Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-23 / 270. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 23. Régióink Csak a múltját ismerő gyermekből lehet a jövőben bízó embert nevelni „Népies" óvoda ... és használati tárgyai Mi sem bizonyítja jobban, mint a szülők elégedettsége, akik az utób­bi időben egyre jobban bekapcso­lódnak a közös programunkba. így ők is részeseivé válnak az oktatási­nevelési folyamatnak. A Közös já­ték elnevezésű programban együtt játszanak, mesélnek a gyerekekkel. Szokatlan még az óvoda életében ez a tevékenység, de egyre több szülő tetszését nyeri meg. A programot ebben az iskolai év­ben is folytatjuk. Kiegészítjük az emberi élet főbb állomásaihoz fű­ződő szertartásokkal, mivel az em­beri életet sok kutató az élet színjá­tékának is nevezte. Sok életszere­pet találunk a lakodalmi ceremó­niánál, a születésnél, keresztelés­nél. Tehát az ún. Életszínjáték köl­tészete is áttekinthetetlenül nagy. Ebből a gazdag életritmusból sze­retnénk minél többet átnyújtani a gyermekeinknek”, mondta Bacho- recz Jánosné. Jóleső érzéssel távoztam a Rét ut­cai óvodából, mert a látottak és hallottak azt bizonyítják, hogy a szorgalmas kollektíva, Száraz Istvánná, igazgatónő irányításával fontosnak tartják a népi hagyomá­nyok ápolását, mert azt vallják, hogy csak a múltját ismerő gyer­mekből lehet a jövőben bízó és bol­dogulni tudó embert nevelni. több mint húsz éven át gyűjtötte. Az üvegházban lévő irodahelyiség­ben volt kiállítva, amikor nyugdíj­ba ment féltette otthagyni, olyan személyt vagy kollektívát keresett, akinél gondolta jó kezekbe lesz, megőrzik továbbra is. így esett a választása a mi ódvovdánkra. A megnyitás óta a sok értékes tárgy megnyerte a régiségi múzemunk látogatóinak tetszését. Az állandó kiállítás keretén belül megtekint­hetők a régi munkaeszközök és használati tárgyak. Az óvodai tevé­kenység is sokrétű és színvonalas. (A szerző felvételei) MIRIÁK FERENC apjainkban már eltű­nőben vannak a ma­gyar népi kultúra ha­gyományos megjele­nési formái. A jelen és a közelmúlt gyors, mély változásai, történeti távla­tokba állították azt a paraszti vilá­got, amely ennek a kultúrának ke­rete és éltetője volt. Ez a paraszti kultúra számunkra, magyarok szá­mára igen jelentős. Azok a szülők, akik először lépik át Bátorkeszin a Rét utcai óvoda kü­szöbét, a bejáratnál egy feliratot olvashatnak: Néphagyományokat őrző óvoda. Vajon mit is takar ez a felirat? Bachorecz Jánosné, óvónő vezetett el a rejtély birodalmába, s készségesen mutatta meg mind­azt, ami felkeltheti az ide látoga­tók figyelmét. „Mint minden óvoda, a Rét utcai is kialakította az arculatát, és a Ha­gyományápoló országos progra­mot választotta irányvonalának. A program keretében 1998. február 19-én megnyitottuk a Régiségi mú­zeum helyiségünket. Köszönet jár egy fáradhatatlan szenvedélyes gyűjtőnek, Péntek Istvánnak, aki nyugdíjba vonulásáig a szövetkezet kertésze volt, és ezeket a tárgyakat, FOTÓVERSENY Múlt heti számunkban közöltük a gyermekfotóverseny utolsó for­dulójának kiértékelését. A Kodak céggel megegyeztünk, hogy ki­sorsolunk még egy különdíjat. Ezt a díjat az ógyallai Kecskés Dávidnak ítéltük oda, akire isko­latársai, a helyi magyar tannyel­vű alapiskola ötödik és hetedik osztályos tanulói szavaztak. Dá­vidnak gratulálunk! Olvasóink nagy érdeklődése alapján feltételezzük, hogy meg­kedvelték a fotóversenyt, ezért elhatároztuk, hogy más témával folytatjuk tovább. A következő forduló témája: Az idősek. A versenybe nagymamák, déd­apák, anyókák, apókák képeit vátjuk. Kérjük olvasóinkat, hogy a felvételek hátoldalára írják rá, kit ábrázol a kép, valamint a be­küldő nevét és címét (a cím a nyeremények küldésekor fontos, ezért kérjük azokat az olvasókat, akik már küldtek fotókat, hogy küldjék el pontos címüket is). A fotókra ezentúl nem várjuk olva­sóink szavazatait, a felvételeket egy, a szerkesztőségünk tagjaiból és fotósaiból álló tanács fogja el­bírálni. A három legjobbnak ítélt fénykép a Kodak cég által fel­ajánlott díjakat nyeri. Kérjük, fel­vételeiket minél hamarabb adják postára szerkesztőségünk címé­re: Új Szó szerkesztősége, Prie- vozská 14/A, P. O. Box 49,824 88 Bratislava 26, a borítékra ne feledjék el ráírni: „Fotóverseny”! Somogyi Tibor illusztrációs felvétele A Sverma utcai, ma már Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola a gyakorlati nehézségekkel megküzdve nem egy későbbi polgármestert, politikust adott az országnak Lyukas tetővel a tudás szolgálatában a két különböző nyelvű iskola, ami­kor is a szlovák alapiskola alsó tago­zata is - a felső már korábban - el­költözött az épületből. Galántáról és a környező falvakból 563 gyerek gyűlt össze az új iskola első tanévének évnyitóján, ekkor még csak 31 százalékuk tanult to­vább gimnáziumban, vagy érettsé­givel végződő szakközépiskolában. Ez az arány azonban már rég nem érvényes, hisz tavaly már az iskola 620 diákjának 75 százaléka vette útját az érettségi felé. Diákjai ott voltak, s több értékes díjat nyertek Szlovákia szinte minden műveltsé­gi, kulturális vagy sportversenyén. Az iskola legeredményesebb és leg­sikeresebb csoportjának azonban a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Gyermekkara néven is­mert énekkar. 35 éves fennállása óta évente szerepelt a gyermekkar­ok járási versenyén, kerületi szinten is képviselték a járást, s több alka­ellenére is kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. Gyűjteményüket a 1976-os Országos Népművészeti Fesztivál nagydíjának első fokoza­ta, a 1983-as és a 1985-ös harmadik fokozat és a Szlovákiai Országos Gyermekcsoportok Fesztiváljának második díja gazdagítja . Az iskola 1998. január 1-jétől sa­ját jogalanyivá vált. „Bár nagyon sok, főleg anyagi nehészégekkel kell megbirkóznunk - itt monda­nék köszönetét szponzorainknak, akik az 50 éves jubileum megün­neplését lehetővé tették - a tantes­tület megpróbált helytállni az ál­datlan időkben, s véleményem sze­rint ez sikerült is neki” - mondta Kovác Ildikó igazgató. A jogalanyi­ság nyújtotta szabad tanerőválasz­tásnak köszönhetően az iskola tan­testülete jelentősen megújult az utóbbi években, s egy reményteli tanerőpiac körvonalazódott ki, akikre már lehet építeni. Az a tény pedig, hogy az 1950/51-es tanév 133 diákjáról 620-ra emelkedett a tanulók száma máig, egyértelmű­en igazolja a galántai magyar alap­iskola létjogosultságát. lommal, legutóbb Székesfehérvá­ron, is felléptek. A Csemadok ren­dezvényeinek rendszeresen vendé­gei, s énekeltek már a szlovák és a magyar televízió műsoraiban is. Se­gítettek a Ghymes együttesnek két CD előkészítésében. Nem lenne tel­jes az iskoláról alkotott kép, ha nem említenénk meg irodalmi színpa­dát, és Pitypang néven ismert nép­tánccsoportját. Bár a tánckar még a 1964/65-ös tanévben jött létre, működésük nem volt olyan folya­matos, mint az énekkaré. Legutóbb tavaly alakultak újjá, de a szünetek Az énekkar a tavalyi székesfehérvári fellépésen (Archív felvételek) SZALA ISTVÁN alántán és környékén ahogy más magyar lakta vidékeken is a napokban emlékez­tek meg a magyar nyelvű oktatás újra­kezdésének 50. évfordulójáról. A város egyetlen magyar alapiskolá­ja ez alkalomból vette fel a Kodály Zoltán nevet. A magyar nyelvű tanítás eredetileg a város három épületében zajlott, melyek közül ma már egy sem áll. Egészen 1964-ig kellett várniuk a diákoknak, hogy egy „korszerű” 28 tantermes iskolába költözhessenek. A vadonatúj épületben azonban ko­rántsem indult be problémamente­sen az oktatás. Mivel a tornaterem lapos, szurkozott tetője még a befe­jezés előtt leszakadt, szerencsére emberéletben nem esett kár. Az is­kola fedelét is körülbelül húszszor kellett javítaniuk az elmúlt 36 év alatt. A Sverma utcai, ma már Ko­dály Zoltán, Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskola azonban a gyakorlati nehészégekkel megküzdve nem egy leendő polgármestert, politi­kust adott az országnak. Az iskola először 11 éves érettségi­vel záródó általános műveltséget nyújtó intézmény volt, ahogy az egykor hivatalos neve is mutatta. A nyolc és kilenc osztályos tanítási program a törvényeknek, a rend­szereknek megfelelően változott. Hogy a magyar és a szlovák iskola egymás mellett elférjen, s zavarta­lanul folytahasson az oktatás, egyidőben két „műszakot” kellett bevezetniük. így az alsó tagozato­sok délelőtt, a felsősök délután ta­nultak. Egészen 1993-ig volt együtt i Régi idők könyvei... A Pitypang néptánccsoport 1965­Az iskola épülete

Next

/
Oldalképek
Tartalom