Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-14 / 288. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 14 KOMMENTÁR A jövő év számlája TUBA LAJOS A politikusok benyújtották a számlát, magukról sem feledkeztek meg, a nép pedig tovább reménykedik a javulásban. Amint az várható volt, a kormánykoalíció engedelmesen (mi több, alkotmányos többséggel) megszavazta a jövő évi állami költségvetést. Nem is nagyon tehettek mást, hiszen Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter mindenre el­szántan ülte végig a parlamenti vitát, kétséget sem hagyva afelől, hogy adott esetben nem engedi szavazásra bocsátani az anyagot. Ez pedig költségvetési provizóriummal és vég nélküli politikai egyezteté­sekkel járt volna. A képviselők hangulatát javította, hogy magukról sem feledkeztek meg, a parlamentnek szánt pénzt több száz millió ko­ronával emelték meg, benne a régen vágyott asszisztenseik bérkereté­vel (a képviselői fizetés 80 százaléka). A pómép pedig legfeljebb ab­ban reménykedhet, hogy az elkövetkező években talán csökken az ál­lamapparátus fenntartására fordított 59 milliárd korona, vagy pedig javul a közfogyasztásra a központi költségvetésen átáramoltatott 96 milliárd korona felhasználásának hatásfoka. Ezzel kapcsolatban a költségvetési vita idején a következő információkra tehettünk szert: a kormány bejelentette, hogy a nyugdíjreform 2003-ban kezdődik. Eh­hez azonban a vonatkozó törvényeket az ellenzékkel konszenzusban kellene elfogadni. Különben az fenyeget, hogy egy 2002. őszi esetle- ges hatalomváltáskor újra kútba esik az egész. Mindenesetre a koalí­ciós képviselők tegnap is lesöpörték az asztalról a nyugdíjreform meggyorsítására vonatkozó javaslatot - tehát az akció még mindig a csillagokban van. A szintén nagy közpénzfaló egészségügy reformjá­ról az ágazati miniszter tartott optimista előadást a vitában, amely hallatán nagyon sokan ingatták a fejüket. A közigazgatási reformról egyáltalán nem dúlt vita, ezt azzal intézték el, hogy a büdzsé elfog­adása után azonnal nekifognak a vitás kérdések rendezésének. Az ér­dekegyeztető tanács hétfői ülése óta sokan elborzadtak a jövőre vár­ható áremelések láttán. Dzurinda kormányfő viszont optimista, sze­rinte jövőre megkezdődik a gazdaság megélénkülése - értsd: több lesz a munkahely és a megszorításokkal is csínján bánhatnak. JEGYZET A század szélhámosa JUHÁSZ KATALIN A Nick Finance nevű befektetési társaság egyike azoknak a cé­geknek, amelyek naiv, jóhisze­mű kapzsik spórolt pénzének megkaparintására alakultak. Másfél évvel ezelőtt írtunk elő­ször a leleményes és gátlástalan tulajdonosnőről, Dobroslava Krajníkováról, aki a zöldséges­pult mögül lépett a pénzügyi vállalkozások mezejére. A csen­destársak pénzét saját célra használta fel, utazgatott, vásá­rolgatott, előző adósságait tör­lesztette, a nyomozás során az is kiderült, hogy már a kezdet kezdetén, az első szerződések megkötésekor biztosan tudta: át fogja verni „üzleti partnereit”, akik egyébként akkor sem fog­tak gyanút, amikor a hölgy 36- 60 százalékos kamatot ígért ne­kik. Aztán Dobroslava kámforrá vált, a rendőrségen pedig egy­más után jelentkeztek a káro­sultak. Időről időre hírt adtunk arról, mennyien is vannak mo­mentán, és mekkora összegnek üthetik bottal a nyomát. A sze­rencsétlenek Kassán érdekszö­vetséget is alakítottak, mivel szerintük a nyomozás nem elég tempósan haladt előre. Életem eddigi legmegrázóbb élménye az egyik ilyen összejövetel volt: zsúfolt terem, feszültség, két­ségbeesett tekintetek, könnyeik­kel küszködő meglett emberek. Arról is írtunk, hogy az előzetes letartóztatásban levő vállalko­zónő férjhez ment a börtönben, és szinte semmit nem követel­hetnek rajta, mivel teljesen va­gyontalan, azaz jó szokás sze­rint mindene a családtagok ne­vén van. Nos, hétfőn kész lett a leltár, eszerint a fiatalasszony 1996 és 1999 között pontosan 2222 személyt károsított meg több mint négyszázhúsz millió koronával az ország 51 járásá­ból, mivel a cégnek Pozsonyban és Besztercebányán is voltak fi­ókirodái. Az áldozatoknak a na­pokban kézbesítik a 16 ezer ol­dalas nyomozati jegyzőkönyvet, csak a postaköltség 45 ezer ko­rona lesz. Mi ebből a tanulság? Népünk javíthatatlanul hiszé­keny és jóhiszemű, a horribilis kamatoktól, a gyors nyereség reményétől hamar megrésze- gül, aztán káromkodhat, felje­lenthet, szervezkedhet kedvére, a tényeken mit sem változtat­hat. Legszerencsétlenebbül járt honfitársunk nyolcmillió koro­nát bízott a Nick Finance gond­jaira. Biztosan szimpatikusnak találta a fiatalasszonyt. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÉPSZAVA Valószínűleg megfosztják magyar állampolgárságuktól azokat a kül­földi származású személyeket, akik vesztegetéssel jutottak hamis vizs­gabizonyítványhoz. A parlament önkormányzati és rendészeti bizott­ságának titkára, B. László és társai több tucat valódan tartalmú állam­polgársági vizsgát tanúsító okirat megszerzésében segítették a külföl­dieket. Ezért esetenként 150-250 ezer forintot kaptak. Az állampol­gársági törvény alapján honosítá­sért az folyamodhat, aki a magyar jog szerint büntetien előéletű, vala­mint ha okirattal igazolja, hogy al­kotmányos alapismeretekből ma­gyar nyelven eredményes vizsgát tett. A honosítási kérelemről az ál­lamfő dönt. A magyar állampolgár­ság visszavonható, ha kiderül, hogy azt a jogszabályok megszegésével szerezték meg. Kérdéses azonban, hogy olyan személy, aki korábbi ha­zája állampolgárságáról lemondott, megfosztható-e a magyartól is, ez esetben ugyanis hontalanná válna. Marginális dolgokért órákig csatáztak Nizzában, az igazán jelentős kérdéseket fejbólintással intézték el Nem mulatság, férfimunka volt A most véget ért nizzai kon­ferencia volt az Unió eddigi leghosszabb csúcstalálkozó­ja. És valószínűleg a legké­nyesebb is. Az eurohívek és a bővítés pártfogói számára sok esetben keserűséget oko­zó találkozó néhány vitatha­tatlan eredménye ellenére elégedettséggel töltheti el az euroszkeptikusokat. SÓKI TIBOR Nizza megmutatta az Unió szinte összes gyengéjét, s azt is, hogy a nyugati demokráciák milyen kis mértékben (vagy egyáltalán nem) hajlandók feláldozni állami-nem­zeti érdekeiket a közös ügyek érde­kében. Ezek számunkra legkirí­vóbb példája a fejlesztési alapok kérdése. Ezekből a legszegényebb- azaz még a brit logika szerint is a frissen felvett (most még tagjelölt)- államokat kellene támogatnia az Uniónak. Csakhogy a gyorsan fejlő­dő Spanyolország - amely jelenleg a támogatás oroszlánrészét kapja - és Írország 2013-ig biztosította uniós anyagi forrásait. Addigra el­vileg az utolsó tagjelöltnek is az Unióban kellene lennie. Elvileg... A londoni The Times kommentárí­rója keserűen állapította meg, hogy bár egyes kérdések létfontos­ságúak a bővítés szempontjából, ezek egyikét, a mezőgazdaságot meg sem említették Nizzában. Míg sokszor marginális dolgokért órá­kig csatáztak a küldöttek, az iga­zán jelentős kérdéseket egy-egy fej­bólintással elintézték. Az európai egyenlőtlenség talán legnegatí­vabb példájával Jacques Chirac francia elnök szolgált. Olyan javas­lattal állt elő, amely alapján a há­rom nagy állam - Franciaország, Nagy-Britannia és Németország - a jövőben „leszavazhatta” volna a huszonnégy kisebb államot egy hu­szonhét fős Európában. Brit elem­zők szerint Chirac minden javasla­tán megmutatkozott, hogy legfőbb céljuk biztosítani a nagyobb álla­mok dominanciáját. A szavazatokról folytatott vita már jóval a legkényesebb pont - a vétó­jog - felvetése előtt kritikus hely­zetbe hozta az egész szerződést. A The Times tudósítója szerint a vita Az európai egységet csak Chirac menti meg. Őt mindenki utálja. egyes fázisaiban egyenesen egy fel­őrlő háborúhoz hasonlított, amely­ben minden lehető fegyvert beve­tettek - a fenyegetéstől a kifárasz- tásig. (Ez jó hír a szlovák parla­mentben edződött küldötteknek - otthon érezhetik majd magukat Európában.) A vita néhány esetben megmutatta, hogy a régi nemzeti beidegződések a közös Európában sem tűntek el teljesen. Míg a fran­cia politikusok körömszakadtáig ragaszkodtak ahhoz, hogy ugyan­annyi szavazatuk legyen, mint a németeknek, Chirac a konferencia napjaiban bejelentette, hogy a Hol­landia és Belgium közötti történel­mi szavazategyenlőségnek véget kell vetni, mert ez utóbbi államnak ötmillióval kevesebb lakosa van. Nem csoda, ha Guy Verhofstadt, belga miniszterelnök keserűen nyi­latkozott a hétvége során, mond­ván, hogy nem egy kisebb, hanem egy nagyobb Európáért kellene harcolniuk. A brit elemzők egyéb­ként pont Verhofstadtot kiáltották ki a kisebb (főként a tagjelölt) álla­mok érdekei bajnokává. Ezek hely­zetét ugyanis a Chirac-javaslatok negatívan befolyásolták volna, s azok ellen a legmerészebben pon­tosan a belga politikus vette fel a harcot. Bár küzdelme a katasztrófa szélére sodorta az egész kong­resszust, Paavo Lipponen, finn mi­niszterelnök nem véletlenül nevez­te végül az egész csúcstalálkozó hősének belga kollégáját. A többi­ekkel ellentétben Verhofstadt - az integráció híveként - nem magá­nak, hanem más államoknak har­colt ki előnyöket - két extra szava­zatot Litvániának és Romániának. S ha már a leendő tagállamok sza­vazatainál tartunk, az egész Nizzai Izé talán legpozitívabb eredménye számunkra az, hogy a tagjelöltek - köztük Szlovákia - leendő szavaza­tinak számát is meghatározták. Vagyis mégiscsak számolnak a fel­vételünkkel, másképp nem mara­kodtak volna pont ezek felett az éj­szakai órákban. A korábban legkényesebb témának tartott többségi szavazatrend­szerről aránylag rövid idő - pár óra - alatt megszületett a döntés. Amo­lyan kecskés-káposztás. Mindenki megtartotta kedvenc vétójogát (a britek a szociális kérdésekben, a franciák a kultúrpolitikában, a né­metek meg a szabad munkaerő­vándorlásban), de azért néhány esetben eltörölték a vétójogot, s ezentúl a kvalifikált többség akara­ta is érvényesülhet. A találkozónak vége, valamiféle egyezség mégis­csak megszületett, de... De azt el is kell fogadni, s mint azt az angol példa is mutatja, ez nem feltétle­nül lesz egyszerű folyamat. Tony Blair még szinte meg sem érkezett Angliába, az ellenzéki toryk máris farkast kiáltottak, mondván, Niz­za lerakta egy európai szuperál­lam alapkövét. William Hague tory vezér acsarkodására ugyan rá is legyinthetnénk, ha teljesen biztosak lennénk benne, hogy Blairék hatalmon maradnak, vagy legalább sikerül ratifikálniuk a nizzai dokumentumot, mielőtt tá­vozni kényszerülnek a kormány­ból. S Nagy-Britannia nem az egyetlen tagállam... Nizzát, mint minden politikai talál­kozót, sokféleképpen lehet értékel­ni. Az Unión belül egyelőre fiaskó­nak tekintik. A német lapok arról írtak, hogy az Unió alapjának te­kintett német-francia együttműkö­dés is elvékonyodott, s hogy Nizza a rossz vezetés mintapéldája lett. Egy összeurópai tallózó még ke­serűbb képet mutat. Még meg sem száradt a- tinta a nizzai egyezmé­nyen, máris megkezdődött az egy­másra mutogatás. A franciák az an­golokat bírálják, a németek a fran­ciákat, az olaszok a németeket... Az európai egységet csak Chirac menti meg. Őt mindenki utálja. Egykori Securitate-tisztek, csalók és megrögzött antiszemiták kerültek a parlamentbe a Nagy-Románia Párt listáján Vegyes politikai fauna Tudor pártj ában MTI-PANORÁMA Rendkívül vegyes politikai faunát vonultat fel a román parlament­ben az elnökválasztás második for­dulójában vesztes, szélsőséges Corneliu Vadim Tudor nacionalis­ta pártja, amely így is a második legnagyobb politikai erőt alkotja. A Nagy-Románia Párt (PRM) kép­viselői és szenátorai között az egy­kori Securitate tisztjei, igazság­szolgáltatással szembekerült üz­letemberek és megrögzött antisze­miták egyaránt találhatók. Comeliu Vadim Tudor, a PRM vezé­re, aki az elnökválasztás második fordulójában a szavazatok mintegy harmadát megszerezve maradt alul Ion Iliescuval szemben, előszeretet­tel veszi magát körül az elbukott kommunista rezsim politikai rendőrségének (Securitate) egyko­ri tábornokaival. Tudor rendkívül jól kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkezik a Securitate helyébe lépő Román Hírszerző Szolgálat (SRI) berkeiben: könnyűszerrel jut bizalmas információkhoz. Ilié Mér­ce, a Securitate egykori ezredesét, aki a kommunista rezsim bukása után az SRI-ben töltött be magas funkciót, a PRM képviselőjévé vá­lasztották. SRI-posztja lehetővé tet­te számára, hogy a nyilvánosság előtt Tudor segítségére siessen, amikor azzal vádolták a pártvezért, hogy az egykori politikai rendőrség besúgójaként tevékenykedett. And­rei Zeno, aki szintén a Securitaté- ban szolgált, jelenleg pedig a PRM megválasztott törvényhozója, mu­níciót szállított azokhoz az alapta­lan vádaskodásokhoz, amelyekkel Tudor Emü Constantinescu távozó államfőt támadta. Zeno a CIA ügy­nökének nevezte Constantinescut. Számos nyíltan antiszemita és ide­gengyűlölő nézeteket valló ember is csatlakozott Tudor pártjához. Köztük a legismertebb Dumitru Dragomir, az Atac la persoana (Személyre szóló támadás) című hetilap igazgatója. Az újság egye­bek közt szemelvényeket közölt „Si­on bölcseinek jegyzőkönyvéből” - ezt a hamisított dokumentumot a náci propaganda is előszeretettel használta az antiszemita hangulat- keltésben - és hasábjain a holoka- usztot dicsőítette. A másik ismert személyiség Ilié Neacsu egykori kommunista aktivista, aki 1991-93 között az Europa című antiszemita hetilap vezetője volt. Ami a szélsőjobboldal vezérkarában tevé­kenykedő üzletembereket illeti: Dumitru Puzdrea bírósági ügyei hónapokon keresztül a román saj­tótermékek címoldalán szerepel­tek. Constantin Dutut 1975-ben ítélték börtönbüntetésre befolyás­sal való visszaélésért. A PRM ber­keiben azonban mégiscsak Ghe- orghe Funar, Kolozsvár polgármes­tere a legismertebb. A kisebbségek ellen legharsányabban fellépő poli­tikus cigány- és magyarellenes ki­rohanásai szinte mindennaposak. A ravaszságáról és demagógiájáról ismert Tudor ugyanakkor maga mellé tudott állítani egy „magyar származású román hazafit” is: loan Iuliu Fúrót, aki már Nicolae Ceau- sescu exdiktátor idején is parla­menti képviselő volt, és minden al­kalmat megragad, hogy elmondja: idegengyűlölő vezetője mennyire szereti a kisebbségeket. Zenészek és énekesek szintén csatlakoztak Tudor pártjához. Gheorghe Zam- fir híres pánsípművész, aki mély­ségesen csalódott, mert a liberáli­sok semmiféle politikai posztot nem adtak neki, abban reményke­dik, hogy a PRM révén léphet dip­lomáciai pályára. Zamfir éveken keresztül élt Franciaországban. A romániai folklór egyik vezéralak­ja, Irina Loghin is a szélsőséges pártnak köszönheti képviselői mandátumát. Longhin a másodla­gos értékpapírpiac (RASDAQ) sor­sát firtató kérdésre habozás nél­kül így felelt: „Könyörtelenül le­számolunk a korrupcióval. Ha be­bizonyosodik, hogy Rasdaq lo­pott, akkor börtönbe kerül.” Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom