Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-19 / 292. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 19.

TÉMA: CSERNOBIL

December 15-én véglegesen leállították a csernobili atomerőmű utolsó működő harmadik blokkját is

Kicsit biztonságosabb lett a világ

Pripjaty, az atomerőmű közelében levő kísértetváros (TA SR/EPA)

December 15-én leállították a csernobili atomerőmű utolsó működő blokkját is. A csernobili atomerőmű (CSAESZ), amely addig nyereséges, jól fizető munkahelynek számított, december közepétől a szűkös ukrán államháztartás eltartottjává vált.

ÚJ SZÓÖSSZEFOGLALÓ

Nem csoda, ha mindenki attól fél, hogy a változást a csaknem hatezer alkalmazott - többségük az 1986-os katasztrófa után kiürített Pripjaty helyett az erőműtől 50 km-re felépített új városban, Szlavuticsban él családjával - hamarosan a saját bőrén is megérzi. Az erőműben egy szakember ádagosan havi ezer hrivnyát (1 USA-dollár 5,44 hriv- nya) keres, szlavuticsi lakásában pedig télen is van áram és fűtés, amivel manapság nem mindenki dicsekedhet Ukrajnában. Szlavuicsból persze évek óta tart a lassú elvándorlás, hiszen Ukrajna a Hetekkel, illetve az Európai Bizottsággal már 1995 decemberében emlékeztetőt írt alá arról, hogy 2000 végéig bezárja a CSAESZ-t. Az 1-es blokk

1996-os üzemen kívül helyezése óta egyetlen reaktorral is évi 100-120 millió dollárnyi bevételt produkáló, az idén több mint 6 milliárd kilowattóra villamos áramot termelő erőmű idáig évi 10-14 millió dollárnak megfelelő összeget költött a 27 ezer lakosú Szlavutics fenntartására. A CSAESZ 2001-től maga is dotációra szorul, méghozzá hosszú ideig, mivel az erőmű bezárásának és „konzerválásának” folyamata 2013-ig tart, s a becslések szerint összesen 1,3 milliárd dollárt emészt fel. Közben 2003 elejére nemzetközi segítséggel egy hőerőművet, két atomhulladék-feldolgozót és egy új tárolót is felépítenek. Ukrajnát a csernobili reaktorok miatt aggódó fejlett ipari országok kényszerítették rá az utóbbi években gazdaságilag hatékonyan és - az összesen mintegy264 millió dollárnyi biztonságnövelő beruházásnak köszönhetően - immár veszélytelenül működő erőmű bezárására. Az ország energiatermeléséből mintegy 5%- kal részesedő CSAESZ leállása egész Észak-Ukrajnában éreztetni fogja hatását, de a döntésnél ez a körülmény is háttérbe szorult a politikai megfontolások mögött. A csernobiliak azonban kivétel nélkül úgy vélekedtek, hogy a Nyugat anyagilag nem méltányolja Ukrajna eme gesztusát. Pedig akár működik az atomerőmű, akár nem, az országnak továbbra is együtt kell élnie az 1986-os atombaleset súlyos ökológiai következményeivel. Akkor fogja fel az ember igazán, mit jelent ez a

gyakorlatban, amikor belép a szögesdrót kerítéssel körülvett ún. elidegenítési zónába. Arról a 2600 négyzetkilométernyi területről van szó, amelyben a iegnagyobb kárt tette a 4-es blokkban bekövetkezett robbanás nyomán a környezetbe került sugárszennyezés, s ahonnan 1986 május elején kitelepítették a lakosságot. A lepusztult, elvadult növényzettel benőtt falvak és a kísértetváros, Pripjaty szavakkal nehezen leírható, hátborzongató látványt nyújtanak. Hivatalosan a zóna 14,5 évvel a katasztrófa után is lakhatatlan, ám az utóbbi tíz évben csaknem másfél ezer őslakos önkényesen visszaköltözött ide. A háttér- sugárzás a zónában általában óránként 25-40 mikroröntgen, azaz két- háromszorosa a normálisnak. A

romba dőlt 4-es reaktorblokk fölé emelt vasbeton buroktól, a hivatalosan fedezéknek (ukrityije) nevezett hírhedt szarkofágtól alig 1 km-re 600 mikroröntgennél nagyobb sugárzást is mértek. Ilyen körülmények között a CSAESZ személyzete, valamint a rendkívüli helyzetekkel és a csernobili katasztrófa következményeinek elhárításával foglalkozó minisztérium égisze alatt a zónában foglalkoztatott mintegy 4 ezer ember komoly sugárterhelésnek van kitéve. Az egészséget elsősorban a foltokban lehullott, nukleáris fűtőanyag-részecskéket és egyéb nukleáris bomlástermékeket tartalmazó radioaktív por fenyegeti, amelytől nem lehet megtisztítani a terület erdőit és mezőit. A talajban lévő stroncium, cézium, plutónium és egyéb izotópok a külvilágot is veszélyeztetik, hiszen a Pripjaty folyó áradáskor évről évre tetemes mennyiségű sugárzó anyagot mos ki a zóna talajából, s visz tovább az Ukrajnában 25 millió embernek vizet adó Dnyeperbe. A legnagyobb riadalmat persze a szarkofág egyre romló állapotáról föl-fölröppenő hírek okozzák. Volodimir Scserbin, az Ukrityije interdiszciplináris tudományostechnikai központ vezérigazgatóhelyettese megerősítette, hogy az 1986 júniusa és novembere között felépített szarkofág állaga aggasztó. A konstrukciót ugyan eredetileg 30 évre tervezték, ám az építmény szilárdságát kikezdi a szerkezeti elemeket belülről roncsoló sugárzás és a kondenzvíz. Három-négy hónapon belül elkészül a szarkofág fölé építendő újabb védőburok koncepciója. A 758 millió dolláros költség finanszírozására két tucat adományozó ország és az Európai Unió részvételével nemzetközi Csemobil- alapot hoztak létre, amelyet az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kezel. A végső cél, hogy 2007-re felépüljön a jelenleginél sokkal szilárdabb, száz évre tervezett második szarkofág. (A HVG nyomán)

A radioaktív anyagok megváltoztatták az élőlények génállományát, a tiltás ellenére máig laknak a zárt övezetben

Még kétszáznegyven évig sugároz a zóna

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

„Eljutunk a kommunizmus győzelméhez”. Az orosz nyelvű feliratot a raktárépület homlokzatán festették már át fehérrel, utána zölddel, legutóbb szürkével, de mindmáig tisztán olvasható. Az eleve hamisan kitűzött cél hajszolásának egyik legtragikusabb következménye a „szörnyeteg”. Ha hátat fordítunk a feliratnak, és ott magaslik előttünk a csernobili atomerőmű felrobbant 4-es reaktora. A lezárt zónában vaddisznók, őzek, szarvasok szaporodtak el. Nyomukban a farkasok. Beállt egyfajta egyensúly. A zónán kívülre kevés állat kóborol el. Az erőmű közelében is ejtettek már el tiszta húsú disznót és a zóna peremén is találtak nagyon sugárfertőzöttet. Rengeteg a gomba, de az a legveszélyesebb: magába szívja a céziumot. Az erdei bogyókban a stroncium halmozódik fel. Az Uzsban és a Pri- pjatyban már tiszták a halak, de a horgászatot nem engedélyezik. A növényzet meséli a legtöbbet. Az egykor művelt táblákon itt-ott elszórva már jókora fenyők nőttek. A katasztrófa óta csaknem négyszeresére nőtt erdőterület terjeszkedése mutatja a szelek irányát. A hírhedt „vörös erdő” - a sugárzástól kiégett fák - nagy részét kidöntötték, betemették. A később ültetett fenyők

egy ideig jól fejlődtek, de amint a gyökerük erősen szennyezett rétegbe ért, furcsa pamacsok jelentek meg rajtuk, elváltoztak, megcsavarodtak a tűleveleik, máshol megkopaszodtak. Ezek halálra ítélt fák. Az itt szedett magokból viszont egészséges fák nőttek a tiszta talajban. A Csernobil körüli régióban élő sirályok tartós károsodást szenvedtek az 1986-os reaktorbaleset következtében. Az akkor kiszabadult sugárzó anyagok megváltoztatták a madarak génállományát. Néhány sugár- szennyezett táblán haszonnövényeket termelnek, és regisztrálják a genetikai elváltozásokat. A genetikusok nem tudnak sokat tenni: feljegyzik a mutánsok megjelenését, és gyűjtik a régióból a rendellenesen fejlődő állatokat. Egereken és sertéseken végzett kísérletek szerint egyébként a génállomány sérülése csak több generáció után okoz látható elváltozást. Az atomerőmű felrobbant blokkjának befalazott maradványainak közelében a tiltás ellenére egyre többen laknak, sőt itt gyerekek is születnek. Hivatalosan 700 ember él engedéllyel a lezárt területen. Az illegális, de megtűrt zónalakók száma ennek a többszöröse lehet. A legtöbben nyugdíjasok. A zóna, ha semmilyen új szennyezést nem kap, 240 év múlva lesz újra tiszta.

A példátlan baleset közvetlen előzményei. Az RBMK reaktorokkal már Csernobil előtt is voltak problémák

Tragikusan végződött a felelőtlen kísérlet

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Az 1970-es évek elején a Szovjet Műszaki Energetikai Kutatóintézetben fejlesztették ki a nagyteljesítményű vízforraló csatomarendszerű reaktortípust (RBMK). Az első két nagy elektromos teljesítményű reaktort még az 1970-es években megépítették Leningrádban. Az RBMK reaktorokkal már a csernobili baleset előtt is felmerültek kisebb problémák. Az Ignalina Atomerőműnél figyeltek meg egy jelenséget: amikor a szabályozórudakat betolták a reaktorba, a reaktivitás várt csökkenése helyett annak átmeneti növekedését tapasztalták. Ugyanez a jelenség mutatkozott a 4. csemobüi reaktor próbaüzeménél is, de nem tartották elég fontosnak ahhoz, hogy fölhívják rá az operátorok figyelmét, vagy leúják a reaktor kezelési utasításában. A csernobili atomerőmű mérnökét, Anatolij Diatlovot egy másik probléma foglalkoztatta. Ha hirtelen kiesik a hálózati villa- mosenergia-szolgáltatás, a zóna hűtőközegét keringető szivattyúk leállnak. Ilyen esetekben az automatika leállítja a reaktort, de a maradványhő elvezetéséről a továbbiakban is gondoskodni kell. A főke- ringető szivattyúk üzemeltetéséhez szükséges villamos áramot üyenkor Diesel-motorok segítségével állítják elő. A Diesel-motorok felpörgéséhez azonban néhány perc időre van szükség. Diatlov a problémára a következő megoldást találta: a hálózati áramellátás kiesése után ugyan leáll a reaktor, így a turbinák gőzellátása hamarosan megszűnik, ellenben a turbina forgórészek tehetetlenségük folytán még egy pár percig forgásban maradnak. A lassuló turbinával meghajtva a generátorokat áramot lehet előállítani. Ahogy a

turbina kipörög, természetesen az áram gyengül. Ezt a problémát a villamos áramkörök bonyolult átkapcsolásaival lehet áthidalni. A módszer gyakorlati kipróbálására üzem közben nincs lehetőség. Várni kellett, amíg a téli villamosenergiaigény csökkenésével az egyik reaktort le lehetett állítani a tavaszi fűtőelemcsere és a karbantartási munkálatok idejére. Diatlov engedélyt kapott, hogy a villamosmérnöki kísérletet a négyes számú reaktoron 1986. tavaszán elvégezhessék. Maga a robbanáshoz vezető kísérlet április 26-án éjjel l:23-kor indult be, amikor kikapcsolták a (biztonságvédelmi) automatikát is, a- mely a neutronszám gyors növekedése esetén magától leállítaná a reaktort. Ez a művelet szabálytalan volt. l:24:0Ö-kor a víz 1100 °C felett hidrogéntermelő kémiai reakcióba lépett az uránrudakat burkoló cirkóniumötvözettel. A törések miatt a víz érintkezésbe került a grafittal is, ami szintén éghető szén-monoxid és hidrogéngáz fejlődéséhez vezetett. A gyúlékony H2 és CO a külső levegő oxigénjével érintkezve felrobbant. Ez a második, kémiai robbanás lesodorta az épület tetejét is. A grafit a levegőn meggyulladt, füstje radioaktivitással szennyezte be az épületet, és annak egyre nagyobb környékét. Valerij Komjencsuk technikus a tető beomlása, Vladimir Sasenok villamosmérnök a robbanás következtében támadt tűz miatt azonnal meghalt. A reaktor belsejében a hőmérséklet elérte a 3000 °C- ot. A grafittűz 10 napon át égett. Ezalatt 4 EBq aktivitás szabadult ki a légkörbe, ami 400-szorosa volt a hi- rosimai atombomba által a levegőbe juttatott radioaktivitásnak... (Marx György Atommag-közeiben c. műve felhasználásával)

CSERNOBIL KRONOLÓGIÁJA

A katasztrófától az erőmű bezárásáig

1986. április 26.: A csernobili atomerőmű 4. egységében történt robbanás és tűz következtében hatalmas mennyiségű sugárzó anyag került a levegőbe és sodródott Európa fölé. 30 ember életét vesztette, több százezer főt telepítettek ki a létesítmény környékéről, és mintegy 300 ezer ember volt kitéve sugárszennyezésnek a katasztrófa, illetve a mentés idején.

1986. április vége: Leállították az erőmű másik három blokkját. 1986. június 23.: A megsérült negyedik blokkot betonszarkofágba zárták.

1986. december: Újraindították az 1. és a 2. számú blokkot.

1990. augusztus 2.: A kijevi parlament határozatot fogadott el a csernobili atomerőmű bezárásáról és a köztársaság területén lévő atomerőművek fokozatos megszüntetéséről.

1991. október 11.: Rövidzárlat miatt tűz keletkezett az erőmű 2. számú blokkjának turbinatermében álló generátornál. A lángokat eloltották, áldozatok nem voltak.

1992. április 1.: Az ukrán kormány határozatot hozott arról, hogy 1993-ban le kell állítani a csernobili atomerőmű 1. és 3. sz. reaktorát (a 2. blokk az 1991-es tűz óta nem üzemelt).

1992. október: Üzembe helyezték a 3. számú reaktort.

1992. december 12.: A katasztrofális ukrajnai energiahelyzet miatt a beindították az 1. számú reaktorblokkot.

1993. október 21.: Korábbi határozatát megváltoztatva a parlament úgy döntött, hogy működjön tovább az erőmű, amelyet 1993. szeptember 31-ig kellett volna végleg bezárni. Feloldották az új nuldeáris erőművi létesítmények építésére vonatkozó moratóriumot, hogy lehetővé váljon a zaporozsjei atomerőmű hatodik, a rivnei erőmű negyedik és a hmelnickiji atomerőmű második blokkjának befejezése.

1994. április 6.: Hans Blix, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezérigazgatója csernobili látogatását követően közölte, hogy az erőmű nem felel meg a nemzetközi biztonsági előírásoknak.

1995. április 13.: Leonyid Kucsma ukrán elnök az Európai Unió küldöttségével folytatott tárgyalásokon Kijevben beleegyezett abba, hogy Ukrajna az ezredfordulóra bezárja a csernobili atomerőművet.

1995. május 27.: Kijevben hivatalosan is megalakították azt az ukrán-nyugati konzorciumot, amely kidolgozza a csernobili atomerőmű bezárására és a kieső energia pótlására vonatkozó terveket.

1995. december 20.: Az Ottawában aláírt emlékeztető szerint a Hetek csoportja az atomerőmű öt éven belüli bezárásához 2,3 milliárd dolláros támogatást nyújt Ukrajnának.

1996. november 30.: Leállították az 1. sz. reaktort. Leonyid Kucsma államfő kijelentette, hogy az intézkedés végleges. Az ukrán állami atomenergetikai bizottság ugyanakkor elrendelte az 1991-es tűzeset miatt leállított 2-es blokk újbóli üzembe helyezését.

1997. május 18.: Leállították az egyetlen üzemelő reaktort, a 3- ast, mert a hozzá tartozó transzformátorblokk önmagától kikapcsolt. A reaktort 1998. május 5-én indították ismét meg.

1997. június 22.: A Hetek denveri csúcsértekezlete megerősítette, hogy a csernobili erőművet 2000-ben be kell zárni, s további 300 millió dollárt ajánlott fel a sérült reaktor betonszarkofágjának megerősítésére.

1998. május 11.: Az EBRD kijevi közgyűlésén megállapodtak abban, hogy Ukrajna százmillió dollárt kap az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által kezelt Szarkofág Nemzetközi Alapból a vasbeton szarkofág sürgős felújítására. Aznap megkezdték a munkálatokat.

1998. június 16.: A 3. sz. reaktort ideiglenesen leállították egy turbógenerátor váratlan meghibásodása miatt.

1998. december 15.: Karbantartási szünetre leállították az erőmű 3. sz. reaktorát. A blokkot 1999. március 7-én indították újra, majd július 1-jén megint leállították. A reaktort december 1-jén a turbi- navezetékjiibája miatt kellett leállítani, a hibát december 5-re hárították el.

1999. március 16.: Az ukrán kormány határozatban rögzítette: mihamarabb üzemen kívül kell helyezni az atomerőmű 2. számú reaktorblokkját, amely az 1991-es tűz óta nem termelt áramot.

1999. július 23.: A kijevi ukrán-EU csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozat megerősítette, hogy az EU 210 millió dollárt biztosít Ukrajnának a 4. számú reaktor feletti betonszarkofág megerősítéséhez.

2000. január 29.:Ismét leállították a 3. számú reaktort, ezúttal az impulzusos biztonsági rendszer hibája miatt. Február 1-jén kapcsolták vissza a hálózatra, de 11-e és 23-a között még kétszer kellett lekapcsolni rendellenesség miatt.

2000. június 5.: Kijevben Leonyid Kucsma ukrán és Bili Clinton amerikai elnök közös nyilatkozatukban bejelentették, hogy Ukrajna 2000. december 15-én zárja be a csernobili atomerőművet. 2000. szeptember 25.: Leonyid Kucsma államfő aláírta a csernobili erőmű bezárásával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó rendeletet.

2000. október 26.: Az ukrán atomerőműveket működtető Energoatom állami vállalat, valamint a francia Framatom, a német Siemens SNP és az orosz Atomsztrojekszport jegyzőkönyvet írtak alá a hmelnickiji atomerőmű 2. reaktora, illetve a rivnei atomerőmű 4. reaktora befejezéséről és korszerűsítéséről. (A két erőmű fogja pótolni a csernobili atomerőmű bezárásával kieső energia- mennyiséget.)

2000. november 27.: Üzemzavar miatt leállították a 3. számú reaktort egy magasfeszültségű vezeték elektromos hibája nyomán.

2000. december 5.: Az ukrán parlament a csernobili atomerőmű bezárásáról tartott nemzetközi meghallgatáson nyilatkozatot fogadott el, amelyben a nemzetközi közösség segítségét kérte az ezzel kapcsolatos problémák megoldásához.

2000. december 6.: Ismét lekapcsolták a 3. számú reaktort az elektromos hálózatról, mert gőzszivárgást észleltek az egyik helyiségben.

2000. december 7.: Az EBRD igazgatótanácsa Londonban jóváhagyta a Csernobil helyébe lépő két új ukrán atomerőmű építésének 215 millió dolláros hitelfinanszírozását.

2000. december 12.: Az ukrán atomenergia-felügyelet engedélyezte, hogy december 14-én „minimális üzemmódban” újraindítsák a 3-as számú reaktort, de az áramfejlesztő turbinák működtetése nélkül. A blokkot 15-én 12 órakor végleg leállították. (MTI)

Az oldalt szerkesztette SIDÓ H. ZOLTÁN