francia elképzelés győ­zött, hiszen megmaradt a Párizs és Nagyon nehezen lehet gyors áttörést elérni egy 15 tagú szervezetben. Berlin közötti szavazategyenlőség. Ennek érdekében viszont a franciák kénytelenek voltak több helyen en­gedni, például az Európai Parla­ment összetételében, amely jobban fogja tükrözni a népességi arányo­kat. Németország megtartotta mind a 99 helyét, de a többi nagy - Fran­ciaország, Nagy-Britannia, Olaszor­szág - képviselőinek száma 71-re csökkent, és ezzel arányosan csök­kent a többi tagállamnak járó he­lyek mennyisége is. Berlin számára kedvező az a megoldás is, amely szerint bármely tagállam kérheti, hogy ha a döntéshozatalban minő­sített többség szükséges, helyettesít­sék azt az EU lakosságának legalább 62 százalékos támogatásával. Ez azt jelenti, hogy annyi tagállamnak kell egyetértenie, hogy azok legalább a lakosság 62 százalékát képviseljék. Ez a németeknek a legelőnyösebb, mivel Németország a legnépesebb EU-tagállam, neki kell a legkeve­sebb országot maga mellé állítania, hogy elérje a nizzai szerződésben megszabott határt. A Franciaország és Németország közötti történelmi szavazategyenlőség megmaradt, Berlin pozíciója mégis megerősö­dött. A minisztertanácsi szavazatok újraosztásának nyertese Spanyolor­szág és Lengyelország, bár az utóbbi csak uniós csatlakozása után élvez­heti ennek előnyeit. A nizzai meg­egyezés szerint Madridnak 27 sza­vazata lesz, míg az eddigi nagyok­nak huszonkilenc. Bár a 27 szavazat még mindig kevesebb, mint az igazi nagyoké, de jelentős eltolódás kö­vetkezett be az arányokban. Eddig a spanyolok a nagyok szavazatainak 80 százalékával rendelkeztek (10:8), ezután kb. 95 százalékával (29:27). Tehát Spanyolország és Lengyelor­szág csaknem fölzárkózott az EU négyesfogatához. Spanyolország pozíciójának megerősödése azt jel­zi, többé-kevésbé elismerték az EU déli szegényebb országok informá­lis vezetőjének. A lengyel- spanyol egyenlőség, ezáltal Varsó súlyának megnövekedése pedig Lengyelor­szág mint a közép-európai térség re­gionális hatalmának, vezető orszá­gának pozíciójában való elismerését jelenti. A nizzai csúcs további fontos kérdése az EU nagy és kis tagálla­mai közötti egyensúly volt. Mivel az Unió az utóbbi években csak a kicsik csoportjához tartozó országokkal bővült - Finnország, Ausztria, Svéd­ország - és a keleti bővítés során is - Lengyelország kivételével - csak kis országok válnak a tagjává, félő volt, hogy a két csoport közötti egyensúly fölborul a kicsik javára. A kisebb or­szágok viszont attól féltek, hogy ha a bővítés miatt az Európai Bizottság létszámát maximálják, elveszthetik egyetlen biztosukat, és így kevesebb befolyásuk marad az EU-ban. Végül kompromisszum született, és nem kis mértékben a belga és portugál következetességnek köszönhetően a nagyok és a kicsik egyensúlya nem borult fel. A hattagúvá bővülő na­gyoknak több szavazatuk lesz a ta­nácsban, viszont minden ország megtarthat egy biztost a bizottság­ban, a nagyoknak tehát le kell mon­daniuk második bizottsági tagjuk­ról. Ezért a bizottságban minden or­szág egyenlő lesz, és ha a testület létszáma eléri a 27-et, a biztosok száma csökken, és a tagok egyen­rangúságán alapuló országrotáció lép érvénybe. Ezek az intézkedések lehetővé tették, hogy a szervezet az elkövetkező években új tagokkal bővüljön. A bővítés-mélyítés kettős­ből ezúttal az előbbi került ki győztesen, ami megnyugtatja Nagy- Britanniát. Az integráció elmélyíté­se csak részben sikerült, mivel en­nek feltétele az lett volna, hogy a döntés folyamatában áttérjenek az egyhangúság elvéről a minősített többségre. Ez sok kérdésben sike­rült is, ám néhány pontban, ame­lyekben egyes tagországok nemzeti érdekeiket érezték veszélyeztetve, megmaradt az egyhangúság szük­ségessége. A britek keresztülvitték, hogy az adózás és a szociálpolitika terén maradjon a régi rendszer, hi­szen az ő hagyományaik e téren lé­nyegesen eltérnek a kontinentális Európáétól. A franciák a számukra hagyományosan fontos kultúra te­rületén, míg a németek a kelet-eu­rópai munkaerő-bevándorlástól tartva a munkaerő szabad áramlá­sában nem akartak lemondani az esetleges vétójogukról. A csúcson a megerősített együttműködés is te­ret kapott, ami azt jelenti, hogy ha legalább nyolc tagország szorosab­ban együtt akar működni néhány területen, megteheti, feltéve, ha nyitva hagyja a csatlakozás le­hetőségét a többiek számára. Ez már most működik az EU-ban, elég csak az euróra vagy Schengenre gondolni. Bár a nizzai szerződés nem teljesített minden elvárást, senki nem vitathatja, hogy je­lentősége történelmi, hiszen meg­szabta az EU belső viszonyait a kö­vetkező évszázad első felére. OLVASÓI LEVÉL Reméljük, egyre többen leszünk Közeleg az év vége, a számadások időszaka. A Csemadok vágfüzesi helyi szervezete sikeres évet mondhat magáénak. Kis község a miénk, szervezetünk is kicsi. Olyan szervezet, amely újraéledt, ahhoz viszonyítva, hogy pár évvel ezelőtt nehezen lehetett az embe­reket egy-egy rendezvényre össze­hívni. Arról nem is beszélve, hogy nem akart szerepelni senki, sem felnőtt, sem gyerek. Ma már ma­gukjelentkeznek, szerepelni sze­retnének. Néhány éve bevontuk a község gyermekeit a Csemadok munkájába, ez utólag is jó ötlet­nek bizonyult. Mára már kialakult egy csoport, mely rendszeresen fellép. Idén első ízben készültünk március 15. megünneplésére. Bri­gádot szerveztünk a kopjafánál, ' majd 15-én emlékműsorral és ko­szorúzással tisztelegtünk. Nem voltunk túl sokan, de reméljük, egyre többen leszünk. Májusban köszönöttük anyák napján a köz­ség édesanyáit, nagymamáit. Júli­usban nagy sikert aratott a gyer­meknap. Nyáron a millenniumi év alkalmából Ópusztaszerre látogat­tunk, a Feszty-körkép és a többi látnivaló életre szóló élményt je­lentett. Augusztusban a falunapra készültünk műsorral és kiállítás­sal, melyen bemutattuk polgártár­saink munkáit. Látható volt ott a kézimunka minden fajtája, Czuc- zor Jani bácsi, Vass Gyula bácsi vesszőkosarai, Szlávik Tibor amatőr fafaragó munkái, Molnár Edit kukoricaháncsból készült használati tárgyai. Majd a nyugdí­jasnapra készültünk, utána pedig Mikulás-estet rendeztünk, ahol vendégül láttuk a község gyerme­keit. A napokban még folyik a Cse­madok hagyományőrző tanfolya­ma, ahol az érdeklődők a kukori­caháncsból készült használati tár­gyak készítését sajátíthatják el. Örülök, hogy sokéves munkánk meghozta gyümölcsét. Összetar­tunk, és most már vannak szpon­zoraink, pl. a község önkormány­zata, a Silvia presszó tulajdonosa, az Andrea élelmiszerbolt vezetője, a kiskertészek szervezete. És ha nem telik frissítőkre, akkor a ve­zetőség vagy a tagság süt egy-egy tepsi süteményt vagy pogácsát, és ezzel kínáljuk meg vendégeinket. A tánccsoport részére Búcsi Márta varrt ruhákat szívességből. Az anyagot is kaptuk. Itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített munkámban, segített a Csemadok vezetőségének munká­jában. Köszönjük, hogy kellőkép­pen őrizhettük hagyományainkat, ápolhattuk kultúránkat. Ruhás Teréz, a Csemadok helyi szervezetének elnöke, Vágfüzes alpolgármestere

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom