Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-06 / 255. szám, hétfő
Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 6. 2 KOMMENTÁR Nevesítsük az érdeket TÓTH MIHÁLY A koalíció belső viszonyai egyre inkább ahhoz hasonlítanak, mint amikor egy vaksötétre függönyzött kamrában tucatnyi koromfekete macskát igyekszik fülön csípni négy állatbarát. Az egyik macska neve közigazgatási reform, a másiké alkotmánymódosítás, a harmadiké nyugdíjvalorizációs politika és így tovább. A nyájas olvasó talán már pedzi, hogy az „állatbarátok” rövidített neve: SDK, SDE, MKP és SOP. Az egyik fekete kandúr a nevesítetlen földek névre hallgatna, ha hagynák. Az SDE és az MKP azonban olyan intenzíven kergeti, hogy egyre megfoghatatlanabbá, még feketébbé válik, így országszerte beszélnek róla, de talán csak a földművelési miniszter tudja, hogy a macska mekkora, hogy koslató kandúrról van- e szó, vagy kölykezésre készülő cicáról. Sőt még azt se lehet tudni, nem művi úton festették-e feketére az egykor hermelinszínű, tehát sötétben is látható derék háziállatot. Mintha sem az SDE-nek, sem az MKP-nak nem lenne érdeke, hogy az ország közrendü „állatbarátai” részletesebben is megismerjék a macska paramétereit. Igaz, globálisan nyilvánosságra hozták a nevesítetlen földek terjedelmét, de ettől nem lettünk sokan okosabbak. Tegyük fel (és nem megalapozatlanul), hogy az SDE-nek nem érdeke közhírré tenni sem azt, hogy melyik járás melyik községében mennyi a nevesítetlen föld, hogy ki, mennyiért és mennyire jó gazdaként használja a nevesítetlen vagyont. Ilyen adatok ismeretében már mind az MKP, mind a nyilvánosság több következtetés levonására is képes lenne. Meg lehetne állapítani, milyen érdekek és - név szerint - kiknek az érdekei fűződnek ahhoz, hogy a nevesítetlen földek nevű „macska” státusa úgy maradjon, ahogy eddig volt, vagy megváltozzék. Az SDE - mivel a mezőgazdasági ágazatban birtokon belül van - törekedhet a nevesítetlen földek „státusa” haszonélvezőinek titokban tartására. Addig törekedhet, amíg ez ellen nem emeli fel szavát a koalíció egy másik pártja, esetünkben az MKP. Annyira azért talán mégsem züllött le a demokrácia, hogyha a koalíciós pártok valamelyike nagyon akarja, ne lehetne kiadni Zöldkönyvet az oly sokat emlegetett nevesítetlen földek részletes, járásokra, községekre lebontott statisztikájával. Persze, ha egy ilyen könyv megjelenne, egyetlen „állatvédő” se lövöldözhetne vaktában a nevesítetlen földek nevű fekete macskára. meg sem fordult a fejében, hogy ez egyszer még a fehér házi karosszékébe kerülhet. Eddig sem igazán a választási ígéretekről vagy a kormányprogramokról szólt a kampány. Más kell az amerikaiaknak: olyasvalaki, akit példaként állíthatnak a csemetéjük elé. Mert, lássuk be, az mégsem lehet, hogy Mr. Jones így szól majd süvölvény fiához: , Jeremy, ha olyan közepes diák leszel, annyit iszol és úgy hazudsz, mint George W. Bush, akár elnök is lehet belőled!” Szét is foszlott hamar a vízió, Clinton szivaros kalandjára már gondolni sem mertem. Csak arra, mennyire ügyes volt a Gore-stáb időzítése (mert az ilyen véletlenekben nem hiszek), ahogy mindössze öt nappal az elnökválasztás előtt Bush kényszeredett beismerő vallomásának híre körülrepülte a világot. Amerikában semmi sem lehetetlen, elméletileg kikerülhet Bush is győztesen a holnapi megméretésből, de nekem valami azt súgja, este Gore-ék koccintanak majd. Bush meg bánatában megint leihatja magát... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: S8238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzerda@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548,6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Bush elitta az esélyét JUHÁSZ LÁSZLÓ Néhány hónapja, amikor az elnökválasztás még nagyon távolinak tűnt, fanyalogva bosszankodott amerikai ismerősöm, hogy lám, november hetedikén két rossz közül kell majd a kisebbiket választania, én meg csak röhögtem a markomba: úgy kell nektek, tudjátok csak meg tí is, mi az. Nekünk Schuster jutott, na mondd, hogy nektek legfeljebb Gore... Egy nappal az amerikai elnökválasztás előtt talán nem kellene próféciákba bocsátkoznom, de mégis megteszem. George W. Bush nem lesz az Egyesült Államok elnöke, mert pár nappal a választás előtt kiderült róla, 30 éves korában egyszer ittasan vezetett. Ennyire egyszerű az egész. Bush akkor megfújta a szondát, most meg megszívja az esetet. Amikor 24 évvel ezelőtt fölhajtotta azt a pár korsó sört, TALLÓZÓ LE MONDE Richard Holbrooke, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete, aki A1 Gore megválasztása esetén a legesélyesebb jelölt a külügyi tárca élére, a francia lapban megjelent interjúban elmondta, hogy a következő amerikai adminisztrációnak be kell fejeznie a Balkánon öt évvel ezelőtt megindított folyamatot, s ennek a feladatnak fényében elképzelhetetlen, hogy idő előtt visz- szavonja erőit Délkelet-Európából. George W. Bush azon ígéretét megkérdőjelezve, mely szerint a Bush- kormányzat hazahívná az amerikai egységeket a Balkánról, Holbrooke nehezen kivihetőnek mondta, hogy Washington a NATO balkáni légi hadjáratainak következtében most előállt új helyzetben a gazdasági terheket szövetségeseire hárítva hirtelen kivonná csapatait a brüsszeli amerikai parancsnokság vezénylete alól. „Ennek semmi értelme nem lenne” - állítja Holbrooke. Az amerikai külpolitika logikus irányt követ - függetlenül attól, demokrata vagy republikánus elnök van-e hatalmon Árnyalt idealisztikus ideológiák A közelgő egyesült államokbeli elnökválasztás kapcsán egyre gyakrabban kerül felszínre a kérdés, milyen lesz az USA külpolitikája, ha George W. Bush, és milyen, ha Albert Gore győz. ONDREJCSÁK RÓBERT A két jelölt lehetséges külpolitikája közötti eltérés szinte megegyezik a demokrata és a republikánus párt külpolitikai hagyományai közti különbséggel. A demokraták a demokrácia megvédését, terjesztését hangsúlyozzák a diplomáciában. A republikánusok az amerikai érdekek védelmét helyezik előtérbe a világban, bár erőteljes moralizáló jelleggel. A két párt és elnökjelöltje közötti különbség azonban relatív. Az amerikai külpolitika fejlődése logikus irányt követ, többé-kevésbé függetlenül attól, demokrata vagy republikánus elnöke volt-e az országnak. Az Egyesült Államok függetlenségének kihirdetése után George Washington és az alapító atyák óva intették az amerikaiakat attól, hogy beleavatkozzanak az európai nagyhatalmak háborúiba. Ennek két oka volt: erkölcsileg elítélték a nagyhatalmi konfliktusokat, másrészt a fiatal országnak békére volt szüksége a fejlődéshez. Erre a tradícióra épült az USA 19. századbeli elszigetelődő politikája, amelynek hatása a 20. században is erős volt, és csak a második vüágháború után szorult háttérbe, bár befolyása valamelyest jelenleg is érződik. Fontos vázolni az európai és az amerikai diplomáciai hagyományok közötti különbséget. Az európai diplomácia Richelieu bíboros politikai hagyományainak folytatója, az államérdek mindenek fölé helyezése. Az európai hagyományok szerint örök béke nem lesz, ideális nemzetközi rendszer nincs, csak az állami érdekek ütköztetéséből adódó állapot. A béke megőrzése hatalmi egyensúlyt igényel, lehetetlenné téve egyikük dominanciáját. Ebből a szempontból a háború normális eszköz az egyensúly elérésére. Ennek alapján az egyes államok bel- és külpolitikája között éles határ húzódik. Ezzel szemben az amerikai hagyományok szerint létezik állandó béke. Ehhez csak az kell, hogy minden állam demokratikus legyen, mert minden normális ország legfőbb célja a béke, nem pedig a hatalom. Ennek erős moralizáló jellege van, és ebből fakad az amerikaiak eltökéltsége a demokrácia terjesztésére. Soha nem fordult még elő, hogy egy ország olyan erőteljesen terjessze és tökéletes példaként tüntesse fel saját ideológiáját, mint az Egyesült Államok. Mivel az USA saját ideológiáját szorgalmazza, nő a befolyása, hiszen minden demokratikus ország Washingtont ismeri el a demokratikus világ vezetőjének. Nem szabad félreérteni és kizárólag a befolyás növelése érdekében tett lépésnek felfogni, ha az USA támogatja a demokratikus átalakulásokat, hiszen ez már a 19. században is jelen volt politikájában, amikor még nem akart világhatalom lenni. Európával ellentétben az amerikai kül- és belpolitika egységet alkot, az alap a demokrácia tiszteletben tartása. A 19. század végére az USA gazdasági nagyhatalommá vált, és ereje olyan mértékben növekedett, hogy már nem vonhatta ki magát teljesen a világ dolgaiból. Az igazi áttörést az első világháború hozta. A háborút lezáró tárgyaláson Wilson elnök olyan irányvonalat képviselt, amelynek máig tartó befolyása van az amerikai külpolitikára. Az idealizmusnak nevezett amerikai koncepció az Újvilág hagyományaiból táplálkozott, legfőbb terméke egy jellegzetes idealista szervezet, a Népszövetség létrehozása, amelynek a Föld demokratikus országait kellett volna tömörítenie, és vitás kérdéseket megoldania, kizárva ezzel minden háborút. Bár az USA csalódott az európai hatalmakban, s be sem lépett a szervezetbe, az ország már olyan hatalmas volt, hogy tartósan nem vonhatta ki magát a nemzetközi politikából. Mindenesetre Wilson színrelépésének köszönhetően az idealizmus tartósan az amerikai külpolitika két legbefolyásosabb pillérének egyikévé vált. Az USA hatalmának növekedésével párhuzamosan és általa ihletve megjelentek az első földrajzi-politikai elméletek a világ amerikai érdekek szerinti elrendezéséről. Ezek a koncepciók váltak az amerikai diplomácia másik fontos pillérévé a 20. században. A két összetevő - az idealizmus és a geopolitiai érdekek Az európai hagyományok szerint örök béke nem lesz. együtt alkotta a washintoni diplomácia tengelyét. A legnagyobb hatású geopolitikai elmélet Nicholas Spykman nevéhez fűződik. Ő átvette Mackinder brit geográfus teóriáját az eurázsiai Magterület és a Tengeri világ küzdelméről a világhatalomért. A Magterületet a Szovjetunióval azonosította, és felismerte, hogy Eurázsia gazdasági és demográfiai potenciálja, valamint nyersanyagkészletei lényegesen meghaladják az amerikai földrészét. Ezért ha Eurázsia egyetlen hatalom uralma alá kerül, aminek a veszélye fennáll, akkor ereje többszöröse lenne az USA-énak, s az amerikai nagyhatalom végét jelentené. Ezt csak úgy lehetne megakadályozni, ha az USA ellenőrziné Eurázsia területét, amelyet ő Rim- landnak nevezett, ezáltal megakadályozná az eurázsiai orosz (a második világháború előtt német) hegemónia kialakulását. Ezért szállt be Washington a második világháborúba. 1945 után az USA már nem vonulhatott vissza, mint az első világháború után, mert az a geopolitikai helyzet következett volna be, amit Spykman megjósolt, hogy Moszkva kiterjeszti befolyását az eurázsiai peremterületekre. Emellett Washington morális kötelessége is volt a szabad vüág védelme a kommunizmussal szemben. Ebben a helyzetben dolgozták ki az úgynevezett feltartóztatáspolitikát, amely mindkét pontnak eleget tett. Eszerint az USA beavatkozik a Föld bármely pontján, ahol a kommunista Szovjetunió megkísérli kiterjeszteni hatalmát valamely nem kommunista országra. így jött létre a Marshall-terv a szabad európai gazdaság talpra állítására. Az USA katonailag és politikaüag is ellenőrizni akarta Eurázsia peremterületét, ezért katonai szövetségeket (pl. NATO) hozott létre, és kétoldalú szerződéseket kötött a Rimland országaival. A spykmani föltartóztatás Eurázsia peremterületének bármely pontján beavatkozásra késztette Washingtont, ha Moszkva lépni próbált. A második világháború után az USA a világ össztermelésének majdnem a felét állította elő. Ez az arány azonban csökkenni kezdett - Európa és Japán felemelkedésének köszönhetően -, szükség volt a teljes feltartóztatás politikájának revíziójára. Ennek kényszerű beismerése a vietnami háború alatt következett be, amikor Nixon és külügyminisztere, Kissinger felismerte, az USA már nem képes egyidejűleg fenntartani létfontosságú érdekeit, jelenlétét Európában, a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában. Kissinger geopolitikai forradalmat előidézve kibékült a kommunista Kínával, ami ismét az USA felé billentette a hatalmi egyensúlyt Eurázsiában, és Saul Cohen geopolitikai elméletével összhangban egyfajta szelektív feltartóztatást kezdett alkalmazni. Ennek alapján már csak az USA számára stratégiailag létfontosságú területeken - Európa, Kelet-Ázsia - alkalmazzák a feltartóztatást. Reagan elnökké választása után az idealizmus új erőre kapott. Reagan a Szovjetuniót a Gonosz Birodalmának nyilvánította, amely ellen küzdeni kell. Az ebből kialakuló fegyverkezési verseny gazdaságilag tönkretette a Szovjetuniót. Eurázsiában új politikai helyzet alakult ki, aminek a legfontosabb következménye Washington szempontjából, hogy nem létezik olyan hatalom, amely képes lenne egyesíteni saját uralma alatt a Világszigetet. Az USA a Föld egyetlen szuperhatalmává vált, a regionális hatalmi központok megléte miatt mégsem tudja akaratát mindenben keresztülvinni. Az USA számára megszűnt egy jól meghatározható ellenfél, a Szovjetunió. A nagy veszély helyébe kisebbek léptek, amelyek nehezebben lokalizálhatok. Ügy tűnik, az amerikaiak szemében az iszlám fundamentalizmus mint a legveszélyesebb ideológia váltja fel a kommunizmust, amivel szemben az idealista amerikaiak „a jó fiúk” szerepében mutatkozhatnak. Valószínűleg a dinamikusan fejlődő Kína jelenti majd a legnagyobb geopolitikai kihívást az USA számára, mert Pekingnek meglehet a lehetősége, hogy uralma alá hajtsa Ázsiá keleti és középső részét. Bár Kína nem lenne képes erre, Oroszországgal és esetleg még' egy hatalmi központtal koalíciót alkotva legalább akkora veszélyt jelenthetne az USA számára, mint a Szovjetunió jelentett. Az USA külpolitikájának alapvető célja annak megakadályozása lesz, hogy egy ilyen ellenséges szövetség létrejöjjön. Ráadásul egyes orosz politikusok nyíltan „hírbe hozták” egy esetleges oroszkínai szövetséggel Indiát és Iránt is. Ez geopolitikai katasztrófa lenne Washington számára. Ennek megelőzése érdekében az USA megerősítheti kapcsolát Európával, amelynek először saját perifériáján kell hatékonyan közbelépni. További Ebben a helyzetben dolgozták ki a feltartóztatáspolitikát. pozitívum, hogy az európai nagyhatalmak, elsősorban Franciaország és Németország jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal, ami sokat segíthet, ha Moszkvát el akarják téríteni a Kínával való soros szövetségtől. Az USA, Európa, valamint Oroszország szövetsége szerves része lehet a Kínával szembeni új generációs feltar- tóztatási politikának, amelybe Peking legnagyobb kontinentális ellenlábasát, Indiát is bevonnák. Ha Oroszországban megszilárdul a demokrácia és a nyugati alapelvek tiszteletben tartása, idealista nézőpontból a demokráciák összefogásának is lehetne tekinteni a kommunista Kínával szemben. Az idealizmus befolyásának további megnyilvánulása, hogy amikor ez év márciusában Clinton elnök indiai látogatásán megállapodás született az Újdelhi és Washington közötti szorosabb kapcsolatok kiépítéséről, az amerikai elnök „természetes szövetségesnek” nevezte a két államot, hiszen a szövetség Clinton szerint a „világ két legnagyobb demokráciája” között született. Ezzel India és az USA ideológiai szövetségesek lettek a „vüág legnagyobb nem demokratikus országával” szemben. Ebből is látjuk, hogy az amerikai diplomácia kettős alapja valószínűleg megmarad. Ha az ÚSA jelentős nagyhatalom akar maradni, meg kell őriznie Eurázsia megosztottságát és legalább a peremkerületeit eüenőriznie. Ezt kiépítve az idealizmus továbbra is a washingtoni diplomácia második összetevője marad, és az amerikaiak minden lépésüket a „fő céljuk a demokrácia megvédése és fejlesztése” fényében igyekeznek feltüntetni.- Ők már elmentek választani... (Lubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET