Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-23 / 270. szám, csütörtök

Régióink ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 23. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Komáromi Lapok 1882.november 22-ei számából Sikkasztó végrehajtó Kálazdy Endre helybeli bírósági végrehajtó már több héttel ezelőtt - minden bejelentés nélkül - eltávozott a városból. Huzamos távol­léte s azon körülmény, hogy magáról hirt nem adott, a sikkasztás gyanúját kelté föl ellene. Az elrendelt és megtartott vizsgálat e gyanút megerősíté. Az elsikkasztott összeg néhány száz forintra rúg. A törvényszék országszerte való köröztetését rendelte el. Elfo- gatás esetén az itteni törvényszékhez kísérendő e szerencséden ál­dozata az ifjú könnyelműségnek. Az Andrássy Dénes utca Rozsnyón Az első hó Hosszú halogatás után, végre csakugyan ellátogatott hozzánk - a tél. Nem ajtóstul rohant be, vizit-kártyáit, a szállangó hópelyheket küldé e hó 14-én előre.-Kedves vendég, legalább szokásos üdvözle­tek mindenfelől felhangzanak hozzá. Szívélyes „isten hozott”-tal fogadják a meleg szobák boldog halandói, kik kényelmes zsölléikben örömest gyönyörködnek a szeszélyesen kavargó hó- pelyhek játékában. Egymást kergetve szállonganak a földre, hol él­tük csakhamar véget ér és lesz az ég megfagyott könyjéből - a sár. A szegénység didergő alakjai is szívesen fogadják. Örülnek, hogy ily későn érkezett. Legalaább a tél dérvirága kevesebb ideig tenyé­szik ablaikon... Mily gúny! A szegényeknek még tele is virágos! Beh szép dolog lenne, ha e virágokat megsemmisítené a jótékony­ság melege?!... De félre borongó gondolat. Itt vannak az unalmas téli esték, siessünk hát felhasználni az időt az önművelés.. .azaz pardon! - a pagát-üldözésre!... Püspöki rezidencia Rozsnyón Megszökött fegyenczek Megunták a lipótvári kerületi börtön levegőjét s f. hó 6-án éjjelén föl­törve zárkáikat, hatan megszöktek. Közülük ketten Gróf István és Kovács Koródi Ferenc - a fegyenczruhát le sem vetve magukról - Ko­márom felé vették utjokat. Amaz gyilkosságért 12 évre, emez rablá­sért öt évi fegyházra volt ítélve. Útjokat, hogy ruhájukkal föl ne is­merhessék - csak éjjel folytatták, nappalra pedig valamely erdőben vagy félre eső árokba húzták meg magukat. Itt bukkant reájuk az izsai határban f. hó 10-én reggel Sinkó János tehénpásztor, és kutyá­ja vezette nyomra. Egyik áron finom női bársony téli felöltővel taka-. ródzva találta meg e gyanús alakokat, kik náluk levő rablott holmi egy részét ígérték neki, ha föl nem jelenti őket. A derék ember azon­ban máskép gondolkozott. Látszólag beleegyezve kérésükbe eltávo­zott, de csak azért, hogy testvérét Györgyöt és az izsai csárda bérlő­jét Steiner Mátyást segítségre hívja. Hárman azután a fegyenczek el­fogására indultak. Maguk megadására szólíttották őket. Erről halla­ni sem akartak, sőt inkább erős ellenállást fejtettek ki. Sinkó Györ­gyöt a náluk levő csáklyával meg is szúrták. Midőn azonban meg­győződtek, hogy ellenállásuk hasztalan, futásnak eredtek és talán si­került is volna elmenekülniük, ha Sinkó János uram utánuk dobott botjával földre nem teríti őket, Remekelt a dobásban, mindkét szö­kevényt körülbelül 10 lépésről úgy főbe találta, hogy azok a földre rogytak. Ekkor aztán megkötözték és Sinkó János uram Sterner ko­csiján Komáromba a börtönbe szállította őket. A két veszélyes go­nosztevő elfogatása derék tett volt, méltán érdemlenek a bátor em­berek némi jutalmat. A vizsgálat kideríté, hogy a szökevények a ná­luk talált holmit Briger Katalintól - Ó-Gyallán - előző éjjel rabolták. Válogatta Kamoncza Márta, a képeslapokat reprodukálta Kmotrik Péter. Némi ráfordítással még megmenthető lenne a kálnai tájház, és nyilván akadnának, akik a megmentését vállalnák Omladozzon tovább? A kálnai tájház és a tank (A szerző felvétele) MOTESIKY ÁRPÁD em tudom, hogy mi­lyen törvény, jogsza­bály, rendelet, vagy előírás dönt a múze­umok, de inkább a kisebb, falusi tájhá­zak megalakulásáról, esetleg üze­meltetéséről, vagy megszűnésé­ről, pejoratív szóhasználattal lik­vidálásáról. Annyit azonban tu­dok, hogy a zoboraljai községe­ken: Lédecen, Kolonban és Zsérén a község, illetve annak tanácsa je­lölte ki a helyét, vagy vásárolta meg a tájmúzeumnak megfelelő épületet, falusi házat. Mindezek a minap jutottak eszem­be, amikor Léva felé vitt az utam és elhaladtam a kálnai híd után, a Garant bal partján álló ház mellett. És mivel az időmből futotta vissza­tolattam, hogy megnézzem, s így régi vágyam is teljesült. Ugyanis A ház körül fekete zsákokban gyűlik a szemét. sokszor elhaladtam eme fehérre meszelt, piros cserepes régi „vám­háznak” tűnő lakocska mellett s sokszor megígértem a velem uta­zóknak, főként fiaimnak - azóta felcseperedtek szépen, sőt unokák is vannak -, hogy majd egyszer megállunk és megnézzük mi van benne. Sajnos nem került rá sor. A ház előtt álló tankból arra lehe­tett következtetni, hogy a tájház, vagy múzeumocska a háborús em­lékeket őrzi és azt sem kell talán magyaráznom, hogy milyen ideo­lógiai küldetéssel? A lényeg azon­ban mindenképpen az, hogy a kálnai hídfő elfoglalásáért kemény harcok folytak. Az oroszok a Ga­rant bal partjáról lőtték a célpon­tokat, a németek pedig baloldalról tüzeltek. A nehéz ágyúlövedékek és a kézifegyverek golyói hasítot­ták a levegőt, az ágyuk töltetei pe­dig becsapódásukkor a vérző anya­földet. A harcok folyamán több - legalább öt - templom is komo­lyabban megsérült. A felsőszecsei református templom tornyát ka­szálta le egy találat, de más részei is megsérültek. A kálnai reformá­tus templomot pedig telita­lálat érte, sosem állították helyre, mind a mai napig romokban hever. Megálltam a tájház előtti parkolóban, de nyomban kezdett gyanússá válni a dolog, mert sehol egy lé­lek, semmilyen mozgás. De aztán döbbenten jöttem rá a nagy csend okára. A táj­ház, vagy múzeum ablakai kiverve, ajtaja rég kiszakít­va, a tetőről hiányoznak már a cserepek. A ház kö­rül fekete zsákokban gyű­lik a szemét, szorgos népek szemétgyűjtőnek nézik. A benti állapotokat . leírni sem tudom. Válik a vako­lat, üvegcserepek és min­denütt fekáli. Nem folytatom tovább, de nagyon keserű szájízzel ültem a kocsiba és folytat­tam utamat, de mint rossz álom kísértett tovább. Megértem azt, hogy rend­szerváltás történt az or­szágban, de azért a fürdő­vízzel a gyereket nem lett volna szabad kiönteni. A kálnai magányos, takaros házikó is bizonyára tarto­zott valakihez, vagy vala­kikhez és nagy hiba volt az enyészet ölébe ejteni. Némi ráfordítással még megmenthető lenne s nyilván akadnának, akik a megmentését vállalnák. Legyenek azok vadászok, halászok, vagy természet- védők, akár egy kocsmá- ros, aki fantáziát lát ben­ne, üzleti lehetőséget. Csak ne veszne kárba! Persze az lenne a legtisztessége­sebb megoldás, ha újra tájházat, múzeumot rendeznének be benne és a közművelődést szolgálná. Házsors - Az öreg átadja helyét az újnak. (Inámban fényképezte Bodzsár Gyula) Tulaj- és betűcsere. Nagykürtösön a szabadtéri színpad közelében álló büfé első tulajdonosa, stílszerűen AMFÍK-nak „keresztelte el" kiváltképp nyári időben látogatott italmérését. Időközben a büfé gazdát, megneve­zése pedig betűt cserélt, és így vált belőle MAFÍK. Elképzelhető, hogy az italmérés vendégei is kicserélődtek? (Nagykürtösön fényképezte Bodzsár Gyula) A csallóközkürti alapiskola minden diákja bekapcsolódott Történelmi hét versennyel CS. KERTÉSZ LÍDIA „Úgy cselekd- jünk, hogy meg­maradjunk” Sütő idézet szellemé­ben millenniumi történelmi hetet szervezett a csalóközkürti alapis­kola igazgatósága emlékezve hon­foglaló őseinkre. A hét indító prog­ramja a helyi cserkészek kultúr­műsora és Varga Norbert tanító előadása volt. „Ezer évvel ezelőtti eleinkről, mindennapjainkról és harcainkról” címmel. Az iskola apraja-nagyja bekap­csolódott abba a történelmi ver­senybe, amelynek témája szintén a honfoglalás volt. A nagyok szín­vonalas versenyének győztesei: Horváth Alexandra, Posvancz Ju­dit, Kállay András, Bugár Nor­bert, Kállay Karina, Teplan Kár­oly és Puss Krisztián voltak. Min­den tudásukra, szorgalmukra és ötletességükre szükség volt, csak így tudtak megfelelni Kovács Zsolt és Varga Nobert tanítók ál­tal kidolgozott feladatokra. A 3-4. évfolyam tanulói tudásszint­jüknek megfelelően szintén ver­senyre hívták ki egymást. A számuk­ra készített feladatokat nagyszerű­en elsajátították és a szoros küzde­lemből Köles László, Méry Dávid, Takács Dávid és Németh Sándor al­kotta csapat került ki győztesen. A történelmi hét következő rendez­vénye a játszóház volt, ahol a tanu­lók több régi mesterség rejtelmeibe nyertek betekintést, s egyúttal elké­szíthették a saját bőrékszereiket. E mellett batikolhattak, tésztából nyakláncot készíthettek és gyertyát is önthettek. A játszóházat Varga El­vira és Valacsay Olga napközis neve­lők szervezték. A razjversenybe több műit 30 tanu­ló nevezett be, akik egy-egy balla­dát, harci jelenetet illusztráltak vagy a honfoglaló magyarok maguk által elképzelt életét ábrázolták. A zsűri öt alkotást jutalmazott Kolláth Júlia, Horváth Mária, Horváth Ale­xandra, Meló Pál és Bogár Gabriella munkái voltak a legsikeresebbek. A milleniumi hét záróeseménye a versenyek kiértékelése és a „Rendü­letlenül” című zenés, irodalmi ösz- szeállítás volt. A műsor előtt Vala­csay Zsuzsa igazgatónő méltatta a gyerekek felkészülését és átadta a megérdemelt jutalmakat, amelye­ket Kállay Dezső, a falu polgármes­tere, a Csemadok helyi alapszerve­zete és magánszemélyek ajánlottak fel a versenyzőknek. A játszóházban több régi mesterség rejtel­meibe tekinthettek be. Ezt követően fellépett a Kisbekecs néptánccsoport. A Rendületlenül cí­mű műsor, melyhez a zenét ifj. Gas- parik Ferenc és Puss Tamás szolgál­tatta - felölelte a legemlékezetesebb történelmi eseményeket, valamint dallamok csendültek fel az István a király című rockoperából. A millenniumi hét sikere méltán bizonyította a gyerekek felkészülé­sét, amely arra ösztönzi az iskola pedagógusait, hogy a jövőben is szervezzenek hasonló jellegű ren­dezvényeket, mert jövőnk csak ak­kor biztosított, ha mi magunk is te­szünk ennek érdekében. 11 \'( 1 Ő ] ki |C A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva és Fábián Éva J \ J 'v 1 J V J j I v j \ *Z UJ SZÓ MELLÉKLETT Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310

Next

/
Oldalképek
Tartalom