Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-06 / 255. szám, hétfő

Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 6. 2 KOMMENTÁR Nevesítsük az érdeket TÓTH MIHÁLY A koalíció belső viszonyai egyre inkább ahhoz hasonlítanak, mint amikor egy vaksötétre függönyzött kamrában tucatnyi koromfeke­te macskát igyekszik fülön csípni négy állatbarát. Az egyik macska neve közigazgatási reform, a másiké alkotmánymódosítás, a har­madiké nyugdíjvalorizációs politika és így tovább. A nyájas olvasó talán már pedzi, hogy az „állatbarátok” rövidített neve: SDK, SDE, MKP és SOP. Az egyik fekete kandúr a nevesítetlen földek névre hallgatna, ha hagynák. Az SDE és az MKP azonban olyan intenzí­ven kergeti, hogy egyre megfoghatatlanabbá, még feketébbé válik, így országszerte beszélnek róla, de talán csak a földművelési mi­niszter tudja, hogy a macska mekkora, hogy koslató kandúrról van- e szó, vagy kölykezésre készülő cicáról. Sőt még azt se lehet tudni, nem művi úton festették-e feketére az egykor hermelinszínű, tehát sötétben is látható derék háziállatot. Mintha sem az SDE-nek, sem az MKP-nak nem lenne érdeke, hogy az ország közrendü „állatbarátai” részletesebben is megis­merjék a macska paramétereit. Igaz, globálisan nyilvánosságra hozták a nevesítetlen földek terjedelmét, de ettől nem lettünk so­kan okosabbak. Tegyük fel (és nem megalapozatlanul), hogy az SDE-nek nem érde­ke közhírré tenni sem azt, hogy melyik járás melyik községében mennyi a nevesítetlen föld, hogy ki, mennyiért és mennyire jó gaz­daként használja a nevesítetlen vagyont. Ilyen adatok ismeretében már mind az MKP, mind a nyilvánosság több következtetés levoná­sára is képes lenne. Meg lehetne állapítani, milyen érdekek és - név szerint - kiknek az érdekei fűződnek ahhoz, hogy a nevesítetlen földek nevű „macska” státusa úgy maradjon, ahogy eddig volt, vagy megváltozzék. Az SDE - mivel a mezőgazdasági ágazatban birtokon belül van - törekedhet a nevesítetlen földek „státusa” haszonélvezőinek titok­ban tartására. Addig törekedhet, amíg ez ellen nem emeli fel szavát a koalíció egy másik pártja, esetünkben az MKP. Annyira azért ta­lán mégsem züllött le a demokrácia, hogyha a koalíciós pártok va­lamelyike nagyon akarja, ne lehetne kiadni Zöldkönyvet az oly so­kat emlegetett nevesítetlen földek részletes, járásokra, községekre lebontott statisztikájával. Persze, ha egy ilyen könyv megjelenne, egyetlen „állatvédő” se lö­völdözhetne vaktában a nevesítetlen földek nevű fekete macskára. meg sem fordult a fejében, hogy ez egyszer még a fehér házi ka­rosszékébe kerülhet. Eddig sem igazán a választási ígéretekről vagy a kormányprogramokról szólt a kampány. Más kell az amerikaiaknak: olyasvalaki, akit példaként állíthatnak a csemeté­jük elé. Mert, lássuk be, az még­sem lehet, hogy Mr. Jones így szól majd süvölvény fiához: , Jeremy, ha olyan közepes diák leszel, annyit iszol és úgy ha­zudsz, mint George W. Bush, akár elnök is lehet belőled!” Szét is foszlott hamar a vízió, Clinton szivaros kalandjára már gondolni sem mertem. Csak arra, mennyi­re ügyes volt a Gore-stáb időzíté­se (mert az ilyen véletlenekben nem hiszek), ahogy mindössze öt nappal az elnökválasztás előtt Bush kényszeredett beismerő vallomásának híre körülrepülte a világot. Amerikában semmi sem lehetetlen, elméletileg kikerülhet Bush is győztesen a holnapi meg­méretésből, de nekem valami azt súgja, este Gore-ék koccintanak majd. Bush meg bánatában megint le­ihatja magát... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: S8238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzerda@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548,6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Bush elitta az esélyét JUHÁSZ LÁSZLÓ Néhány hónapja, amikor az el­nökválasztás még nagyon távoli­nak tűnt, fanyalogva bosszanko­dott amerikai ismerősöm, hogy lám, november hetedikén két rossz közül kell majd a kisebbiket választania, én meg csak röhög­tem a markomba: úgy kell nek­tek, tudjátok csak meg tí is, mi az. Nekünk Schuster jutott, na mondd, hogy nektek legfeljebb Gore... Egy nappal az amerikai elnökvá­lasztás előtt talán nem kellene próféciákba bocsátkoznom, de mégis megteszem. George W. Bush nem lesz az Egyesült Álla­mok elnöke, mert pár nappal a választás előtt kiderült róla, 30 éves korában egyszer ittasan ve­zetett. Ennyire egyszerű az egész. Bush akkor megfújta a szondát, most meg megszívja az esetet. Amikor 24 évvel ezelőtt fölhajtotta azt a pár korsó sört, TALLÓZÓ LE MONDE Richard Holbrooke, az Egyesült Ál­lamok ENSZ-nagykövete, aki A1 Gore megválasztása esetén a leg­esélyesebb jelölt a külügyi tárca élére, a francia lapban megjelent interjúban elmondta, hogy a követ­kező amerikai adminisztrációnak be kell fejeznie a Balkánon öt évvel ezelőtt megindított folyamatot, s ennek a feladatnak fényében el­képzelhetetlen, hogy idő előtt visz- szavonja erőit Délkelet-Európából. George W. Bush azon ígéretét meg­kérdőjelezve, mely szerint a Bush- kormányzat hazahívná az amerikai egységeket a Balkánról, Holbrooke nehezen kivihetőnek mondta, hogy Washington a NATO balkáni légi hadjáratainak következtében most előállt új helyzetben a gazda­sági terheket szövetségeseire hárít­va hirtelen kivonná csapatait a brüsszeli amerikai parancsnokság vezénylete alól. „Ennek semmi ér­telme nem lenne” - állítja Hol­brooke. Az amerikai külpolitika logikus irányt követ - függetlenül attól, demokrata vagy republikánus elnök van-e hatalmon Árnyalt idealisztikus ideológiák A közelgő egyesült államok­beli elnökválasztás kapcsán egyre gyakrabban kerül fel­színre a kérdés, milyen lesz az USA külpolitikája, ha Geor­ge W. Bush, és milyen, ha Al­bert Gore győz. ONDREJCSÁK RÓBERT A két jelölt lehetséges külpolitikája közötti eltérés szinte megegyezik a demokrata és a republikánus párt külpolitikai hagyományai közti kü­lönbséggel. A demokraták a demok­rácia megvédését, terjesztését hang­súlyozzák a diplomáciában. A re­publikánusok az amerikai érdekek védelmét helyezik előtérbe a világ­ban, bár erőteljes moralizáló jelleg­gel. A két párt és elnökjelöltje közöt­ti különbség azonban relatív. Az amerikai külpolitika fejlődése logi­kus irányt követ, többé-kevésbé füg­getlenül attól, demokrata vagy re­publikánus elnöke volt-e az ország­nak. Az Egyesült Államok függet­lenségének kihirdetése után George Washington és az alapító atyák óva intették az amerikaiakat attól, hogy beleavatkozzanak az európai nagy­hatalmak háborúiba. Ennek két oka volt: erkölcsileg elítélték a nagyha­talmi konfliktusokat, másrészt a fia­tal országnak békére volt szüksége a fejlődéshez. Erre a tradícióra épült az USA 19. századbeli elszigetelődő politikája, amelynek hatása a 20. században is erős volt, és csak a má­sodik vüágháború után szorult hát­térbe, bár befolyása valamelyest je­lenleg is érződik. Fontos vázolni az európai és az amerikai diplomáciai hagyományok közötti különbséget. Az európai dip­lomácia Richelieu bíboros politikai hagyományainak folytatója, az ál­lamérdek mindenek fölé helyezése. Az európai hagyományok szerint örök béke nem lesz, ideális nemzet­közi rendszer nincs, csak az állami érdekek ütköztetéséből adódó álla­pot. A béke megőrzése hatalmi egyensúlyt igényel, lehetetlenné té­ve egyikük dominanciáját. Ebből a szempontból a háború normális eszköz az egyensúly elérésére. En­nek alapján az egyes államok bel- és külpolitikája között éles határ húzó­dik. Ezzel szemben az amerikai ha­gyományok szerint létezik állandó béke. Ehhez csak az kell, hogy min­den állam demokratikus legyen, mert minden normális ország leg­főbb célja a béke, nem pedig a hata­lom. Ennek erős moralizáló jellege van, és ebből fakad az amerikaiak eltökéltsége a demokrácia terjeszté­sére. Soha nem fordult még elő, hogy egy ország olyan erőteljesen terjessze és tökéletes példaként tün­tesse fel saját ideológiáját, mint az Egyesült Államok. Mivel az USA saját ideológiáját szor­galmazza, nő a befolyása, hiszen minden demokratikus ország Wa­shingtont ismeri el a demokratikus világ vezetőjének. Nem szabad fél­reérteni és kizárólag a befolyás nö­velése érdekében tett lépésnek fel­fogni, ha az USA támogatja a de­mokratikus átalakulásokat, hiszen ez már a 19. században is jelen volt politikájában, amikor még nem akart világhatalom lenni. Európával ellentétben az amerikai kül- és bel­politika egységet alkot, az alap a de­mokrácia tiszteletben tartása. A 19. század végére az USA gazdasági nagyhatalommá vált, és ereje olyan mértékben növekedett, hogy már nem vonhatta ki magát teljesen a vi­lág dolgaiból. Az igazi áttörést az el­ső világháború hozta. A háborút le­záró tárgyaláson Wilson elnök olyan irányvonalat képviselt, amelynek máig tartó befolyása van az amerikai külpolitikára. Az idea­lizmusnak nevezett amerikai kon­cepció az Újvilág hagyományaiból táplálkozott, legfőbb terméke egy jellegzetes idealista szervezet, a Népszövetség létrehozása, amely­nek a Föld demokratikus országait kellett volna tömörítenie, és vitás kérdéseket megoldania, kizárva ez­zel minden háborút. Bár az USA csalódott az európai hatalmakban, s be sem lépett a szervezetbe, az or­szág már olyan hatalmas volt, hogy tartósan nem vonhatta ki magát a nemzetközi politikából. Minden­esetre Wilson színrelépésének kö­szönhetően az idealizmus tartósan az amerikai külpolitika két legbefo­lyásosabb pillérének egyikévé vált. Az USA hatalmának növekedésével párhuzamosan és általa ihletve megjelentek az első földrajzi-politi­kai elméletek a világ amerikai érde­kek szerinti elrendezéséről. Ezek a koncepciók váltak az amerikai dip­lomácia másik fontos pillérévé a 20. században. A két összetevő - az ide­alizmus és a geopolitiai érdekek ­Az európai hagyomá­nyok szerint örök béke nem lesz. együtt alkotta a washintoni diplo­mácia tengelyét. A legnagyobb hatású geopolitikai elmélet Nicholas Spykman nevéhez fűződik. Ő átvette Mackinder brit geográfus teóriáját az eurázsiai Magterület és a Tengeri világ küz­delméről a világhatalomért. A Mag­területet a Szovjetunióval azonosí­totta, és felismerte, hogy Eurázsia gazdasági és demográfiai potenciál­ja, valamint nyersanyagkészletei lé­nyegesen meghaladják az amerikai földrészét. Ezért ha Eurázsia egyet­len hatalom uralma alá kerül, ami­nek a veszélye fennáll, akkor ereje többszöröse lenne az USA-énak, s az amerikai nagyhatalom végét je­lentené. Ezt csak úgy lehetne meg­akadályozni, ha az USA ellenőrziné Eurázsia területét, amelyet ő Rim- landnak nevezett, ezáltal megaka­dályozná az eurázsiai orosz (a má­sodik világháború előtt német) he­gemónia kialakulását. Ezért szállt be Washington a második világhá­borúba. 1945 után az USA már nem vonulhatott vissza, mint az első vi­lágháború után, mert az a geopoliti­kai helyzet következett volna be, amit Spykman megjósolt, hogy Moszkva kiterjeszti befolyását az eurázsiai peremterületekre. Emel­lett Washington morális kötelessége is volt a szabad vüág védelme a kommunizmussal szemben. Ebben a helyzetben dolgozták ki az úgynevezett feltartóztatáspolitikát, amely mindkét pontnak eleget tett. Eszerint az USA beavatkozik a Föld bármely pontján, ahol a kommunis­ta Szovjetunió megkísérli kiterjesz­teni hatalmát valamely nem kom­munista országra. így jött létre a Marshall-terv a szabad európai gaz­daság talpra állítására. Az USA ka­tonailag és politikaüag is ellenőrizni akarta Eurázsia peremterületét, ezért katonai szövetségeket (pl. NA­TO) hozott létre, és kétoldalú szer­ződéseket kötött a Rimland orszá­gaival. A spykmani föltartóztatás Eurázsia peremterületének bármely pontján beavatkozásra késztette Washingtont, ha Moszkva lépni pró­bált. A második világháború után az USA a világ össztermelésének majdnem a felét állította elő. Ez az arány azonban csökkenni kezdett - Európa és Japán felemelkedésének köszönhetően -, szükség volt a tel­jes feltartóztatás politikájának reví­ziójára. Ennek kényszerű beismeré­se a vietnami háború alatt követke­zett be, amikor Nixon és külügymi­nisztere, Kissinger felismerte, az USA már nem képes egyidejűleg fenntartani létfontosságú érdekeit, jelenlétét Európában, a Közel-Kele­ten és Kelet-Ázsiában. Kissinger ge­opolitikai forradalmat előidézve ki­békült a kommunista Kínával, ami ismét az USA felé billentette a hatal­mi egyensúlyt Eurázsiában, és Saul Cohen geopolitikai elméletével összhangban egyfajta szelektív fel­tartóztatást kezdett alkalmazni. En­nek alapján már csak az USA számá­ra stratégiailag létfontosságú terüle­teken - Európa, Kelet-Ázsia - alkal­mazzák a feltartóztatást. Reagan el­nökké választása után az idealiz­mus új erőre kapott. Reagan a Szov­jetuniót a Gonosz Birodalmának nyilvánította, amely ellen küzdeni kell. Az ebből kialakuló fegyverke­zési verseny gazdaságilag tönkretet­te a Szovjetuniót. Eurázsiában új politikai helyzet alakult ki, aminek a legfontosabb következménye Wa­shington szempontjából, hogy nem létezik olyan hatalom, amely képes lenne egyesíteni saját uralma alatt a Világszigetet. Az USA a Föld egyet­len szuperhatalmává vált, a regio­nális hatalmi központok megléte miatt mégsem tudja akaratát min­denben keresztülvinni. Az USA szá­mára megszűnt egy jól meghatároz­ható ellenfél, a Szovjetunió. A nagy veszély helyébe kisebbek léptek, amelyek nehezebben lokalizálha­tok. Ügy tűnik, az amerikaiak sze­mében az iszlám fundamentaliz­mus mint a legveszélyesebb ideoló­gia váltja fel a kommunizmust, ami­vel szemben az idealista amerikaiak „a jó fiúk” szerepében mutatkozhat­nak. Valószínűleg a dinamikusan fejlődő Kína jelenti majd a legna­gyobb geopolitikai kihívást az USA számára, mert Pekingnek meglehet a lehetősége, hogy uralma alá hajtsa Ázsiá keleti és középső részét. Bár Kína nem lenne képes erre, Oroszországgal és esetleg még' egy hatalmi központtal koalíciót alkotva legalább akkora veszélyt jelenthet­ne az USA számára, mint a Szovjet­unió jelentett. Az USA külpolitikájá­nak alapvető célja annak megaka­dályozása lesz, hogy egy ilyen ellen­séges szövetség létrejöjjön. Ráadá­sul egyes orosz politikusok nyíltan „hírbe hozták” egy esetleges orosz­kínai szövetséggel Indiát és Iránt is. Ez geopolitikai katasztrófa lenne Washington számára. Ennek meg­előzése érdekében az USA megerő­sítheti kapcsolát Európával, amely­nek először saját perifériáján kell hatékonyan közbelépni. További Ebben a helyzetben dolgozták ki a feltar­tóztatáspolitikát. pozitívum, hogy az európai nagyha­talmak, elsősorban Franciaország és Németország jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal, ami sokat segíthet, ha Moszkvát el akarják téríteni a Kí­nával való soros szövetségtől. Az USA, Európa, valamint Oroszország szövetsége szerves része lehet a Kí­nával szembeni új generációs feltar- tóztatási politikának, amelybe Pe­king legnagyobb kontinentális ellen­lábasát, Indiát is bevonnák. Ha Oro­szországban megszilárdul a demok­rácia és a nyugati alapelvek tisztelet­ben tartása, idealista nézőpontból a demokráciák összefogásának is le­hetne tekinteni a kommunista Kíná­val szemben. Az idealizmus befolyá­sának további megnyilvánulása, hogy amikor ez év márciusában Clinton elnök indiai látogatásán megállapodás született az Újdelhi és Washington közötti szorosabb kap­csolatok kiépítéséről, az amerikai el­nök „természetes szövetségesnek” nevezte a két államot, hiszen a szö­vetség Clinton szerint a „világ két legnagyobb demokráciája” között született. Ezzel India és az USA ideo­lógiai szövetségesek lettek a „vüág legnagyobb nem demokratikus or­szágával” szemben. Ebből is látjuk, hogy az amerikai diplomácia kettős alapja valószínűleg megmarad. Ha az ÚSA jelentős nagyhatalom akar maradni, meg kell őriznie Eurázsia megosztottságát és legalább a pe­remkerületeit eüenőriznie. Ezt ki­építve az idealizmus továbbra is a washingtoni diplomácia második összetevője marad, és az amerikaiak minden lépésüket a „fő céljuk a de­mokrácia megvédése és fejlesztése” fényében igyekeznek feltüntetni.- Ők már elmentek választani... (Lubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom