Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-14 / 288. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 14. Kultúra Szepsiben és Buzitán sikeres volt a Falusi Színjátszó és Esztrádcsoportok 2. Országos Fesztiválja - felsorakozott a Jókai Napok és a Duna Menti Tavasz mellé ► Amit a kölcsönös megmérettetés bizonyított Senki ne tekintse a krónikás öncélú hatásvadászatának, ha némileg a statisztikára is hivatkozik! Volt ugyanis 1999-ben egy Királyhelme- cen megrendezett falusi színjátszók országos feszti­válja, amelyen bőséges jóin­dulattal is alig három hazai, származási helyét tekintve igazán falusinak mondható, együttes szerepelt. DUSZA ISTVÁN ráddal vagy a magyar színpadi kul­túrában klasszikusan elfogadott és magas színvonalon jelen lévő ka­baréval foglalkoznak. Ezen a ponton határozottan kü­lönbséget kell tenni az esztrád, mint vegyes műfajú színpadi mű­sor, illetve a klasszikus magyar ha­gyományokra és hagyományokból építkező kabaréestek között. Az Meg kell keresni a segít­ségnyújtás szakmai kereteit. idei fesztiválon is akadt olyan cso­port, amely eltökélten ötvözte a táncot, a mazsorettbemutatót, a zeneileg színvonaltalan énekszá­mokat az eredeti ötlet szülte paró­diával. Más esetben is feltűnőek voltak a műsorok dramaturgiai hi­ányosságai. Elsősorban a „főzzünk Ezzel szemben az idén Szepsiben és Buzitán a Csemadok Kassa-vidéki területi választmánya és a Pódium Színházi Társaság a szepsi és, a buzitai önkormányzatok, Csema- dok-alapszervezetek, á kulturális minisztérium és a budapesti Anya­nyelvi Konferencia hathatós támo­gatásával kilenc résztvevő csoport- r tál rendezte meg a második ilyen jellegű fesztivált. Tekintélyes a gya­rapodás, mind a mennyiséget, mind a minőséget számba véve. Jelleget kell emlegetni, mert a fa­lusi színjátszók mezőnye igen hat­hatósan gyarapodott a Pódium Társaság és a Csemadok által eh­hez a mezőnyhöz csatlakoztatott esztrádcsoportokkal. Ezzel lehető­séget adtak azoknak a nem falusi együtteseknek is, akik eltökélten a közösségük szórakoztatására, s nem utolsósorban a tehetséges fia­talok felkutatására szövetkeznek a környezetükben mindenképpen si­keres, zenés esztrádműsorok be­mutatására. Ezzel kapcsolatban megfontolan­dó lenne, hogy a műsorok időtarta­mának korlátozásával (maximum 1 óra), előzetes szakmai tanács­adással és válogatással, a működé­si helyet nem behatárolva, az eszt- rádcsoport kategóriáját minőségé­ben is erősítsük. Ebből eredően megváltoztatható lenne a fesztivál neve: Falusi Színjátszók és Eszt- b rádcsoportok Országos Fesztiváljá­ra. Csupán egyetlen k betű kerülne a szó végére, de ezzel az eszt­rádcsoportok kategóriájában váro­si együttesek is fenntartások nélkül benevezhetnének. Meggyőződé­sem, hogy az idei mezőnynél sok­kal nagyobb azoknak a csoportok­nak a száma, amelyek zenés eszt­A királyhelmeci Kökörcsin esztrádcsoport tagjai (a képen balról jobbra) Papp Ferdinánd és lllésné Popália Irén, a kategória legjobb alakításaiért kaptak színészi díjat. Rendezőjüket, Zvolenszky Gabriellát rendezői díjjal jutalmazták. Az ebedi színjátszók Rejtő Jenő Jutalomjáték című egyfelvonásosát adták elő. Kontra Mónika (a kép jobb ol­dalán) fiatal tehetségként vehetett át színészi díjat. Mellette a legjobb férfialakítás díjával jutalmazott Gora Ró­bert. abból, ami a kamrában van” szem­lélet volt az uralkodó. Üde kivételt jelentett például a vezekényi esztrádcsoport, akik kerestek egy ötletet - a falurádiót - az esztrád keretjátékához, de dramaturgiai szempontok szerint már nem pon­tosan, nem logikusan komponálták bele a vidám jeleneteket. Ezek né­melyikének az az értéke is megvan, hogy a faluban történt események humoros bemutatására aktualizál- hatóak. A teljes mezőnyből esztrádcsoport- ként is kiemelkedtek a király- helmeciek, akik Zvolenszky Gabri­ella rendezésében egy klasszikus szerkezetű kabarét mutattak „vol­na” be. Feltételes módot azért használok, mert a sok-sok nagysze­rű magyar kupié helyett, jó és jobb slágerekkel kötötték össze az egyes kabaréjeleneteket. Viszont vitatha­tatlan értékként vonultatták fel a színészi játékot, még függöny előtti magánszámokban is, ami bizonyá­ra előbb utóbb a Jókai Napokra is eljuttatja ezt a sokoldalú és lelkes közösséget. Amikor a műsorok zenei elemeiről gondolkodom, s az esztrád, illetve á kabaré szerkezeteibe ágyazva a helyüket keresem; pontosan látom a rendezők és a dramaturgok vala­mennyi hibáját. Elsődlegesen azt, hogy a zenés esztrád sem lehet amolyan vegyes saláta. Az ötlet, esetleg a téma, a gondolat harmo­nikus megszerkesztése a legfonto­sabb ahhoz, hogy a közönséget szórakoztassa, ízlését okosan for­málja a lakóhelyén ily módon igen nagy felelőséget magára vállaló csapat. Elsősorban a saját ötletek­kel arattak sikert, ami mintegy fi­gyelmezteti valamennyi csoportot: nem biztos, hogy a kereskedelmi tévékből ellesett dáridók, Besenyő családok lemásolása az üdvözítő. Ha valahol ezt teszik, éppen az amatőr színjátszás eredeti küldeté­sével fordulnak szembe. Ehelyett azt-a sok-sok kiválóan éneklő, tán­coló, játszó fiatalt kellene az amúgy tehetségesen másoló rende­zőnek, műsorvezetőnek a szóra­koztatás, a kabaré igazi értékei felé betájolnia. A fesztivál szakmai ér­tékelésein a Jókai Napokat meg­szégyenítő létszámban résztvevő csoportvezetők, rendezők, színé­szek, zenészek, műszakiak többsé­ge aligha ott hallott először a zenei dramaturgiáról, a műsor szerkeze­téről, a téma egységesítéséről és az esztrád vagy kabaré belső tempó­ritmusáról. Mégis ezen ismeretek gyakorlati birtoklásának a hiánya látszott meg leginkább az egyes műsorokon. Aligha a műfajt kell kárhoztatni a hibákért, hanem meg kell keresni a segítségnyújtás szak­mai kereteit. Ha zenéről szóltam, akkor min­denképpen a dramatikus népi ha­gyomány két ágát képviselő szín­játszó együttest emelném ki, mindkettő a színjátszók mezőnyé­ben szerepelt. A bódvavendégi fér­fiak Borkóstolójában Bodonyi András rendező a kiváló zenei kép­zettsége révén olyan dramaturgiai ívet tudott az elénekelt népdalok­kal alkotni, amely képes volt egy­betartani a dialógusaiban, a dra­matikus játékaiban és táncaiban eredetileg egyáltalán nem kohe­rens népi játékot. A műzene, a klasszikus magyar nóta számára adott kiváló terepet Tóth Ede A fa­lu rossza című népszínműve, a kálaziak előadásában. A néhány jó színészi teljesítmény, a klasszikus­nak számító szöveg szinte drama­turgiai meghúzások nélkül történt eljátszása ellenére is érdekessé tet­te az előadásukat. Vannak olyan alkotói pillanatok az amatőr szín­játszásban, hogy a szakemberek úgy néznek egy előadásra, mintha i A vezekényiek a falurádiójukat használták fel arra, hogy felvillantsanak néhány vidám pillanatot lakóhelyük életéből. A képen a falu legidősebb polgárát faggatja a riporter. (A szerző felvételei) Végváry Anna a kálaziak A falu rossza című előadásában tűnt ki színészi tehetségével. A nánai esztrádcsoport tagjai falu­juknak állítottak görbe tükröt, amelyben megmutatták a szurko­lás komikus jelenségeit. valamilyen színházi reinkarnáció­nak lennének a szem- és fültanúi. A kálaziak előadását rendező Paulovics Mária gyermekként még láthatott olyan előadásokat, ame­lyek mintegy a naiv népművészek insitus - valóságos helyzetben megszületett - játékának szelle­mét örökítették át az ilyen nép­színművekben. Okoskodásnak tet­szene azt firtatni, milyen vizuális hatások nyomán tudott a harma­dik felvonás első jelenetében szin­te tökéletes képi feszültséggel, a negyvenes évek (magyarok gyár­totta) amerikai színes szélesvász­nú szerelmesfilmjeinek látványvi­lágát idézve a színészeinek játék­teret komponálni. Okoskodás len­ne, mert a kálazi színpad - ahol ez az előadás született - háromszor beleférne a buzitaiba, amelyen ezt a némelykor álomszerűnek tetsző jelenetsort láthattuk. Tehát valami csak a fesztiválon születhetett meg, az ad hoc térben. Ennek az előadásnak számtalan összetevő­jére azért is szeretnék majd külön visszatérni, mert a kálaziak együt­tese a szórványmagyarság egyik Kárpát-medencei csodája. Abban a Zobor-vidéki faluban és a környé­kén, Ladányi Lajos köre szervezé­sében a szó legszorosabb értelmé­ben a magyar nyelv megmentésén fáradoznak. Láthatóan szép sike­rekkel. Ez a fesztivál a fiatalok fesztiválja volt. Olyan pozitív jelenség szem­tanúja lehetett az, aki a rendez­vény három napján Szepsiben és Buzitán járt, amely rácáfolt a Jókai Napokon a felnőtt színjátszók me­zőnyében tapasztalható érdekte­lenségre és közönyre. Igazából nem tudtam több oldalról figyelni a fesztivált, szinte csak az előadá­sokat és a szervezők Boda Ferenc által irányított csapatának a mun­káját láthattam, amely zökkenő- mentes volt. Vitathatatlanul felso­rakozott a Jókai Napok, a Duna Menti Tavasz és a Bíborpiros szép rózsa mellé. Az értékelések hangulatában u- gyanazok a félreértések, a zsűri véleményének utólagos félrema­gyarázásai és a bírált együttesek sértődései hevítették a hangulatot, mint más esetekben. Ennek ellené­re a hangulat nem engedett a fél­reértett szavak érzelmi komman­dóinak. Ritkán kerül az ember egy ilyen tömeges részvételű rendez­vényen olyan helyzetbe, hogy többször is megérinti a szeretet fu­vallata. Az a tény, ahogyan a fesz­tivál mezőnye felkínálta támogatá­sát a jubileumát azon a hétvégén ünneplő, s a polgármesteri hivatal ügyködései nyomán a városi mű­velődési központnak az ünnepi műsor próbáiért és előadásáért fi­zetni kényszerült királyhelmeci együttesnek, másról is meggyő­zött. Lehet és kell egyes önkor­mányzati vezetőkkel szemben fellépni a civil önszerveződések kezdeményezéseivel úgy, ahogyan Királyhelmecen teszik. Még akkor is, ha bosszút állnak rajtuk, mert a Szepsiben és Buzitán tapasztalt szolidaritás őket igazolja. Mint ahogyan maga a fesztivál is igazolja mindazokat, akik szabad­idejüket, testi és lelki energiáikat feláldozzák egy-egy közösség javá­ra. És akkor még nem esett szó a tehetségekről, akik hol életvidám lelkiségük, hol meg a csiszolatlan gyémánthoz hasonló adottságaik révén hívtak fel magukra a figyel­met. Azok a tinédzserkorú lányok és fiúk, akik egy-két esetben szinte minden együttesben kiemelkedő­en játszottak, énekeltek, megér­A hangulat nem enge­dett a félreértett szavak érzelmi kommandóinak. demlik színházaink figyelmét is. Nem volt ez a fesztivál a hibátlan produkciók sereglése. Azt sem le­het állítani, hogy mindenki elége­dett lett volna a zsűri döntésével. Az viszont letagadhatadan, hogy mindaz, ami a falusi színjátszás fo­galomkörében manapság a szlová­kiai magyarság kultúrájában - va­lójában szakmai támogatás, segít­ség, sokszor pénz hiányában - megszületett, reményekre jogosí­tó. De légiókképpen abból a szem­pontból elgondolkodtató, hogy a Pódium Színházi Társaság hogyan tudná szakmai szeretetével és se­gítségével elhalmozni ezeket a csoportokat. Azzal az eltökélt szándékkal, hogy ebben a mezőny­ben, amely igazából csak a jéghegy csúcsát képezi, napvilágra segíti az újabb tehetségeset, az ízléseset, az értékeset és a közösségteremtőt. Az alkohol és az alkoholizmus majdnem mindegyik együttest foglalkoz­tatta. Jelenet a geszteteiek Alkoholmentes rendeléséből. A Borkóstoló című népi dramatikus játék színreviteléért kapott különdí- jat a bódvavendégi hagyományőrző csoport.

Next

/
Oldalképek
Tartalom