Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-30 / 276. szám, csütörtök

Lakossági fórum mintegy hatvan érdeklődővel - a rozsnyóiak arról, mi lesz a felvett hitel maradékának a sorsa Párizs és Eger nyomában VASIK JÁNOS ár a város minden pol­gára viseli majd a visz- szafizetés terheit, a te­lepülés elöljáróin kívül mégis csak mintegy hatvanan jöttek el a rozsnyói Polgármesteri Hivatal no­vember 21-én, kedden megrende­zett lakossági fórumra. A bevezető­ben Kardos Frantisek polgármester értékelte a város 1999-ben elfoga­dott fejlesztési koncepciójának megvalósítását. Beszámolójában el­mondta, hogy az elmúlt időszakban Rozsnyó adósságállománya jelentő­sen csökkent. A Magyar Koalíció Pártjának köszönhetően újabb szo­ciális lakásokat sikerült felépíteni, befejeződött egy rozsnyóbányai tor­naterem építése, valamint újabb je­lentős összeget fektettek be a város szennyvíztisztítójába. Az osztrák Cremser Banktól felvett 11 éves lejá­ratú kölcsönnel kapcsolatban el­mondta, hogy egyedül ez a bank volt hajlandó bankgarancia nélkül, aránylag alacsony kamatok mellett hitelt juttatni a városnak, ezért dön­töttek a pénzintézet mellett. A hitel kisebbik részét a kultúrház befejezé­sére, a Sport Hotel visszavásárlásá­ra, valamint köztartozások visszafi­zetésére fordítják. A fennmaradó nagyobbik rész felhasználásáról csak előzetes elképzelések vannak. Annyi bizonyos, hogy csak „megté­rülő befektetések” finanszírozására Van mód, melyek közé a kultúrház is csak az eredeti elképzelések átala­kítása mellett kerülhetett be - a kul­túrát egyedül a többfunkciós szín­házterem képviseli majd, a fennma­radó területet pedig vállalkozók bé­relhetik ki. így ebből a forrásból a város félkész fedett uszodáját bizto­san nem fejezik be. A polgármester szerint egyes polgárok egyszer azért bírálják az önkormányzatot, mert semmit sem csinál, majd azért, mert tesz valamint - szerinte ez történik a hitelfelvétel kapcsán is. Az ered­mények részletes felsorolása mellett - melyet például az idegenforga­lom, a regionális fejlesztés és kül- kapcsolatok, a város gázellátásának biztosítása terén értek el - megemlí­tették a város iskoláinak, kultúrájá­nak helyzetével. Pozitívan értékelte a fiatalokkal kapcsolatos munkát - a város támogatásával működik egy ifjúsági szórakozóhely-, valamint a nemzetiségek együttélésével kap­csolatos tevékenységet. E téren csak a roma polgárok egy részével kap­csolatban fordulnak elő orvosolható problémák - mondta. A polgármes­ter visszatért a fedett uszoda témá­jához is. Elmondása szerint a létesít­ménybe még mintegy 40 mülió ko­ronát kellene befektetni. Ennek az összegnek a nagy részét egy a védel­mi minisztériummal kötött üzletből kívánják előteremtem, melyben el­adnák a laktanya területén lévő mintegy 30 millió koronányi városi ingadant. Az értékelés a Sajó-Rima Eurorégió kapcsán elért sikerek is­mertetésével ért véget. A beszámolók sora Szaniszló Pavol, a polgármesteri hivatal vezetőjének a tájékoztatójával folytatódott. Az elöljáró egyebek mellett ismertette a város pénzügyi helyzetét és terve­it, majd lakossági hozzászólások kö­vetkeztek. A lakossági kérdések alatt meglehetősen langyos hangu­lat uralkodott, mely csak két ízben melegedett fel egy picit. Nyitókér­désükben arról érdeklődtek a rozs­nyói polgárok, hogy mi lesz a felvett hitel „maradékának” a sorsa. Vála­szában a polgármester megismétel­te a korábban elmondottakat, illet­ve felsorolta a további lehetséges beruházásokat - az ipari park inf­rastruktúrájának a kialakítását, cso­portos garázsok építését a dél lakó­telep környékén, valamint egy polifunkciós piac-épület felépítését. Ez utóbbi mellett érvelve Szaniszló úr elmondta, hogy ha már Miskolc- nak, Párizsnak, és Egernek van mo­dern piaca, miért ne lehetne