Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-25 / 272. szám, szombat
A 10 éves lányát szadisztikusan kínzó férfi valamikor szintén volt gyerek. Most olyasmi ellen védekezik, amit annak idején kétségbeesetten, de el kellett viselnieMindenki Mindenki azt játssza meg, ami nincs DR. BORDÁS SÁNDOR ondolom, mindenki számára egyértelmű, hogy egyetlen apa, vagy anya sem tud a semmiből családi tragédiákat „rendezni”, erre csak a generációkon keresztül húzódó, abszurd színielőadások egyik szereplőjeként képes. A 10 éves lányát szadisztikusan kínzó férfi valamikor szintén volt gyerek. Most viszont olyasmi ellen védekezik, amit annak idején kétségbeesetten, de el kellett viselnie. Vagy az az asszony, aki ma nem szereti a fiát, valamikor maga is kislány volt, akit az állandó szeretetmegvonás pszichikusán kiéheztetett. Az alábbi családszerkezettel ausztriai munkám során találkoztam. Wurm úr, aki 52 éves élelmiszer-kereskedő, kezdettől fogva csak egy fiút akart, aki majd átveheti az üzletet. Tizennyolc évvel ezelőtt feleségül vette egyik elárusítónőjét. Minden az elvárása szerint történt, amikor felesége tíz évre rá fiút szült. A gyermeket Willinak nevezték el. A tíz évvel fiatalabb Wurmné tovább dolgozott az üzletben, anélkül, hogy elhanyagolta volna a kis Willit. Három évvel Willi születése után született Éva. Wurm úr, a felesége és a találkozásunkkor 15 éves Willi szoros közösséget alkottak, és a 12 éves Évát teljesen kizárták ebből az érzelmi, kommunikációs szövetségből. Nem nyomták el különösebb mértékben, nem gyámkodtak felette, egyszerűen nem volt jelen, kiszorult és elszigetelődött. A családi megbeszélések (a nyaralásokról, a tévéműsorokról, üzleti ügyekről stb.) mindig nélküle zajlottak. Esténként, ha együtt volt a család, és ha az apa figyelmeztetni akarta valamire lányát, akkor azt a feleségével közölte. Ezek a beszélgetések általában így zajlottak: Légy szíves, közöld a lányoddal, hogy üljön egyenesen! Wurmné így adta tovább az utasítást: Wüli, mondd meg a húgodnak, hogy mit kíván tőle az apja! Ilyenkor Willi rendszerint csak ránéz Évára, aki teljesíti az utasítást. A család kommunikációjával egy helyzetet rögzített. Az apa, az anya és Willi az elszigetelt gyermek szerepébe rögzítette Évát, aki viszont saját viselkedésével szentesítette a hármak szövetségét. Amikor Éva próbált küépni ebből az elszigeteltségből és dialógust kezdeményezett, a család ügyesen hárított. Ezek a kezdeményezések általában így zajlottak: Éva vacsora közben megkérdezi Willit: Elmész még itthonról, Willi? A bátyja így válaszol: Mit szólsz ehhez, anya? A lányod leereszkedik, hogy személyesen beszéljen velem. Amikor a rendelőmben megjelentek, Éva lázadozni kezdett az elszigetelt családi helyzet ellen, ám pszichotikus módon lázadt. Először is feladott minden kísérletet, hogy szüleivel és Willivel szóban kommunikáljon. Úgy öltözik és viselkedik, mint egy felnőtt nő. Felváltva írogat anyjának, apjának, Willinek titokzatos kis levélkéket, melyeket a párnájuk alá rejt el. Ezekben a levelekben ilyen mondatok olvashatók: Van egy fiúm. Tegnap összeházasodtunk. Terhes vagyok. Tudok varázsolni. Willi meztelenre vetkőztetett stb. Éva viselkedése egyszerre elgondolkodtató és bátorító. A valóságot kezdi megváltoztatni maga körül, ami minden esetben az egész lelkivüá- got veszélyeztető viselkedést jelent, másrészt azonban vádolja a kóros családi helyzetet, elkezdi kiszabadítani magát a láncaiból és megpróbál eltávolodni. Az őt kirekesztő helyzetben még mindig ezt kell leginkább egészségesnek tekinteni. A Wurm családot elszigetelő családnak hívhatjuk, ahol a család többi tagja egy családtagot kiközösít, vagy elszigetel. Egyébként Éva helyzete az ötödik családterápiás ülés után kezdett megváltozni, amikor az anyával elindult egy olyan kommunikáció, amely közelebb hozta Évát a családhoz. A következő típust álszent-hazug családnak hívhatjuk, mivel ebben a típusú családban mindenki hazudik és valami mást játszik, mint ami valójában. Rendelőmben ezzel a típusú családdal találkoztam leggyakrabban. Ebben a családi szerkezetben a mottót valahogy így lehetne megfogalmazni: Ne mondjátok meg az igazat, én sem mondom meg! Nem azért hazudnak, mert be akarják csapni egymást, hanem azért, mert mindenáron védeni akarják magukat. X úr egy köztiszteletben álló polgár, nagy színházrendezői múlttal, X-né pedig elismert énekesnő, akit sokan csodálnak. Van egy lányuk, Dominica, aki érettségi után sikeresen felvételizett a színiiskolába a szülők titkos támogatásával. X család nem csak a színházban, hanem Játszanak vagy valóban szeretik egymást... (Illusztrációs felvétel) otthon is játszik. Játszanak, mert valamit rejtegetnek, nem mondanak igazat, mert félnek a valóságtól. Rejtegetik a kölcsönös ellenszenvet és a csalódást; a kispolgári vágyakat és maradványokat; a szexuális kicsapongást és a jellemtorzulásokat; a lélektani kutyaszorítókat és az időnkénti életuntságot. Ezeknek az igazságoknak a helyébe lép a megjátszott szeretet és csodálat, a „felső tízezer”-allűrök és értékek, az álszent hűségeskük és erények, az álcaszerű könnyedség és életkedv. Hogy világosabb legyen számunkra ennek a típusú családnak az egymás közötti színjátéka, pillantsunk be X- ék esti, ital melletti beszélgetésébe. X-né féltékenyen csillogó szemmel, túlzott kedvességgel a hangjában kérdezi férjét: - Mondd, drágám, milyen az új színésznő? Hogy is hívják? Az az édes kis fekete? - Ó, Annára gondolsz. Csodálatos. Egyszerűen óriási. Kiválóan dolgozik, nagyon érzékeny. - Ó, drágám, te hízelegsz! Egészségedre! Dominica, édesem, milyen volt a mai próba? - Csodálatos, apu. - Gondolom, Karli úr meg volt velem elégedve. Ne félj, Domi, sikered lesz. Egy nap az egész színház a lábad előtt fog heverni. A Metropolitanba fognak szerződtetni. - Úgy gondolod, anyu? Ó, de drága vagy! Egészségetekre! A valóságban pedig teljesen más történt. X úr felvitte a lakására az új színésznőt, amíg a felesége egy újságíróval kiment a nyaralójukba. A feleség, miután hazajött, természetesen észrevette, hogy a hálószobában fel van dúlva az ágy. Dominica is tudott szülei szexuális kalandjairól, akik a vacsorát megelőzően külön-külön érdeklődtek Karli úrnál Dominica haladásáról. Karli úr kijelentette, hogy Dominica tehetségtelen. Ezek után az esti beszélgetés valódi szövege így hangzott volna: - Drágám, mit tud az ágyban az új szeretőd? Ne hidd, hogy nem tudom a nevét! - Annára gondolsz. Csodálatos az ágyban. Egyszerűen órjási. Szenvedélyes! Aktív! Igen érzéki - ellentétben veled! - Meglepő, hogy az ilyen nők a hozzád hasonló undok típusokba esnek bele. - És még meglepőbb, hogy ezek az undok típusok még undokabb nőkkel élnek házasságban. - Te hitvány, hazug vagy! Fulladj meg! - Dominica, te hamispénz. Milyen volt a mai próba? - Ó, rettenetes, apu. Karli úr nagyon elégedetlen volt. - Ne vedd úgy a szívedre, Domi, emiatt nem fogsz elveszni. De ne hidd, hogy egy nap az egész színház a lábaidnál fog heverni. Mindenesetre egy koszos vidéki színházhoz fognak szerződtetni. - Azt hiszed, anya? Ó, de kegyetlen vagy. Fulladjatok meg! Ezekben az álszent-hazug családokban mindenki azt játssza meg, ami nincs, pl. nemlétező érzelmeket mutatnak, olyan szerepeket fogadnak el, amelyek mögött ellentmondó vonások rejtőznek. Az a tragikus ezekben a helyzetekben, hogy valamennyien tudnak a játékról, és csak egy hallgatólagos megegyezés óvja meg őket attól, hogy félbeszakítsák a játékot. Ellentétben azzal a családdal, amely kifelé rejti a kóros vonásokat és pl. családlátogatásnál harmonikus képet mutatnak, X-ék befelé játszanak, mondhatjuk azt, hogy önmaguknak. Az álszent-hazug családi típusoknál gyakran előfordul, hogy családtagjaik kórházak mélyéről, vagy alkoholos palackok aljáról kapaiják össze szétzilált énjüket. Egy másik családi típust szerető - nem szeretett családi szerkezetnek nevezhetnénk, amit a szak- irodalom körcsaládnak is nevez. A szerető család benyomását keltik, amelyben csak pozitív kapcsolatok működnek. Y úr, aki magánvállalkozó, még mindig annyira ( szerelmes a feleségébe, mint első randevújuk idején. Felesége most is úgy imádja a 14 éves Michaelt, mint amikor az „aranyos kisbabát” először vehette a kezébe. Michael a 12 éves Sandra húgát kedveli, kivel titkos dolgait beszéli meg. Sandra viszont isteníti apját és csodálja őt, mint férfit. Y úr viszont csak a feleségét, „az ő kis Nyuszikáját” szereti. Mindenki szeret, de senki sem szeret viszont. Ezek olyan kapcsolati minták, melyek egymást kölcsönösen kiegészítő különbségeken alapulnak. Minden egyoldalú kapcsolatban van egy szerető és egy szeretett partner, egy fölérendelt és egy alávetett helyzet, melyekben a „hatalom” a szeretett lénytől (és nem attól, aki szeret) indul ki. Az ilyen családot nevezzük tipikus körcsaládnak. Y-éknál, ahogy látjuk, az apának pozitív kapcsolata van az anyával, az anyának a fiúval, a fiúnak a lánnyal, a lánynak az apjával. Mindenki valaki mást szeret, de senki sem szeret viszont. Egyirányú kommunikatív utcában járnak, mint egy ördögi körben. Ez a klasszikus modell ritkán található meg ennyire tisztán. Gyakoribb az az helyzet, amikor az egyik gyerek kívülreked a körön és elszigetelődik, mint például a Wurm család esetében. Az Y-ékéhoz hasonló családok többnyire akkor kerülnek bajba, amikor a gyerekek elkerülnek otthonról és az érzelmi elégtelenségben szenvedő partner egyensúlyának megőrzése végett más partner után néz. Az ismert dallamokat ismeretlenek váltják, olykor hamis akkorddal fűszerezve Zenélő koldusok pálinkásüveggel PÉTERFI SZONYA Kifelé a városból, az alagút utáni megállón szálltak fel a villamosra. A harmincas férfi vállán tangóharmonika, az őt kísérő vékonycsontú hat-nyolc esztendős kislány kezében kettévágott üres plasztikflakon. Amint becsukódik a villamos ajtaja, a férfi rázendít. Az ismertnek tűnő dallamokat ismeretlenek váltják, olykor egy-egy hamis akkorddal fűszerezve. Szenvtelen arccal húzza, nem nézi a hangszer billentyűit, csak az aprócska kislány mozgását. Aki a kocsi elején kezdi a kéregetést, s befelé haladva nem hagy ki egyetlen utast sem. Az egymás mellett ülők a hangos harmonikaszó miatt abbahagyják a beszélgetést, és zavartan, értetlenül nézik a gyermek feléjük nyújtott piszkos tenyerét. Aztán ki-ki vérmérsékletétől függően vagy beledob a flakonba némi aprópénzt, vagy nem. Ha jól látom, az utóbbiak vannak többségben, mert a zsákmány igencsak szegényes. A harmonikás mellett elhala... nem nézi a hangszer billentyűit, csak a kislány mozgását. Az egymás mellett ülők abbahagyják a beszélgetést... dó kislány sejti, hogy ez így nem lesz jó, a férfi dühös tekintetéből, összevont szemöldökéből kiolvassa, hogy ismét meg kell környékeznie az embereket. Nyomatékül a papa(?) a nehéz hangszerrel még oldalba is löki a gyereket. Az eddig szótlanul és gyorsan suhanó kislány lassít, sírós hangon mormol valamit az orra alatt. Érteni nem lehet, de mintha kenyeret emlegetne. És nem mozdul addig, míg tekintetével, sírásra görbülő vékony szájával részvétet nem ébreszt, és meg nem kapja az aprópénzt. A következő megállónál a furcsa pár hirtelen kifordul a villamos ajtaján, a kislány előbb kinyújtja a nyelvét, majd beint nekünk, a férfi a szegényes zsákmányt zsebébe rejtve köp felénk egy nagyot. Míg felszállnak a másik szerelvénybe, nagyot kortyol a gyerek kezén lógó szatyorból előkerülő pálinkásüvegből. Mégsem kenyérért szólt a tangóharmonika?! Te vagy a legjobb fej (Dömötör Ede felvétele)
