Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-01 / 277. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 1. KOMMENTÁR Karrier, te drága BUCHLOVICS PÉTER Amíg a jövő évi költségvetés jóváhagyása a képviselők módosító ja­vaslatai következtében mintegy 8 milliárd koronával nagyobb állam- háztartási deficit rémét is elővetítve a levegőben lóg, a közigazgatási reform alaptételéül szabott alkotmánymódosítás (alkotmánytörvény kéne ugyanis arra, hogy a megkezdett reformokból ne váljék rezsim- függő játékszer) pedig januárra halasztódik, addig az utóbbi napok­ba ii olyan parádés állóháborúnak lehettünk tanúi, amelynek végső csatáját senki sem nyerte meg, béke is köttetett (látszatra legalább), de utóvédharcai máig sem csitultak. A koalíciós szerződés záradéká­nak aláírásával létrejött az ötös koalíció, a KDH ezután egyenrangú félként vesz részt a KT ülésein. Ám Dzurinda miniszterelnök és pártja, az SDKÚ (amelynek csak a két év múlva esedékes választások után le­het legitim parlamenti háttere) roppant nehezen nyelte le ezt a békát, de a kormányon maradás érdekében nem tehetett mást. Hogy mennyire nem bíztak (és bíznak) a sikeres együttműködésben, azt bi­zonyítja az a„hűségnyilatkozat” is, amelyet a KDH aláírt, garanciát vállalva ezzel a kormányprogram teljesítésére. Ezt a programot jelen­leg viszont csak az MKP és a DS veszi komolyan, a többiek a pártérde­keket mindig is előbbrevalónak tartották a közjó érdekeinél. De sem a DS, sem pedig az MKP nem rendelkezik akkora befolyással, hogy meghatározó tényezői is lehettek volna a minap történteknek. Ezért tehát „a kisebbik rosszat választani” elv szerint csak rábólinthattak a koalíciós szerződés toldalékolására (pedig ez ebben a formájában már nem ugyanaz a szerződés, amelynek alapján kormányra léptek az aláírók), és az SDK széthullására majd „újraegyesülésére” is. Pedig ez már nem az eredeti SDK, a választók anno nem erre szavaztak. És itt lép be a képbe a törvényhozás által múlt hónapban megszavazott kettős párttagságot tiltó törvény is, amely jövőre hatályba lép. Erről Ivan Simko SDKÚ-frontember úgy nyilatkozott: semmi gond, azok a képviselők, akik az SDKÚ-nak és az SDK-nak is tagjai, 2001 szeptem­beréig rendezik párttagsági viszonyukat. Ezzel a kampányízű kijelen­téssel lényegében beismerte az SDK defacto megszűntét. Ám még ez sem lenne baj, ha legutóbbi történésekből ne arra következtetne az ember: a kormányoldalon levő pártokban mindenki a saját karrierjét hajszolja. Fico mégis jó tanító bácsi. A szocdemeket pedig Rusko és Hamzík előbb-utóbb megeszi reggelire. Pecsét az anyanyelven TÓTH MIHÁLY A koalíciós tanácsban csörgedezve folyik a kisebbségi nyelvek chartá­ja cikkelyeinek osztályozása. Arra, ami a parlamenti többség szerint elfogadható a nemzet számára, és ami elfogadhatadan... Abból a fel­tevésből indulok ki, hogy az alapokmány összes cikkelyét „csont nél­kül” megszavazzák. Vajon felkészült e a szlovákiai magyarság a hely­zet legalább jobbra fordulására? Most nem arra gondolok, rövid időn belül kiadható-e nagy példányszámban a közigazgatási szótár, hogy mind a hivatalnok, mind az ügyfél tudja, miről van szó. Az ilyen szó­tár hónapokon belül forgalomba hozható, a tökéletesített kiadások iránti igényt azzal lehetne megteremteni, hogy a szlovákiai magyar elit 600 ezer ember számára becsületbeli kérdéssé tenné a kulturált anyanyelvhasználatot. A koalíciós tanács vitája fejleményeiről arra gondolok, a magyar elit példát mutat-e a nyelvhasználatban. Azon tö­röm a fejem, inteijúkészítés közben szabad-e az újságírónak megsza­kítania a politikust, és megkérni, használjon helyes szakkifejezést. A hazai elektronikus média egyik közismert alakja ezt nem merte meg­tenni, így az a parlamenti képviselő, aki most körömszakadva harcol a kisebbségi nyelvi jogokért, „vastag itthoni kitermelésről” nyilatko­zott. Hosszas fejtörés után jöttem rá, hogy a„hruby domáci produkt”- ot magyarította. Nem biztos, hogy a nyilatkozatot csak a tekintélytisz­telet miatt nem szakították meg. Az elektronikus média népszerű munkatársa Ausztria egyik tartományáról szólva Korutániát emlege­tett. Korutánskóból (Karintia) gazdagítva anyanyelvűnk szókincsét. Az anyanyelv használatára előbb-utóbb rákerül a hatósági pecsét. Kérdés, hogy a dél-szlovákiai lakosságnak mekkora hányada lenne képes elfogadható színvonalon anyanyelvén megfogalmazni egy kö­zepes kérvényt. Az sem enyhítő körülmény az iskolahálózat és a nyelművelésben illetékes intézmények számára, hogy Észak-Szlováki- ában is rendszerint a plébános úrral, a pedagógusokkal vagy a köz­ségházi dolgozókkal intéztetik az emberek írásbeli ügyes-bajos dolga­ikat. Ahogy a szabadságra fel kellett volna készülnünk, az aktív anya­nyelvhasználatra irányuló tréninget sem sümákolhatjuk el, ha - Illyés Gyula szavaival élve - nem akarunk funkcionárius analfabéták lenni. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.:59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548,6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Manapság már mindenki ért a számítógépekhez (CTK/AP) TALLÓZÓ SME Milan Báláz ezredes, aki egy hó­nappal ezelőtt a szocialista haza védelmére szólította fel beszédé­ben az egyik pozsonyi alakulat katonáit, nemcsak a vezérkarból távozik, hanem végleg leszerel. Hasonló nyelvbotlásra a múltban már volt példa, ám Báláz ezredes az első, aki vállalta a felelősséget, és feletteseitől kérvényezte me­nesztését. A szlovák napilapnak Báláz ezredes elmondta, ez volt a harmadik, eskütételnél tartott beszéde, melyet nem saját kezű­leg írt, hanem a munkatársai ké­szítettek elő. Milan Cerovsky ve­zérkari főnök a nyelvbotlás után kérdőre vonta az ezredest, aki el­nézést kért a történtekért, és Cerovskyval folytatott beszélge­tése után benyújtotta lemondá­sát. Báláz elismeri, ha akart vol­na, maradhatott volna a hadse­regnél, és elsősorban a sajtó nyo­mására cselekedett így, mert az a „társadalom kitaszítottjává” tette - olvasható a napilapban. Jugoszláviában az egész politikai palettát képviselő pártok gyorsan szembesülnek az óriási gazdasági válsággal Elég messze van még a tavasz Belgrád/Pozarevac/Pozega. Belgrad felé autózva még a meciari autópályákhoz szo­kott autós is elmosolyodik: a szerbek egész egyszerűen au­tópályának nevezik a Pozsony -Komárom főút minőségétől messze elmaradó Szabadka- Belgrád utat. A mosoly akkor hervad le végleg az arcról, amikor az utas potom 25 már­kát űzet az úthasználatért. JARÁBIK BALÁZS Belgrádot már nem lehet össze­hasonlítani a választások előtti várossal. A legnagyobb különb­ség az emberek arcán fedezhető fel. Mosolyognak. Eddig ez itt nemigen volt szokás, a sokat pró­bált Jugoszlávia polgárait három háború és a NATO tavalyi bombá­zása testileg-lelkileg megviselte. Az október 5-i választások után kitört ribillió a sebekre volt eny­he gyógyír. Tudja ezt a választá­sokból győztesen kikerült Szerbi­ai Demokrata Ellenzék (DOS) is. Egyelőre az október 5-i lázadás­ban kifüstölt szerb állami televí­zió (RTS) épületét sem kívánja felújítani: egyfajta szimbólum ez, Milosevics legyőzésének jelképe. Október 5-ről már legendák ter- jengenek. A buldózerekkel felszerelt cacaki különítmény vezetője otthon már hős, valószínű, még életében ut­cát neveznek el róla. A politikai hatás szintén freneti­kus: a legújabb felmérések sze­rint a DOS 60-65%-kal vezet a 11%-os Szocialista Párt (SPS) előtt. Azt csak a Milosevics politi­káját kezdettől ellenző fiatal, egyre erősödő és főleg az Ellenál­lás (Otpor!) köré csoportosuló elit kérdezi: hogyan juthatott a városba a cacaki „kemény mag”, a 20 autóbusz, s hogyan készül­hettek fel a könnyfakasztó grá­nátra a különítmény tagjai. Köz­tük és a rendőrség közötti rádió­kapcsolatról is suttognak, vala­mint az új és a régi vezetés közti megegyezésről. Olyan messze azért senki sem merészkedett az események elemzésekor, hogy a „forradalom” ellopásáért vádolja meg Kostunicát és társait. A vá­lasztások eredményének fényé­ben nyilvánvaló, hogy a rendszer szinte összes elemének, köztük a A rendszer összes elemé­nek tele volt a hócipője Milosevics rendszerével. rendőrségnek és a katonaságnak is tele volt a hócipője Milosevics rendszerével. Azért kíváncsi len­nék, mi lesz a különböző fe­lelősségre vonással, a háborús bűnösök Hágába szállításával. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a nemzetközi közvélemény és a po­litikusok is. Csak Milosevics nem. Amíg az amerikai Kongresszus Szerbia segélyezésének első fel­tételéül a hágai bírósággal való együttműködést szabja meg, Mi­losevics megválasztatja magát az SPS elnökének. Bár az SPS-t tö­megesen hagyják el a tagok, az elit egyelőre tartja magát. Ők, persze, tudják miért. Közben az új garnitúra az ország gazdasági életben maradásáért küzd. Ám, hogy a konfliktus se hiányozzék, újabban Koszovó mi­att borzolta a KFOR kedélyét. A határvonal 5 kilométeres körze­tében ugyanis az albán fegyvere­sek úgy garázdálkodnak, ahogy akarnak, mondják az új szerb ille­tékesek. Erre a szerb rendőrség bevetése lenne a megoldás, tartják ők. Ko­szovó az a kérdés, amelyre általá­ban vállvonogatás a válasz. Nincs kivel együttműködni, tárja szét a karját mindkét fél. Koszovó mellett a másik nagy kérdés, hogyan lesz képes a kor­rupcióra épült Jugoszlávia válta­ni. A Media Works igazgatója, Igor Stevies megfogalmazásában Milosevics legnagyobb bűntette, hogy korrumpálta, így cinkostár­sává tette az egész országot. A havi nyolcvanmárkás átlagfize­tésből megélni képtelen polgá­roknak nemigen volt más válasz­tásuk, mint ügyeskedni, nyerész­kedni és csempészni. Ennek kö­vetkeztében Európában itt a leg­olcsóbb a benzin, amelyet főleg Romániából és Bulgáriából csem­pésznek, majd legalizálnak. A se­gélyek nagy része és a nemzetkö­zi nyomás logikusan ennek a gya­korlatnak a megszüntetését köve­teli, ami valószínű, csak fokozni fogja a tél beálltával egyre látha­tóbbá váló szegénységet. A december 23-ra kiírt választá­A december 23-ra kiírt választásokat való­színűleg a DOS nyeri. sokat valószínűleg a DOS nyeri. A problémák viszont csak ekkor kezdődnek majd, gyanítják az elemzők. Az egész politikai palettát képvi­selő pártok nagyon gyorsan szembesülnek majd az óriási gaz­dasági válsággal, valószínűsít­hető a hiperinfláció, és borítékol­hatok a politikai válságok. Kostu­nica elnök hatáskörei elenyé- szőek, mégis megpróbál majd in­tegráló tényező lenni. A gazdasá­gi problémák azonban való­színűleg olyan gyorsan köszönté­nek be, mint a kemény tél, amely minden pillanatban felválthatja az enyhe, hosszúra nyúlt őszt. A tavasz meg elég messze van. A kormánypárti politikusok kijelentései azt mutatják, az angol közvélemény nem egy teljesen egységes Európa híve Szócsaták a fegyverekről és valami másról SÓKI TIBOR Nem csitul, sőt egyre hevesebb hullámokat ver a gyors reagálású európai haderő körüli vita Nagy- Britanniában. A konzervatív el­lenzék egyre hevesebben támadja az új erőben való brit részvételt. William Hague, a konzervatív toryk vezetője naponta újabb s újabb támadásokat indít a kor­mány EU-val kapcsolatos politiká­ja ellen. Míg a vita témája a kez­deti napokban csak az angol kato­nák uniós csapatokban való rész­vétele volt, ma a szócsaták széles körű változásokat sejtetnek. Az ellenzék egyik fő érve szerint a je­lenlegi hadtest felállítása tulaj­donképpen egy kontinentális szu­perállam kialakításához vezető lépés. Márpedig a konzervatívo­kat rettegéssel tölti el egy ilyesfaj­ta szuperállam gondolata, s a kontinens irányában jóval nyitot­tabb kormánypártnak is sűrűn kell bizonygatnia választói előtt, hogy a jelenlegi folyamatok nem egy politikailag s katonailag egy­séges Európa kialakulásához ve­zetnek. A közép-európai fül szá­mára ugyancsak szokatlannak tűnt, amikor az integráció szó ne­gatív előjellel hangzott el egy té­vévita során. A kormánypárti po­litikusok Unióval kapcsolatos óvatos kijelentései is azt mutat­ják, az angol közvélemény nem feltétlenül egy teljesen egységes Európa híve. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az óvatos nyilatkozatok el­lenére a Blair-kabinet nem tétová­zik megtenni az Unióval kapcso­latos lépéseket. Széles körű kül­politikai folyamatokat sejtet a Margaret Teatcher fellépése után kialakult helyzet. A vaslady - bi­zonyítva, hogy a tíz évi hallgatás alatt sem rozsdásodott be - elő­bújt a politikai süllyesztőből, s William Hague segítségére sie­tett. Teatcher aszszony megen­gedhetetlennek tartja, hogy az „angol nyelvet beszélő katonák szövetségét” - azaz a hagyomá­nyos amerikai-angol szövetséget - egy másik váltsa fel. Első nyilat­kozatában egyenesen azt állítot­ta, az új európai haderő felállítása a NATO szétveréséhez vezet. Ez a gondolat rávilágít a vita lényegé­re. Egyfajta politikai irányváltás­nak lehetünk szemtanúi. A Blair- kabinet a korábbi atlanti orientá­ció helyett egyre nyitottabbá válik Európa felé. Míg a vaslady legfon­tosabb partnere Ronald Reagan Amerikája volt, Blair európai poli­tikusként az öreg kontinensen ke­res szövetségeseket. Anélkül, hogy felrúgná a régi szövetségi rendszert. Bár a Pentagon is han­got adott aggodalmának az új Blair európai politikus­ként az öreg kontinensen keres szövetségeseket. uniós hadtest felállítása miatt, a NATO vezetése nem ellenzi azt. Sőt, George Robertson, a szövet­ség (brit) főtitkára lehetségesnek tartja az együttműködést a két szervezet között. A kifejezetten külpolitikai jellegű vitának im­már belpolitikai következményei is vannak a ködös Albionban. Te­atcher asszony közbeavatkozása lehetővé tett Tony Blair számára egy szimbolikus jelentőségű lé­pést. A jelenlegi miniszterelnök az eddigiek során egyszer sem bí­rálta a teatcherizmust. Éppen ezért egyes megfigyelők úgy vél­ték, Blair képtelen kilépni Teat­cher árnyékából. A kilépés most megtörtént. Blair megtette, amit eddig elmulasztott, heves szavak­kal bírálta a Teatcher-kormány (ok) ballépéseit, s kijelentette, ideje, hogy Anglia újfajta politikát kezd­jen. A hadsereg körüli brit vita fel­vet egy másik problémát is. Az el­lenzék ugyanis bejelentette, a jövő évi választások után konzervatív kormányzás esetén visszavonja az angol katonákat a kontin­gensből. Ez a politikai folyama­tosság megszűntét jelentené, márpedig az a működő demokrá­cia egyik lényeges eleme. Szlová­kiával kapcsolatban sokszor el­hangzott már, hogy azért nem te­kinthető standard, stabil demok­ráciának, mert egy esetleges kor­mányváltás politikai irányváltás­hoz, már meghozott döntések visszavonásához vezethet. Úgy tűnik, egy évszázados demokrá­ciában is veszélybe kerülhet a fo­lyamatosság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom