Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-14 / 288. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 14. Könyvbemutató: terítéken a férfi Kassa. A helyi Step kulturális klub vendégeként ma délután 17 órától mutatja be Egy férfi/A férfi című kötetét Pénzes Tímea, a legfiatalabb írónemzedék ígéretes képviselője. Az önvallomásnak is tekinthető, di- ákos lazasággal, emellett kellő női rafinériával megírt prózakötet a szerző sorrendben második könyve, melynek születéséről és fogadta­tásáról a Fő utcai Bocatius Közkönyvtár emeleti galériájában vall, ol- dottnak tervezett beszélgetés keretében, (juk) Hommage a Szabó Gyula 2000 Losonc. A Magyar Kulturális Központban ma 17 órakor kezdődik a Hommage a Szabó Gyula 2000 című kiállítás, amely a Szabó Gyula Barátainak Klubja, a Losonci Polgári Kör és a Magyar Kulturális Központ közös szervezésében jött létre, (tt) Kézikönyv a határon túli magyarokról Dunaszerdahely. Magyarok a világban, Kárpát-medence a címe a magyarországi CEBA Kiadó kézikönyvének, amelyben a határon túli magyarság életének bemutatására vállalkozott az ezredforduló alkalmából. A kiadó Magyarország Kézikönyvtára sorozatában megjelent kötetet holnap 18 órától Bihari Zoltán, a kiadó főszer­kesztője ismerteti a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, (ú) Tündérek ír és skót (tánc)zenéje Érsekújvár. Szombaton este Érsekújvárod: ad koncertet a M.É.Z. együdes. A csapat 1988-ban alakult, és Magyarországon elsőként kezded dadicionális ír és skót népzenét játszani. Három hangka- zeda megjelenése után adták ki az első CD-jüket, amelyet Földes „Hobó” Lászlóval közösen készítettek. Azóta gyakran koncerteznek a fővárosban és vidéken egyaránt. Legújabb CD-jük, a Tündérek (The Fairies) anyagát Érsekújvárod is hallhatja a közönség, (kicsi) Szolzsenyicin francia kitüntetése Moszkva. Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz írónak Moszkvában átadták a francia erkölcs- és politikatudományi aka­démia nagydíját. A moszkvai francia nagykövetségen tartod ün­nepségen vehede át a 82 esztendős, világhírű orosz író - a Gulag- szigetcsoport, a Rákosztály és más remekművek szerzője - a kitün­tetést, amelyet 1983 óta ítél oda a francia akadémia a kultúra, a tu­domány és a művészet jeles művelőinek. (MTI) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoledo 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Chioggiai csetepaté 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KASSA ÁM .AMI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 10 STÚDIÓ: A fekete Lady avagy játsszunk Shakespeare-t 19.30 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Páratlan páros 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Űrcowboyok (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Segíts, majd segítek (cseh) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Öcsém születése (cseh) 15.30,17.30 Törökfürdő (ol.) 20 CHARLIE CENTRUM: Dínó (am.) 16, 17.30 Tájkép (szí.) 18 Charlie angyalai (am.) 17, 18.45 Megszállodság (fr.) 19 A bölcsek kövére 2 (am.) 17.30, 20.30 Cella (am.) 20.30 Gombolkozók (cseh) 20 Az ígéret földje (lengy.) 19.30 KASSA ÚSMEV: A Grincs (amerikai) 16, 18, 20 IMPULZ: Faithful (ame­rikai) 16.15, 19.15 CAPITOL: Amerikai psycho (amerikai) 15.45, 18,20 DRUZBA: Amerikai psycho (amerikai) 16,18, 20 TATRA: Fé­lelem és reszketés Las Vegasban (amerikai) 17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mission Impossible 2 (amerikai) 17, 19.15 LÉVA - JUNIOR: Esőcseppek a forró kövön (francia) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Királylány a malomból 2 (cseh) 16 Holnap este mutatja be a komáromi Jókai Színház Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című színjátékát Tóth Miklós m. v. rendezésében. Csongor szerepét Benkő Géza, Tündét pedig Gubík Ági alakítja. (Dömötör Ede felvétele) Egy kiadó, amely arról folytat párbeszédet, hogy hogyan tanulhatunk meg konfliktusmentesen élni Kalligram baráti találkozó Szigeti Lászlónak (balról) Marián Varga magyaráz, Milan Lasica valami máson derül. Magyarok egymás közt: Görözdi Zsolt (balról), Ravasz Marián, Németh Ilona, Hizsnyai Zoltán, Hushegyi Gábor és Huncík Péter (Somogyi Tibor felvételei) Pozsony. Nagyon érdekes csapat gyűlt össze a Kallig­ram Kiadó karácsony előtti baráti találkozójára. A kü­lönböző nyelven alkotó írók, költők mellett közéleti sze­mélyiségek, politológusok, politikusok, képzőművészek, zenészek bukkantak fel s vi­táztak valamiről, ami biztos, hogy mindannyiunkat érint. SOÓKY LÁSZLÓ A teljesség igénye nélkül sornyim fel néhány jelenlévő nevét, hogy képet alkothassunk a találkozó sokszínűségéről: Lubomír Feldek, Miroslav Kusy, Grendel Lajos, Ivan Miklós, Marián Varga, Németh Ilo­na, Karol Wlachovsky, Huncík Pé­ter. Nem hiszem, hogy mérlegelni kellene, hogy a találkozónak volt-e valamilyen üzenete, valószínűleg arról szólt, hogy id, Európában ne menjünk el szótlanul egymás mel­led, vagy ha mégis, legalább ne üs­sünk oda egymásnak. A találkozó házigazdái Deák Renáta és Szigeti László voltak.- Számomra az a legfontosabb ma- mondja Szigeti László -, hogy aki ide eljöd, vagy közeledni akar felénk, nem egy olyan kiadót lát, ismer meg, amilyent negyven évig láthatod. A szlovák értelmiség és a más nemzetiségűek is tudják, hogy a Kalligramot egy Szlovákiai ma­gyar csapat csinálja, és olyan köny­veket adunk ki szlovák nyelven, amelyek, ha magyarul jelennének meg, akkor is büszkék lehetnénk rájuk. Ezek a könyvek visszahatnak arra a szlovák programra, amely valahol a demokráciáról szól. Ezt tudják a szlovák munkatársaink is, teljesen nyitodak felé, és elfogad­ják a programunkat. Ha arról be­szélünk, hogy meg kellene szüntet­ni a határokat, akkor én azt mon­dom, hogy tessék, megtörtént, pél­dául a Tegnap és ma sorozatunk­nak jön a szlovák változata Váhy (Mérleg) néven, amelyben kortárs szlovák írókat mutatunk be, ugyanod, ahol a kortárs magyar írókat. Az elmondodakból nyilván­való, hogy a felvázolt ma­gyar-szlovák tér csak egy része vál­lalkozásunknak, szorosan kötődik hozzá a román, a lengyel, a szerb, a cseh, a német irodalom és közélet is. Ezt Amerikában a Capitolium könyvtárában, ahol három új angol nyelvű könyvünket mutattuk be, az egyik közép-európai nagykövet úgy fogalmazta meg, hogy a világ az utóbbi tíz évben nagyon érzé­kennyé vált az európai változások iránt, abban az értelemben, hogy id nem tudnak a nemzetek egymás melled élni, ugyanakkor működik id egy intézmény, amely azon munkálkodik, hogy legalább az ér­telmiség párbeszédet folytasson egymással. Személyes meggyőző­désem viszont az, hogy olyan mé­lyek a különbözőségek, hogy még nagyon sokáig nem mondhatjuk azt, hogy egymásra találtunk, in­kább csak kísérleteket teszünk ar­ra, hogy közelítsünk egymás felé. Kritikus minősítésnek tűnhet, de értelmetlennek tartom a mellébe­szélést. Nekem a demokrácia azt jelenti, hogy diskurzus folyjék min­denről. Természetesen a Kallig- ramban nem olyan diskurzus fo­lyik, mint a politikában, és nem olyan, mint az utcán. Az utcai pár­beszéd arról szól, hogy nagy a sze­génység, a politikai pedig arról, hogy kié a hatalom, és ki szerez be­lőle többet. A mi párbeszédünk ar­ról szól, hogy hogyan lehetne meg­oldani bizonyos problémákat, ho­gyan tanulhatunk meg konfliktus- mentesen élni. Az országban vagy körülöttünk máshol is folynak ha­sonló, tudatos vagy öntudatlan párbeszédek, és a két párbeszédtí­pus közöd nem is olyan mély a sza­kadék, csak egyelőre még más a megfogalmazás. Mi azért nem adunk ki szlovák nyelvű szépiro­dalmat, mert nem anyanyelvem a szlovák, nem tudom megítélni, hogy így mit ér az a munka, ami a kezembe kerül. Ez legyen a szlovák kiadók dolga. Szlovákul csak társa­dalomtudományi műveket adunk ki. Tiszteletben tartjuk a szlovák ki­adókat, nem avatkozunk bele az ő küldetésükbe, másrészt viszont úgy vélem, hogy a szlovákiai ma­gyarság és az összmagyarság szem­pontjából is hasznos, ha tartjuk azt a pozíciót, hogy nem mi írjuk meg a szlovák kiadók házi feladatát. A társadalomtudomány egy egészen más műfaj, fontosnak tartjuk, hogy például a szlovák történészek is egy szemléletmód-változáson esse­nek át, ne úgy értékeljék a saját tör­ténelmüket, hogy csak ellenségké­pet kreálnak. A nálunk megjelenő szlovák történészekkel nagyon so­kat beszélgetünk, és egyértelmű, hogy sok mindent másként értékel­nek, mint korábban. Lehet, hogy optimistának tűnik ez az eszmefut­tatás, ám korántsem az, száz év is eltelhet addig, míg a harmadik ‘ vagy ötödik lépést megtesszük egy­más felé, a tudatból nem lehet ki­vakarni ezer évet, vagy ki tudja, hogy mennyit. Addig viszont ren­geteg csalódás ér még, de most és később is abból a pozícióból mond­hatjuk ki a csalódásunkat, hogy az általunk kimondott szó a hitele­sebb. Deák Renáta, az est főszervezője szerint a kívülállónak úgy tűnhet, hogy minden ad hoc módon műkö­dik, pedig mindennek megvan a maga helye és ideje, csak majdnem mindegy, hogy mi, hol és mikor történik, mert minden a helyére kerül. „Az a fontos, hogy a szlovák és a magyar írók, közéleti embe­rek, érdeklődők itt egymással és a Kalligrammal találkozzanak. A lé­nyeg az, hogy ne háborús körülmé­nyek között történjen meg a talál­kozás. Aki itt van, valamilyen mó­don kötődik a Kalligramhoz, akár szerzőként, akár grafikusként, kép­zőművészként, barátként vagy ol­vasóként, műfordítóként. Az sem véletlen, hogy itt találkozunk, eb­ben a színházban, hiszen a tér, amit a Stoka színház kínál, egy­aránt alkalmas a beszélgetésre és a vendéglátásra is, és az sem mellé­kes, hogy az ide várt két-három- száz ember elférjen. Nagyjából annyian vagyunk, amennyire szá­mítottunk. A helyszín adta a lehe­tőséget, hiszen nem hivatalos estet akartunk szervezni, hanem baráti találkozót, amelyen mindenki a kedve szerint tölti el az időt. A ta­lálkozó lényegét abban látom, hogy mellőzve a politikát, külön­böző nemzetiségű kultúrák képvi­selői találkozzanak abban a város­ban, amelyben ez korábban termé­szetes volt. A Kalligram azon mun­kálkodik, hogy ez a későbbiekben újra természetessé váljon, hogy a különböző kultúrák valamilyen módon kommunikálni tudjanak egymással. A találkozón, melyen Marián Var­ga muzsikált, a szlovákiai magyar közélet reprezentánsai nem voltak jelen. Megérkezett viszont Ivan Miklós, magánemberként, a mű­sorvezető azonban produkcióként igyekezett eladni a politikus jelen­létét. A rövid, szemléletbeli harc Miklós győzelmét hozta, ő barát­ként és drukkerként van jelen, mondta, ez a pillanat nem alkal­mas arra, hogy a politikáé legyen a vezető szerep. Neki volt igaza, minden ment a maga természetes útján, és egyre több lehetőség nyűt a többnyelvű párbeszéd foly­tatására. Jövő tavasszal már négy helyszínen rendezik meg Mediawave fesztivál MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Az immár 11. „Fényírók Fesztiválja - Another Connection” című nemzetközi vizuális művészeti eseményt 2001. április 27-től május 5-ig rendezik meg két magyar és két határon túli településen: Győrött, a Veszprém megyei Romándon, vala­mint Dunaszerdahelyen és Nickels- dorfban. Az új évezred első Me­diawave rendezvénye ismét a film-, a zene-, a színház- és a táncművé­szet Keletről és Nyugatról érkező barátainak ad találkát. A rendezők a jövő évi eseményre vonatkozóan bővítették az európai rangú nem­zetközi filmverseny nevezési körét, így az évek óta sikeres „Kisebbségi”, „Porlepte dobozok”, „Ifjúsági kate­góriák” mellett „Video és televízió” témájú alkotásokkal, továbbá az esemény speciális tematikájába illő művekkel is nevezhetnek az érdek­lődők. A fesztiválon felidézik majd az elmúlt évszázadok játékos pilla­natait, így a vurstli és a virsli mellett vidám élőképekben mutatják majd be a múlt és a jelen jeles pillanatait. A Mediawave szervezői az előadá­sokat rögzíteni kívánják, és később CD-n, illetve VHS videokazettán, valamint egyéb multimédiás hang­hordozón kiadják. Az eddigi hagyo­mányokhoz híven kiadvány, tanul­mánykötet megjelentetését is terve­zik a fesztivál szervezői XXI. század - Game Over címmel, amint azt az elmúlt években is megtették a kü­lönleges tematikák vonatkozásá­ban. A millenniumi „Árpádtól Göncz Árpádig” életképpályázat si­keres alkotásait is bemutatják, és a győri városi levéltár szervezésében konferenciát tartanak a látottakról, amelynek szöveges, illetve képi do­kumentációját szintén megjelente­tik. A szervezők az immár hagyo­mányos dunaszerdahelyi helyszí­nen kívül jövőre az ausztriai Nickelsdorfban is bemutatják a fesz­tivál zenei és filmes programjait. Az esemény idei főszponzora a Magyar Televízió lesz, a támogatónak kö­szönhetően a fesztivál díjazott moz­góképeit a nagyközönség egy ké­sőbbi időpontban a közszolgálati te­levízióban is megtékintheti. LAPAJÁNLÓ Megjelent a Tábortűz 4. száma, sok-sok érdekes olvasnivalóval, a decemberi hónap legszebb ünne­péhez, a karácsonyhoz kapcsolódó írásokkal. A címoldalon Jaksics Fe­renc karácsonyi rajza köszönti az olvasókat. Kedves írás ismerteti a nálunk is egyre népszerűbb miku­lásvirág eredetét. Két oldalon kap­tak helyet a gyerekek, az olvasók hírei, beszámolói. Az iskolai riport a nagykaposi alapiskola életébe nyújt bepillantást, a Világcsavargó rovat pedig a híres-nevezetes ausztriai kisvárosba, Bad Ischlbe visz el. A Látogatóban rovat egy ügyes babakészítő hölgyet mutat be, a Hónap témája a karácsonyi ünnepkör legkülönlegesebb vo­natkozásait járja körül. A poszter­ről az S Club 7 tagjai mosolyognak a kis és nagy olvasókra. A Múltidé­ző az egyiptomi művészettel és Lorántffy Zsuzsanna érdemeivel foglalkozik. Az Ajánló ezúttal is kulturális programokat ajánl, és értékes kiadványokra hívja fel a fi­gyelmet. Az Állati rovatban a je­gesmedvéről, a jégmezők élsporto­lójáról szól az ismertetés. Szép versek, tanulságos elbeszélések, az Anyanyelvi vetélkedő újabb for­dulója, viccek, rejtvények, kozme­tikai tanácsok teszik tartalmassá és sokszínűvé a Tábortűz 4., kará­csonyi számát, (b) Karácsonyról szóló írások a Tábortűz 4. számában Ünnepi hangulatban

Next

/
Oldalképek
Tartalom