Rozs­nyónak is. Az apró-cseprő gondok sorát Rusnák városatya szakította még meg, amikor is megrótta a min­den előzetes tájékozódás nélkül pe­tíciókat Írogató polgárokat, magáé­vá téve ezzel az est időnként atyaian megrovó, polgárdorgáló hangnem­ét. Az utolsó kérdésre adott válaszá­ban Kardos Frantisek polgármester elmondta, hogy a már biztosan be­fektetni kívánó Büla-n kívül tárgya­lásokat folytatnak a Carionnal és a Tesco áruházlánc képviselőivel. Az uszoda medencéjének habjai helyett a rozsnyói polgárok legalább 11 évig a város adósságában lubickolhatnak JEGYZET A Drázus -parti Athén YASLK JÁNOS Ha ez így folytatódik, mi „rozs- nyaiak” és Rozsnyó-környékiek is eléljük a művelt Athént - az egy főre jutó nagyáruházak számá­ban! Az igaz, hogy már most sem igen tudunk miből vásárolni a meglévő üzletekben, de a na­gyobb árukínálat láttán majd összeszedjük magunkat, sjól megnézzük a pénztárcánk mélyét - biztosan akad ott még valami! Ám a bevásárlóközpont jó dolog, munkahelyet teremt. Azt ugyan még nem tudjuk - mert nem mondták -, csak sejtjük, hogy megnyitásukkal számos kisebb üzlet által fenntartott munkahely szűnik majd meg... Félre bánat, az újnak örülni kell! Muzsikus romale S láss csodát, a vüágváros Párizs (Vasik János felvétele) és Miskolc után Rozsnyónak is lesz piaca. Kell is az nekünk, hi­szen tényleg nem lehet, hogy a polgármesteri hivatal rendeletére fris­sen felállított bódésoron vegyük meg a gyümölcsöt, zöldséget. Hiszen az ólomszennyezett a mellette lévő autóbusz-állomás kipufogógázai­tól! Hogy ez nem jutott eszünkbe egy évvel ezelőtt... Az új piac zárt lesz, s biztosan légkondicionált is, csak azt nem tudjuk még, mennyi­be kerül majd benne - ha lesz - a csallóközi paradicsom kilója. Mert megmondták a fórumon is, hogy csak megtérüléssel kecsegtető beru­házásokat finanszíroznak, s valakinek bizony térítenie kell. Munka, shoppingolás, piacozás után pedig édes a pihenés. Irány a kultúrház: hadd lám, ma mit vehetünk meg két felvonásnyi Shakes- pare között! Vagy ott a tömegsport - az uszodára még néhány évig várni kell, de az adósságokban már úszhatunk, nyakig. S ha már mindenünk megvan, mi szem-szájnak ingere, talán ismét megtanulunk közéletet élő polgárnak lenni: körülnézünk magunk körül, majd megkérdezzük (magunkat, másokat...) - ezt tényleg mi akartuk? Talán majd akkor újra mi leszünk a Drázus-parti Athén. A losonci Európa Kultúrotthon színpadán gyermekek ajkán keltek a mesék újra életre Feterik Miklós: „Csak a pozsonyi bemutató után kerülnek majd a filmek Királyhelmecre" Palócország Meseország PUNTIGÁN JÓZSEF Magyar Filmnapok a „világ végén" LECZO DENISA mesék a nagymamák, nagyapák, mesterem­berek, mesélők szájá­ból gyűjteményes kö­tetek lapjaira kerültek, sok-sok ifjú gyerme­künk pedig rácsodálkozik arra, ha megtudja és megérti, hogy a televí­zióbeli rajzfilmfigurák értelmeden (de látványos) futkározásai és öl­döklései mellett létezik valami más, valami szebb, valami izgalmasabb is. Az elmondott mese éppúgy meg­hatja és felüdíti a gyermeket, mint a közvetítő szülőt, pedagógust. E fel­fedezés útját, e újrafelfedezés lehe­tőségét érzem és látom abban a ver­senyben, melynek kigondolói és szervezői a „Palócország, meseor­szág” címet adták. Igen, a dimbes- dombos Palócországban még a fák is tudnak mesélni. Az ugyancsak meséket (is) suhogó szelek szár­nyán tovaszálló leveleik messzire visszik a történeteket, az ősök emlé­kezetét. A losonci Európa Kultúrott­hon színpadán kialakított palóc „Varga házban” és fonóban több, mint 50 gyermek száján keltek a mesék újra életre. Ha csak annyi tör­ténik, hogy ők egyszer ezeket to­vábbadják gyermekeiknek, a ver­seny akkor megért minden fáradt­ságot. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek (Lengyel Ágnes elnök, a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársa, Méry Margit, néprajz- kutató, Pozsony, B. Kovács István, Helyreigazítás Mellékletünk múlt heti számá­nak első oldalán tévesen jelöl­tük meg Mács József regényé­nek a sorozatban elfoglalt he­lyét. Az Öröködbe Uram.. ugyanis a regénysorozat har­madik kötete. A szerzőtől és az érintettektől elnézést kérünk. gömörológus, Rimaszombat, Badin Árpád, mesemondó, Rozsnyó, és Szászi Zoltán, költő, Kalonda). A díjkiosztó ünnepségen Lengyel Ág­nes elmondta több szempontot vet­tek figyelembe. Első helyen a mese megjelenítése, előadásmódja szere­pelt. Csaknem ilyen fontosságú volt a beszélt palóc nyelv eredetisége, szépsége. Ezzel kapcsolatban je­gyezte meg, hogy az lett volna az igazi, ha a mesélők eredeti népme­séket, történeteket hoznának ma­gukkal (ilyenekből itt kevés hang­zott el), ha a gyerekek (és felnőttek) gyűjtenének, kérdeznének. A har­madik szempont az öltözet, viselet volt. Kiemelte azt is, hogy a versenyt nem a versengés, hanem az együtt- lét öröme jellemezte. Méry Margit örömmel állapította meg, hogy még az első évfolymában alig-alig, eb­ben az évben mindenki gyönyörűen felöltözött. A résztvevők többsége arra is odafigyelt, hogy a korának megfelelő öltözéket viseljen. Szászi Zoltán arról szólt, hogy a mesének a lélekből kell jönnie, a mesének élni kell, mert erősiti, erősítheti az öntu­datot. A verseny egyik lindítója Ba­din Árpád azt mondta el, hogy meg­próbáltak hinni abban, hogy amit egykor nagyapáink és nagymamá­ink készítettek, azok azért voltak hi­telesek, mert ők maguk is hitelesek voltak. Ez a verseny akkor lesz iga­zán jó és eredményes, ha a mesék visszajutnak azokba a közösségek­be, ahonnan egykor elindultak út­jukra. S hogy a sok jó közül ez évben a kik lettek legjobbak? Álljon itt a lista azzal a megjegyzéssel, hogy a piciny hajszálak, melyek a helyezé­seket elválasztották egymástól akár jövőre is áüéphetőek lesznek vala­mennyi résztvevő számára. Őzike Palóc Nívódíj: Vankó Zsófia, Fülekpüspöki (I. kategória, a füleki magyar óvoda tanulója, felkészítő tanára: Kerekes Blanka). Sólyom Palóc Nívódíj: Báti Erik, Bajta (II., párkányi Ady Endre Alapiskola, Batta Jolán). Táltos Palóc Nívódíj: Kubinyi Jolán, Salgótarján (III). Griffmadár Palóc Nívódíj: Mihály Gyula, Síd (IV., Füleki Ifjúság Utcai Alapiskola, Mihály Valéria és Kere­kes Éva). A legszebb Palóc Beszé­dért: Lengyel Kinga, Ipolyvarbó (Mikszáth Kálmán Álapiskola, Urbán Sz.). A legfurfangosabb me­séért járó róka-koma díj: Ibos Attila, Barka (rozsnyói református iskola). Kisködmön díj: Brunda Gusztáv (Buják), cifraszűr díj: Szabó Sza­bolcs, Palást (Palaásthy Pál Egyházi Iskola, Csáky Károlyné). A Palóc Mesemondás Mesterei lettek: Si­mon Melinda, Tomagörgő (torna- görgői alapiskoal, Porubán Renáta), Benko Júlia, Fülekkovácsi (Füleki Papréti Lapiskola, Vankó Attila), Váradi István, Hanva (Tornaijai myolcosztályos iskola, Pósa Csilla), Zeman Krisztián, Tornagörgő (rozs­nyói református egyházi iskola, Ambrus Imréné), Bedécs Tímea, Rozsnyó (rozsnyói református egy­házi iskola, Nyéki Anna). A felsorol­tak mellett szinte mindenkinek ju­tott különdíj, a versenyre készült mézeskalácskorong és egy emlék­plakett. Kiemelt dicséretet érdemelnek a verseny szervezői, előkészítői és se­gítői - ateljesség igénye nélkül: A szalóci Gombaszög Fejlesztésért Alapítvány, az Eurozug-Gombaszög Társulás, a balassagyarmati Mik­száth Kálmán Művelődési Központ, az ipolyvarbói Palóc Társaság, a Nógrádi Macénás Alapítvány, A Rozsnyó és Vidéke Alapítvány, Ä Rá­kóczi Szövetség, a Csemadok Lo­sonci Területi Választmánya, a lo­sonci Magyar Kulturális Központ, a losonci Magyar Tannyelvű Alapisko­la készségesen segítő fiatal pedagó­gusai. A verseny támogatói voltak, a Kulturális Minisztérium Kisebbségi Főosztálya, a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium, az Illyés Alapítvány, a Nemzeti Kultu­rális Alapprogram. M agyar Filmnapokat rendez a királyhel- meci Privát Mozi és a Magyar Köztársa­rális Intézete a ki- rályhelmeci művelődési ház mozi­termében december 1-je és 6-a kö­zött a 31. Magyar Filmszemlén be­mutatott legújabb magyart filmal­kotásokból. A rendezvény támoga­tója a Privat Cafe Restaurant és a Királyhelmeci Városi Hivatal mellett működő művelődési ház. Feterik Miklóst, a Privát Mozi tulajdonosát, vezetőjét kérdeztük. Hogy jött az ölet: Magyar Filmna­pokat rendezni Királyhelmecen? A nézők nagyon szívesen fogadnák az új filmeket inkább magyar nyelvű szinkronnal, de ez mint tudjuk, bi­zonyos törvények miatt nem valósít­ható meg. Az utóbbi években úgy tűnik, a magyar filmgyártók is érté­kes filmeket készítettek. Úgy gondo­lom, ha már a külföldi sikerfilmeket nem tudom magyar szinkronnal ve­títeni, akkor legalább egy pár igazi, eredeti, hamisítatlan magyar filmet hozok a lelkes mozilátogatóknak. Merre vezet az út egy magyar filmfesztiválhoz? Ez csakis a Magyar Kulturális Inté­zet segítségével valósítható meg. Hogy fogadták, hogy a „világ vé­gére” akar hozni egy ilyen orszá­gos szinten majdnem egyedülálló rendezvényt? Ebben az összeté­telben csak Pozsonyban mutatják be ezeket a filmeket. Örömmel fogadtak és maximálisan támogatnak - a jövőben is. Én is úgy tudom, hogy Nyugat-Szlováki­ától tovább még nem jutottak el a Magyar Filmszemle filmjei, ezért is sikerült kiharcolnom ezt a mostani filmszemlét. A Magyar Kulturális Intézet egy évre előre készíti a programot és a költségvetést, így időbeli problémák miatt elméleti­leg lehetetlennek tűnt az idén meg­szervezni a filmnapokat. Nem ad­tam olyan könnyen fel. Amikor a Magyar Kulturális Intézet vezető­ségében változások történtek, én újra előálltam a tervemmel és végül elértem a célomat. Szeret­tem volna, ha augusztus 20-án, vagy a Bodrogközi Kulturális Na­pok keretén belül került volna sor a filmnapokra, de ez sajnos nem si­került. Csak közvetlenül a pozsonyi bemutató után kerülnek majd a fil­mek Királyhelmecre, és akkor kerül sor az első királyhelmeci Magyar Filmnapokra Az ünnepélyes meg­nyitó december 2-án lesz. A filmeket ön válogatta? Nem, mert már nem volt rá lehe­tőségem, de úgy gondolom, ez a kínálat tükrözi a régi és a mai ma­gyar filmek hangulatát. A bemuta­tásra kerülő hat filmben minden műfaj megtalálható. Ezek a filmek újak, eddig csak filmfesztiválokon mutatták be őket. A Magyar Film­napok főleg azon mozilátogatók­nak szól, akik a komolyabb művé­szi filmeket szeretik, mint a Jad- viga párnája - a 31. Magyar Film­szemle díjnyertes filmje, a XX. szá­zad tízes-húszas éveiben játszó­dik és Magyarország szlováklakta vidékeire viszi el a nézőt. A fiata­lok nagy örömére az első napon vetítjük a Rosszfiúk c. filmet - mint tudjuk ez egy „szókimondó film, amelynek azért - legalábbis a filmkritikák szerint - oktató sze­repe is van. Az Anyád! A szúnyo­gok! - Jancsó Miklós szatirikus komédiája. A Hippolyt - a kilenc­venes évek gyorsan meggazdago­dott vállalkozójáról és családjáról szól; a híres film remake-je. A Film... egy idős házaspár életének utolsó néhány óráját kívánja meg­mutatni; Darvas Iván és Temessy Hédi főszereplésével. A mi szerel­münk pedig egy Párizsban tanuló magyar lány története a „szerel­mes hagyatékkal”. Már most szervezem a tavaszi és az őszi filmszemlét, akkor már a filme­ket is én fogom válogatni. Sőt sze­retném majd levetíteni az utóbbi né­hány év(ek) értékes magyar alkotá­sait, hisz a tévében nem kerülnek egyhamar bemutatásra. Mit gondol, sikere lesz a film­szemlének? Szeretnék kellemesen csalódni... (archív felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom