Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-11 / 260. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 11. VENDÉGKOMMENTÁR Lexa, a médiasztár ALICA CINCÁROVÁ Állítólag rövidesen vád alá helyezik ifj. Michal Kovác elrablóit. Leg­utóbb a Pozsonyi Kerületi Ügyészség elnöke, Dusán Sváby tájékozta­tott erről. A Lexa-ügyet mindenki úgy könyveli el, hogy az illetékesek le sem fütyülték, s a kormánykoalíció csődjének jelképe lett. A SIS ex- főnökére először rá akartak bizonyítani valamit, aztán azt hangoztat­ták, tudják, hol van, s ma sikertelenül keresik. A nyilvánosság belefá­radt. Unja, hogy mást sem hall, mint azt, minden karnyújtásnyira van. Először a bizonyítékok, aztán a vád, később a vádlott felkutatása. Az érintett szervek csak azt igazolják, ha sok mindenhez nincs is érzé­kük, a fokozatossághoz értenek. A különbség annyi, hogy míg a kez­deti lépéseket a drámai jelzővel ülethettük, a jelenlegieknek legföl­jebb az érdektelen jut. Ami közös - az ellentmondásos retorikai hatás. Nyolc hónap alatt nyolcszor tájékoztatott a hírügynökség arról az em­berről, akiről nem tudni, hol van, és visszatér-e még. Először Jaroslav Ivor, a nyomozóhivatal vezetője közölte, Lexa bűnlajstroma bővült - hivatali jogkörrel való visszaéléssel és részrehajlással. Két nappal ké­sőbb bejelentette, Lexa nincs Szlovákiában, két napra rá Ladislav Pittner, a belügyi tárca vezetője hozzátette, a rendőrség nem tudja, hol tartózkodik Ivan L. Tíz nappal később megtudtuk, befejeződött a vizsgálat a SIS fegyvereinek illegális kiselejtezésében, valamint az ominózus oltárkép ügyében, melyekben Lexát is vádolták. A hónap végén újabb információáradat: Pittner megállapította, az Interpol nem tartóztatta le külföldön Lexát, Lexa ügyvédje, Trokan azzal állt elő, védence politikaimenekült-státusért folyamodhat, majd sóhaj­tott, és bejelentette: életfogytiglani börtönre ítélhetik. S ha ehhez hoz­záadjuk, hogy a parlamentben a koalíciós honatyák 18 rendkívüli ülést indítványoztak, amiből kettőnek a témája az volt, Lexát le kell csukni; az ellenzékiek tizenhatot, s ebből kettő arról szólt, le kell vál­tani a belügyminisztert, akkor minden túlzás nélkül állíthatjuk, Lexa médiasztár, Pittnerék pedig a menedzserévé avanzsáltak. S ha javul a csillagok állása, és L. úr hazajön (ha még él), nemcsak pártja kikötőjé­ben ér révbe, ahol megújítja tagságát, hanem kártérítést is követelhet a „kétszázötvenötös” jegyében. A szerző az Intemetové noviny munkatársa ánycikk. Pedig a marginalizáló­dás veszélye a zömmel magyarok lakta régiókban is létezik. Statisz­tikai adatok bizonyítják, hogy a dél-szlovákiai járásokban az or­szágos ádagnál magasabb a munkanélküliek aránya, ami szo­rosan összefügg az ott lakók ala­csony iskolázottsági szintjével. A tartósan munkanélküliek 79 százaléka nem rendelkezik kö­zépfokú végzettséggel. A legke­vesebb munkanélküli az egyete­met, főiskolát végzettek soraiban található. Ezek aránya viszont drámaian alacsony a magyarok körében. Míg a szlovák diplomá­sok az össznépesség 5,8 százalékát alkotják, a magyar diplomások csupán 2,9 százalé­kát. Pedig a jövő a diplomásoké, ők a legesélyesebbek a munka­erőpiacon. Ha az iskolázottság terén nem sikerül áttörést elérni, a szlovákiai magyarság margina­lizálódása drámai méreteket ölt­het. Bekövetkezhet a régiók lesz­akadása, a társadalom kettésza­kadása, az általános elszegénye­dés. Jó lenne, ha ezt a kormány is tudatosítaná. S addig mit tehe­tünk mi, magyarok a magyar egyetem létrehozása érdekében? Folyamodjunk mi is az exodus­hoz mint figyelemfelkeltő esz­Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, R O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Exodus vagy egyetem VOJTEK KATALIN Úgy látszik, megtört ajég. Végre a kormány is rájött, nem kifizető­dő, sőt fölöttébb veszélyes sorsá­ra hagyni a roma kisebbséget. A felemelkedés, a társadalmi integ­rálódás lassú, de egyetlen biztos útja a művelődés. Ha másra nem, figyelemfelkeltésre és ennek a következtetésnek a levonására jó volt a roma exodus. Nélküle alig­ha született volna meg a roma egyetem gondolata. Megvalósítá­sát a Nyugat is támogatja, per­sze, nem önzedenül. Az alulisko­lázott, civilizációs szokásokat nem ismerő roma tömegek lete­lepedési szándéka alaposan me­gijesztette. Ennek is köszönhető, hogy a PHARE-n keresztül je­lentős összeggel segíti az egye­tem létrehozását. Kiderül tehát, hogy a semmiből is lehet egyete­met alapítani. Nem kell hozzá egy már létező egyetem tanácsá­nak jóváhagyása, mint az önálló magyar kar esetében. Szükséges viszont politikai akarat, amely a magyar nyelvű felsőoktatás kér­désének rendezésénél akut hi­TALLÓZÓ FÁZ Ha bizonyítványt kapnak, az álla­mok is úgy reagálnak, mint a gyere­kek: a jó osztályzatokban nem kétel­kednek, a rosszakat igazságtalan­nak tartják, állapítja meg az Euró­pai Bizottság országértékeléseinek fogadtatásáról a német napilap. Meglátása szerint a kelet-európai reformországokban a politikai elit számára régóta világos: az egyesült Európa eszménye nem olyan erős a kontinens nyugati részén, hogy ört- magában képes volna motorját ké­pezni az EU keleti bővítésének. Mi­nél inkább közeledik a nap, ame­lyen megszűnnek a határok, annál inkább csökken a lemondásra való hajlam azokban, akik Európa hat­árok nélküli, jólétben dúskáló felé­ben élnék. Fokozódik a nyomás a nemzeti kormányokra, ragaszkodja­nak ahhoz: csatlakozásuk előtt az új tagállamok érjék el a megkövetelt gazdasági és szociális színvonalat. HÉTVÉG(R)E Szappanopera és önértékelés Az amerikai elnökválasztás izgalmas kalandfilmje a hét folyamán előbb bohózatba, később science fictionbe, majd csalimesébe, végül bűnügyi filmbe ment át. Az Egyesült Államoknak pe­dig még néhány napig bizto­san nem lesz új elnöke. JUHÁSZ LÁSZLÓ Ha egy hollywoodi forgatókönyví­ró ezzel a sztorival kopogtatna a filmgyárban, tuti, hogy előbb kör- beröhögnék, majd úgy küldenék vissza szappanoperát írni Los An- geles-külsőbe, mint a vöcsök. Mert lapozzunk csak bele ebbe a félresi­került és agyament forgatókönyv­be. Adott ugye a millenniumi el­nökválasztás, amikoris az ameri­kaiak fele szépen elmegy szavazni. Aztán annak rendje és módja sze­rint összeszámolják a voksokat, ki is hirdetik, hogy ifjabb Bush a nyerő, a híreket bemondják, az új­ságokat kinyomják, a pezsgőt fel­bontják. Aztán jön a hidegzuhany, mert kiderül: az örökké nyaraló floridai nyugdíjasok és a demokra­ta érzelmű miami feketék össze­csapása olyan szorosra sikeredett, hogy az állam törvényei szerint új­ra kell számolni a voksokat. Re­publikánusék tehát visszaduga- szolják a pezsgőt, Bush is józan marad. Snitt. Ezután kezd felpö­rögni a sztori: belépnek a történet­be a félresikerült szavazólapok, a választásból önkényesen kizárt fe­keték, a véletlenül megtalált fel- bontatlan urna, meg a külföldön élő amcsik, akiknek a szavazataira még napokig várni kell. Ma pedig még mindig csak ott tartanak, hogy Palm Beachen kezdik újra­számolni a szavazatokat. Nos, ezen a ponton kapcsolnám át a tévét a Dallasra, mert ennyire va­lószínűtlen forgatókönyvet nem vesz be a kényes gyomrom. Hogy egy sokmilliós államban csak né­hány száz szavazatnyi különbség legyen a két jelölt között - valljuk be őszintén, ez szinte lehetetlen. De persze Amerikában minden le­hetséges, ezt már megszokhat­tunk. A korlátlan lehetőségek or­szágával kapcsolatban általában Michael Jackson esetét szoktam felhozni példának: hogyan válhat egy szegény fekete kisfiúból gaz­dag fehér nő. Ez persze csak a rasszizmus elleni harc csütörtöki világnapjáról jutott eszembe, isten ments, hogy ha már az Európai Bizottságtól ilyen pozitív országértékelést kaptunk előző nap, valaki fajgyűlölettel gyanúsítson bennünket. Es ha már az EB jelentésénél tartunk, büsz­kén húzhattuk ki magunkat, hogy íme, itt áll fehéren feketén: kis or­szágunkban bizony működő piac- gazdaság van. Hogy ettől, meg a Moody’s és a Standard and Poor’s ügynökségek csütörtöki felminősí­tésétől nem lesz több pénz a zse­bünkben, az most mellékes, nem akarok ünneprontó lenni, örüljünk csak az európai uniós jelentés­tevők elégedettségének. Árról már mintha valahogy kevesebbet nyi­latkoztak volna kormánypárti poli­tikusaink, hogy a bizottság ország­értékelésében nem mindent talál­tak rózsásnak az européerek. Meg­tették helyettük nemzetiék, akik szerint minden másként van. A je­lentés nem is pozitív, nincs is ná­lunk működő piacgazdaság, a je­lentésnek pedig még az ellen­kezője sem igaz. Azon is jót kun­cogtam, hogy mi volt Malíkováék legnagyobb gondja: a 13 ország ér­tékelését, amelyet egyszerre tettek közzé az egész világon - most tes­sék megkapaszkodni -, nem fordí­tották le szlovákra. Ejnye-bejnye, ez valóban felháborító. Már me­gint csak a kisördög bújkál ben­nem, amikor azon kezdek el mor­fondírozni, vajon ha csak egy ilyen érthetetlen bikkfanyelven tették közkinccsé a 100 oldalas Szlová- kia-jelentést, hogyan tudhatják az SNS-ben, mit is tartalmaz a doku­mentum. Mindegy, ez már a nem­zetiek bizonyítványa. Apropó, szerdán a kormány is ki­osztotta saját magának a bizonyít­ványát, önértékeltek, de rendesen, mi pedig megtudhattuk, a Dzurin- da-kabinet kétéves működését na­gyon pozitívnak találja. Ki is jött egy dicséretes, azaz kettes átlag, ezen még az MKP két elégtelenje sem tudott sokat rontani. Ők is csak a nevesítetlen földek meg a magyar pedagógusképzés miatt kaptak ötöst. Illetve csak négyest, mert ötösöket nem osztott magá­nak a koémány. Szép dolog az ön­kritika, tudjuk, ha mások gyako­rolják. Hogy a polgárok ugyanezt a kormányt csak hármasra vagy né­gyesre értékelik, az semmit sem je­lent. Nekünk biztosan nem a kor­mányt, hanem saját magunkat kel­lene értékelnünk. AZ EU ALAPFOKON Grönland kilépése az Európai Közösségből ONDREJCSÁK RÓBERT Grönland kiválása az Európai Kö­zösségből azért jelentős, mert a mai napig ez az esemény jelenti elsőként az EK (majd az EU) terüle­tének csökkenését. A világ legna­gyobb szigete a 18. század első felé­ben került Koppenhága fennható­sága alá, majd 1953-ban Dánia in­tegráns részévé vált. Ez azzal járt, hogy amikor Dánia a britekkel és az írekkel együtt 1973-ban a közösség tagja lett, Grönland szintén. Még­pedig annak ellenére, hogy bár a belépést megelőző dániai népsza­vazáson (amelybe Grönland mint az ország integráns része szintén beletartozott), a résztvevők kis többséggel igennel szavaztak, de ezen belül Grönland lakosságának 70%-a a belépés ellen voksolt. 1978-tól a sziget teljes autonómiát kapott, ami lehetővé tette számára, hogy küépjen az EK-ból. Példaként minden bizonnyal a szintén dán fennhatóság alatt levő, de már 1948-tól belső autonómiával ren­Grönland lakossága a halászat miatt nem akarta az uniót. delkező és a közösséggel csak sza­badkereskedelmi kapcsolatokat fenntartó Feröer-szigetek lebegtek a grönlandiak lelki szemei előtt. Grönland lakossága elsősorban gazdasági okok miatt nem értett egyet a tagsággal, mivel úgy gon­dolta, hogyha a magasan legje­lentősebb iparág a halászat feletti ellenőrzés kikerül a hatásköréből, és Brüsszel fogja szabályozni, anya­gilag rosszul járhatnak. Ennek megfelelően az 1979-es választáso­kon, az EK-tagság ellen érvelő erők győztek, így 1981 augusztusában népszavazást írtak ki Grönland tag­ságáról. Dánia a sziget bennmara­dását szerette volna, ezért nyomást gyakorolt a szavazókra, kijelentet­te, nem fogja automatikusan pótol­ni a kiválás esetén megszűnő kö­zösségi segélyeket Grönlandban. Az 1982-ben megtartott népszava­záson szoros többséggel, de a kivá­lást támogatta a grönlandi lakos­ság. A kilépési eljárás elhúzódott, mivel az EK-tagállamok féltették halászati érdekeiket, ráadásul Kop­penhága szerette volna elérni, hogy Grönland megkapja a tengerentúli ország és terület státust. Ez lénye­gében csak intézményi kérdések­ben változtatta meg Grönland és az EK viszonyát, ami rendkívül ked­vező a sziget számára. A számtalan problémát csak 1985-re sikerült megoldani, így Grönland az év feb­ruárjában kilépett a közösségből. Az eset, a jövőre nézve is tanulságot hordoz magában. Megmutatta, hogy már az is mekkora nehézsé­gekkel jár, ha egy földrajzilag nem Európához tartozó, gazdaságilag és népesség szempontjából is jelen­téktelen terület ki akar lépni az EK- ból. Ennek alapján még elképzelni is bonyolult, milyen szövődmé­nyekkel járna, ha egy európai tagál­lam szeretné megtenni ugyanezt. OLVASÓI LEVÉL Hollandiában ez így van Az elmúlt napokban nálunk járt az Európai Parlament Szlovákiá­ért felelős megfigyelője, Jan Mari- nus Wiersma. Széles körű tájéko­zódása során, amelynek a célja egy jelentés kidolgozása Szlová­kia EU-felvételének érdekében, a hazai politikai élet számos képvi­selőjével találkozott, több kérdés­ben nyilvánított véleményt. En­gem az a kijelentése ragadott meg, amelyet Frantisek Sebejnek, a parlament integrációs bizottsá­ga elnökének észrevételére tett a nevesítetlen földekkel kapcsolat­ban. A jeles eurodiplomata kerte­lés nélkül kimondta, hogy a neve­sítetlen földek kérdése Hollandiá­ban nem kérdés, s különösen nem a központi kormány problémája, mert azt a községek és a városok oldják meg. Ők tudják ugyanis a legjobban, mit kezdjenek vele a legcélszerűbben. Ugyanezt állítja a Magyar Koalíció Pártja, nem kis ellenérzést váltva ki még a koalí­ciós partnerek körében is. Hát igen, így van ez Európa jobbik fertályán, csak nálunk akadékos­kodik a kommunista centraliz­mus visszamaradt kövülete, Pavel Koncos földművelési miniszter, aki legszívesebben minden földet államosítana (csak merjük remél­ni, hogy nem a Meciar-féle mód­szerrel a leghűségesebb szesz­testvéreknek, hogy az elvtárs szót ne használjam, mint Koncos párt­vezére). Jó lenne tehát, ha Kon­cos testvér, aki nagyon jól elsajá­tította a mezőgazdasági termelés marxista-leninista közgazdaság- tanát, egy kicsit körülnézne a vi­lágban, mielőtt azzal érvel, hogy a nevesítetlen földek önkormány­zati használatba juttatása az MKP irredenta politikájának, az elma- gyarosításnak a része. Nem hi­szem ugyanis, hogy Wiersma vagy a holland kormány a Ma­gyar Koalíció Pártja programjá­hoz igazodna. Palágyi Lajos Dunaszerdahely- Márpedig valamelyikünknek Bushra kellett szavaznia (Peter Gossányi karikatúrája) JEGYZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom