Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-03 / 253. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 3. KOMMENTÁR Törvény - itt és most TÓTH MIHÁLY A pártok udvari politológusai mindig is örömest hasonlították össze a hazai gyakorlatot az új-zélandival, a franciaországival, vagy ha a felhasználható érv összecseng, az adott politikatudományi műhely törekvéseivel, akár az Ugandáival is. Magyarán szólva: ennek a tudományágnak a művelői is szeretnek hazabeszélve érveim. Csak így történhetett meg, hogy miközben a kormánykoalíció domináns pártjának szónokai a sajtóban, a képviselőházban és népgyűléseken vért izzadva argumentálnak amellett, hogy ugyanannak a személynek többpárti tagsága összhangban van a jó ízléssel, az igazságérzettel és az erkölccsel, a sajtóban gazdagon dokumentált tanulmány jelenik meg a többpárti jelenlét üdvös voltáról. Más politológusok más pártot támogatandó minden „bizonyítottnak” az ellenkezőjét is bizonyítani tudják. Persze, más országok gyakorlatának ismertetésével. A többpárti tagságot tiltó törvény tervezete, netán parlamenti elfogadása nem többet és nem kevesebbet bizonyítana, minthogy törvényhozóink többsége felismerte, ez a jogszabály nem azért fogalmazódott meg, mert külhoni jogrendszerek is tiltják a politikai promiszkuitást. Vannak egészen jó hírű demokráciák, amelyek jogrendszere nem tiltja. Ez a jogszabály az „itt és most” jegyében kell, hogy elfogadtassák. Itt és most nagy a lakosság politikai osztályból való kiábrándultsága, mert itt és most túlságosan sok az olyan politikus, aki röpke tíz év alatt 4-5 pártban is szerencsét próbált. Ez a törvény nem a nyugdíjas pedagógusok, nem az autószerelők vagy az elletőkanászok politikai promiszkuitását lesz hivatva meggátolni. A rossz nyelvek szerint Dzurinda miniszterelnök már hónapok óta keresteti azt a kétkezi munkást, aki legalább két pártnak a tagja. Ha találnak ilyet, pénzért fogják mutogatni. Hihető, hogy ez a törvény a választópolgárok pártok iránti bizalmának visszaállítására hivatott. Az SDKÚ létrehozása körül ügyeskedők bizonyos szempontból még szerencsésnek is mondhatják magukat; a pártirodától távol élők töredékéről sem értesülnek annak, hogy arcpirító okoskodások mentén próbálják meg ideologizálni, az 1998 őszi győzelmet követően miért nem állították vissza az eredeti pártok önállóságát, lehetőséget teremtve ezzel az organikus erőkoncentráláshoz. A plebsszel nehéz lesz elhitetni, hogy a politikából élők önzetlenül teszik, amit tesznek. JEGYZET Már megint egy olyan SÓKI TIBOR Közeleg a nagy nap. Megállíthatatlanul. Még Schuster sem tudta megállítani, pedig sokan reménykedtek benne, hogy legalább ő majd tesz valamit. Nem tett, kiírta. Állítólag nem tehetett mást. Szóval nemsokára mehetünk népszavazni. Arról, hogy , akarjuk-e a kormány leváltását. Nézzük csak, milyen is ez a kormány? Van egy elnöke, akiről lassan senki sem tudja, melyik pártba tartozik. Van egy minisztere, aki a magyar szó hallatán menten elkezdi félteni az ősi szlovák földet, s a koncot sem engedné a déli népségnek. Van benne még egy rózsaszínre fakult kommunista párt, van benne néhány politikai tömörülés, amely amőbaként osztódással szaporodik. Ez nem valami sok. Eredmények? Ez se valami látványos terület. Ami a gazdaságot illeti, lassan azokat is irigyelhetjük, akik a béka segge alatt vannak. Lexa szabadon futkároz, más bűnök is megtorlatlanok maradtak, a kormány pedig havonta legalább egy hetet tölt ostoba torzsalkodással. Ezek után arra is gondolhatnék, megérett a cserére. De ha igent mondunk, Dzurindáék távoznak (egyik-másik miniszterért nem lenne kár), s valaki más jön helyettük. Ki a Nagy Visszatérő ebben a kis, keveset élt, mégis sokat szenvedett országban. A Nagy Vladimír. S kezdődhetne minden elölről. Naponta gyomorideggel nézhetném a tévéhíradót meg az Európai Hajót, amely megint nélkülünk araszolna a békés, biztonságos vizek felé. Bár itt Londonban sokat pofáznak az Unió ellen - persze az Unió sem tökéletes -, de még mindig jobb, minta semmi. Az örökké (euro) szkeptikus angolok sem akarnak küépni belőle. Nekünk minden okunk megvan arra, hogy felkapaszkodjunk annak a bizonyos hajónak a fedélzetére. Csakhogy ha Vladimír vezérletével futunk neki, eleve vesztésre vagyunk ítélve. Ergo, már megint egy olyan szavazás vár ránk, amikor választhatunk a relatíve elviselhető és a teljességgel elviselheteden közül. Illetve most van még egy lehetőségünk. A sors úgy hozta, hogy külföldre kerültem, mikor kitört a referendumbolondéria. De ez a Sors tudja, mi a tréfa. A szavazás napján otthon leszek. Istenemre mondom, örülök neki. Legalább otthon ignorálhatom ezt az ostoba meciari cirkuszt. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, . Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kdvácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÁROpNÁOBROpA Jozef Migas házelnök a keddi parlamenti ülésen úgy döntött, a keletszlovákiai honatyákat a belügyminisztérium különgépével szállítják haza mindenszentek ünnepére, és a csütörtöki ülésre is ezzel térhetnek vissza. A különjáratot összesen 15 képviselő vette igénybe. Igaz, Kelet- Szlovákiából 21-en ülnek a törvényhozó testületben, az ellenzéki honatyák azonban az ülés idején otthon kampányoltak a népszavazás mellett. A különgép negyedmillió koronába kerül. A napilap kérdésére Vladimír Marika (SDL) megígérte, utánanéz, hogy ez mennyivel drágább, mintha a honatyák menetrendszerű járattal repültek volna Kassára. A képviselő szerint azonban nem lehet ezt csupán pénzügyi oldalról nézni, mivel a belügyminisztériumi különgépekre vonatkozó előírások szerint ezeknek a gépeknek biztonsági szempontból évente így is, úgy is le kell repülniük bizonyos megszabott óraszámot. A parlament pénzügyi bizottsága valószínűleg nem fog foglalkozni az esettel. A laboratórium nélküli gyógyszertárak az év végén minden bizonnyal elvesztik működési engedélyüket Mi új ság a patikafronton? Szlovákiában 1994-ben volt az első nagy patikaválság. Ez az egészségügyi minisztérium által kiadott, mint később kiderült, jócskán elhibázott gyógyszerátjegyzék eredménye volt. A rövid életű Mo- ravcík-kormány egészségügyi minisztere, Sagát úr felismerte a veszélyt, és megszüntette a pár hónap alatt felhalmozott mintegy 1,5 milliárd koronás hiányt. CZIRFUSZ ATTILA A biztosítók által ki nem fizetett receptek ára 1996-ban robbanásszerűen megugrott. A gyógyszertár-tulajdonosok figyelmeztették a kormányt, de senki sem hallgatta meg őket, ezért a patikusok a sajtónak tárták fel a valós helyzetet. 1998 tavaszán és nyarán már sok patika egyszerűen nem adta ki azoknak a betegeknek a gyógyszert, akik a legjobban eladósodott biztosítókkal kötöttek szerződést. Az akkori egészségügyi miniszter, Javorsky úr a rebellis tulajdonosok licencének elvételét helyezte kilátásba. Meglepő, de ezzel a javaslatával a Meciar-kormány jogász miniszterei nem értettek egyet, alkotmányellenességre hivatkozva. Ja- vorsky úrnak egyetlen járható útja maradt: a parlamentben egy képviselői indítvány alapján az új gyógyszertörvénybe sikerült olyan módosítást „becsempésznie”, mely szerint a gyógyszertárhálózat a felére csökkenhetett volna. A törvény hatályba lépésekor 1999 nyarán bezárt volna minden laboratórium nélküli és kft. tulajdonosú patika. A megmaradt patikák gyógyszerész tulajdonosainak is a minisztériumtól kellett volna újrakérvényezniük a működési engedélyt. A cél tehát egyértelmű volt: csökkenteni és teljes ellenőrzés alá vonni a magángyógyszertár-hálózatot. Javorsky úr magyarázatot is adott: kevesebb patikában kevesebb gyógyszer fogy, így az állam rengeteg pénzt spórolna meg. Az, hogy a recepteket nem a patikusok, hanem az orvosok írják, tehát ők diktálják a gyógyszerfogyasztás mértékét, mellékesnek bizonyult. Szerencsére, 1999 tavaszán a kormányképviselők egy csoportja az alkotmánybírósághoz fordult, amely néhány hónapon belül kimondta, hogy a gyógyszertörvény alkotmányellenes, ezért módosítani kellett. Az 1998 tavaszán elfogadott gyógyszertörvény szakmailag is harmat- gyengére sikeredett. Betartásával például lehetetlen lett volna ~a gyógyszerek újraregisztrálása, így a régebbi gyógyszerek fokozatosan eltűntek volna a patikákból: 1999 évvégéig ez majdnem 1000 gyógyszert érintett volna! A módosításon hónapokig dolgozott a szakminisztérium, ennek ellenére a törvényjavaslat rengeteg ellentmondást tartalmazott, amelyek egy részét idén februárban a parlamentben sikerült kiküszöbölni. Sajnos az alkotmány- bíróság által már egyszer elvetett problémát, azaz a patikák licencei- nek újrakiadását a törvénymódosításba ismét bevették. A határidőt most a 2000. év végéig tolták ki. A kis patikák ügye sem oldódott meg, holott a volt miniszter megígérte a Az 1998-ban elfogadott gyógyszertörvény harmatgyengére sikeredett. képviselőknek, hogy meghagyja őket. Az ide vonatkozó rendeletet a minisztérium mind a mai napig nem adta ki. így a helyzet úgy néz ki, hogy a laboratórium nélküli patikák az év végével minden logika ellenére elvesztik működési engedélyüket. A többinek is az összes dokumentumot és engedélyt (mintegy 20 bizonylatról és hivatali engedélyről van szó!) újra meg kell szereznie egy, a kerületi gyógyszerészeknek kiadott miniszteri körlevél alapján, mindezt 2 hónapon belül. Tudni kell azt is, hogy a legtöbb hivatal csak akkor adja ki az igazolást, ha néhány előző hivatal engedélye már megvan. Aki nem ismeri a szövevényes sorrendet, biztosan kicsúszik az időből: januárban nem nyit újra. A rossz törvény és a körülötte levő immár 2,5 éve tartó huzavona,' a biztosítók eladósodása az egész gyógyszerláncolatot nagyon sérülékennyé tette. A fentiekből kiderül, hogy a gyógyszerészkamara tagjai sem mernek hangosan tiltakozni, hisz az év végéig végbemenő „káderezés” esetleg a licencükbe kerülhet. Az elmúlt évben nagyon sok patika bezárt, körülbelül ugyanennyi új is nyílt, így úgy néz ki, hogy a patikák száma (kb. 1000) nem változott. Az eladósodás mértékét egy adat híven tükrözi: míg a nemzetgazdaságban a fizetési elmaradás középértéke kb. 2,5 hónap, a patikáknak a biztosítók mára átlagban 6 hónapos késéssel fizetnek. Nem kell hozzá nagy köz- gazdasági tudás: ez a rendszer már évek óta a tönk szélén áll, csak egy kis lökés kell hozzá, és összeomlik. A forgalmazók egyre nagyobb számban-veszik át az eladósodott patikákat mint csendestársak, ahelyett hogy kétes kimenetelű csődeljárást indítanának ellenük. Mivel nálunk nem lehet hivatalosan patikaláncolatot működtetni, így a mai valós tulajdonviszonyokat senki sem ismeri. Ez is a gyógyszertörvény eredménye. Az egész labilis rendszer alapja a konkurenciaharc. A gyógyszergyártók, hogy termékeiket elhelyezzék a piacon, egymást licitálták túl a fizetési időpontot illetően. Paradox módon éppen a hazai gyártók nem bírják ezt a harcot, hiába viszonylag olcsóbbak a gyógyszereik, tőkehiány miatt nem tudnak a forgalmazóknak 4-5 hónapot hitelezni. Nem minden külföldi gyógyszergyártó bírja azonban a hitelezési spirális kitolódását: sok neves világcég egyszerűen kivonult tőlünk, volt olyan, hogy nagykövetük közbenjárásával értesítették az egészségügyi minisztert, ha a helyzet nem változik, tájékoztatni fogják az illetékes EU-kormányokat. A gyógyszerpiac következő láncszemét, a forgalmazókat az eladósodás még jobban kínozza. Nekik nincs külföldi tőkéjük, hogy vég A kis gyógyszerforgalmazók többsége az elmúlt évben már tönkrement. nélkül hitelezzenek. A kis gyógyszerforgalmazók többsége az elmúlt évben már tönkrement. Tavaly a harmadik legnagyobb gyógyszerforgalmazó (SALVIA a. s.) is csődeljárás alá került, feltételezések szerint mintegy 1,5 milliárd (!) koronás adósságot hagyva maga után. Az egész gyógyszerlánc dilemmában van: ha továbbadja a gyógyszert, adósságai állandóan növekednek, ha csak a jogos követelései teljesítését kéri az államtól, könnyen rásütik, hogy a demokratikus kormány és a beteg ellen dolgozik. Mivel az elmúlt két évben a gyógyszeradósság minden ígéret ellenére csak növekszik, várható, hogy egyre gyakrabban lesznek „figyelmeztető” akciók. A polgár továbbra is csak abban reménykedhet, hogy nem következik be az, ami felé haladunk: a forgalmazók és a patikák egyszerűen képtelenek lesznek orvosságot adni. A szerző farmakológus OLVASÓI LEVÉL A műutalc útvesztői A turistaidény már véget ért. Buzgó nemzeti statisztikusaink most azon munkálkodnak, hogy százalékban, számadatokban vagy egyéb mutatókban szemléltessék, mennyi külföldi látogatta meg piciny hazánkat, itt, Európa szívében. Biztosan találnak majd összehasonlítási alapot is, hogy az eredmények szépek legyenek s kifejezésre jusson, „vendégeink” elégedettek voltak. Már Meciar bácsi is rájött a nagy titok nyitjára, építs műutakat keresztül-kasul kicsi hazánkon, és jönnek majd a degeszre tömött pénztárcájú, tőlünk nyugatabbra lakó embertársaink. Nagy hévvel neki is kezdett az elv megvalósításához, ám gyatrára sikeredett a nagy mű. A szlovákiai műutak nem a nyugati utak rendezettségét, egyszerű logikáját követték, hanem számtalan kijáró, feljáró és aluljáró megépítésével összekuszálták az amúgy egyszerűbb és logikusabb dolgokhoz szokott „vendégeink” agytekervé- nyeit. A saját bőrömön is tapasztalhattam a Trencsén környéki műúton, mennyi építészeti géniusza van kicsi országunknak. Ám hasonló gondolatokat olvastam le azok arcáról is, akik hol velem szemben, hol mögöttem próbáltak kijutni a műutak tekervényeiből. Persze, felvetődhet a kérdés, minek az útjelző táblák?! Aki eddig nem tudta, annak elárulhatom, azon az útszakaszon csak annak, hogy elbizonytalanítsák a sofőrt. Tekergéseim ideje alatt arra a megállapításra jutottam, hogy a Nagy Bokszoló mindezt tudatosan csinálta, borsot akart törni a Nagy Biciklis meg koalíciós haverjai orra alá. Ilyen tekervényes utakon nem egyszerű maratont futni, el lehet ám tévedni. Úgy is lett, a Biciklis s vele az egész koalíciós sereg eltévedt az útvesztőkben. S az útjelzők, ahogy mondtam, csak fokozzák a tájékozatlanságot. Figyeljük csak: referendum, pártok prioritásai, populista szószátyár koalíciós politikusok, csökkenő támogatottsági indexek, területi reform és a stoptábla: MKP-s politikusok. Hát hogy igazodjon el ezen a szegény Biciklis! S mi, választó- polgárok aggódva, körömrágva várjuk, sikerül-e kijutni e „kicsi, bátor” seregnek az útvesztőből (fonál nélkül). Mert mi, szlovákiai magyarok elvhűek vagyunk, hisz a mi „bicikliseink” is ott kerekeznek a bolyban. Elárulhatom, nekem és az akkor ott bolygó „vendégeinknek” sikerült lekerülnünk a ravaszul megépített műútról, és eljutni a cseh határig, ami azért már kicsit Nyugat. Bízom benne, s velem együtt még sokan, hogy Meciar minden ármánykodása ellenére az MKP „biciklisei” is célt érnek, s ha győzelmi koszorú nem is, talán vállveregetés jut nekik is. Bencze István Tardoskedd- Ez már a sokadik próbálkozása, de merek fogadni, hogy most is pofára esik (Agócs Ernő karikatúrája)
