Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-18 / 291. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 18. KOMMENTÁR Náci „Ki mit tud?” TÓTH MIHÁLY Már Szlovákiát is foglalkoztatja, illendő dolog-e kiadni a nácizmus ideológiai alapvetését, Adolf Hitler Mein Kampf című könyvét. Ez már Csehországban, Magyarországon és Lengyelországban is prob­léma volt, s nem lehet tudni, felvetődésében milyen mértékben ját­szott szerepet a könyvkiadói kalmárszellem, és milyenben az ideo­lógiai elkötelezettség. Próbáljunk meg optimisták lenni, remény­kedjünk abban, hogy az előbbi szerepe legalább 99 százalékos, az utóbbié pedig egy percentnyit se tett ki. Mintha összebeszéltek volna a jelenségről író hírmagyarázók. Fel­sorolják, hogy a világon hol mindenütt terjeszthető szabadon a ke- febajszú nemzetvezető műve; az USA-ban és Ausztráliában, Ar­gentínában és a Dél-afrikai Köztársaságban... Csak kevés kom­mentáríró tesz említést arról, hogy Hitler gondolatainak terjeszté­sét ott tiltják, mi több, ott büntetik legkeményebben, ahol a hír­hedt könyvet megírták: Németországban. Gondolom, nem azért van ez így, mert ott 55 év alatt nem akadt vállalkozó szellemű könyvkiadó, akinek nem szottyant volna kedve pénzzé tenni az annak idején nagyon következetesen realizált gondolatokat. Ha a népesség csak egytized százaléka lenne vevő a könyvre, a kiadó akkor is megtalálja számítását. Most ne próbáljuk vizsgálni, hogy annak a tizedszázaléknyi né­metnek hány százaléka venné meg a könyvet kíváncsiságból, és mekkora hányada tenné a könyvespolcára birodalom (újra)építő szándékkal. Bizonyítható, Németországban azért szankcionálják a Mein Kamp- fot, mert a háború utáni törvényhozók, a nemzet győztes demokrá­ciák által is ösztönzött részének képviselői olyan törvényeket fo­gadtak el, amelyek tükrözték, hogy a németek legjobbjai felismer­ték, az ordas eszmék valóra váltása maguknak a németeknek oko­zott legnagyobb kárt. A zsidó nemzet 1945 tavaszán elsiratta a ha­lottak. Hasonlóképpen az oroszok, az ukránok, a franciák, a britek és a többi nemzet is, amely áldozatul esett a náci bibliában megfo­galmazott eszmék valóra váltásának. Ezzel szemben a német nem­zetnek még a legjobbjai is (sőt talán éppen a legjobbjai) évtizede­kig lesütött szemmel járták a világot. „Olvastad a Mein Kampfot?”- kérdezte valaki, amikor mondtam, kommentárt készülök írni a kiadásáról. Olvastam! Anélkül, hogy kezembe vettem volna. Isme­rem, mi történt Európában 1933 és 1945 között. Más. Már legalább negyedórája szobrozom az egyik hivatal ajta­ja előtt, csak hárman állnak előttem, mögöttem sokan. Nyí­lik az ajtó, s a hátam mögött megszólal egy fiatalember: „Én csak egy aláírásért jöttem.” Be­ment. Tíz perc múlva ismét nyí­lik az ajtó, előlem nem fogynak az ügyfelek, de mögülem igen. Újra rádöbbenek: igaza volt a tanár úrnak. Persze, volt már másképpen is. Telefonon találkozót beszéltem meg egy pszichiáterrel, és arra kértem, tájékoztasson az alapis­kolákban folyó drogellenes előadásokról. Mivel hamarabb érkeztem, a pszichiátriai osztály folyosóján leültem egy padra, és vártam. Hasonlóan, mint még néhányan. Megjelent a nővér, s mivel én voltam az, akit nem is­mert, megszólított: „Tessék ve­lem jönni az irodába.” Mentem, közben magyaráztam, hogy új­ságíró vagyok, és a főorvos urat várom. Ó csak bólogatott, majd annyit mondott, nemcsak a főorvos úrral találkozom, ha­nem „kollégákkal” is. És a hatos számú szobára mutatott. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214^ Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Jupiter és az ökör FARKAS OTTÓ „Quod licet lövi, non licet bovi” - mondogatta egykori latinta­nárom, ha nagyritkán öt-tíz per­cet késett az óráról. Ez, ugye, magyarul azt jelenti, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. A tanár úr szerin­tünk túl szigorú volt, nem sze­rette, ha mi, diákok késtünk. Azt egyszer sem felejtette el megjegyezni, véssük jól agyunkba, mert a mondás nem­csak az iskolában érvényes, ha­nem így van az életben is. A tanár úr igazat mondott, és mindig eszembe jut, valahány­szor történik valami. Például a napokban is. Ha siet az ember, ugye, hát rátapos a gázpedálra. Lakott területen belül, mint a repülőgép, úgy húzott el mellet­tem egy karcsú Opel Corsa. Be­mértek, megálltunk. Ő is, én is. A corsást elengedték, engem megbüntettek. (Új)gazdag karácsony. - Én nem pontyot vettem, hanem bálnát. (Peter Gossányi rajza) Nehéz új esztendő elé nézünk, de ilyen optimista decemberünk már régen volt Rossz hírek - jó hírek „A jó hírek hetét éljük” - je­lentette ki csütörtökön Ivan Miklós miniszterelnök-he­lyettes. Mivel pénteken a kormány a jövő évi áremelé­sekről is döntött, kérdés per­sze, hogy a lakosság mennyi­re szentel figyelmet a pozitív fejleményeknek. TUBA LAJOS A központilag szabályozott árak emeléséből végül egy újabb csoma­gocska alakult ki, megfejelve még a társadalombiztosítási díjak majd­nem egyszázalékos emelésével. A meglepetés annál nagyobb, hogy a kormány PR-tevékenysége (régebbi szóval propagandája) korábban igyekezett elhitetni a lakossággal, hogy a nehezén már túl vagyunk. Nos, a néhány hónapnyi túlzott op­timizmus helyett most újra érdemes visszatérni a valóságba. Ez azonban nem változtat azon, hogy valóban van egy sor pozitív fejlemény, még ha sokan ezt nem is érzik a pénztár­cájukon. A múlt héten sok olyan jó húréi is találkozhattunk, amely op­timizmusra is okot adott. Bár a jövő évi állami költségvetés rettenetes számokat tartalmaz, valóban sok fontos szerkezeti változás is van benne (ez nem jelenti, hogy több nem lehetett volna). A parlamenti szavazás pedig bizonyította, hogy a kormánykoalíció működőképes, így a lassanként élénkülő gazdaságnak legalább a következő évre nem kell besorolnia a kockázati tényezők kö­zé a kormányválságot. A pénzügyminisztérium háromé­ves gazdasági prognózist is beter­jesztett, de az sem a társadalom­ban, sem pedig a parlamentben nem váltott ki különösebb vissz­hangot. Pedig érdemes lenne fog­lalkozni a gondolattal, menniyre reálisak a benne foglaltak és mennyire vehető komolyan Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter szándéka, hogy az ottani adatokat a gazdaságban nyugodtan fel lehet használni a külső tényezők hatásai­nak tervezése során. A pénzügymi­niszter egyébként azt is megpe- dzette (és erre sem reagált senki), hogy jövőre a parlamentben már májusban meg szeretnék szavaz­tatni a'költségvetési sarokszámo­kat, amiből pedig egy rutinos gaz­dasági szakember már akkor tud­hatná, mire is számíthat 2002-ben. Túlzott optimizmusra azért nincs okunk; néhány napja egy magas rangú EU-képviseló figyelmeztette kormányunkat: az ide-oda eldu­gott költségvetési pluszkiadások miatt a hiány jövőre meghaladja majd a GDP elfogadhatónak tartott négy százalékát, és Európában en­nek egyáltalán nem örülnek. A múlt héten formálisan is tagjává váltunk az OECD-nek. Ennek két A múlt héten formá­lisan is tagjává váltunk az OECD-nek. fontos üzenete van: az éppen aktu­ális hatalomnak (tehát adott eset­ben a jelenlegi ellenzéknek is) illik figyelembe vennie az ottani ajánlá­sokat, illetve végre bejutottunk egy neves nemzetközi szervezetbe, így reálissá vált, hogy a sort folytatva egyszer a NATO és az EU is kézzel­fogható közelségbe kerül. A statisztikai hivatal nyüvánosságra hozta a legújabb gazdasági eredmé­nyeket, amelyek jobbak a vártnál, és akkor érkeztek, amikor a parla­mentben javában dúlt a vita a jövő évre tervezett háromszázalékos GDP-növekedés megalapozottságá­ról. Egy ilyen növekedés esetén ugyanis már optimistábbak lehet­nénk. Ezen belül is érdemes észre­venni, hogy a hazai fogyasztás csök­kenése lassult, sőt arra számítanak, hogy jövőre emelkedni fog, és a sta­tisztika szerint a reálbérek alakulá­sa is jobb, mint a korábbi időszak­ban. Mivel egy jobban működő gaz­daságot mindenki megérez (vagy legalábbis megpróbálhat felszállni a vonatra), említsük meg azt is, hogy a bankszektor a rettenetes tavalyi veszteség után idén már nyereséges lesz, a gazdaság többi részének nye­resége pedig az előző év hasonló időszakához képest 5,4-szer bizo­nyult magasabbnak. Ez a helyzet mindenestre jobb annál, amikor ar­ról kellett elmélkednünk, vajon el­kerülhető-e a gazdasági összeomlás a következő évben. A vagyonalapi kötvények tulajdo­nosait remélhetőleg megnyugtatta az a parlamenti döntés, hogy a pri­vatizációs bevételekből kötelezően 31 milliárd koronát erre az akcióra kell fordítani. Mától egyébként még egy újabb, negyedik köre is lesz a Slovnaft-féle részvénycseré­nek. A vagyonalap azonban már nem megy lejjebb a mostani, 722 koronás árfolyamnál, a maradékot inkább hozzácsapja a tőzsdére ké­szített nagyobb csomaghoz, majd pedig a vételárat a jövő évi kifize­téskor használja fel. Privatizációs bevétel pedig lesz, a kormánynak szerdán kell jóvá­hagynia a Szlovák Takarékpénztár eladását az osztrák Erste Banknak, a kiszivárgott hírek szerint a vétel­ár 18,4 milliárd korona. A másik mozgásba lendült pénzintézet a Pofnobanka, amely a múlt héten a korábbi veszteségei kompenzálása érdekében 1100-ról 309 koronára csökkentette részvényei névérté­két. Ezzel a jelenlegi részvényesek 1,1 milliárd koronát törlesztettek a 2,3 milliárd koronás veszteségből. Új tőkéhez pedig részvényjegyzés­sel szeretnének jutni. Az első két körben erre a jelenlegi részvénye­seknek lesz lehetőségük, és ha nem sikerül összeszedni a részvé­nyesek közgyűlése által jóváha­gyott 2 milliárd koronát, akkkor nyilvános részvényjegyzést hirdet­nek. A bank 56,7 százalékos több­ségi tulajdonosa, az olasz UniCre- dito egyébként hároméves konszo­lidációs tervet dolgozott ki. VISSZHANG Percemberkék kálváriája A szlovákiai magyar közélet láttán, a rendszerváltásnak mondott poli­tikai kiegyezés 11. esztendejében, ma már az „ügyért” egykor valamit is tett, magára valamit is adó értel­miségi kiábrándultsága óriási. So­kan - bizonyára naivan mint a középkelet-európai értelmiségiek többsége, úgy gondoltuk, megúju­ló közéletünket többségükben a tiszta (tisztább) múltú, hiteles (hi­telesebb) emberek uralják majd, akik példaképként munkálkodnak a kommunizmus évtizedeiben szellemileg megtépázott, erkölcsi­leg tönkretett közösségeik érdeké­ben. Reméltük, hogy az „önössze­szedés” gondolata, amiért sokat dolgoztunk a hetvenes-nyolcvanas években, megvalósulhat, kitelje­sedhet. Sajnos, ebből vajmi kevés realizálódott. Szétszórtságunk, „falkákba” verődésünk, politikai megosztottságunk, úgy tűnik, a 2000. év végére teljesedik ki. Már a kilencvenes évek legelején lát­tuk, hogy az általunk egykor nagy- rabecsült pályatársaink hátán, né­ha aktív közreműködésükkel ren­geteg hiteltelen ember, egykori pártfunkcionárius, gyermekeit szlovák iskolába járató karrierista, titkosrendőri besúgó került ismét pozícióba, s válhatott szemünkben szánalmas „mélymagyarrá”. Ezért nem értem igazán Duray Miklós kirohanásait sem a Magyarok Vi­lágszövetségének mai vezetői el­len, hiszen ő jól tudhatja, hogy ez a kártékony nemzetromboló folya­mat nem ma és nem tegnapelőtt kezdődött el, hanem közvedenül a rendszerváltozás után. Ezeket a fo­lyamatokat látva és hátterüket is sejtve egyetértek Soóky László cik­kének (Uj Szó, december 8.) né­hány gondolatával, hogy tudniillik a fentiekben említett közegből ki­növő szlovákiai magyar „szellemi elit” egyes tagjai milyen alaposan képviselnek bennünket, mondjuk, a Magyarok Világszövetségében, a szakmai bizottságokban, kuratóri­umokban. Kiktől kapták és kapják ők a felhatalmazást? Mi, politikán kívüli magyar értelmiségiek ezekről az ügyletekről semmit sem tudunk. S csak gyaníthatom, hogy a hátunk mögött történnek. Annak a magyar nemzeti közösségnek a háta mögött, amelynek sokrétű problémáira, megoldásuk miként­jére egy évtizede hivatkozik a ma­TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Andreas Oplatka, a tekintélyes konzervatív lap tudósítója a Korai választási hangulat Magyarorszá­gon című írásában felhívja a fi­gyelmet arra, hogy Magyarorszá­gon két ellenzéki párt kongresszu­sával megkezdődött a felkészülés a választásokra. Az MSZP-nél a fő kérdés Németh Miklós visszavo­nulásával már a kongresszus előtt eldőlt. Ez Kovács László pártelnök győzelmének látszik, akit nagy többséggel újraválasztottak. Ko­vács László elnökként már bel- és gazdaságpolitikai téren is jelentős szakértelmet mutat, s nyilvánva­lóan az az ambíciója, hogy válasz­tási győzelem esetén kormányfő legyen. Az MSZP ellenzékbe kerü­lése óta nem annyira saját kezde­ményezésekkel tündökölt, mint inkább kivárta az ellenfél hibáit, s ezt a szívességet a kormány több ízben megtette. A svájci lap az SZDSZ-elnökké választott Demszky Gábor célját abban látja, hogy az SZDSZ-t az MSZP és a mai kor­mánytábor között olyan erővé te­gye, amelynek döntésétől a követ­kező koalíció függ. A szándék am­biciózus, megvalósítását azonban nehezíti a jelenlegi választási rendszer, amely arra kényszeríti a kis pártokat, hogy már idejében választási szövetségeket kösse­nek. A népszerű és agilisnak is­mert Demszky legalább meghoz­hatja az SZDSZ-nek azokat a sza­vazatokat, amelyek 2002-ben új­ra bejuttatják a pártot a parla­mentbe - véli a szerző. Oplatka felveti: az MSZP kongresszusán nem zárták ki, hogy a jelenlegi koalíció válságba juthat, s ezzel előrehozott választásokra kerül­het sor. Ezt szerinte az FKGP álla­potával indokolják. E párt több képviselője és elnöke, Torgyán József is korrupciós vádakkal szembesül. Ilyen körülmények között az FKGP tehertétel a koalí­ció számára. THESUN DAYTIMES Brit és szaúdi titkosszolgálati ille­tékesek feltételezése szerint az Oszama bin Laden vezette terror­szervezet áll a brit állampolgárok ellen Szaúd-Arábiában elkövetett merényletek hátterében. A terror­akciókkal Bin Laden meg akarja akadályozni, hogy a brit hatósá­gok kiadjanak egy Londonban élő szaúdi üzletembert az Amerikai Egyesült Államoknak; a férfit ter­rorcselekményekre való szövetke­zés miatt akarják felelősségre vonni. Ugyanakkor a The Sunday Times című brit hetilap szerint a szaúdi rendőrség nem zárja ki azt sem, hogy a brit állampolgárok egy szeszcsempészbanda viszá­lyának áldozatai. A cikkíró emlé­keztet: a pénteki pokolgépes me­rényletben súlyosan megsérült brit férfi a Coca Cola helyi képvi­selőjeként dolgozik Rijádban. A szaúdi rendőrség a britek ellen el­követett korábbi támadások kap­csán a múlt héten letartóztatott egy amerikai állampolgárt, akit a közelmúltban elbocsátottak állá­sából, amiért alkoholt csempé­szett Szaúd-Arábiában élő külföl­dieknek, s mindhárom brit áldo­zatot igen jól ismerte. gyár „politikai elit" is. Az „összeka- csintások” többségénél az emberi, erkölcsi, szakmai megméretés hi­ányzik, vagy másodlagos. Sokszor viszont jól Idtapintható a háttér­ben az egyéni és csoportérdek, a pozícióhalmozás és -féltés, a jópo­fa, fontoskodó és hiteltelen ma­gyarkodás. Tisztességes, a szellem embereinek egymásra is figyelő, a közös nevezőt kereső és igenlő (az egyéni érdekeket néha félresöprő), fokozatosan építkező magyar kul­turális élet nincs. Mert ehhez, az anyagiakon kívül, valami plusz is kellene: a többség által is elfogad­ható feddheteden múlt, egészsé­ges gondolkodás és komoly mun­ka, műveltség, szakmai tudás. Csak nehogy ismét késő legyen új­ra együttgondolkodnunk! Trugly Sándor . Komárom JEGYZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom