Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-15 / 289. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 15. KOMMENTÁR Világszövetségi káder TÓTH MIHÁLY Tavaly és idén többet megtudtunk a Magyarok Világszövetségéről, mint előtte 10 esztendő alatt. Korábban egyfajta összmagyar közmeg­egyezés alakult ki arról, hogy a világszövetség rendszerváltás óta hi­vatalban levő elnökétől - alanyi költőről lévén szó - nem várható el a magyar adófizető pénzéből származó forintok útjának szigorú nyo­mon követése. Ugyanakkor ami vita az MVSZ működése körül kirob­bant, annak zöme valós vagy vélt anyagi visszaélések emlegetésével zajlott. Ilyen viszonyok között a szervezet működése iránt érdeklődők Jiatáron innen és tűi” reménykedve fogadták a hírt: a pénzügyek el­lenőrzésére Csoóri Sándor mellé odakerült Patrubány Miklós, aki a legkorszerűbb reáltudományt, a számítástechnikát műveli. Néhány hónapja olyan dolgok történtek az MVSZ-ben, amelyek a szervezet iránt közömbösök érdeklődését is felkeltették. A világszövetség leg­felsőbb fóruma a budapesti kormány favoritjaként fellépő Boross Pé­ter volt miniszterelnök ellenében Patrubány Miklóst választotta el­nökké. Boros órákkal a szavazás után bejelentette, kilép a szervezet­ből. Lévén, hogy csak néhány nappal jelölésének bejelentése előtt lé­pett be, Argentínától Kiskunfélegyházáig úgy értékelték hajtűkanyar­ját, hogy a hivatalos Budapest olyan komisszárt próbált a világszövet­ség élére helyezni, aki csak tábornokként tud magyar lenni. Ugyanez elmondható azokról is, akik az elnökség tagjai közül felfüggesztették tisztségük gyakorlását, mihelyt kiderült, nem a kormányhoz közelál­lót választották elnökké. Papírforma szerint magyarként most a de­mokrácia minden hívének Patrubány mögött kellene hosszú tömött sorokban felzárkóznia. Hiszen az édes Erdélyből származik, megvá­lasztását azoknak köszönheti, akiknek elegük volt az előző vezetés pénzügyeiből. De ezután se lehetünk boldogok. Nem sokkal az új el­nök megválasztása után már Csurka pártbelije elnökölte a tanácsko­zást. így a szervezet - eddig sem volt - ezután se lesz pártsemleges. Félő, továbbra is központilag igyekeznek meghatározni, hogyan le­gyünk magyarok. Csoóriék után Patrubánytól sem tudtam meg, miért van szükség a világszövetségre. Politikai váltógazdaságban kulturális szervezet számára életveszélyes pártra orientálódni. Vízlépcsőtúlélés TUBA LAJOS Vajúdtak a hegyek, de csak egeret szültek - mondhatnánk a vízlép­csőügy fejleményei láttán. A magyar kormány elküldött néhány száz oldal javaslatot, azt nálunk hónapokig fordították, elemezték, majd a választ rövidre fogva közölték: újabb szakértői tárgyalásokra van szükség. A szlovák kormány ilyen válasza után a magyar kormány új­ra a hágai bírósághoz fordulhatna, de ezt valószínűleg nem teszi meg. Most ugyanis sem Budapestnek, sem Pozsonynak nem érdeke egy újabb konfliktusgerjesztés. így azután várhatóan újra szakértői talál­kozókra kerül sor, amelyeken a megfelelő politikai kompromisszum­készség hiányában nem sikerül megegyezni. Az alsó vízlépcső kérdé­sében nincs lehetőség köztes megoldás kimunkálására (ez vágyván, vagy nincs). A bősi szakaszon pedig az Öreg-Dunában a vízhozam fe­lét igénylő kérés legfeljebb politikai folklórnak tekinthető. Az egyet­len elem, amely a megegyezés lehetőségét veti fel, az Öreg-Dunába tervezett bukógátak, amelyekkel rendezni lehetne az ottani sajnálatos helyzetet. Ez azonban a globális kiegyezéshez kevés, így leginkább az Ivan Miklós által felvetett variáció a reális: megkezdődnek a tárgyalá­sok a kölcsönös kártérítésről. Ebben a szlovák fél a kieső áremterme- lés értékével s a haszon nélkül álló beruházásokkal érvel majd. Eddigi ismereteink szerint a másik oldal a mérleg serpenyőjébe a természet­nek pkozott kárnak az előbbinél kevésbé egzakt módon kimutatható becslését állítja. Itt sem várható azonban egyértelmű győztes. A víz­lépcsőügy mai illetékesei valószínűleg nem is nagyon számítanak üyesmire. Mivel győzelmi pozíciót egyikük sem lát maga előtt, abban érdekeltek, hogy újra csak a hónapokig tartó tárgyalási szakaszok időszaka következzék. Két év múlva ugyanis mindkét országban vá­lasztások lesznek, ami egyben a forró bősi stafétabot átadását jelenti. Különben is, néhány hónappal egy kormány felállása után sokkal időszerűbb elkönyvelni egy nagy visszavonulást jelentő kompro­misszumot (amit az ellenzék hatalmas vereségnek láttat majd), mint egy választási kampány küszöbén. Márpedig a 2002-ben felálló új kormányoknak nem marad mozgásterük a további időhúzásra. Az EU számára ugyanis nem jelent jó ajánlólevelet egy ilyen kaliberű lezá­ratlan vita, így aki meg szeretné tenni a döntő lépést feléjük, kényte­len lesz nagyon gyorsan megoldást találni. Mi meg rágjuk a kefét, hogy ezt valamikor a küencvenes évek közepén is megtehették volna. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ DIE WELT „Magyarország támogatja szom­szédos országai EU-csatlakozását. Ennek ellenére, ha Magyarország korábban kerül be az EU-ba, mint Szlovákia, Budapest kész felállí­tani a schengeni határokat a két ország között” - jelentette ki Or­bán Viktor. A magyar miniszterel­nök országa csatlakozását leg­később 2004-re saccolja. Az EU kéleti irányú bővítése nem jelent majd új problémát amiatt, hogy Magyarország határain kívül 3 millió magyar él. Orbán szerint a magyarok nem jelentenek gondot Európában, ellenkezőleg, példát mutatnak abban, hogyan kell megoldani a kisebbségi súrlódá­sokat a 21. század küszöbén. Ez­zel szemben komoly hiányosságo­kat lát Nyugat-Európa néhány or­szágának jelenlegi kisebbségi po­litikájában. Kijelentését, hogy az EU-n kívül is létezik élet, továbbra is fenntartja, mivel Magyarország minden problémájára nem lehet gyógyír az EU-tagság.- Sosem vásárolok karácsonyi ajándékot... (Lubomír Kotrha karikatúrája) George W. Bush texasi kormányzó lesz a következő négy évben az Amerikai Egyesült Államok elnöke Amerika republikánus kézben „Önök most az Egyesült Álla­mok következő elnökét lát­ják”-kezdte egyik utolsó választások előtti kortesbe­szédét George W. Bush. Több mint egy hónapig tartó bi­zonytalanság után szerda es­te végül kiderült, igaza lett. JUHÁSZ LÁSZLÓ George W. Bush lesz az Amerikai Egyesült Államok 43. elnöke. Ez megmásíthatatlan történelmi tény. De ki is valójában Bush, és ki segíti a január 20-án beiktatandó elnököt a négyéves mandátuma alatt? George Walker Bush a Connecti­cut állambeli New Havenben szü­letett 1946. július 6-án. Nagyapja az állam szenátora, édesapja az Egyesült Államok ENSZ-nagykö- vete, majd a CIA főnöke volt. Idősebb Bush később az alelnök- ségig, majd 1988-ban az elnöksé­gig vitte. George W. Bush bátyja, Jeb Bush a választások utáni sza­vazatszámláláskor elhíresült Flo­rida állam kormányzója. Az Egyesült Államok november 7- én megválasztott új elnöke tanul­mányait a neves Yale Egyetemen, történelem szakon kezdte, ahol - finoman fogalmazva - nem tanul­mányi eredményeivel tűnt ki. 1975-ben elvégezte a Harvard Bu­siness Schoolt is. Nem vett részt a diákmozgalmakban, semmilyen egyetemi funkció nem érdekelte, annál inkább a bulizás, a nők és az ital. Nem növesztette meg a haját - mint ahogy ezt megtette A1 Gore és Bili Clinton -, egyetemista társai­nak vallomásai alapján viszont megkóstolta a marihuánát. Az ita­lozást, mint ifjúkori botlást, később nyíltan vállalta, a füves ci­giről szóló kérdésekre azonban nem válaszolt egyértelműen. Saját bevallása szerint a 40 éves szüle­tésnapi bulija utáni másnapon sza­kított végleg az alkohollal. Azt azonban a hivatásos életrajzírók elfelejtették megemlíteni, hogy Busht 24 évvel ezelőtt ittas vezeté­sért is megbüntették. A vietnami háború idején George W. Bush püótának jelentkezett a texasi Nemzeti Gárdába, így aztán a vérengzést a hátországban, egy légitámaszponton vészelte át. Ez­zel kapcsolatban később felröp­pentek olyan hírek is, hogy a már akkor igen befolyásos Bush apuka lépett közbe fia életének megóvá­sa érdekében. Az útkeresés 1969 és 1975 közötti időszakában több munkahelyet is kipróbált. 1975-től 1986-ig a Bush Exploration nevű olajcég vezérigazgatója. 1982-ben egy szerencsétlen döntése követ­keztében - miután eladta a cég részvényeinek egy meghatározó csomagját - lassú, de biztos csőd felé vezette a társaságot. 1970-ben közreműködött édesapja szenátor­választási kampányában, majd 1978-ban saját maga is belekóstolt a nagypolitikába: sikertelenül bár, de elindult a demokrata párti Kent Hance ellenében a képviselőházi választáson, mindössze hat száza­lékkal lemaradva ellenlábasa mö­gött. 1984-ben egyesítette a Bush Explorationt a Spectrum 7 Energy Corporationnel, majd amikor az olajárak zuhanni kezdtek, remek üzleti húzással 1986-ban eladta részesedését a Harken Energynek. Majd 900 ezer dollárt hozott a konyhára Harken-részvényei el­adása, ám öt évig még a cég taná­csadója maradt. 1990-ben Bahre- inben a Perzsa-öböl egyik emírsé­gében kapott a Harken megbízást olajfúrásra. Kritikusai szemére ve­tik, hogy ebben az időben éppen George Bush volt a Fehér Ház lakó­ja, tehát hozzásegíthette fia érde­keltségét az olajüzlethez. Apját később ifjabb Bush is segí­tette, méghozzá 1987-1988-ban, amikor a papa az elnöki posztért Ifj. Bush politikai ambí­ciói végül 1994-ben hoz­tak gyümölcsöt. kampányolt, sikerrel. Apja beikta­tása után visszatért Texasba, és - a jól csengő Bush nevet kihasznál­va - egy befektetőkből álló cso­portot összeverbuválva 46 millió dollárért megvette az egyik leg­népszerűbb baseballcsapatot, a Texas Rangerst. Politikai ambíciói végül 1994-ben hoztak gyümölcsöt, amikor az Egyesült Államok második legna­gyobb tagállama, Texas kormány­zójává választották. 1998-ban pe­dig - a szavazatok kétharmadával - megerősítették ebben a tisztsé­gében. Ekkor adta el kedvenc csa­patát, ez az üzlet 14,9 millió dol­lárt hozott Bushnak. Az Egyesült Államok First Ladyjé- vé vált Laura Weicht 1977. no­vember 5-én vette feleségül. Lau­ra asszony 1947. november 4-én született, hajadon korában taní­tónő volt, az austini Texasi Egye­temen könyvtár szakán végzett. Házasságukat megelőzően még demokratának vallotta magát. Az elnöki párnak 1981-ben ikerlá­nyai születtek, Barbara és Jenna. Bushék kutyája a Spot nevű angol spániel, de van két keverék macs­kájuk is, India és Ernie. Dick Cheney, az Egyesült Államok új alelnöke elektromoskábel-fek- tetőként kezdte karrierjét, de ő is belekóstolt az olajüzletbe, a Texa­co és a Chevron olajtársaság mun­katársaként Kazahsztánban. A kongresszusi hivatalok munkájá­val 1968-ban kezdett ismerkedni, 1971-ben már a Fehér Ház stábjá­ban dolgozott, 1973-74-ben Ge­rald Ford elnök munkatársa, 1975-76-ban a Fehér Ház stábjá­nak főnöke volt. 1989 és 1993 kö­zött az új elnök édesapja, George Bush kormányában a védelmi mi­niszteri tisztséget töltötte be. Még nem tudni, mit vált majd be az új amerikai elnök a választási kampány ideje alatt tett ígérete­iből. Ami a külpolitikát illeti, Bush támogatja a szabadkereskedelmet és az Egyesült Államok nemzetkö­zi szerepvállalását, amelyet azon­ban az amerikai érdekek minden­kori figyelembevételéhez köt. A békefenntartásban inkább Európa szerepének növekedését látná szí­vesen, így a Balkánon végrehajtan­dó beavatkozások mikéntjét is új­ratárgyalná. Októberen Condole- ezza Rice, Bush külpolitikai főta­nácsadója azt mondta a The New York Timesnak, hogy a republiká­nus elnökjelölt megválasztása ese­tén hazarendeli a Balkánról az amerikai szárazföldi csapatokat. Előtte persze konzultál a szövetsé­gesekkel, ám szerinte az amerikai katonákat „nem békefenntartásra és nemzet- meg demokráciaépítés­re képezték ki, hanem arra, hogy harci feladatokat hajtsanak végre, amikor és ahol erre szükség van.” Éppen a fekete bőrű Coondoleez- za Rice-t emlegetik Bush elnök jö­vendőbeli nemzetbiztonsági főta­nácsadójaként. A nemzetközi kap­csolatokkal rendelkező 45 éves politológusnő volt már helyettes külügyi államtitkár és védelmi ál­lamtitkár is. 1981-től a Stanford Egyetemen tanít, majd a nukleáris stratégiával foglalkozik a főváros­ban. 1989-től a nemzetbiztonsági hivatalban a szovjet és kelet-euró­pai ügyekkel foglalkozik idősebb Bush elnöklése alatt. A kong­resszus külügyi bizottságának tag­ja, több könyv szerzője, főleg a Szovjetunióról írt, de egyik művé­ben a csehszlovák hadsereggel is foglalkozott. A Bush-kabinet külügyminiszteri pozíciójának várományosaként leggyakrabban Colin Powellt, a vezérkari főnökök bizottságának volt elnökét emlegetik. A 63 éves Powell nyugalmazott tábornok, a Sivatagi Vihar fedőnevű, Irak el­leni 1991-es amerikai hadművelet irányítója, George Bush és Bili Clinton idején is szolgálta a kor­mányt. Természetesen részt vett a koreai és a vietnami háborúban is, de a Németországban állomá­sozó amerikai csapatokat is irá­nyította. Reagan elnök kinevezte nemzetbiztonsági asszisztenssé, ezt a posztot 1987 és 1989 között töltötte be. Több tucatnyi kitünte­tése el sem férne a mellén. A Bush-csapat többi tagjáról még csak találgatások folynak, várható­an a közeli napokban az ő kilétük­re is fény derül. Annyi viszont már most bizonyos, George W. Bush­nak nagy szüksége lesz tanácsadói segítségére, különösen a külpoliti­kai kérdésekben, hiszen már a vá­lasztási kampány idején fény de­rült legalábbis hiányos ismeretei­re. Bush január 20-ától egy nagyon megosztott Egyesült Államokban kezdi négyéves megbízatási idejét, minden bizonnyal hónapokig le­beg majd intő jelként a feje fölött a kínkeservesen megnyert elnökvá­lasztás emléke, s az a tény, hogy demokrata párti ellenlábasa, Ál Gore több százezer szavazattal szerzett többet november 7-én. A kétszáz évvel ezelőtt megalkotott elektori rendszer hiányosságai elemzők szerint az elnökválasztás módjának megváltoztatásához, vagyis az alkotmány módosításá­hoz vezethetnek. Elszállnak örömükben. Elnök és alelnöke. (CTK/AP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom