Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-10 / 259. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 10. KOMMENTÁR Önkritikából elégtelen BUCHLOVICS PÉTER Csak ülök döbbenten, mint hatéves a pornómoziban, próbálom értelmezni ezt a pazar jelentést, csócsálgatom az értékkategóriákat: inkább teljesítve, mint nem; inkább nem teljesítve, mint igen. Kedves kormányom, kérlek szépen, ne röhögtesd ki magad, mindjárt felhívom egy posztmodemtudor barátomat, hátha ő tudni fogja, hogy mi a fenéről fecsegsz ilyen önelégülten a kétéves tevékenységedről szóló izében. Mert erre nincs jobb szó, sajnos. Ez nem értékelés, hanem porhintés, egy gyenge hármas tanuló hazudozása a szülei előtt (értsd: választók), aki pont azért fog megbukni, mert egyes-kettesekre kaparta ki bizonyítványában a rosszabb jegyeket. A hármas-négyesek csak azért vannak benne (elvétve!), mert azt azért mégse lehetne a közvélemény arcába hazudni, hogy megadtuk a magyaroknak azt, amit nem adtunk meg... Dzurinda nebuló is roppant elégedett, csak azt nem tudom, miért ragadtatja magát olyan kijelentésekre, melyeknek hülyeségtartalma még Meciar tata szállóigéit is kenterbe verik, például: „A mulasztásokért nem az egyes miniszterek, hanem a pártok felelősek.” Hát persze, szegény kicsi miniszterek, miről is tehetnének ők ebben a lepusztult homokozóban?! Személycserék pedig juszt se lesznek, ugye kedves SDL, hisz ez a világ legtökéletesebb kormánya! Vagy itt ez a szépség: régiófejlesztést segítő határozatok: 2. Hát miért pont kettes? Egyáltalán, mi ez az egész ididóta érdemjegyesdi?! Uraim, melyik országban élnek önök? Határozat efogadva, munka kipipálva, mehetünk sörre, mi? Murphy törvénye jut eszembe: ha nem tudsz valamit megoldani, azonnal alakíts egy bizottságot. Ha a bizottság se fogja tudni, hogyan tovább, akkor gyorsan döntsetek egy újabb bizottság létrehozásáról, így legalább azt fogják hinni, hogy dolgoztok. Munkalehetőségek teremtése: kettes, azaz dicséretes. Röhög a vakbelem. Nem, fiúk, nem tisztelt miniszterelnök úr! Referendum előtt ilyen szégyenletesen vizsgázni önismeretből, ezt nem vártam volna. Képzeljétek, mekkorákat rötyög ezen Meciar apó! Két év múlva már nem lesz dékáni terminus. A kisembernek pedig már sírni sincs kedve. Kicsik a célzókörben TUBA LAJOS Európa legjobb pénzügyminisztere, pártja legnépszerűbb politikusa, aki hamarosan a pártelnöki székért is harcba indulhat - Brigita Schmögnerová imidzse dinamikus, összefüggésekben gondolkodó európai formátumú politikust vetít elénk. Nem rossz teljesítmény ez két év olyan reform után, amelyben maradéktalanul foganatosítják a lakosság áldozatvállalása című fejezetet, de felettébb óvatosak, amikor a politikusi befolyás alatt álló területeket kell megnyirbálni. A kedvezően alakuló imidzs miatt még megdöbbentőbb, amikor Schmögnerová olyan dolgok ellen harcol kitartóan, amelyek nem Toppantanák meg a költségvetést, néhány éven belül viszont a sokszorosát hozhatnák vissza. A kisvállalkozókról van szó, akikről azt hinnénk, hogy a pénzügyminiszter baloldaliságából kifolyólag a kedvencei közé tartoznak. Hiszen olyan réteg ez, melynek tagjai nem bonyolítanak milliós üzleteket, megélhetési szempontból éppen hogy csak az átlagos alkalmazotti szint felett állnak, vagyis megbízható szavazóbázisát jelenthetik egy szociáldemokrata politikának. Mégis, a baloldali pénzügyminiszter az ország makrogazdasági stabilizálásának egyáltalán nem könnyű munkája mellett már második éve folytat ádáz küzdelmet a kicsikkel szemben. Még jól emlékszünk egy évvel ezelőtti, az átalányadóval szembeni intrikáira és az üzemanyagköltségekkel kapcsolatos, máig érthetetlen logikájú intézkedésére. Később kénytelen volt visszavonulót fújni, jelenleg már csak az államfő aláírására vár a törvénymódosítás, amely szerint csak a tételesen felsorolt esetekben nem alkalmazható az átalányadó. Schmögnerová azonban nem adta fel, az ügyért kitartóan küzdő parlamenti képviselőknek tett ígérete ellenére legalább két csoporttal újra kitolt: azokkal, akik munka mellett vállalkoznak, és azokkal, akik év közben váltják ki a vállalkozói engedélyt. Prokopovicék válaszul nemcsak ezért, hanem korábbi, kompromisszumnak szánt gesztusukkal ellentétben az üzemanyag-térítési korlátozások eltörléséért is harcba indulnak. Jó lenne, ha Schmögnerová feladná az értelmetlen ellenállást. Ugyanis bárhová néz maga körül, ennél sokkal nagyobb pénzt jelentő dolgokat is rendbe rakhatna. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) TALLÓZÓ GUARDIAN „Igazságos-e az a választási rendszer, ahol az kapja meg az elnöki posztot, aki valójában kevesebb szavazatot kapott? - teszi fel a kérdést a brit napilap az amerikai elnökválasztásokkal kapcsolatban. Ez nem épp a legjobb névjegy egy olyan ország számára, mely demokráciájának tökéletességével kérkedik. A lap szerint ez a szavazók elárulása, akaratuk deformá- lása. Bárki nyer is, komolyan el kellene gondolkodnia a rendszeren, hogy a legmegfelelőbb módja-e a népakarat megvalósításának, s ha nem, ki kellene dolgoznia egy újat. Veszélyesnek tűnik már a sajtó ereje is az eredmény- hirdetésekben, hiszen az elsőbbségért folyó harcban a legtöbb amerikai tévétársaság először Bush, majd Gore győzelmét is kihirdette. Nem jártak jobban az európai politikusok sem, hiszen Robin Cook brit külügyminiszter, Johannes Rau német, Jacques Chirac francia államfő már hivatalosan gratulált Bushnak. 1998 ősze óta se tejjel-mézzel folyó Kánaán az iskola - az ordasság azonban már nincs jelen az oktatásügyben Jópofa néger zsaru Amerikában Az Európai Bizottság országértékelése felsorolja, Szlovákia kormányának mely területeken kellene rálépnie a gázra, hogy alkalmassá váljunk a felvételre. A tennivalók zömének megvalósításában mind az anyagi ráfordítás, mind a döntési helyzetben levők jó szándéka, beleérző képessége szerepet játszik. TÓTH MIHÁLY Több területen is tapasztalható, hogy sem az egyik, sem a másik nélkül nincs kedvező végeredmény. A szlovákiai magyarok nagyon jól tudják, hogy a kisebbségi gondok megoldásában legalább annyira fontos a kérdések emberséges megközelítése, mint az anyagi fedezet. Ennek illusztrálására elegendő, ha összehasonlítjuk, mondjuk, a hazai magyar oktatási rendszer érintettjeinek közérzetét a Slavkovská-érában kialakult életérzéssel. Pedig 1998 ősze óta se tejjel-mézzel folyó Kánaán az iskola. Az ordasság azonban már nincs jelen. Porladó, a 30-as évekből származó képesújság került nemrég a kezembe. Az egyik riport az amerikai négerek élet- körülményeiről tudósított. A képanyag zöme gettóról készült. De volt egy fotó, amely tanult, szegénységből kiemelkedett négert ábrázolt ezzel az aláírással: „Hetenként háromszor zuhanyozik, szivarzsebében arany töltőtoll”. A képes magazin megjelenése óta eltelt csaknem 70 év alatt az USA-ban annyit változott a helyzet, hogy ugyan most is vannak gettóra emlékeztető városnegyedek színes bőrűek számára, de a kisebbségi lakosság egy nem is jelentéktelen része már elindult az egyetemek, a jómódúaknak otthont adó villanegyedek felé. Ennek a sajtóban, az igényes és kevésbé igényes szórakoztatásban és az irodalomban is nyoma van. Az USA-ban a kisebbség egy része elindult az egyetemek felé. Indokoltan lehet a?; embernek lesajnáló véleménye az amerikai konzumfilmekről és televíziós sorozatokról. De ezek úgyszólván mindegyikének van egy olyan pozitív vonása, ami majdnem teljesen hiányzik a tájainkon létrehozott alkotásokból. Az ötven évvel ezelőtt még törvényesített faji diszkriminációtól sújtott USA- ban ma a közvélemény-formálásban fontos szerepet játszó televíziós sorozatok elképzelhetetlenek anélkül, hogy legalább egyik főszereplőjük rokonszenves néger lenne. Netán az állam dotálja az ilyen szereposztást? Vagy a profitorientált producerek fedezték fel, hogy a társadalom többségének a múltbeli fajgyűlölet miatt rossz a lelkiismerete, így anyagilag „megzenésíthető”, ha a Rendőrakadémia legjobb humorú hallgatói négerek lesznek. Több miniszternek is feltették a kérdést: mitől van az, hogy a romák jelentős része emigrálna? Egyikük se tudott érdemben válaszolni. Sokat megtudnának a teendőkről, ha ellátogatnának egy péróba, majd virtuálisan beiratkoznának az USA egyik rendőrakadémiájára. Szlovákia minden lakosának törvény adta, állampolgári joga van a vízellátásra, magyarán, ivóvízhez jutni Pavel Koncos miniszter már megint kavar GAÁL LÁSZLÓ A Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának elnöke amiatt bírálta a földművelési minisztériumot, hogy hátráltatja a víz- és csatornaművek transzformációját. Szlovákia minden lakosának állampolgári joga van a vízellátásra, magyarán, ivóvízhez jutni. Ezt a jogát a törvény szavatolja, mégpedig o- lyan formában, hogy a községeket kötelezi, lakosai számára biztosítsa a vizet. Ugyanakkor a vízellátási rendszer, vagyis a víz- és csatornaművek kizárólagos állami tulajdonban vannak, azok kezelésébe a községnek nincs beleszólása. Ezért lenne szükséges a transzformáció, hogy a községek vízműkezelői társulásokba csoportosulva saját kezelésben tehessenek eleget törvény szabta kötelességüknek. Az önkormányzatok régóta követelik a transzformációt, és a kormány végül a legutóbbi ülésén napirendre is tűzte a privatizációs tárca tervezetének megvitatását, hogy legkésőbb a jövő évben befeA transzformációt a tulajdonviszony rendezetlensége hátráltatja. jeznék a víz- és csatornaművek községekre történő átruházását. Végül a tervezetet mégsem vitatták meg, mert azt a földművelési minisztérium az utolsó pillanatban ki akarta egészíteni. Ebből a kiegészítő javaslatból nem világos, hogy az egész, mintegy 34 milliárd korona értékű állami vagyont a községekre ruháznák, vagy egy részét meghagyná magának az állam, esetleg magánszemélynek adná el. A vagyon községekre történő ingyenes átruházásának új határidejét pedig 2003. március 30-ára tolnák ki. Vagyis a következő parlamenti megbízatási időszakra. A minisztériumi javaslatban az is szerepel, hogy a jövő év végéig rendezni kell a víz- és csatornaművek kezelésében levő nevesí- tetlen állami földek tulajdonviszonyait. Vagyis szerintük a transz- formációt a tulajdonviszony rendezetlensége hátráltatja, a tulajdonviszony rendezését pedig éppen a földművelési miniszter akadályozza. De van itt egy másik hu- szonkettes csapdája is: a községeknek nincs pénzük arra, hogy beruházzanak a vízművek modernizálásába. Megoldást jelentenének az európai uniós támogatások, csakhogy ezekről addig szó sem lehet, amíg a vízművek állami tulajdonban van. Ha községi tulajdonba kerül, a községi vízműkezelési társulások simán megpályázhatnák a támogatást. Csakhogy itt is van egy galiba, a támogatási összeghez bizonyos résszel magának a községnek is hozzá kell járulnia. Ám erre csak akkor lesz pénze, ha előbb az államtól kap megfelelő támogatást. Ezt pedig az önkormányzatok évek óta hiába követelik. VISSZHANG Ennyit a hitelességről November 7-én megjelent egy cikk (kas) szignóval Mind másképp látják címmel. Amit állít, ti., hogy a falu polgármestere megtiltotta volna a Csemadok és az MKP helyi szervezetének működését, nem felel meg a valóságnak. Az igaz, hogy mivel a polgári társulás többszörösen is megsértette a falu általános érvényű rendeletét, amelyet még anno Papp úr vezetése alatt fogadott el az önkormányzat, bizonyos tevékenységeikfe- lülvizsgálatára szólította fel az önkormányzat. Peres ügyek jellemezték eddig a két jogi szubjektum viszonyát, azaz hogy csak a község legitim jogi személy, mivel a polgári társulásnak tudtommal érvénytelen az alapszabálya. Ugyanis alapító tagja voltam, s miután kiléptem, ezt a tényt nekem kellett közölnöm a belügyminisztérium illetékes osztályával, pedig ez a polgári társulás dolga lett volna. Hogy milyen gyanús pénzügyekről fogja a polgármester úr tájékoztatni a közvéleményt? Nos, tudtommal a volt polgármester, Papp úr baga- tell 150 ezres adósságot hagyott maga után, amit a községi vállalat meglehetősen zilált működése okozott. Erre az összegre pillanatnyilag végrehajtási eljárás van folymatban. Ennyit a hitelességről. S még annyit, hogy a polgári társulás munkája sem zökkenőmentes, azért sem, mert még mindig függőben vannak elszámolások alapítványoknak, vannak befejezetlen munkák, olyan munkákat végeztettek el három közmunkára alkalmazott szomszéd falubeli fiatalemberrel, amelyeket önkéntes társadalmi munkával kellett volna elvégezni. Legalábbis korábban azt nyilatkozta Papp úr a Nógrádi Újságban, hogy eddigi munkáját a falu fiatalsága és önkéntesek segítették. Talán már az is jelzésértékű, hogy a saját falujában nem talált közmunkára alkalmazható embert. A helyzet faramuci. Van, aki nehezen emészti meg a vereséget. Arról nem is beszélve, hogy szakmailag meglehetősen kifogásolható munkájával annak idején felhalmozta a már említett adósságot, aminek végrehajtási eljárása a falu működését veszélyezteti. Hogy mi lesz a folytatás? Nem tudom. Ha valaki geroj akar lenni, abból biztos geroj lesz. Csakhát az az alapkérdés, hogy kiért, kinek, minek? A közvélemény-kutatás módszerét én is ajánlanám az általam igen tisztelt riporternek, aki egyébként meg sem jelent az ominózus sajtótájékoztatón. Talán távolbalátó. Szászi Zoltán Kalonda
