Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-25 / 272. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 25. TÉMA: A MAGYAR LABDARÚGÁS NAPJA Az évszázad mérkőzésére emlékezünk: 1953. november 25-én Londonban 6:3-ra nyertek Puskásék Az Aranycsapat fényes alakítása Az évszázad mérkőzésének hősei (balról): Lóránt, Buzánszky, Hidegkúti, Kocsis, Zakariás, Czibor, Bozsik, Bu­dai. Guggol: Lantos, Puskás, Grosics. (Archív felvételek) A magyar labdarúgás az ötvenes években volt a csúcson, sajnos az Arany­csapat bravúros, több mint négy esztendeig tartó ve­retlenségi sorozata (32 mérkőzés) -1950. június 4-től 1954. július 4-ig - a legrosszabbkor, Bernben, a világbajnokság döntőjé­ben szakadt meg a németek ellen (2:3). VISSZAPILLANTÓ Az együttes legfényesebb teljesít­ményét Londonban, „az évszázad mérkőzésén” nyújtotta, ahol a sportszerű találkozón a hazaiak­nak statisztaszerep jutott. A Ma­gyar Labdarúgó Szövetség 1993- tól november 25-ét a magyar lab­darúgás napjaként tartja nyilván, így emlékezik meg a felejtheteúen futballisták fantasztikus produkci­ójáról. Elevenítsük fel a 90 perc történetét MAGYARORSZÁG-ANGLIA 6:3 (4:2). 1953. november 25., London, Wembley-stadion. Góllövők: Hi­degkúti (1., 22. és 53.), Puskás (25. és 29.), Bozsik (50.), ill. Se­well (14.), Mortensen (38.), Ram­sey (57. - 11-esből). Játékvezető: Leo Horn (holland), 105 ezer né­ző. MAGYARORSZÁG: Grosics (Gel- lért)-Buzánszky, Lóránt, Lantos- Bozsik, Zakariás-Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. Tartalé­kok: Várhidi, Kovács I, Sándor, Csordás, Palotás. Szövetségi kapi­tány: Sebes Gusztáv. ANGLIA: Merrick-Ramsey, John­ston, Eckersley-Wright, Dickin- son-Matthews, Taylor, Mortensen, Sewell, Rob. Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom. Ami nem történt meg 90 évig, ah­hoz elég volt 90 pec. A magyar csa­pat a szó szoros értelmében meg­semmisítette az addig odahaza vé­reden angol tizenegyet. A magyar csapat a kezdettől óriási iramot diktált, s az ellenállhatalan lendü­letet már az első percben siker ko­ronázta. Lábról lábra szállt a lab­da: a Budai-Kocsis-Zakariás-Bo- zsik-Hidegkuti adogatás után a kö­zépcsatár kicselezte Eckersleyt és 16 méterről hatalmas erejű lövést küldött a felső sarokba. A korai gól megnyugtatta és még jobban fel­lelkesítette az amúgy is hatalmas akarással küzdő magyarokat. Nem sokkal később a holland bíró nem adta meg Hidegkúti teljesen sza­bályos gólját. Majd Sewell tíz mé­terről egyenlített. A félidő közepén Puskás négy angol védő között Hidegkútihoz passzolt, aki a bal sarokba bombázott. A 25. percben született a mérkőzés legszebb talá­lata: Puskás becsapta a rárohanó Wrightot és csodálatos gólt lőtt. Az első fél óra végén Bozsik szabadrú­gásába Puskás mesterien ért bele, és a labda a meglepett Merrick há­Ami nem történt meg kilencven évig, ahhoz elég volt kilencven perc. lójában kötött ki. Szünetig Mo- rtensen révén szépítettek a ven­déglátók. A magas színvonalú első játékrész után sem estek vissza Se­bes Gusztáv védencei: olyan kultu­ráltjátékot mutattak be, amilyenre válogatott találkozón még nem volt példa. Persze a gólok sem ma­radtak el: Kocsis felhőfejese a ka­pufán csattant, a kipattanó labdát Bozsik 25 méterről a léc alá vágta, majd élményszerű gyors magyar támadás végén Puskás Hidegkútit szöktette, aki 12 méterről belőtte a hatodik gólt. A végeredményt bün­tetőből Ram^ey állította be. így látták: The Times: „A magyarok futball- történelmet csináltak azzal, hogy Angliát a földön, a levegőben és taktikában egyaránt megverték.” Daily Mirror: „Ó, az a hatgólos cséplés” cím alatt írta: „Az Istenek alkonya volt a Wembleyben. Még sohasem láttunk ilyen labdarú­gást.” Daily Herald: „Anglia megkapta Magyarországtól pontosan ott, ahol a csirke a kést kapja. Játékosa­ink szegény kontároknak látszot­tak a sokkal gyorsabb és állóképe­sebb magyarokkal szemben.” Puskás Ferenc: „Az évszázad mérkőzésén úgy játszottunk, ahogy azt előre megbeszéltük. Az az igazság, hogy a meccs előtt fél­tünk, izgultunk. Pedig jól felké­szülten vártuk az összecsapást, Se­bes Gusztáv például szerzett há­rom olyan labdát, amilyennel a szigetországban játszanak, s ezekkel gyakoroltunk. Az is meg­tévesztette a szigetországiakat, hogy nem sokkal a londoni talál­kozó előtt Budapesten a svédek ellen elszórakoztuk a dolgot, meg persze a sérülésektől is tartot­tunk, s 2:2 lett az eredmény. Eny- nyi idő távlatából is öröm beszél­ni a 6:3-ról, hiszen már az első ro­ham után Hidegkúti góljával ve­zettünk. Nándi még egyszer beta­lált, azután kétszer én következ­tem. Előzőleg gondolni sem mer­tünk ara, hogy a 29. percben 4:1 lesz a javunkra. Mondtam is a srá­coknak, nyugi, most már megfog­tuk őket. Csodálatos volt. Rég volt, szép volt...” Billy Wright, 105-szörös angol válogatott: „Alaposan megleptek bennünket a magyarok. Hidegkúti hátrahúzódva játszott, Kocsis és Puskás a leshatáron helyezkedett. Ehhez nem voltunk hozzászokva. Nekem Puskás semlegesítése jutott feladatul, de Öcsi ellen nem volt orvosság. Az egyik gól előtt úgy be­csapott, hogy azt sohasem felejtem el. Több mint százszor léptem pá­lyára címeres mezben, ám olyan jó csapat ellen, mint az akkori ma­gyar gárda soha nem szerepeltem.” Az azóta elhunyt Sebes Gusztáv a szakma minden csínját-bínját is­merte, és következetesen alkal­mazta. A tudás és a szervezőkész­ség kamatozott az Aranycsapatnál, amikor a zseniális futballisták ma­gas színvonalon, briliánsán hajtot­ták végre elképzeléseit. Csak a rend kedvéért, a budapesti visszavágón 1954. májusában 7:1- re győzött a magyar együttes. Gól­lövők: Puskás 2, Kocsis 2, Lantos, Hidegkúti, Tóth II, illetve Broadis. Sorsdöntőnek ígérkeznek a románokkal vívott mérkőzések Eddig egyetlen magyar együttes nyert európai kupát Csak most jön a neheze ÖSSZEÁLLÍTÁS A magyar válogatott utoljára 1986-ban szerepelt világbajnoksá­gon. A selejtezők sorsolását köve­tően a szakemberek többsége szin­te előre leírta Sebőkéket, egyértel­műen az olaszokat és a románokat favorizálták. Budapesten remek játék után 2:2-es döntetlennel raj­toltak a magyarok az Európa-baj- noki ezüstérmes olaszok ellen, majd Litvániában 6:1 arányban le­hengerelték a házigazdákat. „A világbajnoki selejtezők első két mérkőzésére azt terveztük, hogy legalább négy pontot kell szerez­nünk, ha versenyben akarunk ma­radni a továbbjutásért. Ezt a célun­kat teljesítettük, de még nagyon korai lenne egy esetleges világbaj­noki részvételről beszélni. Azt hi­szem, az egyik legkiegyensúlyo­zottabb csoportba kerültünk, amelyben nincs egyetlen gyenge együttes sem. Litvániában jelenleg nagy a zűrzavar a futball körül, ezt sikerült kihasználnunk. Biztosra veszem, a márciusi visszavágón lé­nyegesen nehezebb dolgunk lesz. Az olaszokkal vívott találkozón vé­denceim bebizonyították, hogy tudnak, futballozni. Játékunkkal alaposan megleptük Maldiniékat. Sorsdöntőnek ígérkeznek a megfi­atalított románokkal vívott talál­kozók. Hagi és Popescu nélkül is jelentős erőt képvisel Bölöni Lász­ló csapata” - nyilatkozta Bicskei Bicskei Bertalan Bertalan szövetségi kapitány. Sike­res évet zárt a nemzeti tizenegy, a kilenc találkozó közül négyet meg­nyert, négyszer döntetlenezett, s mindössze a februári házi nyitá­nyon vesztettek az ausztrálokkal szemben (0:3). Tehát 720 perce veretlen a válogatott, amely idei 15 találatából a Cottbusban légiós­kodó Horváth Ferenc hetet szer­zett. A hajrára Fehér Miklós, a Braga csatára is formába lendült, Litvániának három, Macedóniá­nak egy gólt lőtt. „Kár, hogy a szkopjei mérkőzés a köd miatt félbeszakadt, szerettem volna több új játékost is kipróbál­ni” - mondta Bicskei Bertalan. A Fradi viszi a prímet ÖSSZEFOGLALÓ Eddig egyetlen magyar együttes nyert európai kupát, 1965-ben a Ferencváros diadalmaskodott a Vásár Városok Kupájában (WK), ami az 1971-ben létrejött UEFA Kupa elődje. A Géczi-Novák, Mátrai, Horváth-Juhász, Orosz- Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi összeállítású zöld-fehé­rek a torinói fináléban Fenyvesi góljával l:0-ra legyőzték a Juventust. A KEK döntőjéig jutott 1964-ben az MTK, 1975-ben pedig az FTC. A kék-fehérek Brüsszelben csak a megismételt fináléban kaptak ki l:0-ra (az első meccs 2:2-re vég­ződött) a lisszaboni Sportingtói. Akkoriban Kovalik-Keszei, Dan- szky, Jenei-Nagy I., Kovács III— Sándor, Laczkó, Kuti, Vasas (Ha­lápi), Bödör alkotta az MTK kez­dőcsapatát. Dalnoki Jenő irányításával az FTC a többi között a Liverpoolt is elbú­csúztatta, de öt kulcsembere nél­kül (Bálint, Vépi, Ebedli, Pusztai, Branikovics) a bázeli döntőben nem tudta megszorítani a kijevi Dinamót (0:3) a Géczi-Martos, Pataki, Rab, Megyesi-Nyilasi, Ju­hász, Mucha-Szabó, Máté, Ma­gyar alkotta tizenegy. A Ferencváros (1966) a WK finá­léjában elvérzett a Leeds (0:2, 0.0), az Újpest (1969) pedig a Newcastle (0:3, 2:3) ellen. Óriási bravúrnak számított a Vide­oton 1985-ös UEFA Kupa-menete­lése, a fehérvári gárda kiverte a prágai Duklát, a Paris SG és Man­chester United csapatát is. A döntő első találkozóján a Real Madrid Székesfehérvárott leisko­lázta a Vidít (3:0), ám a visszavá­gón Májer találatával l:0-ra nyert a magyar csapat. Kovács Ferenc edző a következő együttest szerepeltette: Disztl P.- Csuhay, Disztl L., Horváth, Végh- Burcsa, Csongrádi, Vadász (Witt- man), Novath (Palkovics) -Májer, Szabó. A BEK-ben az Újpest jutott a legto­vább, a Juventus az 1973-as kiírás Egyszer vívta ki magyar együttes a Bajnokok Ligája-szereplés jogát. elődöntőjében (0:0, 2:2) csupán több idegenbeli találattal biztosí­totta helyét a fináléban. Eddig mindössze egy alkalommal vívta ki magyar együttes a Bajno­kok Ligája-szereplés jogát, 1995- ben a Ferencváros játszhatott az elit mezőnyben. A zöld-fehér ti­zenegy az Ajax és a Real Madrid mögött harmadikként zárta a cso­portküzdelmeket. Az utóbbi esztendőkben a második forduló jelenti a végállomást a csa­patok számára. KRONOLÓGIA Sikerek és kudarcok 1954: A svájci világbajnokság döntőjében 3:2-re alulmaradt a ma­gyar együttes az NSZK-val szemben. Pedig a nyolcadik percben Puskás és Czibor góljával már 2:0-ra vezetett. A hajrában Puskás egyenlített, de az angol játékvezető les címén nem adta meg a gólt. Az előcsatározások során 8:3-ra nyert a Sebes-legénység, ezen a ta­lálkozón Puskás súlyos sérülést szenvedett, s csupán a fináléban lé­pett pályára. 1958: Az ötvenhatos forradalom leverése után több világklasszis külföldre távozott - Puskás (Real Madrid), Kocsis, Czibor (Barcelo­na) -, mellettük több mint 50 rendkívül tehetséges ifi is vette a ka­lapját. A meggyengült tizenegy a svédországi vb-n (Wales 1:1, Svédország 1:2, Mexikó 4:0) csoportjából nem jutott tovább, a sorsdöntő - megismételt - meccsen 2:1-re kikapott Walestől. 1962: Baráti Lajos szövetségi kapitány remek együttest kovácsolt, csoportelsőként került tovább (Anglia 2:1, Bulgária 6:1, Argentína 0:0). A negyeddöntőben a csehszlovákokkal találkoztak, végig nagy fölényben futballoztak, azonban Schrojf kapus fantasztikus formában védett. Végül Scherer góljával Masopusték kerültek to­vább. 1964: Bronzérmes lett a válogatott az Európa-bajnokságon (Spa­nyolország 1:2, Dánia 3:1), az olimpiai csapat pedig aranyérmes lett, a fináléban 2:1-re nyert Csehszlovákia ellen. 1966: Az angliai vb negyeddöntőjében balszerencsés vereséget szenvedtek a magyarok a Szovjetuniótól (1:2). Korábban a Portu­gália elleni vereség (1:3) után Brazíliát parádés játékkal 3:1-e ver­ték, és Bulgária legyőzése (3:1) sem okozott problémát. 1968: Harmadszor lett olmpiai bajnok Magyarország, a döntőben 4:1-re nyert Bulgária ellen. 1969: Először hiányzott a vb-ről Magyarország (1930-ban és 1950- ben nem indult), miután a sérülések és eltiltások miatt megtizedelt együttes a marseille-i sorsdöntő selejtezőn 4:1-re kikapott Cseh­szlovákiától. Budapesten simán nyertek Benéék (2:0), Prágában már 3:1-re vezettek, ekkor Sós Károly szövetségi kapitány érthetet­lenül lecserélte a jól fejelő Mészölyt, a végén örülhettek a 3:3-nak. Hiába volt jobb gólaránya a magyaroknak, a kiírás szerint 3. meccs­re volt szükség. 1972: A belgiumi Eb-n negyedik lett az Illovszky-legénység (Szov­jetunió 0:1, Belgium 1:2). Azóta egyszer sem került ki a kontinens- viadalra a válogatott. A müncheni olimpián 2. lett a csapat, a dön­tőben a lengyelek 2:1-re nyertek. 1973: Veretlenül zárta a selejtezőket a csapat, mégsem jutott ki a vb-re. A budapesti zárótalálkozón nyerni kellett volna Svédország ellen, azonban 3:3 lett az eredmény. Bicskei Bertalan személyében újonc védett a fontos összecsapáson, a jelenlegi szakvezetőnek ez volt egyetlen válogatottbeli szereplése. 1978: Baráti csapata biztosan vette a selejtezőket, a vb-főpróbát Londonban játszotta. A 4:1-es vereség mellett felborzolta a kedé­lyeket, hogy Fazekas feleségét és Törőcsik barátnőjét áruházi lopá­son érték (a hölgyek kifizetetlen bundával akartak távozni). Ké­sőbb Váradi összeverekedett Fazekassal. Ennek ellenére jól kezdték a nyitómeccset, Csapó gojával vezettek, ám végül a bírói segédlettel a házigazdág nyertek (2:1). A bajokat csak tetézte, hogy a hajrában Nyilasit és Törőcsiket kiállították. A meggyengült együttes pont nélkül zárta a seregszemlét: Olaszország 1:3, Franciaország 1:3. 1982: Rakétarajtot vettek Mészöly Kálmán védencei a spanyolor­szági világbajnokságon, 10:1-re lelépték Salvadort. Ezután nem bírtak a címvédő argentinokkal (1:4), a belgák elleni sorsdöntő ta­lálkozón Varga József góljával sokáig vezettek. Azonban a hajrában komoly védelmi hiba után Mészáros kapitulált, s ez a kiesést jelen­tette. 1986: Több szakember a mexikói vb titkos esélyesének tartotta Détáriékat, akik márciusban - havas pályán - a Népstadionban 3:0- ra legyőzték a tartalékos brazil válogatottat. A sikert túlságosan so­káig ünnepelték a játékosok... Mezey György szövetségi kapitány úgy ítélte meg: védencei erőnléti gondokkal küszködnek, ezért a vb előtti edzőtáborozáson alapozást tartott. Az étrendben a tésztafé­lék vitték a prímet, húst alig ettek a futballisták. Már az első meccs elején szertefoszlottak az álmok, a 4. percben 2.0-ra vezettek a szovjetek, akik végül hat gólt rúgtak, még egy 11-est is elhibáztak. Kanadát 2:0-ra legyőzték, ám Franciországtól háromgólos veresé­get szenvedtek Esterházyék. 1990,1994: Már a selejtezők során elvérzett az együttes, szinte esélye sem volt a továbbjutásra. 1997: Csank János csapata Finnországban az utolsó percben sze­rencsés öngóllal kiharcolta az osztályozós szereplés jogát. A kezdeti bizakodást hamar lehűtötték a jugoszlávok: Budapesten 7:l-re, Belgrádban 5:0-ra nyertek. Albert Flórián az egyetlen magyar Aranylabdás Bozsik, Puskás az élen LEGTÖBBSZÖR ÖLTÖTTÉK MA­GUKRA A CÍMERES MEZT - 100: Bozsik József (Honvéd); 92: Faze­kas László (Újpest, Antwerp); 86: Grosics Gyula (Honvéd, Tatabá­nya); 84: Puskás Ferenc (Honvéd); 80. Mátrai Sándor (Ferencváros); 77: Sipos Ferenc (MTK, Honvéd); 76: Bene Ferenc (Újpest), Bálint László (Ferencváros), Fenyvesi Máté (FTC); 75: Albert Flórián (Ferencváros), 71: Tichy Lajos (Honvéd). LEGEREDMÉNYESEBB GÓLLÖ- VÓK - 83: Puskás Ferenc; 75. Ko­csis Sándor, 58: Schlosser Imre; 49: Tichy Lajos; 42: Sárosi György (Ferencváros); 39: Hidegkúti Nán­dor, 36: Bene Ferenc; 32: Zsen- gellér Gyula; 31: Nyilasi Tibor, Al­bert Flórián. Albert Flórián az 1967-ben szerzett Aranylabdával Az oldal anyagát írta és összeállította: Szabó Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom