Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-23 / 270. szám, csütörtök
Régióink ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 23. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Komáromi Lapok 1882.november 22-ei számából Sikkasztó végrehajtó Kálazdy Endre helybeli bírósági végrehajtó már több héttel ezelőtt - minden bejelentés nélkül - eltávozott a városból. Huzamos távolléte s azon körülmény, hogy magáról hirt nem adott, a sikkasztás gyanúját kelté föl ellene. Az elrendelt és megtartott vizsgálat e gyanút megerősíté. Az elsikkasztott összeg néhány száz forintra rúg. A törvényszék országszerte való köröztetését rendelte el. Elfo- gatás esetén az itteni törvényszékhez kísérendő e szerencséden áldozata az ifjú könnyelműségnek. Az Andrássy Dénes utca Rozsnyón Az első hó Hosszú halogatás után, végre csakugyan ellátogatott hozzánk - a tél. Nem ajtóstul rohant be, vizit-kártyáit, a szállangó hópelyheket küldé e hó 14-én előre.-Kedves vendég, legalább szokásos üdvözletek mindenfelől felhangzanak hozzá. Szívélyes „isten hozott”-tal fogadják a meleg szobák boldog halandói, kik kényelmes zsölléikben örömest gyönyörködnek a szeszélyesen kavargó hó- pelyhek játékában. Egymást kergetve szállonganak a földre, hol éltük csakhamar véget ér és lesz az ég megfagyott könyjéből - a sár. A szegénység didergő alakjai is szívesen fogadják. Örülnek, hogy ily későn érkezett. Legalaább a tél dérvirága kevesebb ideig tenyészik ablaikon... Mily gúny! A szegényeknek még tele is virágos! Beh szép dolog lenne, ha e virágokat megsemmisítené a jótékonyság melege?!... De félre borongó gondolat. Itt vannak az unalmas téli esték, siessünk hát felhasználni az időt az önművelés.. .azaz pardon! - a pagát-üldözésre!... Püspöki rezidencia Rozsnyón Megszökött fegyenczek Megunták a lipótvári kerületi börtön levegőjét s f. hó 6-án éjjelén föltörve zárkáikat, hatan megszöktek. Közülük ketten Gróf István és Kovács Koródi Ferenc - a fegyenczruhát le sem vetve magukról - Komárom felé vették utjokat. Amaz gyilkosságért 12 évre, emez rablásért öt évi fegyházra volt ítélve. Útjokat, hogy ruhájukkal föl ne ismerhessék - csak éjjel folytatták, nappalra pedig valamely erdőben vagy félre eső árokba húzták meg magukat. Itt bukkant reájuk az izsai határban f. hó 10-én reggel Sinkó János tehénpásztor, és kutyája vezette nyomra. Egyik áron finom női bársony téli felöltővel taka-. ródzva találta meg e gyanús alakokat, kik náluk levő rablott holmi egy részét ígérték neki, ha föl nem jelenti őket. A derék ember azonban máskép gondolkozott. Látszólag beleegyezve kérésükbe eltávozott, de csak azért, hogy testvérét Györgyöt és az izsai csárda bérlőjét Steiner Mátyást segítségre hívja. Hárman azután a fegyenczek elfogására indultak. Maguk megadására szólíttották őket. Erről hallani sem akartak, sőt inkább erős ellenállást fejtettek ki. Sinkó Györgyöt a náluk levő csáklyával meg is szúrták. Midőn azonban meggyőződtek, hogy ellenállásuk hasztalan, futásnak eredtek és talán sikerült is volna elmenekülniük, ha Sinkó János uram utánuk dobott botjával földre nem teríti őket, Remekelt a dobásban, mindkét szökevényt körülbelül 10 lépésről úgy főbe találta, hogy azok a földre rogytak. Ekkor aztán megkötözték és Sinkó János uram Sterner kocsiján Komáromba a börtönbe szállította őket. A két veszélyes gonosztevő elfogatása derék tett volt, méltán érdemlenek a bátor emberek némi jutalmat. A vizsgálat kideríté, hogy a szökevények a náluk talált holmit Briger Katalintól - Ó-Gyallán - előző éjjel rabolták. Válogatta Kamoncza Márta, a képeslapokat reprodukálta Kmotrik Péter. Némi ráfordítással még megmenthető lenne a kálnai tájház, és nyilván akadnának, akik a megmentését vállalnák Omladozzon tovább? A kálnai tájház és a tank (A szerző felvétele) MOTESIKY ÁRPÁD em tudom, hogy milyen törvény, jogszabály, rendelet, vagy előírás dönt a múzeumok, de inkább a kisebb, falusi tájházak megalakulásáról, esetleg üzemeltetéséről, vagy megszűnéséről, pejoratív szóhasználattal likvidálásáról. Annyit azonban tudok, hogy a zoboraljai községeken: Lédecen, Kolonban és Zsérén a község, illetve annak tanácsa jelölte ki a helyét, vagy vásárolta meg a tájmúzeumnak megfelelő épületet, falusi házat. Mindezek a minap jutottak eszembe, amikor Léva felé vitt az utam és elhaladtam a kálnai híd után, a Garant bal partján álló ház mellett. És mivel az időmből futotta visszatolattam, hogy megnézzem, s így régi vágyam is teljesült. Ugyanis A ház körül fekete zsákokban gyűlik a szemét. sokszor elhaladtam eme fehérre meszelt, piros cserepes régi „vámháznak” tűnő lakocska mellett s sokszor megígértem a velem utazóknak, főként fiaimnak - azóta felcseperedtek szépen, sőt unokák is vannak -, hogy majd egyszer megállunk és megnézzük mi van benne. Sajnos nem került rá sor. A ház előtt álló tankból arra lehetett következtetni, hogy a tájház, vagy múzeumocska a háborús emlékeket őrzi és azt sem kell talán magyaráznom, hogy milyen ideológiai küldetéssel? A lényeg azonban mindenképpen az, hogy a kálnai hídfő elfoglalásáért kemény harcok folytak. Az oroszok a Garant bal partjáról lőtték a célpontokat, a németek pedig baloldalról tüzeltek. A nehéz ágyúlövedékek és a kézifegyverek golyói hasították a levegőt, az ágyuk töltetei pedig becsapódásukkor a vérző anyaföldet. A harcok folyamán több - legalább öt - templom is komolyabban megsérült. A felsőszecsei református templom tornyát kaszálta le egy találat, de más részei is megsérültek. A kálnai református templomot pedig telitalálat érte, sosem állították helyre, mind a mai napig romokban hever. Megálltam a tájház előtti parkolóban, de nyomban kezdett gyanússá válni a dolog, mert sehol egy lélek, semmilyen mozgás. De aztán döbbenten jöttem rá a nagy csend okára. A tájház, vagy múzeum ablakai kiverve, ajtaja rég kiszakítva, a tetőről hiányoznak már a cserepek. A ház körül fekete zsákokban gyűlik a szemét, szorgos népek szemétgyűjtőnek nézik. A benti állapotokat . leírni sem tudom. Válik a vakolat, üvegcserepek és mindenütt fekáli. Nem folytatom tovább, de nagyon keserű szájízzel ültem a kocsiba és folytattam utamat, de mint rossz álom kísértett tovább. Megértem azt, hogy rendszerváltás történt az országban, de azért a fürdővízzel a gyereket nem lett volna szabad kiönteni. A kálnai magányos, takaros házikó is bizonyára tartozott valakihez, vagy valakikhez és nagy hiba volt az enyészet ölébe ejteni. Némi ráfordítással még megmenthető lenne s nyilván akadnának, akik a megmentését vállalnák. Legyenek azok vadászok, halászok, vagy természet- védők, akár egy kocsmá- ros, aki fantáziát lát benne, üzleti lehetőséget. Csak ne veszne kárba! Persze az lenne a legtisztességesebb megoldás, ha újra tájházat, múzeumot rendeznének be benne és a közművelődést szolgálná. Házsors - Az öreg átadja helyét az újnak. (Inámban fényképezte Bodzsár Gyula) Tulaj- és betűcsere. Nagykürtösön a szabadtéri színpad közelében álló büfé első tulajdonosa, stílszerűen AMFÍK-nak „keresztelte el" kiváltképp nyári időben látogatott italmérését. Időközben a büfé gazdát, megnevezése pedig betűt cserélt, és így vált belőle MAFÍK. Elképzelhető, hogy az italmérés vendégei is kicserélődtek? (Nagykürtösön fényképezte Bodzsár Gyula) A csallóközkürti alapiskola minden diákja bekapcsolódott Történelmi hét versennyel CS. KERTÉSZ LÍDIA „Úgy cselekd- jünk, hogy megmaradjunk” Sütő idézet szellemében millenniumi történelmi hetet szervezett a csalóközkürti alapiskola igazgatósága emlékezve honfoglaló őseinkre. A hét indító programja a helyi cserkészek kultúrműsora és Varga Norbert tanító előadása volt. „Ezer évvel ezelőtti eleinkről, mindennapjainkról és harcainkról” címmel. Az iskola apraja-nagyja bekapcsolódott abba a történelmi versenybe, amelynek témája szintén a honfoglalás volt. A nagyok színvonalas versenyének győztesei: Horváth Alexandra, Posvancz Judit, Kállay András, Bugár Norbert, Kállay Karina, Teplan Károly és Puss Krisztián voltak. Minden tudásukra, szorgalmukra és ötletességükre szükség volt, csak így tudtak megfelelni Kovács Zsolt és Varga Nobert tanítók által kidolgozott feladatokra. A 3-4. évfolyam tanulói tudásszintjüknek megfelelően szintén versenyre hívták ki egymást. A számukra készített feladatokat nagyszerűen elsajátították és a szoros küzdelemből Köles László, Méry Dávid, Takács Dávid és Németh Sándor alkotta csapat került ki győztesen. A történelmi hét következő rendezvénye a játszóház volt, ahol a tanulók több régi mesterség rejtelmeibe nyertek betekintést, s egyúttal elkészíthették a saját bőrékszereiket. E mellett batikolhattak, tésztából nyakláncot készíthettek és gyertyát is önthettek. A játszóházat Varga Elvira és Valacsay Olga napközis nevelők szervezték. A razjversenybe több műit 30 tanuló nevezett be, akik egy-egy balladát, harci jelenetet illusztráltak vagy a honfoglaló magyarok maguk által elképzelt életét ábrázolták. A zsűri öt alkotást jutalmazott Kolláth Júlia, Horváth Mária, Horváth Alexandra, Meló Pál és Bogár Gabriella munkái voltak a legsikeresebbek. A milleniumi hét záróeseménye a versenyek kiértékelése és a „Rendületlenül” című zenés, irodalmi ösz- szeállítás volt. A műsor előtt Valacsay Zsuzsa igazgatónő méltatta a gyerekek felkészülését és átadta a megérdemelt jutalmakat, amelyeket Kállay Dezső, a falu polgármestere, a Csemadok helyi alapszervezete és magánszemélyek ajánlottak fel a versenyzőknek. A játszóházban több régi mesterség rejtelmeibe tekinthettek be. Ezt követően fellépett a Kisbekecs néptánccsoport. A Rendületlenül című műsor, melyhez a zenét ifj. Gas- parik Ferenc és Puss Tamás szolgáltatta - felölelte a legemlékezetesebb történelmi eseményeket, valamint dallamok csendültek fel az István a király című rockoperából. A millenniumi hét sikere méltán bizonyította a gyerekek felkészülését, amely arra ösztönzi az iskola pedagógusait, hogy a jövőben is szervezzenek hasonló jellegű rendezvényeket, mert jövőnk csak akkor biztosított, ha mi magunk is teszünk ennek érdekében. 11 \'( 1 Ő ] ki |C A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva és Fábián Éva J \ J 'v 1 J V J j I v j \ *Z UJ SZÓ MELLÉKLETT Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310
