Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-13 / 287. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 13. TÉMA: BOSZORKÁNYOK 1400-tól az 1700-as évek elejéig több mint 200 ezer ártatlan ember halt máglyahalált Boszorkányüldözés Boszorkányégetés Hajmeresztő látvány Kannibálok? Sötét sátáni lelkek? Förtelmes emberi maradványok szennyezik Délnyugat-Amerikát. Törött, megégett koponyák, zúzott csontok durva vágási nyomokkal - mintha lemarták volna róluk a húst -, ezeket találták azokon a helye­ken, ahol századokkal ezelőtt a pueblo indiánok éltek. Christy Turner antropológus szerint a haj­meresztő látvány csak egy dologgal magyarázható: a kannibalizmussal. Andrew Darling archeológus azon­ban egy új - bár nem kevésbé kísér­teties - megközelítéssel állt elő: a hentesmunka tömeges boszorkány­kivégzések eredménye. Darling elméletét az Anasazi pueblo indiánok (akik kb. i. sz. 1300 körül tűntek el) és utódaik, a zunik és hopik népmeséire és csontmaradvá­nyaira alapozza. Colorado, Arizona, Utah és Új-Mexikó területén kb. 30 helyen találtak az antropológusok bezúzott tetejű koponyákat, ame­lyekből eltávolították az agyvelőt, néhány ezek közül meg is perzselő- dött. Más csontok vágási nyomokat hordoznak, mellettük kőbárdokat találtak, vélhetően ezekkel okozták a sérüléseket rajtuk. Turner feltéte­lezése szerint mindezek a jelek étel­előkészítésre utalnak, mondja Darling. Ám az ettől eltérő lehetősé­geket is figyelembe kell venni, mint amilyen pl. a boszorkányégetés. A pueblo folklór szerint a boszor­kány sátáni lélek, aki elrabolja az emberi testet, és ínséget, veszedel­met hoz. A helyi papok dolga volt megtalálni és kivégezni őket. A kö­zös igény a test elpusztítása volt, azért, hogy a boszorkány ne tudjon visszatérni bele. A hulladarabolás nagy szikladarabokkal történt, és összekapcsolódott csonkítással, va­lamint a test szétcsapkodásával. Az események közül néhány rituális helyeken zajlott, ami inkább illik a boszorkényégetés ceremóniájához, mint az étel-előkészítéshez. Egyéb­ként is erős félelem volt érezhető a kannibalizmustól a pueblo társa­dalomban - mondja Darling. Turner szerint mégis Darling elmé­lete hamis. Nem hihetünk az et­nográfusok gyűjtésének. Amikor a spanyolok megérkeztek, ők szab­ták meg a pueblóknak, hogy mit te­hetnek és mit nem. Ő úgy gondolja, hogy a kannibalizmus elrejtése volt a cél, amikor a mesemondók az „elfogadhatóbb” boszorkánytörté­neteket mesélték. Sőt úgy gondol­ja, hogy a főzésre meggyőző bizo­nyítékot ad a következő: kisállatok százainak széttrancsírozott marad­ványainál a csontok néhány eset­ben ugyanazokat a sérüléseket hordozták, amelyeket az emberi maradványok. MTI-PRESS „Boszorkányok pedig nincsenek” - legalábbis Könyves Kálmán óta. Vitó, a komor tekintetű magyar fi­atalember, kinek vállig ér a haja, azonban, ahogy mondani szokták, kézből kontrázza Könyves Kál­mánt. „Nem hiszem, hogy ez a kijelentés Könyves Kálmántól származna, neki aztán igazán tudnia kellett, hogy boszorkányok igenis vannak. Hiszen az ő korában több boszor­kányper is volt. Én utánanéztem a dolognak. Pontosan az hangzott el a király szájából, hogy nincsenek In flagranti... Ez való­ban boszorkányos figyel­meztetés volt! stigák. Ezzel arra utalt, hogy dé­monok, lidércek nem léteznek. Bo­szorkányok pedig vannak!” Vitó már csak tudja... A szóban for­gó férfiú ugyanis boszorkánymes­ter, legalábbis ezt állítja magáról. Mivel bizonyítja? Elmeséli boszor­Minden nép mesevilágában ismert a boszorkány csak­úgy, mint a manó, a tündér, a varázsló, a törpe és más csodálatos lény. A képzetek azonban messze eltérhet­nek attól a képtől, amely ál­talában a boszorkány alak­jához kapcsolódik. HÁTTÉR Eleinte azokat a nőket nevezték boszorkányoknak, akik a keresz­ténység előtti anyaistennőknek és szarvas termékenységistenek­nek hódoltak. A kora középkor egyháza türelmet tanúsított a bo­szorkányokkal szemben, mert in­kább érdekében állt a boszor­kányság hatékonyságába vetett hitet támadni, mint magukat a boszorkányokat üldözni. A XIV. századtól kezdett változni az egy­ház hozzáállása, míg a XV. század második felére hihetetlen mére­teket öltött a boszorkányüldözés. Közönséges emberekről volt szó, akiket az egyházi bíróságok vagy a portyázó inkvizíciós csapatok szentségtörőknek kiáltottak ki, hogy kínzásuk és élve megégeté- sük után elkobozhassák a vagyo­nukat. Noha többnyire semmit nem vé­tettek szomszédjaik ellen, kínpad- ra kerültek, ahol szadista kínzás közepette faggatták őket nemi életükről, mielőtt máglyán végez­ték volna. A bíróság és a börtön költségeit rokonaiknak kellett ki­fizetniük. Ebben többnyire a lako­ma is benne foglaltatott, amit az ünneplő bírák és ügyvédek a ki­végzés másnapján tartottak. A szakértők szerint 1400-tól az 1700-as évek elejéig Európában (és az újvilágban) több mint 200 ezer ártatlan férfi, nő, és gyerek (néha állat is) halt máglyahalált, mert boszorkánysággal vádolták meg őket. A boszorkányságba ve­tett hit az emberiség hajnala óta fennáll, de VIII. Innocent pápa 1484-es bullája bélyegezte csak Ősi népmesék ismert alakja a sep­rűnyélen lovagoló boszorkány kánymesteri rangja történetét. „Nyolc évvel ezelőtt megismerked­tem egy angol hölggyel, aki avatott boszorkány volt, ezt oklevéllel is bizonyította. Ő tanított meg a bo­szorkánymesterség fortélyaira. Ezek után minden vágyam az volt, hogy én is boszorkánnyá váljak. A boszorkányságnak több ága léte­zik, én a Wicca-féle kiképzést kap­tam. Ezek a boszorkányok nem foglalkoznak ártással, nem átko- zódnak. Tulajdonképpen jó bo­szorkányok. Ebbe a rendben kap­tam a tudásom, itt avattak fel.” Vitó, mint állítja, a boszorkány­mester rangot túlvilági barátjától, birodalmi vezetőtől kapta. „Pár éve azt üzente, hogy menjek el a barátnőmhöz, mert ott váratlan dolgot fogok tapasztalni. Valóban váratlan volt, amit ott láttam” - folytatja a mester. „A barátnőm egy idegen férfivel feküdt az ágy­ban.” In flagrailti... Ez valóban boszor­kányos figyelmeztetés volt! Vitó nem született boszorkánynak, korábban Palotai Illés néven festő­mázolóként kereste a kenyerét. Nyolc évvel ezelőtt dobta el szer­meg a boszorkányságot halállal büntetendő szentségtörésnek. A bulla Európa-szerte elterjedt Gutenberg nyomdájának köszön­hetően. „Akármilyen büntetést szabjunk is ki a boszorkányokra, a lassú tűzön való élve megsütéstől a kínzásokig, a túlvilágon súlyo­sabb vezeklés vár