Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-02 / 252. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 2. KOMMENTÁR Árfolyam, mint tükör TUBA LAJOS Valamikor, ha feltűnt a híradóban az illetékes elvtárs, Ligetfaluban azonnal tízezrek startoltak a legközelebbi benzinkúthoz. Ma már nagyobb nyugalommal fogadjuk a benzinár emeléséről szóló híreket, már nem érezzük úgy, hogy néhány kanna olcsóbb üzemanyag miatt érdemes egy fél éjszakát a sorban tölteni. A legújabb statisztika azt sejteti, hogy ma inkább a pénzünk miatt aggódunk. A jegybank szerint az elmúlt hetekben mozgásba lendültek a határidős betétek, és milliárdok vándoroltak át a valutaszámlákra. Az ok nyilvánvaló: a népszavazás okozta bizonytalan légkörben jobb valutában tudni a pénzt. A kockázat sem nagy, amióta a határidős betétek kamatai hat százalék körül mozognak, a valutában tartott pénzen alig veszíthetünk. Ebben szerepet kapnak a spekulációs mozgások is, a korábban valutába fektetett pénzt a várhatóan november elején kulmináló árfolyamon visszaváltva ügyes kis profitra lehet szert tenni. Csak épp a csúcsot kell eltalálni, a pénzpiaci elemzők szerint az 53 koronát ostromló dollárfolyam már ilyesmi lehet. Különös jelentőséget kapnak a közvélemény-kutatások, a legújabb, 37 százalékosra becsült részvételi arány a népszavazáson elég alacsony ahhoz, hogy a bizonytalanság már ne hajtsa feljebb az árfolyamot. A néhány tíz vagy százezer koronáját féltő polgár helyzete azonban manapság nem ennyire egyszerű. A kormánykoalíciónak ugyanis jelenleg nem az ellenzék, hanem önmaga a legnagyobb ellensége. A népszavazás című epizód elmúlásával figyelmünket újra az igazi drámának, a valaha szépreményű szövetség vergődésének szentelhetjük. A megtakarított pénzünkre ugyanis az elkövetkező hónapok jelentik a legnagyobb veszélyt. Novemberben kiteljesedik a költségvetési vita, sok-sok új csapással. December elejére pedig kiderül, képesek lesznek-e véghezvinni a közigazgatási reformot, vagy pedig mindenki azt magyarázza majd a saját politikai gyűlésein, hogy a többiek tolták el a dolgot. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy a gazdaság jelenleg nincs túl rossz kondícióban (bár túl jóban sem). A nagyfokú politikai bizonytalanság nélkül nem kellene árfolyamromlástól tartanunk. Ez persze sovány vigasz, hiszen két évvel ezelőtt arra számítottunk, hogy ilyentájt már az árfolyam javulása lesz a napi téma. JEGYZET Filléres emlékeink JUHÁSZ LÁSZLÓ Először a mécsesek fényéről, a sercenő gyertyalángokról akartam írni, a békés fenyőillatról, az emlékezés, a gyász és a -szeretet virágairól, a szem sarkából szégyenlősen felitatott könnycseppről. Aztán tegnap a temetőben, már csak homályos emlékképként felsejlő dédanyák és rokon bácsik sírjai között a sárban tocsogva rájöttem, miért vagyok valójában szomorú. Nem Irén mama miatt, akinek neve még annyi év után is olyan megszokhatatlan, de persze végérvényes ott a gránitban: hiszen az ő sírját nagy fejű krizantémok, illatos fenyőgallyak, reszkető mécseslángok díszítik. Néhány méterrel távolabb egy síron azonban, az önmagát fejfának csúfoló, két összehegesztett alumíniumcső tövében fröccsöntött műanyagkoszorú pihent. Vérvörös plasztikvirágjai haragoszöld levelek között éktelenkedtek. Újnak tűnt a virágbokréta is a fejvas alatt, egész csokor műgerbera, változatos színskálát végigzongorázva. Pár lépéssel távolabb a szemetes konténerben a csorba befőttesüveg- vázák, tavalyi mécsesmaradványok és kóróvá száradt virágok között két műanyagkoszorút fedeztem fel. Nem tűntek szí- nehagyottnak, réginek, pedig valószínűleg tavaly óta díszítették valamelyik közeli sírt, míg jó ízlésű gazdájuk újra nem cserélte őket. Nemhogy kicserélni, még csak le sem kellett volna mosni a plasztikcsodákat, az őszi eső megtette a magáét, gondoltam, és megborzongtam. Gyűlölöm a művirágot. Éttermi asztalon sem tűrhetem, temetőben még kevésbé. Az élők csak vegyenek maguknak és egymásnak plasztikszekfűt, műanyagibolyát. Azonban ha valaki, halottaink mindenképpen megérdemelnének a hatalmas giccskoszorúk helyett két szál krizantémot, vagy egy fenyőgallyat. Azt, hogy ne hazudjunk nekik filléres művirággal szeretetet és emlékezést. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. " Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nemprzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Ez azért elég ijesztő, nem? - kérdezte ifjabb George Bush, miután felrakta vetélytársa, AI Gore maszkját az álarcos-ijesztgetős összamerikai buli, a Halloween alkalmából. A tévés showműsor vezetője viszont Bush- álarcban próbált ráijeszteni a nézőkre. (CTK/AP-felvétel) TALLÓZÓ WASHINGTON TIMES Martin Bútora szerint az amerikai elnökválasztások eredménye nagyon fontos Szlovákia számára is, hiszen a szavazás eredénye dönt majd az USA új európai politikájáról és nagyon komoly befolyással lesz a NATO jövőbeni bővítésére. Szlovákia washingtoni nagykövete nem ért egyet azzal, hogy az amerikai politika és az amerikai polgárok túlságosan cinikusak lennének, szerinte a fiatal demokráciákból érkezőknek még mindig van mit tanulniuk az amerikai demokráciától. Bútorának nagyon tetszik az amerikai választások nyíltsága, ahol az elnökjelöltek minden lépéséről, gondolatáról és múltjáról is mindent megtudnak az állampolgárok. A választási fórumok, televíziós és rádióviták, a szórólapok és szakdokumentumok színessé teszik magát a kampányt. A lap Szlovákiával kapcsolatban jelzi, az ország csak 1998-ban tért a valódi demokrácia útjára, de azóta az ország aktivistái nagyon sikeresen segítenek például Úkrajnában és Szerbiában az ottani demokráciák kiépítésében. Az albánok véleménye abban tér el, hogy a független tartomány csatlakozzon-e Albániához, vagy önálló maradjon Milyen lesz Koszovó jövője? A hétvégi koszovói választások ismét a többségében albán lakta tartományra irányították a figyelmet, miután az elmúlt hetekben - érthető okokból - a szerbiai belpolitikai fejlemények voltak a balkáni térséggel foglalkozó hírek középpontjában. ONDREJCSÁK RÓBERT Koszovó jogilag még mindig Szerbia része. Másfél éve azonban a légi akciókat követően az észak-atlanti szövetség, valamint jóval kisebb részben néhány más ország hadereje ellenőrzi a tartományt, amely ENSZ-közigazgatás alatt áll. A szerb illetve a szövetségi jugoszláv szerbek - beleértve természetesen a katonaságot és a rendőrséget is - semmilyen hatalmat nem gyakorolnak Koszovóban. A helyi szerbek többsége (az ottani kisebbség) elköltözött, az albánok pedig hallani sem akarnak többé a Szerbiával való együttélésről, és a független Koszovó feltétlen hívei. Az albán vélemények mindössze abban oszlanak meg, hogy a jövőben független Koszovó csatlakozzon-e Albániához, vagy őrizze meg önállóságát. Ezt a tendenciát erősíti, hogy a mostani választásokon vezető két fő erő - a mérsékeltebbnek tartott, de szintén függetlenségre törekvő Ibrahim Rugóvá pártja és a Hasim Taqi vezette radikálisok - egyaránt a Szerbiától való elszakadás feltétlen támogatója. A szerbek döntő többsége nem helyesli a koszovói albánok elszakadási törekvéseit. Ebben jelentős szerepet játszik, hogy a mai Koszovó területén zajlott le 1389-ben a híres rigómezei csata, amelyben a szerbek vereséget szenvedtek a törököktől. Az ütközet a középkori szerb állam végétjelentette. A csatamező helye a szerb nemzet számára különleges jelentőséggel bír, a történelmi párhuzamok ebben az időben is fájdalmasak. A történelmi okokon kívül Koszovó elszakadását szerb szempontból a 20. század kilencvenes éveiben végbement - hogy újabb történelmi párhuzammal éljünk - „szerb Trianon” függvényében is kell vizsgálni. Az elmúlt tíz év alatt a szer- bek megélték, hogy az általuk létrehozott és jelentősen befolyásolt Jugoszlávia, amely Dél-Kelet-Eu- rópa legfejlettebb, legmagasabb életszínvonalú és legerősebb állama volt, széthullott, úgy hogy a szerbek jelentős része a szomszédos államokban - Horvátország, Bosznia-Hercegovina - rekedt. Ezek után igen nehezen viselnék, ha még a „maradék Szerbiából” - igaz, többségében albánok lakta, A helyzet hasonlít a gyarmatosítók és a gyarmatok 20. századi viszonyára. Koszovó is kiválna. Ennek ellenére bármilyen is a szerbek ellenállása, Koszovó teljes reintegrálása Szerbiába a jövőben szinte elképzelhetetlen. Az albánok álláspontja nem változik - jelenleg szinte semmi sem utal rá -, a szerbek képtelenek lesznek visszaszerezni hatalmukat Koszovó felett. Ebben közrejátszik Szerbia katasztrofális gazdasági helyzete, ami a többi belföldi társadalmi és politikai problémával párosulva egyelőre lehetetlenné teszi, hogy Belgrad újra „akcióképes” legyen. Tehát amíg a belső problémái meg nem oldódnak, azok kötik le Szerbia energiájának nagy részét, így megnehezítve a hatalmi politikát Koszóvóval szemben. Ez a probléma azonban közép- vagy hosszútávon orvosolható, hiszen a politikai rendszer viszonylag rövid idő alatt stabilizálódhat, majd ezt követően a gazdaság állapotában is jelentős javulás következhet be. A szerbek szempontjából hosszú távon sokkal komolyabb gondot jelent a demográfiai mutatók aránya, amelyek szerint a koszovói albánok népszaporulata jelentősen meghaladja a szerbekét. Az albánok részaránya Koszovón belül már több évtizede rohamosan növekszik, jelenleg kb. 90 százalékot teszik ki (ez az arány a helyi szerbek elköltözésével csak tovább növekedett). A jelenlegi helyzet az, hogy az albánok már az egész tízmilliós Szerbia lakosságának csaknem húsz százalékát alkotják. Mivel a demográfiai mutatók aránya nem nagyon változik - vagy ha igen, akkor ismét csak a szerbek számára negatívan - az albánok arányszáma Szerbián belül is tovább fog növekedni. A felvázolt helyzet hasonlít az európai gyarmatosító hatalmak és a gyarmatok viszonyára a huszadik században, amikor a britek, franciák, a hollandok és a többiek képtelenek voltak fenntartani a hatalmukat a sokkal gyorsabban növekedő és politikailag, ideológiailag is egyre erősödő gyarmati népek fölött. Ha a jelenlegi körülmények és a szerb-koszovói albán viszony nem változik, akkor Belgrad hatalmának sorsa a tartomány fölött megpecsételődik. Koszovó teljes függetlenségét csak abban az esetben lehetne elkerülni, ha azt a nagyhatalmak továbbra sem támogatnák és erről meggyőznék a koszovói albán vezető személyiségeket, s - bár egyelőre nem úgy tűnik - számukra legrosszabb esetben abba egyeznének bele, hogy a jelenlegi Jugoszláviát úgy szerveznék át, hogy a koszovói albánok államalkotó nemzetté válhatnának. Ez azt jelentené, hogy Jugoszláviát a jelenlegi Szerbián és Montenegrón kívül egy harmadik tagköztársaság, az albán többségű Koszovó alkotná. Egy üyen kompromisszumosjavaslat nemrég elhangzott az amerikaiak részéről, azonban egyik fél sem fogadta kedvezően, mivel a koszovói albánoknak ez túl kevés, ők minden áron meg akarnak szabadulni Szerbiától, Belg- rádnak pedig egyelőre túl soknak tűnik ez az engedmény. A nyugati nagyhatalmak mindenképp szeretnék elkerülni, hogy Koszovó függetlenné váljon, mert félnek egy balkáni láncreakciótól. Ha Koszovó függetlenedne, nagy lenne a kísértés a két albán állam megteremtésére, tehát Nagy-AlbáA nagyhatalmak szeretnék elkerülni Koszovó függetlenné válását. nia létrehozására. Ez maga után vonná a Macedóniával szembeni albán területi követeléseket, ahol az ország nyugati és északnyugati részén a lakosság 25-35 százalékát kitevő albán kisebbség él. Ezenkívül Nagy-Albánia területi követelésekkel léphetne fel Montenegróval és Görögországgal szemben is. A Macedóniával szemben szintén területi igényeket támasztó Bulgária és az albánok között szövetség jöhetne létre a maradék területek felosztása érdekében, amely szövetséggel Törökország is szimpatizálna. Ez egy táborba vinné a történelmileg és vallásilag egymáshoz közel álló Szerbiát és Görögországot, így a balkánon két ellenséges tengely jönne létre. A köztük fennálló konfliktusba belesodródhatnának az európai nagyhatalmak is, hiszen a történelmi feszültségek nagyon gyorsan felélednének. Látható, hogy a koszovói függetlenség Dél-Kelet-Európa, sőt egész Európa destabilizáláshoz vezethet, ezért a problémát nagyon óvatosan kell kezelni. A két félnek önmérsékletet és bölcsességet kell tanúsítania csakúgy, mint a nagyhatalmaknak, ha nem akarják hogy a Balkán újra puskaporos hordó legyen. OLVASÓI LEVÉL Kutyául jól vagyunk Repesett a szívem, amikor elolvastam az újsághírt, hogy szeptember végén a földművelésügyi minisztérium 82 millió korona dotációt juttatott a Trencséni, Vágúhelyi, Myjavai, Bánóéi járások mezőgazdászainak az idei aszálykárok enyhítésére, az új termés megalapozására. De rögtön szomorú lettem, mert ez a jó hír számomra egyúttal rossz hír. Ismét csak igazolta a korábban már többször bizonyított feltevésemet, hogy Pavel Koncos miniszter nem tud, nem képes kivetkőzni korábbi kabátjából. Folytatja a gyászos kommunista diktatúra gyakorlatát, amikor milliók, milliárdok dőltek számolatlanul az északi hegyvidéki és hegyaljai járásokba a mezőgazdasági termelés támogatására. Oda, ahol jószerivel semmi sem terem meg. Ugyanakkor az ország éléskamrájának nevezett Csallóközben verekedni kellett némi könyör- adományért. Már ha az ügyeletes pártgóré hajlandó volt a bőrét kockáztatva verekedni. Az idei évszázados aszály is leginkább az ország legtermékenyebb részét, Dél-Szlovákiát sújtotta. Ellentétben az imént említett járásokkal, ahol legalább időnként, ha nem is csurrant, de cseppent. Merthogy a hegyekben-völgyekben azért néha megeredt az ég csatornája. Úgy látszik azonban, hogy a nagy jótevő adományaiból éppen oda nem jut, ahová kellene. Ismételten meggyőződtem arról, amit már régen tudok, és tételesen, számadatokkal, tényekkel is bizonyíthatok, hogy a „standard feletti” kisebbségi jogokról szajkózó mindenkori szlovák kormányzat inkább a gyarmatosítás klasszikus elvét alkalmazza velünk szemben, ami hétköznapi nyelven úgy hangzik, hogy sülj meg a saját zsírodban. De hogy egy kis káröröm is vegyüljön a szomorújátékba - sajnos nem tud vigasztalni -, ez a megkülönböztetés éppúgy sújtja az itt élő szlovákokat is, akilürek a szánalmas helyzetéről siralmakat költenek bizonyos sötét alkimista műhelyekben. Kedves Matica slovenská, Szlovák Nemzeti Párt, a bűzbombák robbantgatása helyett tessék talán időnként ezen is elgondolkodni. Különben jól vagyunk. Kutyául érezzük magunkat! Palágyi Lajos Dunaszerdahely