rájuk” - jelen­tette ki magabiztosan Jean Bodin korabeli jogász. A boszorkánype­rek, a Vatikán által szentesített kézikönyv, a Malleus Malefica­A boszorkányperek azért folytak, hogy az elítéltek vagyonát elkobozhassák. rum által lefektetett szadista re­cept szerint folytak. A boszor­kányüldözés legsötétebb titka nem a szadizmus, amit számos papi hóhér élvezett jajgató áldo­zatai láttán, hanem a puszta gaz­dasági mozgatórugó. A boszor­kányperek azért folytak, hogy az elítélt áldozatok vagyonát elko­bozhassák. A Vatikán hatalmas bevételt húzott az üzletből, amely még a bűnbocsánatok és a válá­sok árusítását is meghaladta. A középkorban gyakran megesett, hogy az egész családot kilakoltat­ták házából amint sikerült egy tagját boszorkánysággal megvá­dolni. A zsákmány elosztása vál­tozott, de a hagyományos arány szerint egyharmad jutott a Vati­kánnak, egyharmad a helyi inkvi- zítornak, egyharmad pedig a he­lyi városi tanácsnak. Áz átlagembernek az inkvizíció szóról többynire a spanyol inkvizí­ció jut eszébe. Ez csupán a leg­utolsó és a leghatalmasabb az számait. Azaz most kisebb ecsettel dolgozik,- ezoterikus festményeket alkot, belső- és felső sugallatra. Aki azt hiszi, hogy bárkiből lehet boszorkány, nagyot téved. Ehhez a státuszhoz elhivatottság, mágikus erő, túlvilági kapcsolat szükséges. Úristen! Mindössze huszonöt évünk len­ne még?! Ember, azaz boszorkány legyen a talpán, aki ezeket az erényeket a kisujjából kirázza. A boszorkány­mester azt állítja, birtokában van olyan túlvilági üzeneteknek, ame­lyeket átlagos ember sohasem tud­hat meg. Egyet elárult: „Súlyos és félelmetes üzenetet kaptam. Az idén indultak be azok a folyama­tok, amelyek 2025-re a világ végé­hez vezetnek.” Úristen! Mindössze huszonöt évünk lenne még?! Biztató, hogy ez már a sokadik üzenet. Egy Nostradamus nevű úr is közvetített hasonlót. Tévedett. Pedig nem is volt boszorkánymester. összes között. A pápák III. Luciustól (1184-tól) kezdve üzlet­ként parcellázták ki az inkvizíciók helyét és idejét. Az utazó inkvizíci- ós bizottság számos boszorkány­üldözést tartott Franciaország­ban, Németországban, Olaszor­szágban és más vidékeken, ahol osztatlan szorgalommal igyekez­tek teljesíteni az élve megégeten­dő személyek és elkobozandó va­gyonok kiszabott kvótáját. Az eljá­rásban a puszta szóbeszéd is ele­gendő bizonyíték volt, nem kellett valós terhelő bizonyítékot produ­kálni. Előszeretettel faggaták a fi­atal gyerekeket, hogy mondjanak valami rosszat szüléikről. A törvény kezére juttatott embe­rek helyzetével való visszaélés a boszorkányüldözés középkori hulláma után sem lankadt. Walter Freeman 1945-ben találta fel a jégcsákányos lobotómiát, mely az elítélt koponyájának jégcsákány általi belyukasztásából és agyi le­benyeinek a behatolt csákány ösz- sze-vissza rángatása általi elron- csolásából állt. 1951-ig több mint 18 ezer ilyen agyroncsolást végez­tek az Egyesült Államokban. Más országokban (Japánban, Ausztrá­liában, Svédországban, Indiában, Brazíliában) ennél is többet. A művelet gyógyító hatását soha nem tudták bebizonyítani. Az Egyesült Államokban végül tör­vényt hoztak az elítélteken való lekiismeret nélküli kísérletezés el­len. A lobotómia népszerűsítője, Dr. Antonio Egas Moniz 1949-ben vette át Nobel-díját. A Dél-Afrikai Köztársaság több fe­kete törzse a mai napig gyakran megöli a villámkeltés boszorkány­ságával vádolt ártatlan halandó­kat. (ú-, m-ó) Aki kiigazítja, megmagyarázza Könyves Kálmán idézett szavait Magyar boszorkánymester KISLEXIKON MALLEUS MALEFICARUM: a boszorkányokról szóló híres középkori mű. Címének jelentése: „boszorkányok pörölye“. A Malleus Maleficarum először 1487-ben jelent meg, szerzői inkvizítorok voltak, név szerint Heinrich Kramer és Jacob Spren­ger. A könyv felsorolja a boszorkányok által használt varázsigé­ket és megigézéseket, emellett részletesen ecseteli a boszorká­nyokon alkalmazott kínzómódszereket. Ismerteti a befejeződő középkor boszorkányhitét, a maleficiumot összeköti eldöntött „nőgyűlölő” értelemben a „delictum exceptum”-nak az eretnek­perekből átvett fogalmával (ördöggel való szerződés, ördöggel való bujálkodás). Ä könyvet 1487-ben először, aztán 1520-ig Űtizenháromszor, végül 1574 és 1669 között tizenhatszor, össze­sen tehát huszonkilencszer nyomtatták ki. Dieffenbach szerint a Malleus Maleficarum „a világirodalom legelvetemültebb és egyúttal legostobább, a légbolondabb és mégis legveszedelme­sebb könyve”, amely .jóllehet mint magánirat sose jutott törvény­erőre az egyházban, mégis kimondhatatlan szerencsétlenségek forrása lett”. SPRENGER JACOB (kb. 1436-1495): svájci születésű dominiká­nus inkvizítor, aki Heinrich Kramerral együtt írta meg a Malleus Maleficarum című könyvet. Sprenger a kölni rend vezetője lett; egy vallásos látomás hatására megalapította a Rózsafüzér Testvé­riséget. Hatalma egyre nőtt, és 1487-ben Köln, Trever és Mainz tartományok invizítora lett. Általában úgy tartják, a két szerző kö­zül Sprenger volt a téma szakértője, noha a Malleust nagyrészt Kramer állította össze. Életrajzi adatait nem lehet pontosan kide­ríteni. KRAMER HEINRICH (1430-1505): Jacob Sprenger mellett a Malleus Maleficarum társszerzője; ez a mű ösztönözte az inkvizí­ciót a boszorkányok és eretnekek elleni hadjárat megindítására. Kramer tapasztalt domonkosrendi inkvizítor volt; Tirol körzeté­ben félelemmel ejtették ki a nevét. Sigismund főherceg személyé­ben befolyásos segítőtársa akadt, aki megjutalmazta erőfeszítése­it, és nagy segítséget nyújtott a Malleus megírásában. Kramer egy csehországi apostoli misszió során halt meg. A BOSZORKANYULDÖZÉSEK során több embert öltek meg, mint az első világháborúban. 1585-ben a német trieri egymázmegye két falujában mindössze egy nő maradt életben. Genf egyik püspöke három hónap alatt 500 boszorkányt égette- tett meg, a savoyai szenátus egyetlen tárgyaláson 800 embert ítélt halálra. 1692-ben 30 ember esett áldozatul Salemben a boszor­kányüldözésnek. 1728. július 23-án 13 boszorkánynak kikiáltott nő halt meg Szegeden a Boszorkányszigeten. A kényszervallatás­ok, vízbe merítés, csigára húzás kínjaitól megtörve valamennyien beismerték, hogy eladták magukat az ördögnek. Megmutatta a falunak, hogy ki a boszorkány Luca-napi szokások ÖSSZEÁLLÍTÁS Kevés olyan jeles napunk van, amelyhez annyi hiedelem és szo­kás kapcsolódik, mint a december 13-ai Luca-naphoz. A néphit kétfé­le Lucát ismer: a jóságosat és a bo­szorkányosat. A néphagyomány­ban az utóbbi terjedt el. A Luca-napot a magyar nyelvterü­leten gonoszjáró napnak tartották, ezért különböző trükkökkel véde­keztek a boszorkányok ellen. Fölis­merésükre készítették a Luca-szé- ket. Ezen a napon kellett elkezde­ni, s karácsonyig kellett befejezni a szék készítését, amelynek alakját, formáját szigorú előírás szabá­lyozta. Azt tartották, hogy a kará­csonyi misén a székre állva föl le­het fedezni a tömegben a boszor­kányt. Menaságról, egy székely község­ből való K. Róza, akiről úgy hírlik, meg is mutatta a falunak, ki a bo­szorkány. Kíváncsisága vezette ar­ra az elhatározásra, hogy férjével Luca-széket készíttetett. Kará­csony napján kendője alá dugta, s elindult vele az éjféli misére. So­kan voltak a templomban, így csak középen talált helyet. Imádkozott szent alázattal, majd óvatosan le­helyezte a széket és ráállt. A re­mekmű azonban abban a pillanat­ban reccsent egyet és levetette ma­gáról Rózát, aki nekiesett az előtte állóknak, s többet közülük fellö­kött. Támadt nagy riadalom, és va­laki elkiáltotta magát, hogy „ott a boszorkán/’! Az asszony hirtelen fölkapta a széket, menekült ki a templomból, és bár idős volt, úgy futott, hogy a lába alig érte a föl­det. A falu népe pedig szaladt utá­na kiabálva. Volt, aki látta a szar­vát, ahogy a kendője alatt púposo­don, mások pedig esküdtek rá, hogy a farka lógott ki a szoknyája alól. Szegény asszony lélekszakad­va rontott be a házba, és reteszelte be az ajtót, de a tömeg már ott kia­bált és dörömbölt az ablaka alatt. A kemence mellett szundikáló fér­je felébredt a nagy lármára, és lát­va kifulladt feleségét, csak annyit mondott csendesen: „Haj Róza lel­kem, én azt mán régen tudtam, hogy te vagy a boszorkány”. A Drávaszögben úgy tartották, hogy a szintén karácsonyig elké­szített Luca-ingben is föl lehetett fedezni, kiben rejlik a boszorkány. E napon jártak a Luca-napi alakos- kodók. Fehér lepelbe bújtak a fiúk, s azért jelentek meg, hogy ellen­őrizzék, vajon betartják-e a nők a munkatilalmat. Lányoknak, asszo­nyoknak ugyanis tilos ilyenkor dolgozniuk. Új mozgalmak Kultusz, hagyomány A boszorkányság hagyományát so­ha nem számolták föl teljesen: a 20. században is új boszorkány­mozgalmak tűntek föl. A modern okkult szertartások gyakran keve­rednek képzelgésekkel, alapjaik­ban azonban a kabbalista és a gnosztikus elveken nyugszanak, melyeknek kifejezésmódját is át­vették. A legnagyobb hatású 20. századi mágus Aleister Crowley-t tartják, aki fölvette a gnózisban menedékre lelt Írország, Iona és egész Britannia legfőbb és szent királya címet. A boszorkányság megújítása Gerald B. Gardner (1884-1964.) nevéhez fűződik, ő 1939-ben csatlakozott egy dél­angliai, akkor még titokban létező boszorkánycsoporthoz, majd ké­sőbb saját coveneket alapított, s írásban is lefektette a modern Wicca alapjait. A vallásnak ma már több százezer követője van a vilá­gon, főként Nyugat-Európában és Amerikában. Á Wicca a látható és láthatatlan természet tiszteletén alapuló több ezer éves mágikus termékenységkultusz folytatása - állítják a bennfentesek, (i-t) Ön dönt: iszik vagy repül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom